Hogy lehet megkérdőjelezni az evolúciót?

"Egy robot kísérletről van szó, aminek köze sincs az önzetlenséghez. Ez csak összedolgozás."

Értem. És akkor ilyet össze tud hozni az evolúció? Vagyis elismered?

[link]

No és itt mi a véleményed a bacik altruizmusáról??? Önzetlenség!

Netán ezek is gondolkodtak rajta? Hogy szitutól függően éppen önzetlenek legyenek, vagy sem?

Hm?

Én mára el....

Üdv,

ok, akkor a tudomány szerint a támadó variáció is így alakult ki. Teljesen véletlenül betalált. Végül is információk vannak a variációkba is beépítve. De hogy kerültek oda?

"...hogy egymást szétszedve jussanak csak alkatrészhez, akkor kialakulnának a ragadozók, és nem azért mert eszük van...". Volt anyag, volt akarat és volt energia, ami elindította a folyamatot.

"#137: „Azt írtam nyilvánvaló, hogy nem dermed változatlanságba a nemükön belül szaporodni képes állat és növénycsoportok nemesítése, bármeddig is folytatódik, de az eredmény jól látszik, hiszen SEMMIFÉLE ÓHAJTÁSUK SINCS ezen fajoknak, másokká válni, mint amik eredetileg is voltak!!”

Remélem az evolúciótagadó kollégádnak írtakba beleolvastál, így te már tudhatod, hogy ahhoz, hogy új faj alakuljon ki, ahhoz a fajnak, vagy egy részének olyan környezethez kell alkalmazkodnia, ami a megszokottól eltérő, vagy maga a környezet változik lassan körülötte, ami elér egy drámai másságot."

Már az elején leírtam, hogy a Biblia nem a mai evolucionisták által támogatott népszerű fajfogalmat említi, hanem egy tágabb értelmű "nem"-et említ. "Nemük" szerint teremtette meg Isten az életet a Biblia szerint a földön, s és CSAK a "nemük" szerint képesek szaporodni.

"Mi a bánatért nem azzal a példákkal foglalkozol, ahol egyértelműen rámutattunk dokumentált faj-változással???"

Pontosan azért nem, mert az a fajfogalom, mellyel ti előszeretettel dobálóztok, nem egyezik meg a bibliai nemmel. Ti a tágabb nemen belüli változásokra húzzátok rá a meséteket, miszerint hogy a "törzsfejlődés tény", de ez így messze van a valóságtól.

"Kit érdekel az, hogy te olyan fajokra mutatsz rá, amik nem változnak?"

El kell ismernetek ezt, igaz? Vagyis hogy léteznek olyan bizonyítékok, melyek szerint az adott "fajok" meglepő állandóságot mutatnak sok százmilliós időintervallumban is. Az igazság pedig az, hogy ez a tény MINDEN FŐBB ÉLŐLÉNYCSOPORTRA, vagyis NEMRE igaz! Amire pedig ti hivatkoztok, mint "új faj", az NEMEN BELÜLI VÁLTOZÉKONYSÁG, amire a Biblia szerint is képes az élővilág. :-)

A többi merő fantázia! A "cetek evolúciójával" együtt.

"amúgy simán ki lehetne tenyészteni fára mászó kutyát is, ha egy kutyafalkából mindig kiválasztom azokat a példányokat, akik kissé a többieknél jobban képesek erre, és ezeket szaporítom, és újra és újra!"

Nem tudom (ÉS TE SEM TUDOD), hogy ez lehetséges lenne-e, de mivel közeli, rokon fajról van szó, lehet hogy beleférne a nembe, ami által esetleg. És még ez sem bizonyítaná a törzsfejlődést!

"Te barátom az égvilágon semmiféle határra nem mutattál rá, hanem arra, hogy az állattenyésztőnek mindig az volt az érdeke, hogy a faj ne változzon, csak a fajból a számára értékes tulajdonságokat kiemelje esetleg mások rovására is."

Ezt nem egészen hinném, hiszen az állattenyésztők már régtől fogva átlépték a rendelkezésükre álló, természet adta határokat, ha lehetett. Példa erre a ló és a szamár keresztezése, melyből az öszvér lett. De sajna itt jelentkezik rendre az a természetes korlát, mely meggátolja, hogy hogy egy új faj jöjjön létre, hiszen az őszvér a legtöbbször ivarképtelen.

Finoman beállított világegyetem — A véletlen műve?

