Mit köszönhet az emberiség az ateizmusnak?

De fordítsuk csak meg a kérdést! Mit köszönhet az emberiség a vallásnak?

[link]

[link]

[link]

A teljesség igénye nélkül.

Inkvizíció: A tévtanítókkal szembeni hivatalos egyházi eljárásnak valóban voltak túlkapásai, de nem mai szemmel kell mérlegelni több száz évvel ezelőtti eseményeket. Ennek megértéséhez nézzük az inkvizíció kialakulását. A hajdani eretnekek (katharok, waldensek, bogumilok, husziták) korántsem voltak jámbor vallási álmodozók. Templomokat, városokat égettek fel vagy fosztottak ki, embereket öltek, abnormális polgári és szexuális éltet éltek ill. propagáltak. Ezek ellen az államnak fel kellett lépnie. Amikor az állam az eretnekség vádját politikai tisztogatásra kezdte használni, az Egyház közbelépett és nem engedte, hogy az állam önkényesen döntse el, hogy ki eretnek és ki nem. így az inkvizíció nagyon sok ember életét megmentette, de erről egy szót sem írnak a történelemkönyvek.

Az inkvizíció méreteiről és módszereiről alkotott kép is igazságtalan. Sokakkal hitették el, hogy az inkvizíció tömegesen és könnyedén égette meg az embereket, s ugyanakkor borzalmas kínvallatásnak vetette őket alá. Igaz ugyan, hogy bizonyos esetben alkalmaztak kínvallatást, de ez a korszellemnek volt köszönhető, és az Egyház itt is irgalmat gyakorolt: Az inkvizíciós bíróság egyféle kínvallatást alkalmazott, a világi bíróság kínzó eszközeinek csak a fantázia szabott határt. Nem véleden, hogy nagyon sok rajtakapott bűnöző a bíróságon kitalált egy vallásos mozzanatot („azt mondták a hangok"; „Isten üzente"), hogy ügye átkerüljön a világi bíróságról az inkvizíciósra, ahol enyhébb büntetésben reménykedhetett. így az inkvizíciós perek túlnyomó részben közönséges bűnvádi eljárások voltak, és korántsem a „lelkiismeret és a hatalom drámai összeütközései." Halálos ítéletek is csak súlyos és köztörvényes ügyekben születtek. Ezek száma nem volt több az évi két - három főnél. A büntetések súlyossága is relatív. A büntetések olyakor valóban kemények voltak. „De a középkori ember bírta is a őket. Kevésbé elpuhult népeknél ma is húsbavágóbb eszközökkel él az igazságszolgáltatás" (Mehrle Tamás O.P.: Szt. Domonkos életének tanítása).

Igazi vallási ítélet ritkán született, és csak nagyon nagy jelentőségű vagy különösen erőszakos eretnekeket végeztek ki (pl. Husz János). Itt azonban két dolog játszik közre. A középkorban Istent tekintették a királyok Királyának. Aki a királyt megsértette, felségsértés bűntettével halálra ítélték. Az eretnek tévedést tanít Istenről vagy szavát meghamisítja - gondolták régen. Ezzel a királyok Királyát sérti, tehát az eretneket is halálra szánták. De ne feledjük, a középkorban a kereszténység volt az állami ideológia, a társadalmi kohézió legfőbb ereje volt. Az ellene irányuló támadás össztársadalmi érdekeket sértett. Az állami ideológia nyílt bírálóit mindig büntették. Ma sincs ez másképpen: És nem kell feltétlenül a Nagy Francia Forradalom tömeges kivégzéseire, a náci koncentrációs táborokra vagy a kommunista gulágokra gondolni. Elég csak a nemzetbiztonsági hivatalok tevékenységét figyelemmel kísérni. Sok nyugati országban, ha valaki olyan mozgalom mozgatója, melyet a hivatalos közeg „eretnekségként" kezel (pl. neonáci), akkor az államhatalom figyeli, esetleg le is állítja. Nem ok nélkül. Λ modern szólásszabadság sem olyan egyértelmű, mint sokan hiszik. Sok európai országban bizonyos nemzetiségek vagy devianciák nyílt vagy akár csak burkolt megsértését börtönnel büntetik. A lényeg nem sokban különbözik az eretneküldözéstől, és a módszerek sem sokban térnek el az inkvizíció módszereitől.

