A természeti törvények miért nem bizonyitják, hogy a világunk teremtett?

Nem az intelligencia hiánya miatt nem értik Aquinói érveit, hanem azért, mert a tomizmus meg az egész skolasztikus hagyomány a II. vatikáni zsinattól kezdve teljesen félbeszakadt, és már nem tudták úgy átadni ezt az egész világnézetet abban a kontextusban, ahogy ezt korábban tanították.

Aquinóival jelenleg angolszász országokban (USA, UK) foglalkoznak komolyabban, Magyarországon sajnos a szélsőjobboldal martaléka lett ez (is).

"Nem esik annyira kívül, csak legfeljebb nem közismertek."

Szóval mi értelme találgatni olyan dologról, amit feltételesen soha nem lehet bizonyítani / vizsgálni?

Mert amit leírtál még mindig a haszontalan isten kategóriába tartozik.

Szerinted ez az entitás interaktál a jelenlegi világgal?

Esetleg van olyan dolog, amin változtat?

Mert azt mondani, hogy mindent amit látunk igazából egy isten alkotta ami = az univezummal és természettel (ha így is lehet fogalmazni), akkor csak egy extra lépést veszel fel.

Kiegészítés: meg nem csak hogy ez egy extra lépés, hanem létezésbe definiálod az istened.

Még mindig nem látom semmilyen okát annak amit leírtál.

„Szerinted ez az entitás interaktál a jelenlegi világgal?

Esetleg van olyan dolog, amin változtat?”

Szerinted mondjuk a te tudatod interaktál a világgal? Az, akivel mondjuk konkrétan te azonosítod önmagad, kölcsönhatásban van a valóság bármely elemével? Ha igen, akkor ugyanúgy lehetséges az általam leírt Isten számára is. Ha pedig nem, akkor mi jogon állítod magadról, hogy létezel, hiszen kölcsönhatás hiányában a léted vizsgálhatatlan, hiszen, ahogy magad is írtad, mi értelme találgatni olyan dolgokról, amit nem lehet vizsgálni?

Tehát, ha mondjuk neked fáj valamid, akkor az kinek is fáj tulajdonképp, és kéne-e hitelt adni bárkinek is abbéli beszámolódról, hogy neked fáj. Vagy igenis jogos elvárás a többi ember felé, hogy a te tudatos énedet tekintse minden bizonyíték hiányában is létezőként, és kezeljen akként.

"kéne-e hitelt adni bárkinek is abbéli beszámolódról, hogy neked fáj"

Ez vizsgálható.

A létezőt a középkori filozófia nem egyértelmű fogalomként értelmezi, mert nem tudunk a létezéshez hozzáadni valamit, amivel leszűkítenénk a jelentését.

Minél konkrétabb egy fogalom, annál több mindent kell tartalmaznia.

A konkrét ember fogalma többet takar az általános emberség fogalmánál, az emberség fogalma többet takar az annál általánosabb állatság fogalmánál, ami pedig többet takar az annál általánosabb élőlény fogalmánál, az élőlény fogalma többet takar az általánosabb test fogalmánál.

Mígnem eljutunk a létező fogalmához, ami mindenre vonatkozik, de nem lehet hozzáadni semmi tőle eltérőt, így a létező fogalmát nem lehet szűkíteni, hisz a létezés mindent magában foglal.

Ha egyértelműen használjuk a létező fogalmát, akkor nincsenek a létezők között különbségek, a létezők sokasága, változása cáfolható (Parmenidész). Ez viszont ellentmond a tapasztalatnak.

Az ókori-középkori filozófia ezért úgy tartotta, hogy a létező fogalma nem egyértelmű, hanem analóg: két létező létezése hasonlít egymásra, de egyik létező sem birtokolja teljesen a létezést. A létezők ilyetén korlátozottságát hívja a filozófia lényegnek (essentiának).

Ez a kettősség a tapasztalható létezőknél áll fenn. Isten létét nem korlátozza semmilyen tőle eltérő lényeg, hisz a kettő Istenben azonos.

