Ráerőszakolhatja-e egy keresztény szülő az akaratát gyermekére?

"Hol írtam,hogy hol kezdődik a kényszerítés"

Az 53. számú válaszodban.

Bocs de gáz ez a kérdés mert

1. Provokatív

2. Felesleges

Lepontozhatsz. Hajrá.

Jogos, az 56-os volt.

"Az erőszak ott kezdődik pl,amikor a gyermeket nem engedi a szülő a haverjával a hittanórára,vagy az erkölcstan órára."

Szerintem a kérdés maga jó, ez egy elég fontos téma és nem csak a keresztények számára. A hit átadása kulcsfontosságú kell(ene) hogy legyen egy keresztény családban.

"Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz."

Egy gyerek személyisége folyamatosan fejlődik, és nagyon nem mindegy, hogy milyen irányba, a szülők felelőssége a legjobbat kihozni a lehetőségekből.

A gyereket akkor is neveled, amikor éppen nem ez a célod. Ha dohányzol, ha nem dohányzol, ha rendben tartod a lakást, ha nem, ha Star Warst nézel ma délután, ha focimeccset, stb. Ha pedig nem neveled semmire egy adott területen, akkor majd más fogja. Amit az iskolában, az utcán, a tévében, vagy akárhol lát, az mind befolyásolni fogja a személyiségét. Borzasztóan könnyű észrevenni, hogy melyik gyerekekkel nem foglalkoztak eleget a szülei.

Előbb-utóbb érdekelni fogja a gyerekeidet a politika, a vallás, a történelem, és nem fogsz tudni neki objektív válaszokat adni. Vagy a saját álláspontodat képviseled, vagy nem mondasz semmit, de akkor mástól fogja megkérdezni. Persze olyan szülővel még nem találkoztam, aki ne próbálta meg volna valamiféleképpen a saját világnézetére nevelni a gyerekét. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az jó eséllyel nem mond igazat.

Ami az egész praktikus részét érinti, szerintem teljesen normális, ha a saját gyerekét egészen kis korától kezdve viszi templomba a szülő. Aztán eljön az idő, amikor ez szépen fokozatosan a gyerek döntésévé válik, a saját példámból kiindulva úgy 12-13 éves korra lőném be. Ez után is lehet és kell hatni a gyerekre, de a kényszerítés többé már nem vállalható opció. Szabályok továbbra is lesznek a gyerek érdekében, de megszabni hogy milyen programokon vegyen részt, kifejezetten káros. Ha magától is szívesen megy, rendben van.

Természetesen számtalan hibára van lehetőség a szülők részéről, de én sosem kételkedtem abban, hogy minden normális szülő a legjobbat akarja a gyerekének, akár vallásos, akár nem. Igen, az ateisták is, és eszembe sem jutna beleszólni abba, hogyan neveljék a saját gyerekeiket. Szerintem nem nagy kérés, hogy ugyanezt én is elvárjam tőlük.

#76

Nem vagy hülye, miért lennél az? Attól, hogy lepontozzák egy válaszod, még lehet igazad. Egyesek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a százalékoknak, az csak egy szám!

Mit értesz azalatt, hogy ismerje meg mindet? Biztos vagyok benne, hogy az emberek 99%-a nem az alapján választ vallást, hogy utánaolvasott és szimpatikus. Egy vallás, felekezet, közösség megismerése minimum hónapokig tart, nem lesz időd mindet kipróbálni.

A szabad akarat nagyon nem jelenti, hogy ismered a következményeket, sőt. Ha a tolvaj előre tudná, hogy a 10. lopás után elkapják és börtönbe kerül, szerinted belevágna az egészbe? Ha tudom, hogy egy év után kibukok az egyetemről, akkor is belevágnék? Ha tudom, hogy a házasságom 5 év után tönkremegy, akkor is igent mondok az oltárnál? A szabad akarat azt jelenti, hogy szabadon tehetünk bármit, akkor is, ha nem vagyunk tisztában a tetteink következményével, márpedig az esetek többségében ez így van.

Egy bizonyos kor után a gyerekek is szabadon dönthetnek a saját életükről, kipróbálhatnak egy csomó mindent, akkor is, ha később ezt megbánják. A szülők az élettapasztalatukkal segíthetnek nekik, de helyettük nem dönthetnek el mindent. A felnőtté válás folyamata pont erről szól, vállalj felelősséget a saját döntéseidért.

Természetesen erre a kérdésre nem lehet értelmesen válaszolni...

Ráerőszakolhatom-e a gyerekre az akaratomat, ha másnap iskolába kell mennie, de ő nem kíván elmenni aludni, én pedig szeretném, ha megtalálná az ágyát? És ezt mennyiben befolyásolja az, hogy keresztény vagyok avagy nem?

A gyereknevelés bizony azzal jár, hogy sok esetben rá kell kényszeríteni az embernek az akaratát a gyerekre...

Meg kell tanulnia, hogy nem történhet mindig az, amit ő szeretne. Mindezt azért, hogy felnőttként képes legyen élni egy szabályokkal teli társadalomban.

És ez alól az sem kivételb ha a szülő keresztény -ő is a legjobb útravalót szeretné átadni a gyermekének.