Spanyolország kivételt képez. Nemcsak azért, mert itt működött legkeményebben az inkvizíció, hanem, mert itt az inkvizíció nem egyházi, hanem elsősorban állami kezekben volt. Ez ugyan sok visszaélést és kegyedenkedést eredményezett, de alapjaiban ennek is megvolt az oka. Spanyolország tele volt látszatra megtért mórokkal, akik kereszténynek tettették ugyan magukat, de igazából kémkedtek, és Európát a félhold igájába akarták hajtani. Ezeket az embereket valóban minden eszközzel igyekeztek felkutatni. Azonban látható, hogy az inkvizíció itt is kémelhárítási funkciót töltött be. Neve is ezt tükrözte: Sanctum Offícium Inquisitionis, azaz a Felkutatás Szent Hivatala.

Volt tehát sok árnyoldala az inkvizíciónak, de ezek nem magának az intézménynek, hanem az emberi gyarlóságnak voltak a következményei. Erre pedig áll, amit a 81. kérdésre feleltünk és igazoltunk, hogy az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai bűnt követnek el, mert az ilyen botrányok elkerülhetedenek. Ha az inkvizítorok lelkiismeretesen működtek, akkor gáncs nem érheti őket, mert szigorukkal az igazságon és kereszténységen túl a közembereket védték a köztörvényes, vallási bűnözőktől. Szentek is voltak közöttük.

Sokan úgy gondolják, hogy a Katolikus Egyház sorra máglyán égette el a más hiten levőket. „Először is: nem egyszerűen a „más hiten lévőket" égették el, hanem legfeljebb a megátalkodott zendülőket, a tudatos vallási felforgatókat. Másodszor és főleg: nem az Egyház égette el őket. Az Egyház maga soha senkit sem égettetett el sem máglyán, sem egyébként. A máglyahalál a pogány germán jognak rettenetes maradványa, amelyet sajnos, a középkorban úgyszólván minden állam átvett és fenntartott; s ami fő: állami büntetés volt, nem pedig egyházi. (...) Magának a vallási bűnténynek megállapítása tekintetében természetesen egyházi tényezőket kérdeztek meg, s így létesültek a vegyes törvényszékek, aminő az inkvizíció volt. Az egyházi tényezők abban sajnálatosan hibáztak, hogy sokszor túlságosan kiadták magukat az állami túlkapások védelmezőinek s nem helyezkedtek eléggé szembe a kegyetlen és gyakran igazságtalan kínvallató és büntető módszerekkel. A legtöbb esetben mégis megtették ezt, s éppen az Egyház volt az, amely ismételten keményen felszólalt e barbár szokások ellen" (Bangha: Világnézeti válaszok. VI. fej.).

Sokan hiszik azt is, hogy az inkvizíció száz- meg százezreket vitt borzalmas halálba. „A »száz meg szazezer« szelíd túlzás, amelyet a spanyol hitehagyott Llorente talált ki, és számos fanatikus katolikusellenes regényíró hozott forgalomba. Komoly számítások szerint az inkvizíció áldozatainak száma 700 év alatt jóval elmarad csak az angol katolikusüldözés vértanúinak és megkínzottainak száma alatt is. (...) Egyébként az inkvizíció maga csak részben volt egyházi intézmény. Fentebb kifejtettük már, mennyiben. Hozzá kell tennünk még, hogy a legjobban szereplő spanyol inkvizíció állami volt, amelyet az hívott életbe, hogy a hosszú mór foglaltság után Spanyolországban maradt s látszólag megkeresztelkedett araboknak, valamint a velük titkon szövetkező zsidóknak hazaáruló üzelmeit ellenőrizze s ártalmatlanná tegye. Ennek érdekében mindenekelőtt mindig azt iparkodtak megállapítani a spanyol inkvizíció bírái, vajon a gyanúsított arabok és zsidók jogosan hivatkoznak-e a keresztlevelükre, vagyis csakugyan keresztény életet élnek-e, avagy csak menlevélnek használják a keresztelkedést. Innen a vallási és polgári elemnek sajátos összekeverése a spanyol inkvizícióban. Az Egyházat annyira nem lehet felelőssé tenni a spanyol inkvizícióért, hogy ellenkezőleg: éppen a római Kúria volt az, amely számos esetben tiltakozott a spanyol inkvizíció intézkedései ellen s bennük a spanyol korona illetéktelen beleavatkozását látta az egyházjogi kérdésekbe. (...) A »spanyol inkvizicio« olyan vesszőparipa, amelyen száz év óta boldogan lovagolnak az Egyház ellenségei, noha a szakemberek százszor megcáfolhatták a róla keringő rémmeséket" (Bangha: Világnézeti válaszok. VI. fejezet).