Talán ez a (tökéletlen és elnagyolt) gondolatmenet hozzájárul ahhoz, hogy megértsük, hogy Isten miért nem vizsgálható.

"Szerinted mondjuk a te tudatod interaktál a világgal?"

A tudatom nem, csak a testem.

Viszont a te "isten tudatod" végül is ha így összefoglalhatom, akkor az univerzumban valahogy jelen van.

Tehát ez a tudat tud bármit tenni?

"Az, akivel mondjuk konkrétan te azonosítod önmagad, kölcsönhatásban van a valóság bármely elemével?"

Mivel az elmém miatt van tudatom és amiatt tudom magam azonosítani.

"Ha igen, akkor ugyanúgy lehetséges az általam leírt Isten számára is."

Nem.

Nincsen teste, nincsen elméje, nincsen semmilyen demonstrálható jellege vagy bármilyen minősége. Nem lehet megvizsgálni, nincsen ráutaló jel, csak a hasadra ütöttél.

Mellesleg hamisíthatatlan állításokkal itt ne vitázz :D

"Tehát, ha mondjuk neked fáj valamid, akkor az kinek is fáj tulajdonképp, és kéne-e hitelt adni bárkinek is abbéli beszámolódról, hogy neked fáj."

Mivel orvosok és a tudomány létezik, ezért igen, ők meg tudják vizsgálni hogy fáj nekem.

Egy egyszerű fejfájásnál nem fognak engem elküldeni klinikákra, hogy tényleg ez van vagy sem.

Tudod miért? Mert van egy fizikális dolog amit meg tudunk vizsgálni.

Még mindig az istened egy megfoghatatlan, bebizonyíthatatlan dolog.

Mondom hamisíthatatlan állításokkal nem kellene dobálózni.

"Vagy igenis jogos elvárás a többi ember felé, hogy a te tudatos énedet tekintse minden bizonyíték hiányában is létezőként, és kezeljen akként."

Egy fejfájásért te tényleg azt várod, hogy majd megvizsgálják, hogy tényleg érzek-e fájdalmat, ahelyett, hogy felírnának fájdalomcsillapítót 2000 forintért?

WoW

"Talán ez a (tökéletlen és elnagyolt) gondolatmenet hozzájárul ahhoz, hogy megértsük, hogy Isten miért nem vizsgálható."

Pontosan ezt mondom már egy ideje.

Titus istene:

nem vizsgálható

nem kimutatható semmilyen módon (tehát honnan tudja, hogy ott van)

nem interaktál a világgal (tehát még ezt sem lehet megvizsgálni)

mivel nem interaktál a világgal ezért semelyik ismert vallásos szent könyv vagy íráshoz semmi köze sincs és légből kapott ötletek

"A tudatom nem, csak a testem."

Akkor a tudatod lézezése nem bizonyítható, csak a testedé, a saját érvelésed szerint, és emiatt egy orvosnak ugyan miért kellene hitelesnek gondolnia abbéli beszámolódat, hogy fáj a fejed/hasad/akármid, hiszen nincs tudat, amiben a fájdalom egyáltalán tudatosulhatna. Nincs okunk azt feltételezni a te érvelésedből következően, hogy a másik ember egy tudatos lény, és nem egy ún. filozófiai zombi, ami csak úgy látszik, mintha tudata volna.

"Viszont a te "isten tudatod" végül is ha így összefoglalhatom, akkor az univerzumban valahogy jelen van.

Tehát ez a tudat tud bármit tenni?"

Ha elfogadjuk, hogy a tudatunk képes hatással lenni a dolgokra, akkor természetesen képes ez is. Ezt nevezzük manifesztációnak.

"Mivel az elmém miatt van tudatom és amiatt tudom magam azonosítani."

Nem a kérdést válaszoltad meg, az egy eldöntendő kérdés volt. Így nem tudom értelmezni, hogy ez hogyan válaszol meg bármit, kérlek fejtsd ki bővebben.

"Nincsen teste, nincsen elméje, nincsen semmilyen demonstrálható jellege vagy bármilyen minősége. Nem lehet megvizsgálni, nincsen ráutaló jel, csak a hasadra ütöttél."

