Ihat-e egy keresztyén bort?
válasza:Tisztelt Kzitus!
Úgy látom nem értettél meg :) de már nem számit,majd ha meg lesz adva akkor majd meg fogsz érteni.
Akkor talán gondolkodj el ezen:
"A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,
Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp."(Pél.23:30-32)
"Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője."(Zsol.75:9)
"A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!"(Pl.20:1)
"Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás."(Pl.23:20-21)
"Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint."(Pr.2:4)
"És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét."(Ézs.5:12)
"Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!"(1Kor.12:32-33)
Látod Tisztelt Kzitus,ilyeneket én is tudtam,de én egészen másról beszéltem az előző válaszaimban. :)
De egyébként kösz,hogy felkeltettem figyelmedet. :)
válasza:Látom a Tisztelt Kérdező közbe megelőzőtt,és én azt mondom,hogy igazat beszél.
Érdemes elgondolkodni azokon.
válasza: válasza:Kedves kérdező!
Az utolsó vacsorán minden valószínűség szerint nem alkoholos bor volt. Jézus bűntelen életét jelképezi a kenyér és a "bor", ami kovásztalan kenyeret, és emiatt erjedetlen szőlőlé jelképezett.
Az alkohol és a bor a bűn jelképe a Bibliában, Jézus vérét nem jelképezhette
A problémát az okozza, hogy ahol a hívők a Bibliában a fordításokban "bor"-t olvasnak, hajlamosak arra gondolni, hogy az mindig alkoholos bor volt. Mivel a magyar vagy az angol nyelvben ez a szó mindig szeszes italt jelent. És mint Pietrosol, restek utánajárni alaposabban a kérdésnek. Pedig megéri, mert kiderülhet, hogy a Biblia mást mond erről valójában, mint sokan hiszik.
Jézus a kánai menyegzőn természetesen nem alkoholtartalmú bort hozott létre, hanem jó (finom, édes) alkohol nélküli szőlőlét. Hogyan is tehetett volna másként?
"Jaj annak, aki megitatja felebarátját, ... hogy megrészegítsed őt..." (Habakuk 2:15)
Jézus annak ellenére cselekedett volna, amit korábban Habakuk által kijelentett? Nem, ez lehetetlen!
Már az is szinte biztosra vehető, hogy a násznép előzőleg sem részeg volt, hanem csupán eltelt, jóllakott az édes italtól. A "megittasodtak"-nak fordított görög szót lehet "dőzsöl"-nek is fordítani. Lásd pl. az 1Kor. 11:21-ben.
A mózesi törvények tiltották az Isten előtti szertartások során az alkohol bárminemű használatát (3Móz. 10:9-11), és az esküvő is ilyen esemény volt. Egyébként még a rómaiak is, akik kedvelték a részeg tivornyákat, az esküvők során nem részegedtek le. Azért, mert manapság a lakodalom egyenlő a mértéktelen alkoholizálással, ne gondoljuk, hogy ez akkoriban is így volt.
A kánai menyegzőt tehát kihúzhatják az indokaik közül azon keresztyének, akik szerint lehet a hívőknek bort fogyasztaniuk.
Rossz hírem számukra, hogy az összes további indokkal is ugyanez lesz a helyzet, ha megvizsgáljuk őket.
válasza:Jn 2,10
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
Na, ez a mondat nem hangozhat el szőlőlé esetében.
Ugyanis úgy szokták magyarázni, hogy a megittasodtak jelentése a megelégedtek is egyben. Viszont ezek szerint az lett volna a szokás, hogy a jó szőlőlevet szolgálják fel először, majd amikor megelégedtek vele, akkor a silányat. Ez agyament. A desszertet azért szolgálják fel utóbb, mert azt tele hassal is meg lehet enni, mert eteti magát. Tehát amikor jóllaktam, akkor nem lehet a silányat felszolgálni, hanem csak a jót.
válasza:Kérdező!