A keresztes háborúk mai megítélése sem igazságos. A keresztes hadak keleti hadjáratai a keresztény Európa önvédelmi indíttatású offenzívai voltak (ld. Boldog II. Orbán pápának a Clermonti Zsinaton /1095/ mondott beszédet!) (legalábbis az első kettő mindenképpen), és meg is védték Európát. Sajnálatos, hogy a későbbi keresztes háborúkban már nem csak a vallási lelkesedés, hanem a bír- és kalandvágy is szerepet játszott. Olyan szégyenletes események is bekövetkeztek, mint Bizánc elfoglalása (Itt is áll, hogy a keresztes háborúk bűnei az emberi gyarlóság következményei voltak, de ez nem jelenti azt, hogy magára az intézményre ne lett volna nagyon is szükség.). De annak állítása, hogy a szent sír felszabadítása, a keresztény zarándokok védelme, a kereszténység egységesítése és az iszlám terror megelőzése pusztán propagandisztikus célok voltak, melyek hátterében igazából gazdasági érdek (Pl. a lovagok elsőszülöttségi jog okozta elszegényedése, az itáliai városok kereskedelmi monopólium utáni vágya és a jobbágyok feudális kizsákmányolás előli menekülése.) állt, nem több, mint a járulékos okoknak a „felvilágosodás" célzatos előítéletétől vezérelt fő okká tétele, és mint ilyen közönséges koholmány. Hiszen már a keresztes hadjáratok meghirdetése (1095) előtt is léteztek „keresztes" hadak. Pl. ők védték meg Spanyolországot a Gibraltár-szorosnál befurakodott móroktól, akiket. Martell Károly és seregei csak a mai Franciaország területéről tudtak visszaverni (732). Nélkülük ma - valószínűleg - egész Európa a sária uralma alatt élne. De lehet-e önvédelmi indíttatású egy olyan európaiakat védő háború, amely Európa határain messze túl zajlik? Az igenlő válasz két részből áll:

1. Bármely honvédő vagy ún. „igazságos" háború járhat határokon túli offenzívakkal (Gondoljunk csak az USA II. világháborúban történt európai [pl. normandiai partraszállás] és ázsiai [pl. Hirosima, Nagaszaki] szerepvállalására, a Szovjetunió európai előrenyomulására, a koreai és vietnámi háborúkra, az öbölháborúra, az Egyesült Államok iraki terrorellenes hadjáratára, és az újjáalakult Izrael állam fegyveres konfliktusaira a szomszéd államokkal. - a jegyzet e történelmi események egyikét sem akarja szentesíteni vagy elítélni, hiszen a káténak nem célja a legújabb kor történelmi értékelése, pusztán meg akartunk mutatni, hogy a köztudatban bőven összefér egymással a határokon túli katonai akció és önvédelmi harc fogalma.) is (ilyen lehet pl. a megelőző csapás [Az a tény, hogy a kereszténység saját területén (Európában) mért négyszer is megsemmisítő csapást a muzulmán seregekre, éppen elegendő bizonyíték arra, hogy a muszlim világ Európa bekebelezését tűzte ki céljául, s ez ellen határon túli eszközökkel is fel lehetett és kellett lépni:

• 732: Tours és Poitiers - iszlám agresszor: Abderrhaman — győztes keresztény vezér: Martell Károly.

• 1456: Nándorfehérvár - iszlám agresszor: II. Mohamed - győztes keresztény vezér: Hunyadi János.

• 1571: Lepanto - iszlám agresszor: Ali Pasa - győztes keresztény vezér Don Juan d'Austria.

• 1683: Bécs - iszlám agresszor: Kara Mustafa - győztes keresztény vezér: Sobieszki János.

