Ki a nagy parázna?

Jaj bocsi, fáradt vagyok. A legelső verset nem vettem figyelembe. De ettől függetlenül a nagy parázna azonos a későbbi parázna asszonnyal. A "nagy parázna" azért parázna, mert a föld királyaival paráználkodik. Az asszonyt így jellemzi:

"az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: „A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja”. Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam." Jel 17,4-6

Miért különbözne tőle a nagy parázna, akit a legelső vers említ? Világos, hogy róla van szó. Ki más lenne a "nagy parázna", minta a "föld paráznáinak és undokságainak anyja"??

Igy van az asszony homlokán egy név: "nagy" babilon...valamint az első versben is "nagy" parázna.

Egyértelműen egy nagy világvallásra utal és nem kis pogány vallásokra.

Babilonról tudni kell, hogy a vizözön után a fő bűnük az Isten akaratának való ellenszegülés volt, vagyis a varázslás, ami pedig bálványimádás. (I.Sámuel 15:23)

Babilonban a bálványimádás lényege ebben állt: "szerezzünk magunknak nevet", vagyis az embert dicsőitő és bálványozó kultúrát terjesztették szét a Földön, amit Róma is magába szippantott, végül pedig a Katolikus vallásban a Mária és szentek imádásában folytatódott.

Hogy pedig nem csupán a pogány Rómára utal a szöveg, hanem a kersztény Rómát is a "nagy Babilonnal" és a "nagy paráznával" azonositja, az abból is következik, hogy a 18. Fejezet átfogóan egészen Róma végső elpusztulásáig mutatja be a jövőt:

Jel 18:21 Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik....

És folytatja a fejezet végéig, hogy a város végleg elpusztul, márpedig ha jól tudom egyenlőre Róma még működő metropolisz. :)

"Egyértelműen egy nagy világvallásra utal és nem kis pogány vallásokra."

Ezekszerint a kereszténységre? Mert a pogányság nem volt elég nagy az első századokban? Róma a bálványozást legnagyobb mértékben űzte, és az Isten választottait üldözte. Tökéletesen ráillik.

"Hogy pedig nem csupán a pogány Rómára utal a szöveg, hanem a kersztény Rómát is a "nagy Babilonnal" és a "nagy paráznával" azonositja"

Tehát akkor mégicsak a pogány Róma volt a nagy parázna, s csak később lett a katolikus egyház? A gond csak az, hogy ezzel szépen ellentmondtál magadnak, mert előbb még azt írtad, hogy a pogány Róma ehhez túl kicsi. Pedig hát a nagy Parázna már János apostol idejében is meg volt. S ha nem akarod ráhúzni a keresztény mártírokra is a próféciát, akkor az csak a keresztényüldöző Róma lehetett.

"a kersztény Rómát is a "nagy Babilonnal" és a "nagy paráznával" azonositja, az abból is következik"

Semmiből nem következhet ez! Mert már János apostol idejében elesett a hét királyból öt! 9-10-es vers:

"Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat."

Na idézem hozzá az ide vonatkozó értelmezést, ha eddig lusta voltál elolvasni, nézzük:

"Már János apostol idejében 5 elesett a 7 királyból, egy most uralkodik, a másik még jőni fog, s ha eljő, csak rövid ideig fog uralkodni (azután vesztére jut). A hét hegy világosan a héthalmú várost, Romát jelenti. Lásd a 18. v. Hogy melyik az a hét király, romai császár, kiket sz. János apostol ért, annak kitalálása annak megtudásától függ, mely időpontra teszi azon egyet, kiről mondja, hogy meg van, időszerint uralkodik. Az öt ennek közvetlen előde lesz akkor. Mivel világosan mondatik, hogy a vadállat már úgy van, mintha nem is volna (8. v.), s az asszony pusztában tűnik elé (3. v.), tehát a hatodiknak, ki akkor uralkodónak mondatik, annak kell lennie, ki a pogány birodalom eleste után, miután Konstantin a kereszténységet fölvette, és keresztény államot alapított, még pogány császár volt. Ez Licinius, ki még egy ideig híven a pogánysághoz, Konstantinnal együtt uralkodott, mígnem ettől Kr. u. 324. évb. legyőzetett. Az öt előbbi császár e szerint Diocletián, Maximián, Galeruis, Maximinus, Daja melléknévvel, és Maxentius, kik mindnyájan elvesztek a 311–313. években, kevéssel a pogány birodalom eleste előtt. Most az a kérdés, melyik a hetedik? Erről mondatik: „és a másik még nem jött el.“ – Ez a másik tehát azon időben, midőn a hatodik uralkodott, még nem született, legalább még nem volt cézár, kormányzásra kijelölt. Az időben, mikor Licínius Konstantinnal uralkodott, Konstantin három fia – Konstantin, Konstans és Konstantius már életben voltak, s egyszersmind leendő cézárok is voltak, de nem volt még Julián, ki Kr. u. 360. évb. Párisban a katonák által még Konstantius életében császárrá kikiáltatott. Ez tehát a hetedik. Ez állította ismét vissza pogányságot, de két évig sem uralkodott és nyomorú véget ért. Nyolczadik császár többé nem említtetik, hanem csak maga az állat neveztetik úgy. Egészen a dolog természete szerint volt ez; mert pogány császár nem uralkodott többé a hitehagyó Julián után, hanem a pogányság még tartott, habár nem is mint uralkodó hatalom, de folyvást lappangva fennállott, fennáll most is, és állani fog világ végezetéig. Mondatik róla, hogy a hét közől való, vagyis, a hétnek jellemével bír, t. i. gyűlöli és üldözi a kereszténységet. Mindenkor, minden időben vannak a kereszténységet ellenző emberek, s fájdalom! tanítja a történelem is, hogy keresztény országok is megbélyegzik ezzel magokat, és Isten anyaszentegyházát nem hogy oltalmaznák, hanem üldözik és elnyomják. Hanem ez a pogányság is vesztére siet, nemcsak időről időre fogják ugyanazon csapások érni, melyek a romai pogányságot sujtották (vesd össze: Jel. 18,4.), utoljára az idő végével teljesen megsemmisíttetnek, és a kereszténység tökéletes győzedelmet nyer fölöttük (20. r.)."