A te tudatodnak sincs semmiféle ilyesfajta demonstrálható jellege, hisz fentebb írtad, hogy nem lép kölcsönhatásba a világgal, ami a demonstrálhatóság kritériuma. Vagyis ha te azt mondod a dokinak, hogy valamid fáj, az éppenúgy falszifikálhatatlan állítás, hisz a fájdalom nem mérhető, és műszerekkel nem kimutatható.

"Egy fejfájásért te tényleg azt várod, hogy majd megvizsgálják, hogy tényleg érzek-e fájdalmat, ahelyett, hogy felírnának fájdalomcsillapítót 2000 forintért?"

A praktikusság a kérdés szempontjából irreleváns. Nem az a kérdés, hogy hogyan kezeljük a fájdalmat, hanem hogy létezik-e egyáltalán fájdalom? A te általad levezetett érvelésből az következik, hogy nem, és ha szerinted ez nincs fedésben az alapvető megtapasztalásoddal, akkor neked kell mérlegelned, hogy vajon nincs-e hiba az érvelésedben, vagy a megtapasztalásodban.

"nem kimutatható semmilyen módon (tehát honnan tudja, hogy ott van)"

Nem tudom, hogy van-e. Sosem állítottam ilyesmit, hogy márpedig ez létezik, tessék elfogadni, csak azt mondtam, hogy ez lehet egy koherens modell, ami illeszthető a valóságra, és az elvetése tudományosan nem megalapozott. Nem elvetni valaminek a létét nem azt jelenti, hogy elfogadjuk létezőként. Nézz utána a nullhipotézis fogalmának.

"nem interaktál a világgal (tehát még ezt sem lehet megvizsgálni)"

Sosem állítottam olyat, hogy nem interaktál a világgal, mivel az állításom lényege éppen az, hogy igenis megtörténik. Én azt gondolom, hogy a tudatom is létezik, és az is hat a valóságra.

"Akkor a tudatod lézezése nem bizonyítható"

{A tudat a filozófiában és a pszichológiában az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre és állatokra jellemző funkciója, amelynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külső tárgyak tulajdonságait és kapcsolatait, megtervezi a cselekvést és következtet annak majdani eredményére.}

-Wikipédia/Tudat

"és emiatt egy orvosnak ugyan miért kellene hitelesnek gondolnia abbéli beszámolódat, hogy fáj a fejed/hasad/akármid, hiszen nincs tudat"

Most egyszerre azt állítod hogy van tudat és nincs.

Azta.

"Nincs okunk azt feltételezni a te érvelésedből következően, hogy a másik ember egy tudatos lény, és nem egy ún. filozófiai zombi, ami csak úgy látszik, mintha tudata volna."

Mivel ugyan abból a fajból származunk és biológiailag emiatt nagyon hasonlóak vagyunk, azért igen.

"Ha elfogadjuk, hogy a tudatunk képes hatással lenni a dolgokra, akkor természetesen képes ez is. Ezt nevezzük manifesztációnak."

Tudat kötelezően anyaghoz kötött.

Szóval hogyan manifesztál az általad leírt tudat?

"Nem a kérdést válaszoltad meg, az egy eldöntendő kérdés volt. Így nem tudom értelmezni"

{Tudják a szüleid, hogy b*zi vagy?}

Ez is egy kérdő eldöntendő választ.

Viszont attól még hogy így kérdezed nem az igen vagy nem lesz az egyetlen opció.

Szép próbálkozás.

A tudatnak egy fizikai helyre vagy valamilyen anyagnak szüksége van a létezésére.

Pl. emberi agy.

Az elme meg a definíciója alapján a tudat központja.

"Gondolkodási központ. A tudatos gondolatok, érzékelések és emlékek tára, amely képemlékek formájában tartalmazza azokat az eseményeket, tapasztalatokat, amiket a személy átélt. Alapvető képessége, hogy egy probléma esetén a lehető legjobb megoldást kínálja fel."