Az iszlám invázió tehát független volt a keresztesek tevékenységétől, hiszen a muzulmán agresszió nyugati megmozdulásai már évszázadokkal a hadjáratok előtt és után is súlyos katonai problémákat okoztak Európa számára.]).

2. Egy ország és egy közösség akkor is köteles megvédeni állampolgárait vagy a közösség tagjait, ha azokat az ország határain vagy a közösség birtokain túl éri támadás (Gondoljuk el, mi történne ma, ha valamely nagyhatalom állampolgárait egy idegen országban államilag támogatott ideológia alapján tömegesen mészárolnák le, csak azért, mert egy adott országhoz tartoznak.). Márpedig a keresztény zarándokokat a muzulmánok századokon át szisztematikusan irtották vagy zaklatták, attól függően, hogy mi volt az éppen uralkodó érdek. „Mi magától értetődőnek és jogosnak tartjuk, hogy bármely ország vagy nemzet fegyveres erővel védje érdekeit. Hisz egy ország vagy nemzet jólétét, fennállását értékelni tudjuk. Ugyanezt azonban megtagadjuk az Egyháztól. (...) Pedig így járva el, vagy következetlenek vagyunk, vagy (...) a lelki értékeket nem becsüljük eléggé" (P. Mehrle Tamás: Szt. Domonkos életének tanítása).

Külön kell tárgyalni az ún. gyermekhadjáratot (1212), melynek megítélése szintén kérdéses. Mert igaz, hogy volt ilyen, az is, hogy őrült-ség volt, de azt sem kell feledni, hogy nem az Egyház szervezte, hanem spontán népi kezdeményezés volt. Az Egyház nem is támogatta, sőt több püspöknek is sikerült gyermekek ezreit visszafordítani a biztos halálból.

"De fordítsuk csak meg a kérdést! Mit köszönhet az emberiség a vallásnak?"

Ez nem a fordítottja! xD

Mit köszönhet az emberiség a hitnek!!!! Ez a fordítottja!

21:08

A hit és a vallás két külön dolog. Nézz csak be az ezotéria témakörbe. Az intézményesített vallás nevében (nem csak keresztény) követték el a legtöbb szörnyűséget.

"egyszerűen fogalmazva: a józan észt"61%

Komkrétan?

Sokan, nemegyszer megjósolták már a vallás végét, nem minden alap nélkül, de valahogy a 21. század elején is úgy tűnik, mintha nem akarna beigazolódni a jövendölés. Ellenkezőleg: a vallás jelentősége az utóbbi huszonöt évben - Európát leszámítva - lényegesen megnőtt. Mi lehet az oka annak, hogy a tudomány és technológia fejlődésével (mely a racionális világnézetet lenne hivatott erősíteni) a spiritualitás egyre erőteljesebben van jelen a világ társadalmaiban?

A felvilágosodás gondolkodói ugyanis a kor tudományos eredményeivel sorra rengették meg az egyház sok évszázados tanításait, de Isten nemlétét bizonyítani nem voltak képesek.

Sokan úgy gondolták, hogy a vallás megszűnésével egy boldogabb világ köszön majd be, ahol a tiszta racionalizmus mintegy fáklyaként világítja be az emberiségnek az Igazságot kutató útját. A 20. század eleje jelenti az ateizmus fénykorát, amennyiben az 1917-es orosz forradalommal megalakul a világ első ateista állama, a Szovjetunió, ahol viszont az emberek között makacsul tartotta magát az istenhit, pedig a marxista elméletben a vallás „a nép ópiuma", amely a tőkések hatalmát legitimálja, ez pedig a szocializmus győzelmekor el fog tűnni. Ennek érdekében megszületett az elhatározás: a vallást el kell nyomni. Ezen cél elérése hol brutális kegyetlenséggel, hogy lágyabban történt, de az ötvenes évekre az ateizmus a Szovjetunió „államvallásává" lett, melynek megvoltak ugyanúgy a szentjei, ünnepei, templomai, mint egykor a keresztény egyháznak.

A hit az ember elemi szükséglete, enélkül élnie szinte lehetetlen; Isten nem léte ugyanúgy hit kérdése, mint a léte, bizonyítani evilági eszközökkel egyiket sem lehet.

