Szerintetek a pokolban történő szenvedés soha véget nem érő vagy véges?

Én keresztényként úgy gondolom, hogy véges, el is mondom, hogy miért: Jézus például a Máté evangéliuma 10. részének 28. versében mondja: "Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában." A gyehennáról egyébként azt olvastam, hogy annak idején Jeruzsálem mellett egy szemétégető hely volt. Emellett ide sorolnám még az alábbi igéket: "Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek URa -, nem marad sem gyökerük, sem águk."(Malakiás 4:1), illetve: "De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az ÚR ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el." (Zsoltárok 37:20). Ezek az igék szerintem azt igazolják, hogy a gyehennában sem végtelen a szenvedés, hanem egyszer véget ér. Azt is olvastam, hogy az "örök" szó görög megfelelője az "aionios", ami viszont Istenre és az angyalokra vonatkozóan jelent soha véget nem érőt, az emberre vonatkozóan viszont azt jelenti, hogy addig, ameddig az adott személy élete tart. Azt nem tagadom és egyetértek vele, hogy a bűnösök büntetést érdemelnek, de az olyat, ami soha nem ér véget egy picit túlzásnak tartom. Arról nem is beszélve, hogy a Mennyországban is nehezebben tudnám elképzelni az örök boldogságot, hogyha látnám vagy tudnám, hogy közben a haverjaim lelkei a pokolban gyötrődnek. Ti mit gondoltok erről? És milyennek képzelitek el a poklot? Én inkább lelki, mint testi szenvedésnek, és főleg sötétséget és ürességet képzelek el a gyehennában. 20/F :)