Hogyan kell megkeresztelkedni?

2. A keresztség eredeti neve.

A keresztségnek bemerítési módja mellett felhozzák a baptisták azt az érvet is, hogy az a szó, amellyel az újtestamentumi nyelv, a görög, megjelöli a keresztséget, bemerítést jelent. Görögül: keresztelni - "baptizejn"; keresztség - "baptizmosz". Innen maga a baptista elnevezés is. Ebben az állításban van igazság, - de az egész állítás - csak fél igazság. Hogy áll a dolog? Ezek a szavak eredetileg csakugyan bemerítést jelentettek és ezt a jelentést meg is tartották, de megtörtént velük az, ami minden nyelvben meg szokott történni a szavakkal, hogy az eredeti jelentésükhöz még hozzájárult egy másik jelentés is, hogy ne mondjuk: több más jelentés. Arról nem is szólva, hogy a fizikai cselekvést, vagy történést kifejező szavaknak ki szokott alakulni egy "átvitt" értelme is, úgy hogy lelki dolgokat fejeznek már ki képlegesen, - az is meg szokott történni, hogy még magában a testi világban is kitágul az értelmük. Például jól tudjuk, hogy mit jelent eredetileg az a szó: "átugrani". Mégis, ha azt mondom: "átugrottam egy szóra a szomszédba" - már nem az első szoros értelemben vesszük ezt a szót. Általánosabban: fürge mozgást értünk alatta. Jól tudjuk, mit jelent "gyújtani". És ma már a villanylámpáról is azt mondjuk, hogy "felgyújtjuk", pedig a szó eredeti értelmében itt nem lehetne a "gyújtásról" beszélni. Hogy tehát a keresztséget jelző görög szó eredetileg bemerítést jelentett, az magában még nem bizonyít semmit. Az a kérdés: mit jelentett ez a szó az újtestamentumi használatban?

Erre feleletül csak egy sokatmondó példát. A Márk evangéliuma (7, 3-4.) elmondja, hogy milyen tisztálkodási szertartásai voltak a farizeusoknak. Megmosták - és pedig akkor is, ha testileg nem voltak bepiszkolva - vallási okokból a kezüket, az edényeiket - még a nyoszolyáikat is. Nos, - a "megmosás" szó az az eredetiben a "baptizejn". Úgy képzeljük-e hát, hogy a heverő ágyaikat, a Napkeleten szokásos díványokat "bemerítették" a vízbe? Nyilvánvaló, hogy "baptizejn" itt már nem azt az eredeti, szoros értelemben vett alámerítést, hanem általában a vízzel való érintkezésbe hozást jelenti, akármilyen formában, még ha az Ótestamentumban már régen gyakorolt "meghintés" formájában is.

Vagy tekintsük meg ennek a szónak átvitt értelmét. Az Újtestamentum beszél "Szent Lélekkel való megkereszteltetésről". A Szent Lélekbe való "bemerítést" akarná ez jelenteni? A baptista "bemerítkezés" értelmében akkor az embernek lelkileg egészen bele kellene merülnie a Szent Lélek áradatába, - de aztán megint ki is kellene jönnie belőle! Nyilvánvaló, hogy más kép lebeg ilyenkor az újtestamentumi írók képzelete előtt. Az, amit úgy neveznek Jóel próféta nyomán, hogy a "Szent Lélek kitöltetik". S amint a mennyekből alááradó Szent Lélek "megkereszteli" azokat, akikre kiöntetik, - úgy a keresztség külsőségében is a "baptizmosz" jelentheti a víznek az emberi testre való reáöntését, a szó eredeti, szoros jelentésétől eltérően.