-www.wikiszotar.hu

"A te tudatodnak sincs semmiféle ilyesfajta demonstrálható jellege"

Öhm létezek, gondolkozok, van elmém, le tudok dönteni dolgokat, tanulni tudok, tudom mozgatni a a testrészeim.

"hisz fentebb írtad, hogy nem lép kölcsönhatásba a világgal, ami a demonstrálhatóság kritériuma"

Mi mozgatja a testem és mi dönti el azoknak az izmoknak a működését?

Hmmm, lehet csak a szél :D

"agyis ha te azt mondod a dokinak, hogy valamid fáj, az éppenúgy falszifikálhatatlan állítás, hisz a fájdalom nem mérhető, és műszerekkel nem kimutatható."

Ezt már sokszor leírtam és mások is, de igen kimutatható.

A tested máshogy viselkedik.

Attól függ hogyan és hol fáj, de:

-vérnyomás változás

-légzés gyorsulás

-sok stressz hormon termelés

Krónikus fájdalmaknál meg jó sok más jelek vannak.

"A praktikusság a kérdés szempontjából irreleváns."

Mivel valakinek ki kell fizetnie és NEM ingyenes ezért rohadtul nem irreveláns.

Szerinted mindenkit klinikára el kellene küldeni, mert épp fáj egy picit a feje?

Tűkkel szurkáljuk és várjunk a tesztek végére, mert fáj a fejed 1 órája és szeretnél gyógyszert kapni?

"Nem az a kérdés, hogy hogyan kezeljük a fájdalmat, hanem hogy létezik-e egyáltalán fájdalom?"

Hát mivel lehet érezni és van fizikai nyoma, ezért én így gondolom.

"A te általad levezetett érvelésből az következik, hogy nem, és ha szerinted ez nincs fedésben az alapvető megtapasztalásoddal, akkor neked kell mérlegelned, hogy vajon nincs-e hiba az érvelésedben, vagy a megtapasztalásodban."

1. ezt te következteted nem én

2. igen én mérlegelni szoktam, hogy van-e probléma az én érvelésemben vagy megtapasztalásomban és ezt másoktól is elvárom, szóval jó hogy rád találtam

3. nem vagyok sem orvos sem biológus, szóval nem feltétlenül nekem kell pontosan leírnom szakszavakkal, hogy mi hogy működik, nem próbálom magam géniusznak meg okosnak vallani

4. az általam adott leírás pontosan megadja, hogy a testedben lehetnek elváltozások és a hormonok a legjobb megmutatói, hogy valami nincs rendben, szóval miről is beszélsz?

"hogy ez lehet egy koherens modell, ami illeszthető a valóságra, és az elvetése tudományosan nem megalapozott"

De tudományosan megalapozott.

Tudod az, hogy valami lehetséges feltevés vagy ok lehessen, attól még be kell bizonyítanod, hogy az a valami az létezik pontosan úgy ahogy leírtad.

Tudod az istenek addig dobálták a villámokat amíg rá nem jöttünk, hogy természetes jelenség.

Szóval hogyan manifesztál a tudatod?

"Nézz utána a nullhipotézis fogalmának."

{A nullhipotézis inferenciális statisztikai fogalom, alapfeltevés, mely szerint nem áll fenn összefüggés két vizsgált változó között.}

-wikipédia/nullhipotézis

Az a baj, hogy én alapjáraton így kezdem a dolgot.

Te annak nézz utána mire van szükség a tudományban, hogy a egyáltalán amit mondasz a lehetséges válaszok közé beletartozzon.

"Sosem állítottam olyat, hogy nem interaktál a világgal, mivel az állításom lényege éppen az, hogy igenis megtörténik. Én azt gondolom, hogy a tudatom is létezik, és az is hat a valóságra."

28. oldal és eddig egy példát nem írtál rá.

Na oké.

