Ha tudom/látom, felismertem, hogy Isten makacsul a pokolra akar küldeni - vagy inkább MÁR oda küldött -, és megvonta Tőlem a szeretetét, akkor van értelme még Nekem a véges földi élethez, vagy jobb mielőbb szembesülni a pokollal?
bár az otromba #29 után nem sok értelme van neked írni, azért még egy FELISMERÉST engedj meg:
hiába írjuk neked, ISTEN SZERETET
TE, egyedül TE vagy az:
1. aki makacsul a pokolra akarsz jutni
2. már oda küldted magad (nem reagálsz érdemben a segítőkre)
3. megvontad valószínű a környezetedben élőktől a szeretetet (és tőlünk, segítő szándékkal íróktól)
ezek után nincs más hátra, mint azt mondani a nyavalyás kérdés törlése előtt:
Ha ránk hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz.
Én, ha jól emlékszem, _egy_ evangéliumnak a végigolvasását kötöttem ki a szabad akarat és az érzekmek elvételének a fejében.
És igen, ezt sikerült, azt hiszem Tőlem telhetően tisztességesen végigolvasni. Márk evangéliumát választottam.
Most nem néztem, lehet, hogy pont a legrövidebbet fogtam ki, mert emlékeim szerint néhány esemény itt meg volt rövidítve/ki volt hagyva.
Amúgy nem tagadom, novellának (jobban mondva inkább novella-szerűségnek) egész jó volt. Sőt, most fel is tűnt, h. irodalmi/történetelmesélési szempontból is egész tanulságos darab - HA a hitbéli dolgoktól kicsit elvonatkoztatjuk.
Nade ami már egy kicsit problémás : én a fogadásom azt hiszem álltam. Viszont a kérésem iránt olyan érdemleges változást még nem nagyon tapasztaltam... bár igaz, egyfelől még cáfolni sem tudom feltétlen, hogy ne teljesítette volna a kérésem; másfelől meg azért pár napot még tudok várni azt hiszem, ha kell.
Egyébiránt meg, kedves #31-es:
"TE, egyedül TE vagy az, aki makacsul a pokolra akarsz jutni"
Most komolyan!! Mintha érdemben itt se lennél.
Oké, azt én is állítom, hogy a tudat szintjén veleszületetten beteg vagyok, a "selejtet" többek között erre is értettem. Az írásképemből és kitűnt MÁSOK SZÁMÁRA IS, azért mégis van, aki azt hiszem nem küldött el még teljesen a francba.
Többek között tegyük hozzá, tizen-huszon-évesen azért az ember a saját szellemi/mentális állapotáról/bajairól nem igazán maga tehet (,minthogy pl. elitta vagy eldrogozta volna)
De azt hiszem a kérdésem végig arról szól, hogy NEM, éppen azért tartom igazságtalannak a helyzetem/és a hozzám hasonlók helyzetét, mert senki sem akar a pokolra kerülni, viszont Isten nem adta/adja meg nekem a képességet/erőt ahhoz, hogy másképp tegyek. Többek között szeretni Istent is, mint már erről írtam, félelemből tudnám, de már azt se igazán, mert az őelőtte szintén jegyváltás a pokolra.
Van, aki meg ugyebár még azt se tudja, hogy mitől kéne félnie, szerintem erre is találnánk példát a világban.
Többek között ugyebár mmiről is szól az a nevezetes "Lorem Ipsum" : Senki sem szereti és keresi a kínt önmagáért, ezért kín önmaga a fájdalom....
(emlékeim szerint, de javítsatok ki, ha valahol tévedek)
Magyarán én se fogom a poklot keresni, de az Isten minduntalan addig provokált, amíg újra-és-újra nem szakítottam vele, a levetkőzhetetlen természetem miatt.
"már oda küldted magad (nem reagálsz érdemben a segítőkre)"
Óóó, nem? Tényleg nem?!
Akkor mond, hogyan reagáljak, mit tegyek tán? Olvassam a bibliát, ahogy mindig is permanens csak ezt hozzátok fel itt a GYK-n, és más fórumokon. Szerinted érni fog az valamit?
Nem én küldtem magam oda, azt hiszem.
Most ideges lettem kicsit kérdező, és mondok valamit:
Átkozott az a szellem, amiből az általad linkelt írás származik.
A gyökér, amelyik azt írta, hogy Isten nem szereti a bűnöst, nem elmélkedett azon, hogy akkor miért is vállalta be Isten a teremtést és a megváltást? MINDENKI bűnös, ha igaza lenne, ő is kérdés nélkül menne a pokolba.
