Karizmatius Gyülekezetek? Ti hogy látjátok?

Oké, semmi gond. Azért én válkaszolok a kérdésedre, még ha azt is hasonlóképpen reagálod le:

Az a felekezet, ami ma is hűen tükrözi a korai kereszténységet az Ortodox Egyház.

Igaz, nuygaton kevésbé ismert, de azért keleten vagy délen, pl. a görög világban, de általában azokon a területeken, ahol Maga a Biblia is játszódik, ahol az Apostolok alapították a máig létező gyülekezeteket: ott azért bőven vannak ma is ortodoxok. Az Ortodox Egyház gyakorlatilag ma is aszerint a tanítás szerint él, amelyet még a kezdeti, osztatlan kereszténység hagyományozott ránk a Bibliában és az Egyetemes Zsinatokban. A VII. Egyetemes Zsinat után pár évszázaddal (1054-ben) szakadt szét keletre (ortodox) és nyugatra (katolikus) az Egyház. A Katolikusok ezek után újabb dogmákat (pl. purgatórium, szeplőtelen fogantatás, pápai primátus, Filioque toldalék) és gyakorlatot vezettek be a kereszténység többi részének egyetértése nélkül, míg a belőlük kiszakadó protestánsok a fürdővízzel kiöntötték a gyereket is, vagyis az egységes kereszténység első évezredének közös kincseiből is elvetettek többet. Tehát nyugaton a katolikusok hozzátettek, a protestánsok elvettek, de egyedül az Ortodoxok maradtak meg objektív módon a közös keresztény tanításnál, hiszen a szakadás óta, azaz immár egy egész évezrede (!) nem tettek se hozzá, se nem vettek el a közö korai keresztény hagyományból. Akárki akármilyen bulvár infokat olvas, ez objektíven kimutatható igazság.

A korai kereszténységre ugyanis nemcsak a karizmatikusság volt jellemző, hanem az a magasszínvonalú, bölcs és taapsztalt lelkivezetés, magas színvonalú lelki irodalom, mély spirituális meglátások, amiket a korai és a mai korig töretlenül létező egyházatyák tanítása is tükröz. De számos más nem felszínes, hanem alapos és mély kutató jutott már arra a következtetésre a korabeli források megvizsgálása alapján is, hogy nem a neokarizmatikus egyházak olyanok, mint a korai kereszténység, hanem az ortodoxok.

Kedves Kérdező!

A Biblia azt mondja, hogy nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. Tőle már kérdezted, hogy Ő hogyan látja? A többi ugyanis nem számít. Mindegy, hogy én mit állítok magamról. Isten alátámasztása nélkül bármi, amit mondok hiteltelen, ugyanis egyedül Ő az, Aki hitelesít. Ha Ő ezt nem teszi, akkor én akár a fejem tetejére is állhatok, akkor sem lesz több rizsánál bármi, amit állítok. Ez azonban vice versa megvan. Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem az, Aki megfeddi vagy meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. Azt is mondta a tanítványainak, hogy ne járjatok házról házra. Oda menjetek, ahol befogadnak, és maradjatok annál a háznál. Azt is mondta a tanítványainak, hogy el ne menjetek Jeruzsálemből, amíg fel nem ruháztattok erővel. Tény, hogy amikor Jézust betöltötte a Szent Szellem, azonnal kivezette a sivatagba, és negyven napon keresztül böjtölt, és kereste az Atya akaratát. A végén pedig maga a Sátán kísértette meg, de minden alkalommal legyőzte. Csak ezután tért vissza Jézus a Szent Szellem erejével. Csak miután felruháztatott mennyei erővel, csak azután kezdett bele a szolgálatába, és egész Izraelt a feje tetejére állította.

Aztán jönnek némelyek, akik magukat hitelesnek minősítik, és azt merik állítani, hogy erő nélkül is lehet Jézus Krisztust szolgálni, nincs szükség természetfeletti képességre. Maga Jézus azonban nem ezt mondja, és az ApCsel sem erről tanúskodik. A korai Egyház sikereit nem az izzadtság és fáradság hozta meg, hanem az, hogy a tanítványok felruháztattak mennyei erővel. A mai napon sem lehet máshogyan. De ha van mennyei erő, akkor vannak eredmények is, példa erre a pünkösdi-karizmatikus egyház. Sajnos nem minden kóser, a hangsúly ugyanis nem csupán a Szent Szellemmel való betöltekezésen van a Bibliában, hanem még inkább a Szent Szellem erején. Az erővel való felkenetés azonban csak a puszta, vagy sivatag után jön, amin minden egyes kereszténynek át kell mennie, de a Szent Szellem határozza meg a helyet, az időt és a módot is. Csak ezután jön az erő, és csak az erő után lesznek eredmények. Persze, szabad a pálya, de azt már láttuk, hogy mire képes az erő nélküli - mennyei erő nélküli - kereszténység, és ami engem illet, eleget láttam belőle ahhoz, hogy többet ne kérjek belőle. Az erő nélküli kereszténység soha nem képes Izsákot nemzeni, legfeljebb Izmaelt, de az ígéret gyermeke Izsák, Izmael az emberi képességek gyermeke. Ahogy egy régi mondás állítja, "ha ló nincs, jó a szamár is." Csakhogy Isten tervében nem szerepel szamár a ló helyett. Ezért kell betöltekezni a Szent Szellemmel, és Jeruzsálemben maradni, amíg Jézus Krisztus fel nem ken a Szent Szellem erejével. A Szent Szellem ereje tesz alkalmassá az Újszövetség szolgálatára, amely nem a betűé, hanem a szellemé.

Én számtalan kérdést tettem már fel Neki, és van amire válaszolt is. Az ilyenekre tudom a választ, de nem biztos, hogy megnyugtató módon át is tudom adni neked, vagy bárki másnak.

Nem hiszem, hogy amit fentebb írtam, komoly tévedést tartalmaz. Az erővel való felkenetés nem egészen az, amire gondolsz. Minden egyes keresztény életében van egy időszak, amikor friss keresztény, amit mézes heteknek is szoktak emlegetni. Az én életemben is volt ilyen, és igen, én is a pusztában vagyok. De igenis vannak kijelentések, látások Istentől most is, de mozdulás nincs. Még.

A puszta az, ami meghozhatja az erőt, amit átéltél, még csak ízelítő volt. Tény az is, hogy egész Izraelből két személy ment be az ígéret földjére, a többi egytől egyig elhullott a pusztában. De Mózes sem úgy kezdte, hogy azonnal a pusztába vezette Izraelt. Előbb jöttek a jelek és a csodák. A keresztények számára is jön egy csodakorszak, azután a puszta, végül, ha az ember kijárja az iskolát, akkor jön az erő. Az erő vétele után jön az ígéret földje, de még nem a Menny, nem az elragadtatás, hanem az, hogy az ember rátalál a helyére Krisztus testében, és azt teszi, amire őt Isten elhívja és felkeni. Sokan leélik a teljes életüket, és soha nem jutnak el ebbe az állapotba. Persze, ettől még a Mennybe jutnak, de amiről lemaradtak, az később nem pótolható. Én nem szándékozom szaporítani a sikertelen keresztények számát, de beoltva én sem vagyok ellene, és nem vagyok tévedhetetlen sem. Isten azonban tényleg az: tévedhetetlen.