"És folytatja a fejezet végéig, hogy a város végleg elpusztul, márpedig ha jól tudom egyenlőre Róma még működő metropolisz."

A szöveg a pogány Róma bukását érti ez alatt, és nem a város teljes kiírtását. A pogány Róma bukása pedig a kereszténység lesz.

Megvan az Enciklopédiás forrás, és angol forditóval is megnézettem, helyesen van forditva az idézet.

1912-es Catholic Encyclopedia, 459. Oldal.

A teljes Enciklopédia innen letölthető pdf-ben angolul:

[link]

A kérdéses szöveg angolul:

"Wirgin Mary Devotion to the blessed.

Down to the Council of Nicea . — Devotion to Our Blessed Lady in its ultimate analysis must be regarded as a practical application of the doctrine of the Communion of Saints. Seeing that this doctrine is not contained , at least explicitly, in the earlier forms of the Apostles 'Creed, there is perhaps no ground for surprise if we do not meet with any clear traces of the cultus of the Blessed Virgin in the first Christian centuries."

"Tehát ...az első sor: Szűz Mária - Imádás az áldottnak. Utána is hasonlóan: ... áldott hölgyünk imádata...

tehát ez az emberi cselekedetre/hozzáállásra vonatkozik, imádat Mária felé." - megjegyzés a fordítótól.

Magyar fordítás:

"A mi áldott asszonyunk imádását végső tekintetben a Szentek közösségéről szóló tan gyakorlati alkalmazásának kell tartanunk. Mivel látni, hogy ez a tan az Apostoli hitvallásokban -legalábbis kifejezetten- nem szerepel, ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy az első keresztény évszázadokból nem találni nyomokat a Boldog Szűz imádásának a kultuszáról, mivel Mária imádása egy későbbi fejlemény volt."

Amit idéztem könyvből sorokat, az nem forditási hiba, legfeljebb magyarul nem ilyen formában adták ki, ha kiadták egyáltalán magyarul is.

" A szöveg a pogány Róma bukását érti ez alatt, és nem a város teljes kiírtását. A pogány Róma bukása pedig a kereszténység lesz."

Látod István, nekem meg ez a kényszerzubbony. :)

"végül pedig a Katolikus vallásban a Mária és szentek imádásában folytatódott."

Sem Máriát, sem más szenteket nem imádnak, csak az Istent! A szentekhez illetve Máriához való kérésük még nem imádat, legalábbis ők nem tartják annak.

# 44

Na pont erről beszéltem. A szövegben sehol nincs ott a worship szócska, ami az imádatot jelenti. Az angol nyelvű szentírásban mindenhol ez a szó van, ahol imádatról van szó. Pl.

Luk 4,8

"And Jesus answered and said unto him, Get thee behind me, Satan: for it is written, Thou shalt worship the Lord thy God, and him only shalt thou serve."

" Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj."

A máriás idézetedben a "devotion" szó szerepel, ami inkább odaadást vagy valami hasonlót jelent, de nem vallási imádatot.

# 45

"Látod István, nekem meg ez a kényszerzubbony. :)"

Látom kifogytál az érvekből...

Haha, a devotion is jelent imádatot, hűséget, stb, de ebben a környezetben vallásos imádatot jelent, ezért nézettem meg angolossal.

Amúgy meg King James Devotion-nek fordította a szentély szót, ami görögből magyarra fordítva: Istentiszteleti hely...