Tudsz Jézustól is idézni, ahol int attól, hogy bort igyál?
válasza:„Nagy Sándor tizenhat éves korában Macedónia kormányzója volt, tizennyolc éves korában generálja, húszéves korában királya, és harminchárom éves korában halottja. Az alkohol ördöge lett a gyilkosa. Miután a náci haderők 1940-ben legyőzték Franciaországot, az egyik generális azt mondta: 'A francia hadsereg vereségét és erkölcsi romlását az alkohol okozta..."
Amikor a „bor” szó bibliai előfordulásait tárgyaljuk, figyelembe kell tehát vennünk, hogy míg a magyar nyelv mindössze az egy, vagy maximum két szóval adja vissza ezt a fogalmat, addig a Biblia eredeti nyelvén ennek a sokszorosát találhatjuk. Világos tehát, hogy nem minden igehelyen kell a „bor” szó alatt azt a bort értenünk, amit mi bornak nevezünk és ismerünk. Az Ótestamentum idejében élt zsidók a szőlő és más gyümölcsök levéből mintegy tizenhat (!) különféle italt (bort) készítettek, s ezeknek egyike sem tartalmazott alkoholt. Annak, hogy a nyugati fordításokban szinte csak a „bor” szóval találkozunk, két egyszerű oka van: az egyik, hogy a sémi nyelv összehasonlíthatatlanul gazdagabb kifejezésekben, a másik pedig az, hogy azok a gyümölcsfajok és italkészítmények, amelyek keleten általánosan ismertek voltak, a mi kultúránkban teljesen ismeretlenek.
Abból a tényből kiindulva, hogy a bibliafordítók a vonatkozó ószövetségi kifejezéseket mind egy és ugyanazon szóval adták vissza, a „bor”-t pedig Isten áldásaként említi a Biblia, amely „a szív megvidámítására szolgál”, a köztudatban egy olyan felfogás él, hogy a Szentírás bizonyos keretek között megengedi, helyesli, sőt bizonyos esetekben ajánlja is a szeszes italok fogyasztását. Ha azonban nyelvi szempontból megvizsgáljuk e bibliai kifejezéseket, és megtesszük a helyes megkülönböztetéseket azon szavak között, amelyeknek mindegyike más-más minőségű ital jelzésére szolgál, akkor képesek leszünk feloldani azt a látszólagos ellentmondást, amely a borral való élés, illetve az attól való tartózkodás között feszül.
A „bor” szó, illetve annak héber megfelelői összesen kétszázhúsz alkalommal olvashatóak az Ószövetségben. A legtöbbször előforduló három héber kifejezés a jajin, amely általában mindenféle bort jelent, a tirós, amelyet a részegséget nem okozó borra, és a sékár, amelyet a szesztartalmú borokra alkalmaztak. Először e három kifejezés bibliai előfordulásait tekintjük át alaposabban.
1. A „jajin” kifejezés megsűrűsödött gyümölcsnedvet jelent, amely jelenthet akár alkoholmentes, akár alkoholtartalmú italt is. A szó gyöke a jan héber szó, amelynek a magyar nyelvben a „sár”, vagy az „iszap” szavak felelnek meg a legjobban. A szó száznegyvenszer fordul elő az Ótestamentumban, hol ajánlva, hol kárhoztatva a szőlő, vagy más gyümölcsök préselt levét. Hogy melyik előfordulásánál, milyen italt jelöl, az mindig a szövegösszefüggésből állapítható meg legjobban.