Az ateizmus koporsójába a legtöbb szöget paradox módon éppen maguk az ateista rendszerek ütötték. A náci Németország és a kommunista Szovjetunió szörnyűséges tettei világítottak rá, hogy milyen az Isten nélküli világ. Bebizonyosodott, hogy állami szinten nem képes az ateizmus a vallásból eredő erkölcsöt pótolni, mivel azt a hatalom akármikor kihasználhatja saját érdekében

A 100 milliós népirtás (pl Pol-Pot Kambodzsa 8 millió lakosából 3 milliót kiirtott) tényleg józan észre vall?

"Valódi tudományokat."

Konkrétan?

Az első egyetemek mindenütt a teológia tanulmányozására jüttek létre(Sorbonne, Cambridge, Oxford stb.)

Általános iskolai történelemóra kimaradt?

Sokan próbálják a vallást illetve az Egyházat úgy beállítani az embereknek, mint amelyek a tudomány és a haladás egyik legfőbb kerékkkötői, gátjai, ellenségei lettek volna. Ezt a primitív egyházellenességet legelőször August Comte (+1857) propagálta, és a felvilágosodás egyik nagy jelszavává vált, majd ugyanezzel jött elő a marxista filozófia is.

Azóta mind a pozitivista, mind a marxista materializmus sokkal szerényebb lett, hiszen nagy hangú elméletük, ami szerint a vallás vagy az Egyház a modern korral kiszorul a műveltebb gondolkodásból, vagy Chesterton szavaival élve ebek harmincadjára kerül, visszafelé sült el: az ebek pusztultak el. Ezen elméletek más öröknek hitt fundamentumai is megdőltek már, de sajnos vádjaik szellemei máig kisértenek. A relativizmus csapdájában vergődő szabadgondolkodók - mindig csak ők, és soha nem a tudomány és a haladás nagy emberei - most is ellenséget látnak az Egyházban, ami igaz is, hiszen az Egyház minden erejével azon van és volt, hogy meggátolja, hogy a világ az anarchiába és a gondolkodás gyilkosságával felérő szkepticizmusba zuhanjon. Csakhogy ennek az ellenségnek semmi köze sincs sem a tudományhoz, sem a haladáshoz, hanem csakis a tudomány és a haladás nevében fellépő siserehadhoz, amelyek tudománytalanul és maradian próbálják mellőzni még mindig Istent és az általa lefektetett igazságokat. A tudomány és a haladás igazi óriásai mindeközben vagy megmosolyogták fejüket csóválva e népséget, és a világot előrevivő találmányaik, felfedezéseik, rendszerező műveik kidolgozása során többször is a Mindenható Úr oltalmát és világosságát kérték, vagy kifejezetten megvédték a két autonom terület, a hit és a tudomány kapcsolatának szoros kötelékét (mint pl. Kepler, Galilei, stb), illetve azok, akik bár ateisták, mégis a józan ész és belátás adományát birtokolva tisztelettel és csodálattal néznek arra a munkára, amelyet az emberek a hit számukra idegen és túl misztikus világában tártak fel a világnak.

a katolicizmus mindig is mind a tudománynak, mind a haladásnak, s mind a kultúrának az egyik legfőbb támogatója volt.

az összes iskolafajta, ami manapság fennáll, az egyetemektől kezdve az óvodákig és a népiskolákig, a Katolikus Egyház gondolataként látott napvilágot; hogy az összes tudományág és -szak első művelője az Egyház volt, és a katolikus hívők a mai napig fontos szerepet játszanak a tudományos világ életében; hogy Európa barbár népeinek civilizációját, letelepítését, mezőgazdaságra, iparra, békés és polgári életre való nevelését az Egyház végezte el; hogy a rabszolgaságot az Egyház törölte el; hogy a nők, a gyermekek és a munkások méltóságát az Egyház adta meg elsőként; hogy a természettudomány, a bölcselet, a történetírás, a nyelvészet, stb. máig is ható legfőbb képviselői papi személyek voltak; hogy a legmagasabb szintű művészeteket, a bizánci, a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, de még a modern stílust is az Egyház emelte virágzásba; hogy a betegeket, a szegényeket, az árvákat, a fogyatékkal élőket eleinte kizárólag az Egyház vette pártfogásba, de ma is az Egyház a fő szószólójuk, és menedékük; s hogy nincs a világon egyetlen olyan intézmény, amelynek a mai modern világ többet köszönhetne mint a Katolikus Egyháznak.