Nagy fejtörést okoz a világegyetemünket jellemző finom beállítás. Miért vannak a világegyetemben változatlan fizikai törvények és természetes állandók, melyek pontosan és mintaszerűen segítik egy olyan bolygó működését, mint a miénk, a rajta lévő élettel együtt?

Mit értünk a finom beállításon? Gondoljunk például a négy alapvető fizikai erőre, vagyis kölcsönhatásra: az elektromágneses, a gravitációs, az erős és a gyenge kölcsönhatásra.* Ezek az erők mindenre hatással vannak a világegyetemben. A beállításukat és egyensúlyukat oly nagy pontosság jellemzi, hogy még jelentéktelen változások is élettelenné tennék a világegyetemet.

Számos gondolkodó ember úgy véli, hogy erre egyszerűen nem lehet véletlen a magyarázat. John Polkinghorne, aki korábban a Cambridge-i Egyetemen dolgozott fizikusként, ezt a következtetést vonja le: „ Amikor az ember felismeri, hogy a természeti törvényeknek hihetetlenül pontos beállításra van szükségük ahhoz, hogy létrejöjjön a látható világegyetem, akkor szöget üt a fejében az a gondolat, hogy a világegyetem nem csupán a semmiért jött létre, hanem céllal.”

Paul Davies ausztrál fizikus hasonló gondolatot fogalmazott meg: „Kétségkívül sok tudós . . . megvetően [elutasítja] Isten létezésének gondolatát, vagy akár egy személytelen erőét” is. Majd hozzátette: „Személy szerint nem osztozom megvetésükben . . . Nem hiszem, hogy létünk a Világegyetemben a vaksors szeszélye . . . , semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában.”

A bonyolultság is sok fejtörést okoz

A körülöttünk lévő világ rendkívüli bonyolultsága a második nehézség, mely sok fejtörést okoz korunk tudósainak. A józan ész azt mondatja velünk, hogy minél bonyolultabb valami, annál kevésbé jöhetett létre véletlenül. Vizsgáljunk meg egy példát.

Számtalan kémiai reakciónak kell teljes pontossággal egymás után végbemennie ahhoz, hogy létrejöjjön az élet építőkockája, a DNS. Három évtizeddel ezelőtt dr. Frank Salisbury, az Utah Állami Egyetem (USA) munkatársa kiszámolta, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy véletlenül kialakuljon egy egyszerű DNS-molekula, mely elengedhetetlen az élet megjelenéséhez. A számításaiból az derült ki, hogy ennek eshetősége annyira csekély, hogy matematikailag lehetetlennek tekinthető.*

A bonyolultság különösen nyilvánvaló akkor, amikor egy élő organizmusnak bonyolult részei vannak, melyek hasznavehetetlenek lennének más bonyolult részek nélkül. Vegyük a szaporodást.

Egyes evolúciós elméletek szerint az élőlények folytatták a szaporodást, miközben egyre bonyolultabbá váltak. Egy bizonyos ponton azonban több faj nőnemű egyedeinek ivarsejteket kellett kifejlesztenie, melyeket meg kellett termékenyíteniük a hímnemű egyedek megfelelő ivarsejtjeinek. Hogy az utódnak kellő számú kromoszómát adjanak át, mindkét szülő ivarsejtjei a meiózisnak nevezett rendhagyó folyamaton mennek keresztül, amikor is mindkét szülő sejtjeinek rendes kromoszómaállománya megfeleződik. Ez a folyamat elejét veszi annak, hogy az utódnak túl sok kromoszómája legyen.

Természetesen más-más fajoknál is ugyanennek a folyamatnak kellett lejátszódnia. Hogyan volt hát képes minden egyes faj „ősanyja” megtermékenyülni egy teljesen kifejlett „ősapától”? Hogyan tudták hirtelen mindketten megfelezni a kromoszómaszámot az ivarsejtjeikben úgy, hogy egészséges utódok jöjjenek létre, melyek öröklik mindkét szülő egyes sajátosságait? És ha ezek a szaporodási jellegzetességek fokozatosan fejlődtek ki, hogyan tudtak az egyes fajok hím- és nőnemű egyedei fennmaradni, miközben ezek a létfontosságú sajátosságok még csak részben alakultak ki?