2. A „tirós” kifejezés, mint ige (járas) azt jelenti, hogy „tartani”. Mint főnév (resbeth) elsősorban „háló”-t jelent. Jelent még fejet, tetőt, vagy gombot. Ahol csak előfordul a Bibliában ez a szó, mindenütt Isten tetszésének kíséretében és említésével jelenik meg. Rendesen Isten egyéb áldásainak, a búzának, gabonának, fügének, tejnek, méznek, vagy olajnak a társaságában kerül megemlítésre. Mint ital részegséget nem okozhatott, hiszen akkor egyenesen azt a képtelenséget kellene állítanunk, hogy a Biblia ellenmondásba keveredik magával, amikor részegítő ital használatára serkent, holott más helyeken félreérthetetlenül, világosan hirdeti, hogy a részegesek nem bírhatják Isten országát örökségül. Isten nem ajánlhat egy olyan dolgot, amit máshol a legerőteljesebben kárhoztat. Egyugyanazon dolog nem lehet hasznos is, és káros is. Ha a szeszes ital, mint a kígyó megmarja az embert (Péld 23:32), ha öntudatlanná tesz, mint Noét (1Móz 9:21), és ha fajtalanná, mint Lótot (1Móz 19:33), ha abban csúfolódás és háborúság van (Péld 20:1), s ha a próféta szerint is „a bor... megcsal” (Hab 2:5), lehet-e tiszta logikával azt állítani, hogy Isten megengedi nekünk, hogy elmerüljünk „élvezetében”? Egyes amerikai bibliafordítások függelékei már igyekeztek árnyalni a jajin és a tirós szó jelentését, amikor az utóbbi fordításául az „édes bor” kifejezést ajánlják.
3. A „sékár” szó „édességet” jelent. Arabul és perzsául ugyanezt a suker, illetve a shugar szavakkal adjuk vissza, amelyekből az angol sugar, illetve a magyar cukor szó is származik. Nem tudjuk, hogy tulajdonképpen milyen italt fed ez a szó, az azonban bizonyos, hogy részegítő ital jelzésére használták. Valószínűleg valami édes ital lehetett, rizsből, rozsból vagy talán éppen cukorból való készítmény. Némely nyelvtudós szerint a szó azonos a szanszkrit sikari szóval, amely a pálmafa nedvéből készített édes italnak volt a neve. Egyvalami bizonyos: a bibliafordítók is jelzik, hogy ez az ital nem szolgálja az ember egészségét, ezért a Biblia nem ajánlja, így rendszerint „erős bor”-nak, vagy „részegítő ital”-nak fordítják azt le.
Negyvenkét helyen fordul elő az Ószövetségben, de egyetlen helyen sem lehet arra következtetni, hogy ilyen nemű, lerészegedésre alkalmas italnak a használatát Isten Igéje megengedné.
4. Az "ászisz" szó jelentése „izgató”. Valami bódító és egyben részegítő hatású szer lehetett, amely veszedelmesebb készítmény lehetett az egészségre nézve, mint pl. a ma ismeretes ópium. A bibliafordítók a „újbor” szóval adják vissza a héber kifejezést, pedig az asis-nak semmi köze nincsen a borhoz, vagy szőlőhöz. Károli az Énekek Énekében (8:2) a „gránátalma bor” kifejezéssel fordítja, vagy máshol, például az Ésa 49:26-ban „must”-nak, vagy megint máshol egyszerűen „bor”-nak (vö. Jóel 1:5, 2:19,24).
5. A „chámar”, vagy chámer szó ugyanazt jelenti, mint az arab kamar kifejezés. Mindkét nyelvben erjedést, pezsgést, hőséget, gyakran kőolajat, vagy szurkot jelent. Színére, anyagára, sűrűségére való tekintettel az élelmiszerek közül inkább a lekvárra, mintsem a borra gondolhatunk vele kapcsolatban. Érthetetlen, hogy miért fordítják ezt a szót „bor”-nak, holott a folyadéknak semmi köze a szőlőhöz. Valószínűleg valami vad növényből, valószínűleg a vadszilvából készítették, mert Szíriában és a közép-tengerparti meleg tartományokban ebből is és fügéből is mindmáig készítenek olyan italt, amely bódítóbb hatású, mint bármelyik mai pálinka. Előfordulási helyei a Szentírásban: 5Móz 32:14; Ezsd 6:9, 7:22; Zsolt 75:9; Ésa 27:1-2; Dán 5:1-4, 5:23.
6. A „meszek”, vagy mesk kifejezés azonos az arab mazkh szóval. Eredeti jelentése szerint „vegyítést, keverést” jelent. Etimológiai jelentése szerint ennek sincsen semmi köze sem a szőlőhöz, sem a borhoz. Valami lakomák végén használt keveréket értettek rajta, amelyet a vendégek lerészegedése után hordoztak körbe. Szíriában, Indiában régen is és most is használnak olyan italokat, amelyek fogyasztóit eszeveszett táncra késztetik. Előfordulási helyei: Zsolt 75:6-11; Péld 23:29-33; Ésa 65:ll.
