Ha tudom/látom, felismertem, hogy Isten makacsul a pokolra akar küldeni - vagy inkább MÁR oda küldött -, és megvonta Tőlem a szeretetét, akkor van értelme még Nekem a véges földi élethez, vagy jobb mielőbb szembesülni a pokollal?

Egyrészt : [link]

Ezek után, öööööö..... hát igen, hoppá, felteszem a kérdést, hol az igazság? Hmm, hát sok nincs, 90% fölötti valószínűséggel ezt szerintem Te is tapasztalod. Vagy : sikerült ezt valahogy magaddal elfeledtetni, ebben az esetben egy fél fokkal szerencsésebb vagy.

Egyébként igazad van, pokoli állapot, csak ez ellen tehetek valamit? Ööööö..... KRVÁR@ NEM! Ha próbálok is, Isten azt úgy szépen negálja, megakadályozza.... miért is jó neki, nem tudom.

Kb. a szabályszerűség annyi, amikor 3-an kínoznak agyon egy 11 évest... már a gyilkosság ötletének megfogantatásának pillanatában esélye sem volt.

"ha úgy érzed pokolra való vagy, akkor tegyél ellene, hozd helyre, soha nem késő megváltozni"

Felismerés fogalmát ismered? Kicsit olvass vissza, úgyis csak 3 sor.

"Keress olyan Istent aki szeret!"

Hhh! Ezt most nem értem.

Logikus : egyféle Isten létezik, a többi objektíven annyit ér, mint a Benedek Elek meséiből a hétfejű sárkány.

Magyarán hülyíthetem én magam a kereséssel, de attól még AZ az Isten létezni fog. Döntései ellen pedig.... hát ugye, nem szólhatunk, és ne is merjünk szólni, mert akkor Ő odavág.... ugyebár.

"azonban a Teremtő képes arra, hogy feltámassza a halottakat, mi több, vágyik is erre"

Óóó, vágyakozik. :) Vágyakozni bezzeg tud.

Mennyire is hihető ez a vágyakozás a >>>MINDENHATÓTÓL<<<??!!

Részemről elégséges lenne már csak annyi, ha a pokol úgy ABLOCK NEM >>ÖRÖKKÉVALÓNAK<< lenne megítélve, KIVÉTEL nélkül. Hah, vágyakozik rá, de eddig - tudtommal - 1 embert nem volt hajlandó kiemelni onnét, teszem azt X év vezeklés után, pedig az ottani szenvedés után kétségtelen, hogy bármelyik ember hajlandó lenne megtérni, megbánni mindent, + amit még kell.

DE NEM, és ugye érjük be mi annyival, hogy "az ítélet örökre elrendeltetett" (most sajnos nem a sátán feletti ítéletre gondolok), és "Bízzunk az istenben".

HOGY BÍZZAK ÉN ABBAN A REJTŐZKÖDŐ, ILLOGIKUS "Mindenhatóban", aki illetéktelenül még a belém vetett bizalmakat is széttörte, azokét is, amikért én rendesen megdolgoztam.

Ember bizalmát tőlem felettéb trükkös módokon elvette, de én bízzak abban, aminek így-is-úgy-is aztán mocsok nagy szívás lesz a vége??!!

Ugyan már?