Karizmatius Gyülekezetek? Ti hogy látjátok?

Köszönöm Girgoy a támogató szavaid, így legalább volt értelme a hozzászólásaimnak. Azt már sejtettem, hogy Asperrimussal szemben nem sok sikerem lesz, mert akiknek már megüvegesedtek a szemeik, azok nem ismerik fel magukról, hogy démonoktól megkötözöttek. És ha már belementek például egy kézrátételes beavatásba, onnantól kezdve bábukká válnak, akiknek élőszavas utasításokat ad – szerintük az Úr -, az Úr szerint viszont a démonok! (vö. Máté 24:24; 1Timótheus 4:1)

A karizmatikusok olyan messzire mentek már a saját nézeteik szerinti elvárásaikban, hogy szerintük nekik a testi gyógyulás alanyi jogon jár, azt nem igazán veszik figyelembe, hogy az elsőszázadi keresztények alapvetően nem arra használták a szent szellemet, mint amire Ők gondolják. Az elsőszázadi keresztények sohasem önmaguk vagy hittestvéreik gyógyítására használták, a cél egyértelműen a bizonyságtétel volt:

,,Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.” (Zsidók 2:4)

Az első században a szellem természetfölötti ajándékai — beleértve a nyelveken szólás képességét is — egyértelműen azt támasztották alá, hogy Isten már nem a zsidó imádati rendszert, hanem az újonnan megalapított keresztény gyülekezetet helyesli ( Héb 2:2–4 ). De miután az első században ez a cél be lett töltve, szükséges-e napjainkban újra és újra igazolni ugyanazt?

Az első században a nyelveken szólás képessége lendületet adott annak a nemzetközi tanúskodómunkának, amellyel Jézus a követőit megbízta ( Máté 28:19; Csel 1:8; 2:1–11 ). De vajon így használják fel ezt a képességüket azok, akik ma nyelveken szólnak? Merthogy amikor az első században a keresztények nyelveken szóltak, az adott nyelvet ismerő emberek megértették a mondottakat (Csel 2:4, 8 ). Ma rendszerint „nyelveken szólás” címén nem inkább értelmetlen kijelentések törnek ki önkívületi állapotban lévő személyekből?

A Biblia rámutat, hogy az első századi gyülekezetekben a nyelveken szólás csak két vagy három személyre korlátozódott, akik bármelyik összejövetelen tehették ezt, de csakis „egymás után” szólhattak, és ha nem volt magyarázó, akkor hallgatniuk kellett ( 1Kor 14:27, 28). Ez érvényesül ma is?

Érdekes összefüggés az is, hogy karizmatikus berkekben miért terjedt el annyira a hanyatt esés, amely viszont a Bibliában az elbukást szimbolizálja, erről sok helyen olvashatunk: 1Mózes 49:18; 1Sámuel 4:18; Zsoltárok 35:4; Ésaiás 28:13.

A karizmatikus gyülekezetekben külön felfogó embereket kellett állítani, mivel a (báránybőrbe bújt) pásztor tüzes érintésétől hanyatt dőlnek, mint a zsák. A mormonok első emberét, a vallásalapító Joseph Smidth-et is hanyatt döntötte a neki megjelent démon az erdei pusztaságon, amely helyről Jézus kifejezetten megmondta, hogy nem lesz megtalálható! (Máté 24:26)

Biblia azt is világosan megmondja, hogy a szent szellem jelenlétében MINDIG arcra borul az ember, és ezt a Szentírás más helyeken is Megerősíti. „Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé.” (Dániel 10:9; vö. 1Korinthus 14:25; 1Mózes 17:3; 3Mózes 9:24; 4Mózes 16:22; 1Király 18:39; Ezékiel 1:28; Dániel 8:17; Máté 17:6; 26:39; Jelenések 7:11; 11:16)

Viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy legyünk éberek és józanok (1Thessalonika 5:6), nem pedig olyanok, akik nevetőgörcsöt kapva vonaglanak a földön , mint ahogyan a karizmatikus gyülekezetekben szokás, akik ezt szent nevetésnek tartják, amit persze szerintük Isten ad nekik....