7. A „sömárim” eredeti jelentése „ébren lenni”, vagy „álmatlan éjszakát eltölteni”. Igeként: „befőzni”. Főnévként a régóta álló, megsűrűsödött bor elnevezésére használták. Károli „erős bor”-nak fordítja az Ésa 25:68 verseiben. Összesen négy helyen fordul elő a Bibliában: Ésa 25:6-8; Zsolt 75:8-9; Jer 48:11-12; Sof 1:12-13.
8. Az „asisáh”, vagy esisah szó szintén négyszer fordul elő a Szentírásban. A héber asá szóból származik, amely süteményt, vagy szilvalepényt jelent. Egyes bibliafordítások azonban italként értelmezik a szót. Akár innivaló, akár étel volt, egy bizonyos: valami olyan készítmény volt, amely testre, lélekre, szellemre egyaránt ártalmas volt. Dr. Ferrar Fenton, világhírű orientalista pontos leírást ad a szóról, s mind filológiai, mind kémiai szempontból, és azonosnak találja azzal az ópiumszármazékkal, amelyet Indiában ma is használnak a bálványistenek előtt való áldozásoknál. Hatása a narkotikumokéhoz hasonlatos, mély álmot, rángatózást, látomásokat és akusztikus hallucinációkat okoz.
A Bibliában a következő versekben találkozhatunk vele: 2Sám 6:19; 1Krón 16:3; Én 2:5-6; Hós 3:1.
9. A „ras”, vagy rosh „mák”-ot jelent. Gyökjelentésében „fej”-et jelent. Szótári jelentése szerint: „méreg”. A mák méreg tartalmát már a régi korokban is ismerték és az ópiumot, vagy laudánumot többféle formában elő is állították belőle. Mint italt, a legerőteljesebben tiltja a Szentírás. Az alábbi igékben fordul elő: 5Móz 29:17; Zsolt 69:22; Hós 10:4; Ám 6:12; JerSir 3:19; Jer 8:14, 9:14, 23:14-15.
10. Az „enab”, vagy tudományos nevén „solanum majus”, eperfajta gyümölcs. Eper, illetve szőlőszemet jelent. Többféle italt is készítettek belőle, de a készítmények minden fajtája erősen méregtartalmú volt. Leginkább úgy itták, mint a teát, de szárítva is rágták, és por alakban fel is szívták. Hat helyen fordul elő az Írásban: 1Móz 40:9-10; 4Móz 13:21, 24; 5Móz 32:31-36; Ésa 5:2.
Összegezve, megállapíthatjuk tehát, hogy a bibliai szövegeket, s azoknak összefüggéseit figyelembe véve, hogy az Ószövetség sehol nem ajánlja, sőt, minden egyes esetben föltétlenül elítéli és kárhoztatja a részegítő italok használatát. Isten Igéje minden vonatkozásában ellene van a szeszes italokkal való élésnek. Általában elmondhatjuk, hogy sem az Ószövetség, sem az Újszövetség fordításakor nem vették figyelembe a fordítók a „bor”-ként fordított szavak eredeti jelentéseit. Bizonyosak lehetünk abban, hogy ahol a ma használatos „bor”-ról van szó, ott a Biblia minden esetben kárhoztatja azt.
válasza:"Jaj annak, aki megitatja felebarátját, ... hogy megrészegítsed őt..." (Habakuk 2:15)
Itt lerészegítésről van szó. Olyan ez, mint az étkezés. Tilos lenne eledelt fogyasztani? Dehogy. De minden nap dőzsölni szép dolog?
De ha értenéd a prófétai beszédet, egyetlen szó nincs itt részegítő italról, és ez leginkább abból is kiderült volna számodra, ha nem törlöd ki azt a néhány szót:
15. Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmöket!
"A mózesi törvények tiltották az Isten előtti szertartások során az alkohol bárminemű használatát (3Móz. 10:9-11), és az esküvő is ilyen esemény volt."