„{A tudat a filozófiában és a pszichológiában az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre és állatokra jellemző funkciója, amelynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külső tárgyak tulajdonságait és kapcsolatait, megtervezi a cselekvést és következtet annak majdani eredményére.}

-Wikipédia/Tudat”

Te vitattad a wikipédiát, nem én. Te jöttél azzal, hogy a filozófia szükségtelen, mert kísérletileg igazolhatatlan állításokat fogalmaz meg. Most akkor mégiscsak elfogadod a kísérletileg igazolhatatlan tudat megfogalmazását filozófiai alapon? Mert én annak csak örülök, ha mégis egyetértünk 🙂

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Most egyszerre azt állítod hogy van tudat és nincs.

Azta.”

Nem én gondolom így, a saját érvelésed következményével szembesítelek. Ha azt gondolod, hogy a tudat nincs kölcsönhatásban a valósággal, akkor a fájdalom léte nem igazolható abbéli érvelésed alapján, hogy csak kísérletileg igazolható dolgoknak a létével kellene foglalkoznunk. Tehát, ha következetesen tartod magad az érvelésedhez, akkor azt kell gondolnod, hogy egy orvosnak nem szabad hitelt adnia a páciense fájdalmairól szóló beszámolóknak.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Mivel ugyan abból a fajból származunk és biológiailag emiatt nagyon hasonlóak vagyunk, azért igen”

Rendben. Akkor viszont a másik ember spirituális élményeinek is hitelt adhatsz, hisz a fájdalom az egyfajta megtapasztalás, a spirituális élmény meg egy másfajta, de mindkettőt veled ugyanabból a fajból származó, ezért biológiailag nagyon hasonló lények számolnak be.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Tudat kötelezően anyaghoz kötött.

Szóval hogyan manifesztál az általad leírt tudat?”

Úgy, hogy ebben a "modellben" a tudat nem anyaghoz kötött, hiszen az az alapvetés, hogy ontológiai alapját képezi a dolgoknak. Ebben a keretben az anyag az, ami tudathoz kötött, és ahogyan a te tudatod képes a testedet alkotó anyagot utasítani, azaz kölcsönhatni vele, úgy egy kozmikus tudat is képes a kozmosz anyagát utasítani. Így történik a manifesztáció.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Viszont attól még hogy így kérdezed nem az igen vagy nem lesz az egyetlen opció.

Szép próbálkozás.”

Ezért kértelek hogy fejtsd ki. Nem csapdába csalni akarlak. Rendkívül ellenszenvesen válaszolsz, minden kérdésemet és érvemet személyed elleni támadásnak veszel, mintha nekem nem lenne jobb dolgom, mint a személyeddel foglalkozni. Hidd el, nem érdekelsz annyira, hogy erőmet arra fordítsam, hogy téged bántani akarjalak, ennyire nem vagy fontos számomra.

÷÷÷÷÷÷÷÷

”A tudatnak egy fizikai helyre vagy valamilyen anyagnak szüksége van a létezésére.

Pl. emberi agy.

Az elme meg a definíciója alapján a tudat központja.

„Gondolkodási központ. A tudatos gondolatok, érzékelések és emlékek tára, amely képemlékek formájában tartalmazza azokat az eseményeket, tapasztalatokat, amiket a személy átélt. Alapvető képessége, hogy egy probléma esetén a lehető legjobb megoldást kínálja fel."

-www.wikiszotar.hu”

Továbbra sem értem a gondolatmeneted, de leírom, hogy hogyan értem, és akkor te majd megmutatod, hol értem félre, oks?

Szóval azt mondod, hogy a tudatnak szüksége van egy anyagi keretre. Én ezt akkor úgy értelmezem, hogy a te felfogásodban a tudat az anyagi rendszerek egy másodjelensége, tehát mindenféle anyaghalmazok és azok bonyolult egymással történő kölcsönhatásainak valamiféle statisztikai burkolója. Tehát mint a hőmérséklet sem létezik igazából, mert maguknak a részecskéknek nincs hőmérsékletük, de sok részecske együtt makroszkopikusan egy olyan másodjelenséget eredményez, amit hőmérsékletnek nevezünk. És a tudat is valami ilyesmi, csak komplexebb.

Eddig jól értem?

