Ki a nagy parázna?

"A kivel paráználkodtak a föld királyai"

A föld királyai a középkori egyházzal fűzték össze a hatalmat, és nem a protestánsokkal.

Az asszony a bibliai jelképrendszerben egyházat jelent.

tíz szarv:

[link]

Amúgy fellapozhatod Dániel könyvének 7. fejezetét, ahol szintén ez a jelkép szerepel.

"Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül; "

Róma, a hét dombra épült város...

Soroljam még? Nincs a történelemben, amelyre a prófécia minden szava ráillik, csak a katolikus egyházra. Isten előtt mindig is törvénytelenség, ha úgy tetszik, gonoszság volt a halottakhoz való imádkozás, a szobrok előtt való leborulás, és a katolikus egyház tökéletesen betöltötte ezt a cselekedetet a halott, saját maguk által kikiáltott szentekhez való imádkozásban, szobrok előtt való imádatban. Imádat szó héber gyöke leborul, míg a magyarban az imádkozás.

Dániel7

25.

És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.

(Most nem fogom végig leírni, de a próféciában a napok=évek, lásd Dániel könyve, ahol ez kijelentésre kerül. Idők, évek, 360 év. ideig: 360, idők: 720, fél idő: 180: 360+720+180 év=1260 év. Ekkora időt átölelő egyház csak a hatalom ittas, dúsgazdag katolikus egyház lehet. Amúgy teljes átfedés van a Jelenések könyvének ezen szakaszai Dániel könyvével.

2Thess 2,4

A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.

Szerintem ez a katolikus egyház... Aki szerint nem, annak nem....

@ 2-es válaszoló

Hmmm...azt hiszem, az előttem válaszolók igencsak megírták, miért is igaz a "nagy parázna" kifejezés a katolikus egyházra.

Abban a bizonyos youtube-os előadásban ezek az érvek hangzottak el.

"Nincs a történelemben, amelyre a prófécia minden szava ráillik, csak a katolikus egyházra."

Viccelsz? Ott van a linkben, minden ráillik a pogány, keresztényüldöző római birodalomra, az elejétől az utolsó szóig: [link]

Ellenben a katolikus egyházra sehogy se lehet ráhúzni, mert akkor a híveknek ki kellene onnan menekülni, na de sok száz évig hova menekültek volna, amíg nem volt protestanizmus? Ellenben úgy nagyon is érthető, ha a pogány római birodalom bukásáról, és a városból való menekülésről van szó. Kicsit másolok a linkből:

Jel 18,1 - Jel 18,3

„Elesett, elesett a nagy Babilon”

A fejezet drámai erővel állítja elénk Isten és Egyháza főellenségének, a pogány római birodalomnak bukását és büntetését. Az angyal prófétai múltban úgy hirdeti Róma bukását, mint már megtörtént dolgot. Az angyal bejelenti Róma bukását és pusztulását bálványimádása miatt. A jövőben történő dolgokról János mint megtörténtekről ír.

Jel 18,4 - Jel 18,8

Az Úr Jézus inti a római keresztényeket, hogy ne vállaljanak közösséget Róma bűneivel (Jel. 18,4-5.), és megparancsolja az angyaloknak, hogy hajtsák végre az ítéletet (Jel. 18,6-8.). Az angyal felszólítja a keresztényeket, hogy hagyják el a várost, ne pusztuljanak el vele. De jelenti ez a felszólítás azt is, hogya pogányokkal semmiféle közösséget nem szabad a keresztényeknek tartaniuk.

Jel 18,9 - Jel 18,10

A szövetséges fejedelmek gyászolják Rómát, de nem sietnek segítségére. Egy óra alatt: hirtelen. A szövetséges királyok meggyászolják Rómát, de távolról, nehogy vele együtt elpusztuljanak.

Jel 18,11 - Jel 18,20

A kereskedők és hajósok, akik a Rómával folytatott kereskedéssel nagy vagyont gyűjtöttek maguknak, szintén siratják a város bukását. A kereskedők siratják Róma bukását, mert üzleteik megszűnnek. Ezzel a sírással szemben áll a keresztények öröme: Örvendjetek...

Jel 18,21 - Jel 18,24

A keresztényüldöző Róma végleges bukását egy angyal jelképesen a tengerbe vetett nagy kővel pecsételi meg (Jer. 51,61-64.). Az ítélet megváltoztathatatlanságát jelenti a kőnek tengerbe dobása. A pogány Róma eltűnik, mint a tengerbe dobott kő.

"Az asszony a bibliai jelképrendszerben egyházat jelent."

Aha, hát most itt nem, mert itt egy várost:

"Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött." Jel 17,18

A 18. fejezetben tulajdonképpen végig egyértelműen egy városról, a pogány Rómáról beszél, ezt elég nehéz nem észrevenni:

"Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet. A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé: az aranyat és ezüstöt, a drágakövet és gyöngyöt, a gyolcsot és bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket, a fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, a kenőcsöket és tömjént, a bort és olajat, a finomlisztet és gabonát, a barmokat és juhokat, a lovakat és kocsikat, a rabszolgákat és emberi lelkeket. A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és ezek soha többé nem lesznek találhatók sehol. Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg, gyötrelmétől félve távol megállnak, sírnak, gyászolnak, és így szólnak: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra alatt pusztult el ekkora gazdagság! És a kormányosok, a parti hajósok, az evezősök és akik a tengeren dolgoztak, mind megálltak távol, és amikor látták égésének a füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy városhoz? És port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj, jaj a nagy városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult! Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet”. Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: „Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található. Nem hallatszik benned többé hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem található benned többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem, és malom zúgása nem hallatszik többé benned. És nem világít benned többé lámpás fénye, nem hallatszik benned többé vőlegény és menyasszony szava, mert kereskedőid a föld hatalmasai voltak, mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép: de benne találtatott a próféták és a szentek vére, és mindazoké, akik megölettek a földön”. Jel 18,10-24

Nem tudom, hogy pl. a malomkő zúgasát az hogy a fenébe lehet ráhúzni a katolikus templomokra. Ezt azért áruljatok már el, kedves neoprotestánsok? Merthogy az ókorban malomkővel őröltek, az evidens, de a katolikus templomokban vagy a Vatikánban most szerintetek őrölnek malomkövekkel?

# 22 kzs

Szerintem meg Németh Sándor a parázna nő, "megrészegíti paráznaságának borával a népeket" vagyis a sok-sok hülyeségével, amit pl. a Vidám vasárnapon is előad. A fejek és szarvak pedig biztos a pribékjei, vagy politikai vezetők is lehetnek akár, akikkel a hitgyüli szimpatizált, vagy még csak ezután fog szimpatizálni... Majd kitalálom még a részleteket, oké?

:)

Egyszer maradjunk csak a kérdező által feltett 17. fejezetnél, és ne csapongjunk a 18-ba mert az más aspektusból mutatja.

A nagy parázna a hamis bálványimádó vallást szimbolizálja, míg az asszony Rómát.

Az asszonynak, "hatalma van a Föld királyain", mint a 4. világbirodalom fővárosának, Rómának.

A parázna pedig a "sok vizeken ül", vagyis mint hamis világvallás elhiteti a Föld lakosainak nagy részét.

Hogy hova meneküljenek István35? Te hova menekültél a Jehova tanúktól? Képzeld, nem kell vallásban lenni egy hívőnek. Jézus azt mondta, hogy lesz idő, mikor az igazakat a gyülekezetekből kizárják. Egy közösség, mely hívek millióit számlálja, nem lehet az üdvösség kapuja:

Máté 7

13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.

14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.