Nem igaz tehát, hogy Isten nem szereti a bűnöst. Azzal nem vitatkozok, hogy az embernek nincs jogalapja követelést megfogalmazni Istennel szemben, de pont ez az, hogy Isten a szereteténél fogva ad bármi jót az embernek.
A helyzet annyiban arnyalando, hogy egy esetben fordul el Isten az embertől, akkor, ha a szíve valtozhatatlanna válik a gonoszsagban. De ebben az esetben kimondhatjuk, hogy nem Isten tehet az illető elkárhozásáról. Ha az Isten nem szeretne, akkor nem lenne joga uralkodni, illetve belőle származna a gonoszság. Más kérdés, hogy ha így lenne, akkor se lehetne mit tenni, de én tagadom ezt az állítást. A sátán és Isten közti univerzális per tárgya ez. A sátán állította, hogy isten jogos dolgot tartana vissza az embertől. Ha tudni akarjuk kinek van igaza, nézzünk végig a történelmen pártatlanul, úgy, hogy közben figyelünk a lelkiismeretunkre, és nem mosunk össze egymással szembenálló dolgokat. A Bibliát is érdemes elolvasni, hogy mit is vár Isten az embertől, és hogy azok, akik magukat istenfelonek vallották, valójában miket tettek, mert ez sokaknak botránykő.
Kedves Kérdező! Isten sem a pokolra nem akar téged küldeni, sem a szeretetét nem vonta meg tőled. A bűneink miatt mindannyiunkra a pokol várna, Isten viszont a hozzánk való szeretetét éppen abban mutatta meg, hogy nyitott számunkra egy kivezető utat, az Ő Fia által. Ez számunkra ingyen van, neki viszont nagyon sokba került.
Amire szükséged van, az az újjászületés. A magad erejéből nem leszel képes soha megváltozni, ezért van szükségünk a megtérésre, újjászületésre. Ez azt jelenti, hogy felismerjük és megbánjuk a bűneinket, Istenhez fordulunk, és behívjuk Krisztust az életünkbe. Isten Szelleme végzi el az újjászületést, egy más természetet fogsz kapni, és fogsz tudni győzelmes életet élni. De ez csak Krisztussal lehetséges. Ehhez az kell, hogy olvasd a Bibliát naponta (nem kell feltétlen sokat olvasni, olvasd addig, amíg valami üzenetet meg nem értesz belőle), érdemes az Újszövetséggel kezdeni. És imádkozz is Istenhez, mondd el neki minden problémádat, mindent, ami a szívedet nyomja. Ha igazán megismered Istent, akkor rájössz, hogy ő a szeretet, és nem ő akar téged a pokolra küldeni, hanem éppen a sátán, aki jelenleg uralja az életedet.
"egy más természetet fogsz kapni"
Hiszi a piszi, már bocsánat... már azt hiszem említettem is, egyszer már biológiailag feltámasztottak az orvosok, aztán azóta sem lettem jobb, láthatjátok.
Most is, annyit kértem, vegye el a szabad akaratom és az érzelmeim... ez olyan nagy kérés? Nem azt kértem, hogy adjon valamit, hanem hogy vegyem el.
És ugyebár feltesszük, a Mindenható a Szeretet Istene, magyarán szemetet csak nem ad az embernek : azaz a szabad akarat nem szemét, ennélfogva pedig ha azt visszaveszi, ő azzal nem lesz kevesebb. Logikus, nem?
De ez valamiért neki snassz... Pedig ha tényleg nem akarja, hogy a pokolra kerüljek - most legyen az kínzótelep vagy a megsemmisülés, ezt ugyebár Tőle úgyse tudjuk meg, ?nem tudom miért jó az neki? -, akkor az Ő ÉRDEKÉBEN is jó lenne, ha egyszerűen csak nem tesz v. enged olyasmit, ami a további bűnök potenciális és trágár forrása.
(...)
"Hiszi a piszi, már bocsánat... már azt hiszem említettem is, egyszer már biológiailag feltámasztottak az orvosok, aztán azóta sem lettem jobb, láthatjátok."
Azt egy szóval sem mondtam, hogy az orvosok új természetet tudnak neked adni. Isten viszont tud, ezt tapasztalatból mondom.
"Most is, annyit kértem, vegye el a szabad akaratom és az érzelmeim..."
Ilyet soha nem fog tenni, ő nem bábukat akar. Ne te próbáld meg előírni Istennek, hogy mit tegyen, hanem kezdd el őt keresni, megismerni. Lépj rá a szabadulás útjára. Ilyen út csak egyetlen létezik, és az Jézus Krisztus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!