Az esküvő nem Isten előtti szertartás. Nem szerepel egyetlen törvényben sem, emberi szertartás.
A IIIMózes 10;9-11 egyfelől megmagyarázza, hogy miért ne. Tehát nem az a gond, ha isznak, hanem az, hogy nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, másfelől pont azt bizonyítja, hogy Istennek nem gond, ha megfelelő időben megfelelő körülmények között iszunk egy pohárral, hiszen akkor az intelem nem csak a gyülekezet sátrának bemenetelére vonatkozott volna.
Borivás mértékkel?
Nézzük meg az alábbi verseket:
(Efézus 5:18) És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,
(1 Timótheus 3:8) Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvűek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók;
(Titus 2:3) Hasonlóképpen a vén asszonyok szentekhez illő magaviseletűek legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók;
Az Efézus 5:18 azt mondja, hogy ne részegedjünk meg bortól, a másik két vers pedig nem általában a borivást, hanem a sok borivást tiltja. Tehát mintha azt mondaná, hogy mértékletesen lehet bort inni, csak megrészegedni nem szabad tőle.
Igen valószínűtlen, hogy bárki meg tudná önmagán állapítani, hogy mennyit ihat a nélkül, hogy megrészegedne tőle. Istenre sem jellemző, hogy ilyen gumiszabályokat alkotna.
Nézzük meg tehát mindenekelőtt azt, hogy mire vonatkoztatja a Biblia a mértékletességet. Vajon a borivás beletartozik-e ebbe?
(Galáczia 5:22) De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Ha megnézzük az itt Károli által „mértékletesség”-nek fordított görög szó, az egkrateia jelentését, akkor azt találjuk, hogy annak jelentése: önuralom, önmérséklet, mértékletesség. Más fordítások inkább az önmegtartóztatást használják a mértékletesség helyett.
Nem mindegy azonban, hogy valamitől teljesen megtartóztatjuk magunkat, vagy csak mértékletesen élünk vele.
Meg kell néznünk, hogy a szó máshol milyen összefüggésben fordul elő.
(1Kor 7:9) De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.
A kontextusban arról van szó, hogy akik nem tudják magukat megtartóztatni attól, hogy együtt éljenek valakivel, azok házasodjanak meg, mintsem parázna kapcsolatban éljenek. Itt tehát teljes önmegtartóztatásról van szó. Nem lehet ugyanis mértékletesen paráználkodni!
Előfordul a szó az alábbi versben:
(1Kor 9:25) Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant”
Ez már annyira nem egyértelmű, hogy egy sportolónak önmegtartóztatónak kell-e lennie, vagy csupán mértékletesnek-e? Attól függ, miről van szó. De én inkább az önmegtartóztatásra hajlok a sportolók esetében is.
(Apcs. 24:25) "Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged."
Félix helytartó előtt mondta ezt Pál a kihallgatásán. Vajon mitől rémült meg Félix? Hogy ezentúl már csak mértékletesen fogyaszthat bort, és csak mértékletesen folytathatja kicsapongó életmódját, mert különben ítélet vár rá? Valószínűleg Pál arról beszélt, hogy meg kellene térnie, és teljesen fel kellene hagynia előző életmódjával, mely miatt most Isten ítélete alatt áll.
További fontos szempont, hogy a „mértékletesség”-re a görögben van egy másik szó is, a szóphrón, melynek jelentése: józan, mértékletes, épeszű, fegyelmezett, visszafogott.
Előfordul pl.:
(Tit 1:8) Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető;
A püspökök megkövetelt jellemvonásairól van itt szó. Ami érdekes, hogy ebben a versben mindkét tárgyalt szó szerepel.
A „mértékletes” az az utóbbi, a szóphrón. A „maga tűrtető” pedig az előbbi, az egkrateia.
Valószínűleg Pál nem használna egy mondatban kétszer ugyanazon jelentésű szót. A keresztyének számára tehát van, amikor a mértékletességet kell gyakorolni, és van, amikor önmegtartóztatást.
A kérdés az, hogy mikor melyiket?