Én még az is érdekes, hogy mit keres a híveik között annyi démontól megszállt ember, vajon az elsőszázadi keresztények saját hittestvéreikbők űztek démonokat? Egyetlen példa sincs ilyenre...

Mt 7: 22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?

23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

Ebben Krisztus megmondja, hogy:

1. Sokan lesznek azok, akik hamis csodákat tesznek és nem csak néhány elszórt eset

2. Egészen az ítélet napjáig végig azt hiszik, hogy Jézus nevében tettek csodákat

3. Az igazi Krisztus nem ismeri őket (és gyakorlatilag ők sem az igazit)

Most ne ugorjunk kapásból rá, hogy Girgoy ezzel csak a neokarizamtikusokat akarja fikázni, csak egyszerűen fogadjuk el, hogy Krisztus igazat mondott. Ha pedig igazat mondott, akkor képzeljük el, hogy a fentiek hogyan valósulnak meg. Nem úgy, hogy látszólag az egyházon belül indul egy alternatív mozgalom, ami pont az ilyen látványos csodákra helyezi a hangsúlyt? Hmmm...? Gondoljuk végig...

***

Egyébként nem tartom valószínűnek, hogy Jézus emberként tévedhetett, ez egyébként is egy olyan gondolat, amely az ellenfél malmára hajtja a vizet. Mert ha feltételezzük, hogy Ő bármiben tévedett (akár emberként is), akkor elkezdünk egyre többmindenben kételkedni, amit Ő mondott. De pontosan így működik a Sátán: elsőre egy ártatlannak tűnő gondolatot sugall, amit még akár el is lehet fogadni, de aztán ez egy olyan méreg, amely az egész lelket megbetegíti kiteljesedve, és a végső cél az, hogy az emebr ne higgye el, bírálja felül Krisztus szavait, az Üdvösség Igéit. Mert akkor az embrr nem fog üdvözülni. Úgyhogy ne engedjünk teret az ilyen gondolatnak.

***

De jó, hogy ez előjött, mert a karizmatikusoknál is ezt látjuk: látszólag jó dolog történt, meggyógyultak, de ez csak eszköz arra, hogy rálépjenek egy alternatív "kereszténység" útjára, ahol egy dolog lesz fontos: a rendkívüli bizsergés, transzcendens élmények, mintha ez lenne a felsőbbrendű kereszténység. Milyen keresztet is vesznek fel ezek és hogy követik Krisztust? Pedig ez a bizsergés inkább egy pogány okkult mentalitás, lásd pl. a sámánizmust, akik szintén transzba esnek és nyelveken szólnak, vagy a Jedi-filmek ERŐ fogalmát, amit az emberek "használnak" - akár jó, akár rossz, de önös céllal. A Szentlélek nem ilyen Erő, ez az "Erő" egyszerűen transzcendens, mint a démonok, tőlük ered. A valódi kereszténységnél a természetfeletti nem természetellenes, hanem természetes dolog. Pont az a csodálatos, hogy a Mindenség Urát családiasan Atyaként szólíthatjuk meg. A valódi keresztény nem az ilyen csodás képességekre tör (mint pl. az ApCselben szereplő Simon mágus!), hanem bűnei bocsánatát kéri, és alázattal fordul Istenhez. Elfogadja a szenvedést is, annak tisztító hatásával. Mert a testi szenvedés sokszor sokkal jobban szolgál lelkünk gyógyulására, mint a testi gyógyulás - ahogy István is rámutatott. De ez részletesen ki van fejtve a Hétköznapi Hitvédelemben is, amit belinkeltem.

