Ráerőszakolhatja-e egy keresztény szülő az akaratát gyermekére?
59.Hsz!
Áruld már el nekünk,hogy ezt a baromságot honnan vetted?
Én,nyilvánvalóan NEM írtam ilyet,vagy ehhez hasonlót:
"Ja, az normális, ha a szülő full ateizmusra neveli a gyereket, de ha már be tudja mutatni az élő Istent, ami a szüleidnek nem sikerült, akkor máris erőszak."
Őszintén nem értem,hogy az én leírt gondolataimmal ellentétes értelmezések hogyan buggyanhatnak elő emberek fejéből!...Szándékosan játsszák némelyek a hülyét,vagy sosem azt látják,amit olvasnak,hanem amit feltételeznek a másik ismeretlenről?
"Ráerőszakolásról" kb onnantól beszélhetünk, hogy pl a kamasz gyerek nem akar elmenni a templomba, a szülő meg mondja, hogy de igenis menjen. Azt hiszem, talán ez a leggyakoribb.
Okos szülő nem erőlteti a dolgot, hanem megadja a gyerekének a lehetőséget, akinek már nyiladozik az értelme, hogy maga járja végig az utat, amit mindenkinek végig kell járnia. Mert a hit az nem csak úgy van, az nem egy készen kapott valami. Hanem egy olyan dolog, ami lassan formálódik az emberben, és amire persze családi, kulturális hatások is rásegítenek.
Jól tudjuk, hogy minden hívőnek vannak olyan időszakai, amikor elbizonytalanodik, vagy amikor nem érdekli annyira a hit. Ez is rendjén van, kamaszkorban nem meglepő, és ezt is meg kell élni.
"Az erőszak ott kezdődik pl,amikor a gyermeket nem engedi a szülő a haverjával a hittanórára,vagy az erkölcstan órára."
Hittanra vagy erkölcstanra nem "engedi" a szülő a gyereket, hanem kiválasztja a kettő közül, hogy a gyerek melyikre járjon, mert valamelyik kötelező. Így mindenképpen elköteleződik valamerre. Kényszeríti a gyereket a te logikád szerint.
Szerintem nem erőszakolhatja rá. Egyszerűen nincs értelme. Ha a hívő szülő pl. hétköznapokban nem keresztényi módon él, de vasárnap templomba kényszeríti a gyereket, akkor az teljesen felesleges erőlködés. De még ha igazán példamutatóan élnek a szülők, a gyerek elér egy 10-12 éves kort, és határozott jelét adja annak, hogy utálja az egészet, akkor is értelmetlen templomba vagy hittanra zavarni.
Mégis azért teszik, mert utólag látják a saját fiatalságuk hibáit, és nem akarják, hogy a gyerekük beleessen ugyanabba. Elfelejtik, hogy mindenkinek, aki hitet kapott, a saját útját kell végigjárnia. Ha meg nem kapott, akkor úgyis mindegy.
Andizsuzsi !
Kinek a logikája szerint?
64.Hsz!
Itt az ideje,hogy az én elképzelésemet is közre adjam,nem mint a"frankót",hanem az én tapasztalataim szerintit.
Meggyőződésem szerint minden (igazi)keresztény szülő tiszteletben tartja gyermeke akaratát,és semmit sem kényszerít arra.
Amennyiben a szülő azt tapasztalja,hogy gyermeke nyilvánvalóan rosszat akar tenni magával,az életkorához megfelelő módszerrel(ésszel,és szívvel)a jó irányba fordítja annak figyelmét.
Az akaratot tilos hatalommal megtörni,mert az még kell a későbbiekben,a jó akarására!
Az erőszakhoz nyúló szülő,tettével saját elméje korlátoltságát fejezi ki,s egyben beismeri,hogy példaadása hiteltelen volt.
A keresztény szülő 100-szor példaadással nevel,mig egyszer szóval.
Ha egy szülő,az ő hitével boldog,s ezt nem titkolja,gyermeke vágyik szülője boldogulása követésére,de ha a boldogság csak üres duma,minden szép szó kigúnyolása saját szavainak.Hitelét veszti az.
A gyermek,amint eléri a 12 éves kort,egyre inkább csínján kell bánni még a fondorlatos meggyőzéssel is!
Ilyenkor nem tehet többet,mint kifejezni szeretetét,és azt,hogy örömet szerezne azzal a gyermek,ha az ő példáját követné,de ha nem,akkor is szeretni fogja.
Isten,a szülők mintaadója.
Ő tiszteletben tartja minden akaratunkat,még az önpusztítókat is,de kihúzott minket a reménytelen bajból.
Ezt a példát látom helyesnek követni.
Andizsuzsi !
Hol írtam,hogy hol kezdődik a kényszerítés?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!