Boldog Béna Hermann (Hermannus Contractus, Reichenau-i Hermann) (1013-1054), bencés szerzetes. A középkor egyik legnagyobb tudósa annak ellenére, hogy végtagjai teljesen le voltak bénulva. Neki köszönhetjük az arab munkák első latin fordításait. Összeállította az időszámítás szabályait, kitalált egy holdidőszámítást, és feltalálta a holdfogyatkozás kiszámításának módját is. Ezenkívül meghonosította az asztrolábuszt, a hordozható napórát, és a csillagászati kvadránst

Nagy Szent Albert (Albertus Magnus) (1200-1280), dominikánus szerzetes, pápai tanácsadó, majd püspök, egyházdoktor. Megállapította a Föld gömb alakját és a déli félteke lakhatóságát

Roger Bacon (1214-1294), ferences szerzetes. Ő is azt tanította, hogy a Föld gömb alakú. Nagy Szent Albert és az ő művei adták Kolumbusznak azt a gondolatot, hogy a Földet körbe lehet utazni, mert gömbölyű.

Nicolas Oresme (1323-1382), francia püspök, hatalmas polihisztor. A modern tudományok egyik legfontosabb megalapítója, úttörője és népszerűsítője. Ő volt az első, aki megfogalmazta, és - még Kopernikusznál is világosabb, és érthetőbb - érvekkel alátámasztotta, hogy nem a Föld a világ középpontja.

Nicolaus Cusanus (1401-1464), német bíboros, pápai nuncius, filozófus, matematikus és csillagász. Szintén vallotta, hogy nem a Föld az univerzum közepe, hanem az ugyanolyan bolygó, mint a többi. Keplert megelőzve azt tanította, hogy a világegyetemben nem létezhetnek tökéletes körpályák.

Nikolaus Kopernikusz (1473-1543), a modern heliocentrikus világnézet megalkotója. A Katolikus Egyház kanonoka volt. Az Egyház a kopernikuszi modellt, mint elméleti lehetőséget, matematikai modellt támogatta, sőt tanította is.

XIII. Gergely pápa (1502-1585), a ma is világszínvonalon működő vatikáni csillagvizsgáló megalapítója. Ő építtette fel Rómában az ún. Szelek Tornyát - mai nevén Gergely Tornyot - melyet az akkoriban legkorszerűbb csillagászati műszerekkel szereltetett fel. Ő vezette be a ma is használatos Gergely-naptárt

Egnatio Danti (1536-1586), domonkos szerzetes, számos csillagászati műszer (pl. az asztrolábium) feltalálója, illetve a Gergely-naptár jelentős előkészítője

Galileo Galilei (1564-1642). A kopernikuszi tanok nyílt hirdetője, illetve számos fizikai felfedezés fűződik a nevéhez. Temperamentumos személyisége miatt szinte mindenkivel összeütközésbe került, így az Egyházzal is, de ennek ellenére élete végéig hű maradt katolikus hitéhez, és azt buzgón gyakorolta is. Házi őrizete során apáca leánya gondoskodott róla, és számos paptudóssal maradt kapcsolatban, akik még életében számtalan csillagászati művel "rehabilitálták" az elítélt tudóst. Galilei egy külön könyvet szentelt annak, hogy bemutassa, a hit és a tudomány nem összeférhetetlen. Számos hamis és hazug legenda fűződik a peréhez, amelyekben katolikus- és egyházellenes körök megpróbálták őt szimbólumukká tenni. Ezeket a már nyilvánosságra is hozott jegyzőkönyvek, és más dokumentumok egyértelműen cáfolják

Rheitai Schyrleus (Schyrl, Schyrle) (1597-1660) cseh kapucinus szerzetes, a binokuláris teleszkóp feltalálója

Johann Baptist Cysat (1586-1657), jezsuita szerzetes, aki a maga készítette távcsövével fölfedezte az Orion csillagködöt, illetve rendtársával, Schneider Kristóffal a napfoltokat. Elsőként kutatta az üstökösök fizikáját, s e téren ma is Cysat elnevezéseit használják

Gottfried Wendelen (1580-1667), flamand kanonok, többek között csaknem olyan pontosan számította ki a Nap látószög-elhajlását, mint a mai modern csillagászok.