Nézzünk meg néhány példát a szóphrón-ra:
(1Tim 2:9) "Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,"
Nem arról van szó, hogy az asszonyok egyáltalán nem ékesíthetik magukat, és rongyokban kellene járniuk, hanem mértékkel szabad ezt tenniük.
A szó egyik alakváltozata fordul elő:
(Róm 12:3) "Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét."
Itt a szó, „józanon”-nak van fordítva, ami szintén egy lehetséges jelentése a görög szónak. Ismét arról van szó, hogy ne egyáltalán ne bölcselkedjék valaki, hanem mértékkel tegye ezt.
Még egy görög szót érdemes megnézni, ugyanis a „józan”-ra létezik egy külön görög szó is.
Ez pedig a néphó, melynek szótári jelentése: józan, mértékletes, borivástól tartózkodó.
Előfordul a:
(1Pét 4:7) "A vége pedig mindennek közel van. Annak okáért legyetek mértékletesek [szóphron] és józanok [néphó], hogy imádkozhassatok."
Ebben a versben a „mértékletesség” és a „józanság”, tehát a borivástól való teljes tartózkodás világosan meg van különböztetve egymástól. Úgy látszik tehát, hogy a mértékletesség a borivásra nem vonatkozik. Arra az önmegtartóztatás érvényes.
A Biblia tehát már 2000 éve azt állítja, amit a tudomány napjainkban igazolt, hogy akármekkora mennyiségű alkohol fogyasztása esetén sem marad valaki teljesen józan. Márpedig a hívőnek józannak kell lennie, hogy imádkozhasson, de egyébként is. Nem arról van szó, hogy egy pohár bor után valaki rossz dolgokért fog imádkozni. A probléma nem ez. Arról van szó, hogyha az Ige azt mondja, hogy józanul kell imádkozni, akkor ennek kell engedelmeskedni fenntartások nélkül.
További példák a néphó -ra:
(1Thess 5:6) Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
(8) Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
(2Tim 4:5) De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
(1Pét 1:13) Annak okáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
(1Pét 5:8) Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:
(1Tim 3:2) Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmas;
(11) Feleségeik hasonlóképpen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek.
(Tit 2:2) Hogy a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek.
Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy a Gal. 5:22 „mértékletes” szava inkább teljes önmegtartóztatást jelent, mint csupán mértékletességet. Ha Pál mértékletességet akart volna írni, akkor nem az „egkrateia”-t, hanem inkább a „szóphrón” –t használta volna. Előbbi ugyanis inkább teljes önmegtartóztatást jelent, míg utóbbi a „mértékletesség”-et. A lélek gyümölcse tehát a Gal. 5:22-ben az önmegtartóztatás, nem a mértékletesség!
Keresztyén erény a mértékletesség is, amikor olyan dolgokról van szó, amelyben mértékletesnek kell lennünk, mint pl. öltözködés, bölcselkedés, de ilyen lehet még az étkezés, a sportolás és hasonlók. De teljesen nyilvánvaló, hogy vannak dolgok, amiben nem lehetünk mértékletesek, hanem teljesen mentesnek kell lennünk tőlük, mint a lopás, paráznaság, pletykálkodás, hazugság, csalás stb. Ilyenek a dohányzás, kábítószerezés, spirituális gyakorlatok és hasonlók, melyekben nem elég a mértékletesség, hanem teljes önmegtartóztatás szükséges. A „józan” (néphó) kifejezés alapján úgy tűnik, hogy az alkohol- és a borivásra is az önmegtartóztatás az ÚSZ parancsa, nem a mértékletesség.
Létezik tehát a keresztyén szabadság, de ezt is csak mértékkel lehet alkalmazni. Mindenre - mint pl az alkoholra -, nem. Arra az önmegtartóztatás vonatkozik, és ez nem gyülekezeti szabály, hanem bibliai parancs.
Mindezek alapján tehát a „sok borivásba merültek” parancs vajon jelentheti-e azt, hogy egy kevés borivás viszont engedélyezett?
Az alapján, amit a mértékletességről és az önmegtartóztatásról megnéztük, aligha mondható az, hogy igen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!