Még egyetlen fajnál is mérhetetlenül kicsi az eshetősége annak, hogy kialakul ilyen szaporodási egymásrautaltság. Azt pedig egyenesen ésszerűtlen kijelenteni, hogy az egyik faj után a másiknál történt ez. Vajon a csupán elméleti síkon mozgó evolúció magyarázatot adhat efféle bonyolultságra? Hogyan lehetnének véletlen, vaktában végbemenő, céltalan események felelősek ilyen tekervényesen egymásba fonódó rendszerek kialakulásáért? Az élőlényeknek sok-sok olyan sajátossága van, mely előrelátásra és tervezésre, ennélfogva egy intelligens Tervezőre vall.

Számos tudós jutott már erre a következtetésre. William A. Dembski matematikus például azt írta, hogy „a természet megfigyelhető jellegzetességeiben” megnyilvánuló „intelligens tervezésre kielégítő magyarázatot valamiféle intelligens ősok szolgáltathat”. Michael Behe molekuláris biokémikus így összegzi a bizonyítékokat: „Lehetsz jó katolikus és közben hihetsz a darwinizmusban. A biokémia viszont egyre nehezebbé teszi, hogy a tényeket mérlegelő tudósok higgyenek Darwin tanaiban.”

Hiányzó ősmaradványok

A harmadik rejtély, mely zavarba ejti egyik-másik tudóst, az ősmaradványokkal van kapcsolatban. Ha az evolúció hosszú-hosszú időn át ment végbe, azt várnánk, hogy az élőlények főbb formái között rengeteg átmeneti létformát, vagyis láncszemet találunk. Ám az a jó néhány lelet, mely Darwin ideje óta került elő, csalódásra ad okot e tekintetben. Azok a hiányzó láncszemek csakugyan hiányoznak.

Ezért több tudós is arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek meggyőző bizonyítékok az evolúció alátámasztására, sőt, éppen hogy az élet kialakulását cáfoló bizonyítékok kerültek elő. Az űrrepülés-technikával foglalkozó Luther D. Sutherland ezt írta a Darwin’s Enigma című könyvében: „ A tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy amikor egy alapjaiban másfajta élőlény jelent meg a földön, akár egy állati egysejtű, akár az ember, az az életforma egy teljes egészet alkotott, minden szerve és felépítése hiánytalan volt, és százszázalékosan működőképes. Emiatt nem vonhatunk le más következtetést, mint azt, hogy már volt valamiféle intelligencia, mielőtt az élet megjelent a földön.”

Másrészt az ősmaradványok és a Bibliában, a Mózes első könyvében lévő beszámoló, mely az életformák általános megjelenési sorrendjét írja le, nagyon is összhangban vannak egymással. Donald E. Chittick, fizikai kémikus, aki az Oregoni Állami Egyetemen doktorált, kijelentette: „Ha valaki alaposan megvizsgálja, miről tanúskodnak az ősmaradványok, akkor azt a következtetést vonja le, hogy az állatok nemük szerint szaporodtak, ahogy arról a Mózes első könyve is beszél; nem alakultak át más állattá. A jelenlegi bizonyítékok — csak úgy, mint azok, melyek Darwin napjaiban már előkerültek — egybevágnak Mózes első könyvének a közvetlen teremtésről szóló beszámolójával. Az állatok és növények továbbra is a nemük szerint szaporodnak. Valójában a paleontológia (őslénytan) és a darwinizmus közt oly nagy a szakadék, hogy némelyik tudós kezdi azt hinni, hogy sohasem fognak köztes életformákat találni.”

A bizonyítékok elfogadása

Az előbbiekben csupán néhány megválaszolatlan kérdést érintettünk, mely nem kis fejtörést okoz azoknak, akik legyintenek a Teremtő léte mellett szóló bizonyítékokra. Néhány tudós felismeri, hogy Istent nem tényszerű bizonyítékok és alapos megfontolás alapján vetik el sokan, hanem reményekkel áthatott feltételezések és találgatások miatt.

Így hát Allan Sandage csillagász, aki szerteágazó tudományos kutatótevékenységet és munkásságot tudhat maga mögött, ezt mondta: „ A tudományt vizsgálva jöttem rá, hogy a világ sokkal összetettebb annál, semhogy a tudásunkkal meg tudjuk magyarázni a létrejöttét; csakis a természetfölötti bevonása segít hozzá a lét rejtélyének a megértéshez.”

"megengedik, hogy a mutáns egyedek is felhasználják az általuk nagy energiaráfordítással termelt sziderofort."

Ez milyen negatív következménnyel jár az alturista baktériumokra nézve?