Az elme pedig akkor ez alapján az a "része" a tudatnak, ahol a legmagasabb komplexitást eléri, tehát a tudati folyamatok, amik a fentebbiek alapján anyagi folyamatok másodjelenségei, az elmében hatnak kölcsön egymással, és így születnek döntések, intuíciók, megtapasztalások.

Ilyesmiként kell elképzelnem? Tényleg szeretném megérteni, szóval nyugodtan javíts ki, ha nem jól látom, nem akarok semmiféle a szalmabábot állítani, és olyasmivel vitázni, amit te valójában nem is gondolsz.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Öhm létezek, gondolkozok, van elmém, le tudok dönteni dolgokat, tanulni tudok, tudom mozgatni a a testrészeim.”

Értem, de a fentebbi válaszodban azt írtad, hogy a tudatod nem hat kölcsön az anyagi valósággal.

Így fogalmaztál:

„"Szerinted mondjuk a te tudatod interaktál a világgal?"

A tudatom nem, csak a testem.”

Én ezen indultam el. De ha a tudatod eredményezi azt, hogy tudod mozgatni a testrészeid, akkor mégiscsak kölcsönhat a valósággal, hiszen a tested az anyagi valósághoz tartozik. Ez számomra ellentmondás, hacsak nem felejtek ki valamit. Picit ezt is kifejthetnéd, hogy hogy is érted pontosan. Megint, nem támadásként, tényleg szeretném megérteni.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Ezt már sokszor leírtam és mások is, de igen kimutatható.

A tested máshogy viselkedik.

Attól függ hogyan és hol fáj, de:

-vérnyomás változás

-légzés gyorsulás

-sok stressz hormon termelés

Krónikus fájdalmaknál meg jó sok más jelek vannak.”

Igen, csakhogy ezek egyike sem maga a fájdalom. Ezek csak testi folyamatok, amik akkor is felléphetnek, ha valójában nincs fájdalom. Egy tehetséges színész elő tudja ezeket állítani. De még ha elektródákat kötünk a nociceptorokra, és észleljük az elektromos jelet, az sem a fájdalom, hanem egy organikus szöveten végigszaladó töltéskaszkád. Valójában a nociceptoraink folyamatosan tüzelnek, csak nem regisztráljuk a beállítódott ingerküszöb miatt, ezért olyan kínkeseves dolog leszokni az ópiátokról.

Csakhogy ne áruljak zsákbamacskát, valójában erre gondolok, amikor ezt firtatom: [link]

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Mivel valakinek ki kell fizetnie és NEM ingyenes ezért rohadtul nem irreveláns.

Szerinted mindenkit klinikára el kellene küldeni, mert épp fáj egy picit a feje?

Tűkkel szurkáljuk és várjunk a tesztek végére, mert fáj a fejed 1 órája és szeretnél gyógyszert kapni?”

Én ez alatt csak annyit gondoltam, hogy egy filozófiai vagy épp kognitív tudományi kérdést nem dönthet el az, hogy mennyit kell várni a gyógyszerre. Tehát az "azért létezik fájdalom (mint kválé), mert amúgy sokat kellene várnunk a gyógyszerre, ha ezt nem tételeznénk fel" levezetést én nem tartom döntő érvelésnek. 🙂

÷÷÷÷÷÷÷÷

„

1. ezt te következteted nem én

2. igen én mérlegelni szoktam, hogy van-e probléma az én érvelésemben vagy megtapasztalásomban és ezt másoktól is elvárom, szóval jó hogy rád találtam

3. nem vagyok sem orvos sem biológus, szóval nem feltétlenül nekem kell pontosan leírnom szakszavakkal, hogy mi hogy működik, nem próbálom magam géniusznak meg okosnak vallani

4. az általam adott leírás pontosan megadja, hogy a testedben lehetnek elváltozások és a hormonok a legjobb megmutatói, hogy valami nincs rendben, szóval miről is beszélsz?”

1. attól még úgy gondolom, hogy ez következik logikailag az állításodból, de ekkor még abban a hitben voltam, hogy te azt gondolod, hogy a tudatod nincs kölcsönhatásban a valósággal. Mivel most viszont ennek ellentmondani látszó érvelést vezettél elő, nem tudom, hogy most akkor mit is gondolsz tulajdonképp. Talán az erre a hozzászólásra adott válasz segít majd megértenem.

