Bérmálkoznom kell, de nem hiszek Istenben. Mit tegyek?

Katolikusként mondom, hogy ne bérmálkozz. Sajnos így hígul fel nagyon az Egyház, ami elég rossz dolog.

Ráadásul a bérmálás egy szentség, ami esetedben egy arra méltatlan személynek lenne kiosztva, szóval az Egyház szemében egyfajta szentségtörés is történne.

Semmi bajod nem lesz a bérmálkozástól ateistaként, úgyhogy ha nem akarsz konfrontálódni, akkor menj bele látszólag, és vágjál hozzá szentséges képet.

Aztán ha idősebb leszel, elmúlsz 18, lesz majd saját egzisztenciád, akkor úgy szrhatod keresztbe az elmaradott szentfazék családod ostobaságait, ahogy jólesik.

Szia

"Mit tegyek?"

Én itt látom a problémát:"...szívem szerint nem is szeretnék bérmálkozni, de családom és azon belül is anyukám nagyon erőlteti."

Az a magyazrázat, vagy kijelentés, hogy "mondtam neki, hogy nem szeretnék bérmálkozni, mert semmi jelentőséget nem tulajdonítok neki, " - nem érv!

Ha az anyukád megkapná a válaszod, az általa bizonyára szintén fölvetett kérdésre feléd, hogy "miért?", akkor el kell fogadnia az álláspontodat.

Mond el őszintén, anyukádnak, mi az oka a "nem hiszek Istenben".

Annyit viszont szeretnék elmondani neked, a vallásban tapasztaltjaid, amit írtál: "én időközben ateista lettem, az egyházat is megutáltam az álszentsége miatt,..." nem lehet összefüggésben az Istenben való hittel. Mert ugye nem gondolod azt, hogy Istennek bármi köze van ahhoz, ami a vallásokban történik? Ha mégis ezt gondolod, akkor hasznos lenne számodra elolvasni zsidó nép történetét, abból a szempontból, miként gondolkodott és vélekedett Isten a zsidó népről, amikor eltértek az Isten vezetésétől, és a saját nézetük szerint imádták Istent, és isteneket. Akkor megvonta a zsidó néptől az áldását, sőt megbüntette őket, hiszen évtizedekig figyelmetette prófétái által....hiába.

Ma ugyan az a helyzet. Nem Isten okolható, amikor emberek, vagy egyházak eltérnek a Krisztusi vezetéstől.

Nos csak bátran hívd meg az anyukádat egy teára...és beszélges vele:-)

Vagy...ha nem mered élőben. Írj nekik levelet! Nekem könnyebb, én lányként éltem szinte ugyanezt át, és ha elsírtam magam, tudta, hogy baj van. Meg köztünk szorosabb a kapcsolat anyukámmal...

Így is volt, hogy egyes problémáimat csak leírni tudtam. Megértették és elfogadták, hogy nem kell erőltetni, hamarosan egyedül kell döntenem:)

Remélem segítettem!

Egy katolikus pap mondta ezt arra, hogy igazából kamaszkorban még az ateizmus is elfogadható. Teljesen normális, hogy ebben a korban kételkedik az ember. Legyél ateista, de akkor őszintén és használva az eszedet. Maradj egyenes és ne bérmálkozz, mert nincs itt az ideje, ugyanis a bérmálás már egy önálló döntés.

Persze, ezt sok szülő nem fogja fel, és tovább erőlteti a dolgot, rendes válaszok nélkül (a "bérmálkozni kell, mert szokás" nem jó válasz), aztán ezzel csak még messzebb tolja a kereszténységtől a gyereket.