Ráerőszakolhatja-e egy keresztény szülő az akaratát gyermekére?

"nem ráerőszakolás, hogy a szülők beszélnek a hitükről"

Akkor, ha ugyanúgy bemutatják a többi hitet is (legalább párat, és nem csak ugyanolyanokat!) - valamint az ateizmust is. Ezen kívül nem erőltetik a hittant, ami a nevével ellentétben nem egy tantárgy, hanem elsősorban a hitre nevelés - a templomba járást, bérmálkozást, stb.

Ateistának meg miért kéne bármiről is külön beszélni? Az ateizmus nem hit. Nyilván a gyerek látókörébe kerülnek majd a különféle vallások - akkor be lehet mutatni, hogy ez is létezik.

Ráerőszakolhatja, de az ilyen gyerekből biztos, hogy nem lesz normális, problémamentes felnőtt. Ha kiegyensúlyozott, boldog életet szeretne a gyerekének, akkor nem erőszakolja. Hogy egyesek miért teszik mégis? Röviden nagyjából két szóban lehetne összefoglalni: önzés és tudatlanság.

A határ az nehéz kérdés, itt egyéni különbségek is lehetnek. De általánosságban szerintem egy normális, nem erőltetett és szeretetteljes vallásos nevelés még semmiképp sem nevezhető erőszakolásnak, akkor sem, ha esetleg más hitekkel, vagy az ateista gondolkodással nem ismertetik meg a gyereket.

#12

Ha ateista szülők esetében elég, ha majd a gyermek látókörébe kerül később a vallás, akkor fordítva miért nem elég? Miért kell akkor egy vallásos szülőnek bemutatni a gyermek számára a többi vallást és ateizmust is?

"semmiképp sem nevezhető erőszakolásnak"

Annak valóban nem, csak félrevezetésnek.

Ennek esetleg meg is lesz a hatása, amikor a gyerek szembesül a más nézetekkel.

Lehet, hogy nem tér ki, hanem épp ellenkezőleg: fanatikus, harcos vallásos lesz. Mondjuk erőszakot is alkalmaz majd.

"fordítva miért nem elég?"

Ne haragudj, elég nehéz felfogásod van. Ugye te vallásos vagy?

Már írtam: az ateizmus NEM VALLÁS. Egy ateista SEMMIT nem tanít a gyerekének, és a gyerekben ekkor fog jó eséllyel kialakulni az ateizmus.

Aztán később, ahogy találkozik különféle hitekkel, ezeket is helyre kell tenni valahogy. Könnyen előfordulhat, hogy hívő lesz belőle - HA volt rá hajlama. Ha nem, akkor meg nem lesz az.

Míg egy hívő már NAGYON KORÁN, és CSAK a SAJÁT HITÉT tanítja a gyerekének! Olyankor, amikor azt a gyerek még nem tudja kétségbe vonni, és beépíti a jellemébe, a megkérdőjelezhetetlen dolgok közé!

Utána, felnőtten ezt NAGYON KEVESEN tudják csak megkérdőjelezni!

Teljesen egyetértek a 10-es válaszolóval. Én épp most várom az első gyerekem,keresztény vagyok és eszerint fogom nevelni is. Direkt nem azt mondtam,hogy keresztényNEK nevelem,mert egyrészt erről tényleg nem én döntök,hanem majd ő,másrészt,aki kicsit is ismeri úgy igazán a kereszténységet és annak lényegét az tudja a jól bevett klisék ellenére,hogy erre nem lehet csak úgy nevelni valakit,ez legalább akkora blődség,mintha azt mondanánk,hogy "azért szeretem xy-t,mert erre tanított anyám",ez is vagy jön magától,vagy fejre is állhat az ember. DE! Minden erőltetés nélkül (nem kérdező,a beszélgetés az nem erőszakolás) megbeszélem a gyerekemmel,hogy mi a férjemmel keresztények vagyunk,ez úgymond a részünk,nem adhatunk mást neki,mint amik vagyunk. Ha szerinted erről beszélni már erőszakolás a gyerekre,akkor képzeld már el egy kicsit a másik oldalról a dolgot,hogy amint betoppan a gyerek,mélyen hallgatni kell,gyorsan váltsunk át és beszéljünk az időjárásról,mert ő megjelent és ilyenkor Istenről beszélni tabu? Nem gondolod,hogy fordítva elég nevetségesen hangzik? A lényeg,hogy keresztény szülők nem lényegülhetnek át valami/valaki mássá,egyik ember sem hasonulhat meg saját magával,egy ateista sem fogja a gyerek kedvéért eljátszani az irgalmas szamaritánust,akkor hívőktől miért várják el,hogy hallgassanak a gyerek előtt olyan dolgokról,ami a személyiségüknek is elég komoly része. Talán jobb lenne,ha hazudnék neki,hogy én más vagyok? Ha ezt a példát látja tőlem,hogy árul el nekem kamaszkorában bármi bizalmas dolgot,ha a szülein is ezt az instabil bizalmatlan viselkedést látja,hogy nem merik vele közölni még a hitüket sem. Hogy támaszkodjon így a gyerek a szülőre?

Bocsi,ha kicsit hosszúra sikerült,de ki kellett adni magamból.

Attól, hogy a szöveg egy részét kiabálva írod, még nem lesz kevébé hülyeség.

Olyan nincs, hogy az ateista nem tanít semmit. A frászt nem. Legalább karácsonykor ne mondanál ilyen ökörséget, amikor minden Jézuskával van tele. Ha a gyerek meghall egy karácsonyi éneket, meglát egy betlehemet, amit mond a szülő? "Hülyeség fiam." "Mese habbal." sorolhatnánk....

Vagy burokban él az átlag ateista szülők nevelte gyerek és sose hall Istenről, Jézusról, bármi vallásos fogalomról 18 éves koráig?

Szóval nagyon is nevel ilyen értelemben egy ateista szülő, azt neveli a gyerekbe, hogy nincs Isten.

Semmi különbség nincs egy vallásos és egy ateista szülő között. Mind a két szülő ugyan úgy saját világnézetébe neveli a gyereket.

"Lehet, hogy nem tér ki, hanem épp ellenkezőleg: fanatikus, harcos vallásos lesz. Mondjuk erőszakot is alkalmaz majd."

Jah minden második kereszténynek nevelt gyerekből harcos vallásos lesz. Falunkban is 5-6 ateistát megégettek csak ebben a hónapban, 4 másikat meg vasvillára tűztek.

Egyébként gondolkodsz is írás közben, vagy csak egyszerűen dől belőled a hülyeség?

"átlag ateista szülők nevelte gyerek"

Na, ezért nehéz a hívőkkel beszélni... valami hihetetlenül sötétek tudnak lenni. Elnézést kérek a többitől...

Tehát: AZ ATEIZMUSRÓL nem kell semmit tanítani!

A gyerek KÉSŐBB, mikor már kialakult valamennyire a jelleme, akkor kerül csak szembe a hittel.

Addig ugye mese: mint a Mikulás, úgy a Jézuska is. A gyerek kiválóan képes a mesét megkülönböztetni a valóságtól!

Kivéve persze akkor, ha azt sulykolják neki naponta, hogy EZ a valóság!

A több butaságot pedig, amit írtál, talán hagyjuk.