Giambattista Riccioli (1598-1671) jezsuita szerzetes, aki bár Kopernikusz és Galilei elméleteinek nagy kritikusa volt, számos nagyon fontos megállapítást tett a csillagászatban, pl. nevéhez kötődik a Hold feltérképezése (számos krátert ő nevezett el), a szabad esés különböző vizsgálatai, stb

Hell Miksa (1720-1792) magyar jezsuita szerzetes. Felfedezte a földrajzi szélességmérés új módszerét, amelyet ma Horrebow-Talcott-eljárásként ismernek. Ő vezette az első magyar csillagvizsgálót Nagyszombaton. Ő tervezte a kolozsvári, az egri, és a budai Csillagdát is. Egy holdkrátert is neveztek el róla.

Jean Baptiste Biot (1774-1862) kimutatta, hogy a meteoritok kozmikus eredetűek.

Joseph Fraunhofer (1787-1826) német hívő katolikus fizikus, optikus és csillagász. Kiszámította az optikai üvegek törésmutatójának pontos értékét. 1817-ben kifejlesztett akromatikus lencséje kis módosításokkal ma is használatos. Kialakította ezeknek a jellemző vonalaknak mai napig használatos betüjelölését.

Urbain LeVerrier (1811-1871), John Couch Adams-szal együtt, de egymástól függetlenül fedezték fel a Neptunuszt.

Angelo Secchi (1818-1878) jezsuita szerzetes, a csillagászati színképelemzés úttörője és a Dopler-effektus (a csillagok közeledése vagy távolodása okozza a különböző színeket a csillagoknál) első bebizonyítója, segítségével határozták meg a Szaturnusz gyűrűjének a természetét, illetve a Mars felületének a tanulmányozásában is fontos szerepe volt.

Jean Bernard Léon Foucault (1819-1868), katolikus vallását rendszeresen gyakorló fizikus és csillagász. Módszert dolgozott ki az abszolút fénysebesség rendkívül nagy pontosságú mérésére. Kísérleti bizonyítékot szolgáltatott a Föld tengely körüli forgására (Foucault-inga). Továbbfejlesztette a tükrös teleszkópot; 1859-ben egyszerű, de rendkívül pontos módszert dolgozott ki a teleszkóptükrök felszíni hibáinak ellenőrzésére.

Hippolyte Fizeau (1819-1896), mélyen hívő katolikus fizikus, aki a Nap színképének infravörös részét tanulmányozva megoldást talált a csillagok hullámhossz-eltolódására. Ő volt az első, aki meghatározta az infravörös sugarak hullámhosszát. 1849-ben nagy pontossággal meg tudta mérni a fény sebességét

Johan W. J. A. Stein (1871-1951), jezsuita szerzetes, a Vatikáni Obszervatórium igazgatója. Számos fontos írást tett közzé a változó és a kettős csillagokról.

Juan Perez (+1513) ferences szerzetes és Diego de Deza (1444-1523) dominikánus szerzetes, később püspök és főinkvizitor indítására és segítségével kapott Kolumbusz Kristóf hajókat a spanyol királynőtől. Így tudta csak felfedezni Amerikát.

A NAGY BUMM

AZ ŐSROBBANÁS-ELMÉLET

Robert Grosseteste (1175-1253), lincolni püspök. A fényt tanulmányozva – filozófiai és teológiai alapokon – megfogalmazott egy egyszerű ősrobbanás-modellt.

-800 évvel ezelőtt!

Tovább is van írjam még?

Néhány ateista tudós a futottak még kategóriában?

Bőven elég lesz fél tucat(de annyi sem lesz.)

Az evolúció nem mond ellent a teremtésnek? Ne viccelj már!

Nem, nem mond ellent. Ha egy kicsit jobban ismernéd a teremtéstörténetet, akkor ezt te is tudnád. De ugyebár könnyebb tudatlanul fikázni a hülye begyepesedett vallásosokat, mint utánanézni a dolgoknak, és úgy alkotni egy tisztességes kritikát.