2. nem felszólítás vagy számonkérés volt, csak jeleztem, hogy a logikai következtetés, ami szerintem helytálló volt, s ezt nem cáfoltad, és ezen érved egy ellentmondást eredményeznek, és hogy én nem tudom helyetted megfogalmazni a gondolataid.

3. nem várom el, én sem vagyok egyik sem, úgyhogy maradunk két laikus, akik beszélgetnek. Ne érezd úgy, hogy én ilyesmit várnék tőled, és ha így tűnik, akkor én kommunikálok rosszul.

4. Hát amikor azt a hozzászólást írtad, amire ez volt a reakció, abban még nem részletezted, hogy mit gondolsz, ott mén még mindig abból indultam ki, hogy szerinted tudat nincs kölcsönhatásban a valósággal, s én következtetésem szerint akkor a testeddel sem. De úgy látszik, félreértettük egymást.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Tudod az, hogy valami lehetséges feltevés vagy ok lehessen, attól még be kell bizonyítanod, hogy az a valami az létezik pontosan úgy ahogy leírtad.”

Nem, egy felvetést nem kell bizonyítani, azért felvetés 🙂 ha ezt elvárod, nem lehet akkor hipotéziseket sem megfogalmazni, hiszen muszáj valamit bizonyítatlanul állítanunk, hogy vizsgálhassuk annak alkalmazhatóságát.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Tudod az istenek addig dobálták a villámokat amíg rá nem jöttünk, hogy természetes jelenség.”

Ez egy marxista mítosz, semmiféle történettudományi kutatás nem igazolja, hogy a vallások így működtek volna.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Szóval hogyan manifesztál a tudatod?”

Hiszen te írtad le az imént:

"Öhm létezek, gondolkozok, van elmém, le tudok dönteni dolgokat, tanulni tudok, tudom mozgatni a a testrészeim."

minden tudat, a kozmikus tudat is így manifesztálódik, tud mozgatni dolgokat, létrehozni, kommunikálni. Csak a teste nem olyan körülhatárolt, mint a mienk, hanem jóval nagyobb.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Te annak nézz utána mire van szükség a tudományban, hogy a egyáltalán amit mondasz a lehetséges válaszok közé beletartozzon.”

Akkor még egyszer leírom: az általam felvázolt gondolati keret nem tudományos természetű, ezért a tudományos módszertani kritériumok nem vonatkoznak rá. Az igazságnak nem kritériuma a tudományos igazolhatóság (ezt még Gödel-tétele is kimondja, amire pedig van matematikai bizonyítás), tehát a tudományos kritériumok hiánya önmagában nem indok egy felvetés elutasítására. És ez nem egyenlő a felvetés elfogadásával, erre hoztam példának a nullhipotézist, hogy ez még a tudományban is így működik.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„28. oldal és eddig egy példát nem írtál rá.”

Dehogynem írtam (kinyilatkoztatás, megvilágosodás), csak nem fogadtad el, mivel az alapvetést elutasítottad. Úgy sosem fogok tudni példát mondani, hiszen ha példát hozok, az alapvetést utasítod el, ha az alapvetést próbálom prezentálni, a példák hiányára hivatkozol.

Tessék, lejátszom előre:

Én: A megvilágosodás, ahogyan azt a buddhista hagyományok tanítják, a kozmikus tudat egy lehetséges kölcsönhatása az egyénnel.

Te: De a megvilágosodás nincs is, meg nincs is ez a tudat, minek feltételezni olyat, amire nincs bizonyíték.

Én: De nincs szükség tudományos bizonyítékokra, hiszen a fogalmi keret nem tudományos természetű.

Te: Akkor hozzál egy példát, hogy a tudat kölcsönhat a valósággal...

és elölről az egész.

Nem tudom mit vársz, milyen volna egy lehetséges bizonyíték, amit elfogadnál egy nem tudományos természetű kérdés eldöntésére.