Melyiknek van nagyobb eszmei értéke, az ateizmusnak, vagy a teizmusnak?

Sajnos a hívő szeme speciális, nem azt olvassa el, ami le van írva, hanem azt, amiről azt hiszi, hogy le van írva.

A kettő sokszor igencsak különbözik egymástól.

Majd persze rögtön bizonyítják, hogy az általuk odaképzelt állítás hibás.

(Ezt nevezzük szalmabáb érvelésnek.)

Kedves Kérdező!

Szerintem nem a megfelelő következtetést vontad le a válaszok alapján.

A teizmus nyújt egy képzelt barátot, aki csak addig barát, míg a szabályai szerint élsz, de még akkor is örökké bűnösnek kell magad érezned olyan "bűnökért" amiket el sem követtél, nyújt egy hamis képzetet, hogy van a nagy testvér, aki figyel rád és segít és megtanít hazudni, becsapni magadat, akár a nyilvánvaló tényeket is figyelmen kívül hagyva csak a hit szemüvegén át látni a világot!

Ezzel szemben az ateizmus nem fogad el bizonyítatlan állításokat, figyelembe veszi a minket körülvevő világ valós tényeit, a logikus gondolkodásra épít.

Lévén későre jár, most csak ennyi, de igen sok egyéb tényező is az ateizmus mellett szól!

Az ötös válaszoló vagyok, aki azt írta, hogy az ateizmus nem hasonlítható a teizmushoz, mert az végül is nem tanít semmit. Nem összehasonlíthatók valójában.

Nem kötözködésként kérdezem, csupán valóban érdekel, hogy miért értékeled többre a teizmust?

Hiszen az ateizmus realista, a teizmus, vagyis a valláshitek meg nem, illetve ha szerinted az jobb, akkor melyik Istenhit és miért, vagy mindegyik jobb?

Én őszintén megmondom, hogy betegségnek tartom úgy általában a feltétlen hitet és az a hasonlat jutott az eszembe, hogy ha egy bolond öregasszony szépséges fiatal lánynak képzeli magát, az szerintem kóros eset, na persze lehet, hogy neki segítség elviselni az öregséget, de talán mégis jobb, ha az ember szembe tud nézni vele és elfogadja a realitást, mert attól hogy valaki azt hiszi, még nem válik azzá, amit hisz, illetve a hit tárgya nem lesz valóság.

Igazán érdekel, miért kell kibúvót keresni, miért nem lehet elfogadni azt, ami van?

Mert ugye nem minden ember Isten gyermeke?

(Apuci csak a képzeletedben létezik)

-Mi a különbség a teista és az ateista között?

/Köztünk maradjon: Metonímia!

" A tapasztalat nem bizonyítható."

De, általában igen, mert a jelenségek azonos körülmények között azonos módon zajlanak le, függetlenül a megfigyelő személytől. Így ismételt vizsgálat során független megfigyelők ugyanazt tapasztalják, ami megerősíti a megfigyelést és ez által a megszerzett tapasztalatot.

" Nem minden ember fogja megtapasztalni Istent itt a földön."

Miért is nem?

(Itt rögtön megjegyzem, hogy nem Isten hibája miatt.)

Akkor milyen okra vezeted vissza a megkülönböztetést, ami miatt az egyiknek sikerül, a másiknak nem?

" Miért a teizmus az ateizmus helyett? Egy gyereknek hogy jobb? Szülőkkel, vagy nélkülük? "

Te sose nőttél fel?

Esetleg felnőttként is anyuci irányít?

Vagy saját lábadra álltál, és arra indulsz el amerre szeretnél?

Ez persze nem zárja ki a hálát és szeretet a szülők felé (sőt!!!), de akkor is a saját élted éled, a magad ura vagy.

(Ha az vagy.)

A szülőkkel jó a gyermeknek, de te és a vallásosak egy képzeletbeli lényhez ragaszkodtok, amelyet az ókorban találtak ki ravasz emberek.

Ezt úgy hívják, hogy őrültség!