És elárulom: velem is történt rengeteg csoda, gyógyulás önmagammal, másokkal is, csapások elkerülése, a jövő előre tudása, stb. Ez most lehet, hogy fanatasztikusan hangzik így leírva, de valójában amikor ezek történtek, az teljesen más közegben történt, mint a karizmatikusok átszellemült képű bohóckodásai. Egyszerűen hétköznapi történésekkel, egyszerűen mindenféle külön technika nélkül kértem valamit Mennyei Atyámtól, és rábíztam, hogy hogyan teljesíti. Mint apa és fia. És Ő segített, vígaszt nyújtott. Nem én magam, mert nem vagyok különleges keresztény, sok hülye dolgom van, amiktől meg kellene szabadulnom, és nem is annyira az én hitem, mint valami varázserő (bár a valódi hit szerintem nyílvánvaló igazságok belátását jelenti, lásd a százados levezetését), hanem Ő, mint gondoskodó szülő. És akkor, amikor eljött az ideje, mert azt is meg kell érteni, hogy Ő a midnenség Ura, és amikro valami csapás, szenvedés történik velünk, azt is Isten küldi ránk, mert annak is van értelme! A valódi hit az, ami teljesen rá tudja magát bízni Istenre, hogy "Legyen meg a Te akaratod", mert tudja, hogy minden a hasznunkra válik, mert Isten egy teljhatalmú, hihetetlenül bölcs és szerető Atya. A transzcendens erőkkel való operálás egyszerűen egy pogány világképből fakad. A valódi kereszténynek nem ködös erőket kell segítségül hívni - akit a hazug ellenfél Szentszellemnek nevez -, hanem azt meglátni, hogy a mindenséget eleve Az kormányozza mindenható teljhatalommal, akit mi Atyaként szólíthatunk meg Krisztus és a Szentlélek által. A valódi életszentség pedig ma láthatatlan, alázatos, nem magamutogató, és elsősorban abban ragyog fel, hogy a mai kaotikus korban tisztán egyszerűen meg tudja fogalmazni és követni Krisztus eredeti tanítását.

Egyébként Kérdező: miért írtad ki ezt a kérdést?

Figyeld meg, hogy az elején mintha megszólalt volna Benned a józanság szelleme, lehetett egy tudattalan segítségkiáltás is. Nézd meg, mit írtál a kérdésed alá: "Mi az a teológia...?" Úgy tűnt, akkro valóban érdekel az, hoyg mi a helyes éa mi a helytelen tanítás. Amikor viszont választ kaptál, az ellenfél elkezdte Benned elindítani önvédelmét, vagyis hogy ne hallgasd meg a tanítást, ne érdekeljen mi az eredeti Krisztusi Ige, ne érdekeljen a teológia! ?ert potn ez leplezi le az Ellenfél munkáit! Vizsgáld meg magad: nem történt-e ilyen változás Benned a Kérdés kiírása óta?

Pedig a Bibliát idéztük, Krisztus eredeti szavait, aki előre megmondta a veszélyeket. És hogy kell követni az eredeti Krisztust?

Mt 16,24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

Lehet, hoyg ez nem egy Hawaii-DJ dolognak tűnik, de Krisztus élete sem arról szólt, hogy ő a Hawaii-DJ, hanem arról, hogy életét adja másokért és a halálig engedelmes marad az Atyának. És ha most azzal riogat az Ellenfél, hogy Úristen, ha vissza kellene térnem a valódi kereszténységhez, akkor visszatérne a betegségem? - akkor ne aggódj: Isten senkit sem szivat értelmetlenül, pont azért bízhatod Rá magad ködös erők helyett, mert Isten értelmes! Nem valószínű, hoyg vsiszatér a betegséged, mert ez egy kicsit megint olyan mechanikus elképzelése lenne a dolgoknak. Viszont másképp látnád a szenvedést, akár a múltban, akár a jövőben bekövetkezőket, és másképp látnád Isten gondviselését, jobban meg tudnál velük bírkózni és jobban éreznéd, hogy bármi történik Veled: Isten végig gondoskodóan átölel! A csapások alatt is. Mert Isten tudja, hogy néha egy kis ideig elviselendő szenvedés menthet meg az örök kárhozattól! Az örök kárhozat: na az az igazi szívás! Ha valaki oda kerül és azzal szembesül, hoyg végtelenül, reménytelenül kell kiállnia kegyetlen kínokat, akkor hidd el, rohanna vissza ebbe a világba, hogy legyen 30 évig tolókocsiban, ha ezzel kerüli el a kárhozatot. Mert 30 év is smafu az örök kárhozathoz képest! És elkárhozni azzal is lehet, hogy egy alternatív Krisztust követünk a valódi helyett, akit keresztre feszítettek, de megígérte, hogy aki végigjárja az Ő Útját, az nem ideiglenes, hanem örök boldogságban fog élni!