3. Az újtestamentumi gyakorlat.

De - mondják a baptisták - akármi legyen is a görög szónak az értelme, tény mégis az, hogy a Bibliában feljegyzett keresztségek bemerítkezés által történtek. Nos hát ez érdekes példája annak, hogy az ember, ha sokszor hall valamit határozottan állítani, milyen könnyen elhiszi azt kétségbevonhatatlan igazságnak. Voltaképpen ez az állítás teljesen a levegőben lóg. Egyetlen bizonyítékkal lehetne megtámasztani, - de az sem helytálló; azzal a ténnyel t.i, hogy Keresztelő János a Jordán vizében keresztelt. Először is: nemcsak ott keresztelt, hanem másutt is. A János evangéliuma (3,23.) kifejezetten megemlíti "Énont, Sálemhez közel", mint olyan helyet, ahol János keresztelt. Ez a hely pedig, ha nem tudjuk is megállapítani, hogy hol volt, bizonyos, hogy nem a Jordán partján volt. Az evangélista megemlíti, hogy azért volt alkalmas hely a tömeges keresztelésre, "mert ott sok víz volt". Ilyesmit pedig nem szoktak folyóvíz melletti helyekről mondani, mert azokról úgy is tudja mindenki, hogy nem szenvednek vízhiányban. "Énon" neve is, a szó zsidó jelentése szerint arra vall, hogy forrásvízben gazdag vidék volt. Ott tehát sokakat lehetett a természet szabad ölén - mert hiszen János az Isten ege alatt végezte működését - megkeresztelni. De nehéz elképzelni, hogy ez a keresztelés - "bemerítkezés" volt. Az pedig, hogy egyébként János a "Jordán vizében" keresztelte meg a megtérőket, szintén nem jelenti még, hogy mindenestől alámerítette őket. Olvassuk, hogy megkeresztelése után Jézus "feljött a vízből". Azt jelenti ez, hogy egészen benne volt előbb? A szerecsenországbeli komornyikról is azt olvassuk (Ap. Csel. 8, 38-39.), hogy Fileppel, akitől megkeresztelését kérte, a szekérről "leszállának mind a ketten a vízbe" és azután "feljöttek a vízből". Ha ez azt jelenti, hogy a szerecsenországbeli új tanítvány egészen lemerítkezett a vízbe, akkor ugyanúgy jelenti azt is, hogy Filep, aki végrehajtotta őrajta a szertartást, szintén alámerült vele együtt a vízbe, mert hiszen együtt van itt szó mindkettőjükről. Nyilvánvaló, hogy itt nem szabad a szavakon és a ragokon lovagolni. A magyar ember is beszél arról, hogy ő lemegy a Tiszára és feljön a Tiszáról, és ez alatt nem érti senki sem azt, hogy ő rajta járt volna a vízen, - a Tisza "hátán", mint ahogy a nyelvünk kifejezi. Ugyanígy a bibliai nyelvben sem szabad ezt a vízben való megkereszteltetést és a vízből való kijövetelt szélsőségesen értenünk, mintha okvetlenül teljes bemerülés történt volna ott.

A Jordánban utóvégre még megtörténhetett volna ez, de a Jeruzsálem és Gáza közötti úton, amerre Fileppel kocsizott a komornyik, ugyan hogyan történhetett volna meg? Nincs ott tó, nincs ott folyóvíz, sem forrás. "Jutának egy vízhez" - olvassuk. Nem lehetett más, mint útszéli mélyedésben megmaradt esővíz. Hát pünkösd napján a megtért 3000 embert ugyan hogyan "merítették" be - Jeruzsálem városában az apostolok? El lehet képzelni ezt a tömeges keresztséget rövid idő alatt ("azon a napon") másként, mint meghintés által? (Ap.Csel. 2,41.) Hát Kornéliust és a házanépét (Ap.Csel. 10,44-48.), vagy a filippibeli börtönőrt és házanépét (Ap.Csel. 16,33.) hogyan merítette volna be Péter, illetve Pál apostol? Kivitték őket a tengerpartra? Az utóbbi esetben "azonnal" - éjnek idején? Vagy volt a házuknál valamilyen fürdőmedence?

Sohasem gondolták végig ezt a dolgot azok, akik olyan nyugodt bizonyossággal állítják, hogy a Bibliában feljegyzett keresztségek mind "bemerítés" által történtek.

A mi református keresztyénségünk semmiben sem távolodott el az eredeti keresztelés külsőségétől, amikor a vízzel való leöntést gyakorolja és ezzel híven és egyszerűségében is hangosan szóló bizonyságot tesz arról, - hogy Krisztusban bűntől való tisztulást készített nekünk Isten.