Jehova Tanúi! Mért nem fogadjátok el azt, hogy Isten és Jézus egyenlő?

"Azt elismeri a háromság is, hogy a Fiúnak nincs hatalma az Atyja felett."

Tehát akkor egyértelmű, hogy nem lehet mindenható!

"Szóval nem tökéletesen egyenlőek. Érted? Mert az Atya az Atya, a Fiú az Fiú. Lényegükben egyenlőek. Érted?"

Ha annyira ragaszkodsz ahhoz, hogy mi van és mi nincs a bibliában, akkor legyél következetes és azt se fogadd el, hogy "egylényegűek", hogy "lényegükben egyenlőek", mert nem szerepel ez az ÖNKÉNYESEN MEGHATÁROZOTT szó, de ez a tanítás sem az Szentírásban. Az egyértelműen benne van viszont, Jézus az Atyjával szándékban és akaratban "egyek". Semmiféle háromszemélyű istenség egysége nincs viszont benne.

"Azért egyenlőek, mert az Atya mindent odaad, a Fiú pedig mindent megkap, s azért különbözőek, mert az Atya adja, a Fiú pedig kapja."

Még hogy nem abszolút értelemben használod a "minden" szót! Dehogynem. Jézus valójában "mindent" hatalmat megkapott Jehovától ahhoz, hogy egy felmerült válsághelyzetet orvosoljon a teremtett világban, de úgy mint egy király, aki a szolgáját felruházza egy bizonyos feladatra minden hatalommal, a saját királyán kívül, úgy Jézus sem gyakorolhat mindenhatóságot, hiszen ettől még nem lett mindenható.

"És hogy ezért a Fiú nem nevezhető mindenhatónak? Ugyan miért? Jézus és Pál is használja Jézusra a "minden" szót"

Ne keverjük a szezont a fazonnal! Itt is csak a háromság miatt magyarázol egy szónak önkényesen mást jelentést.

"No akkor Őket is ki kellene javítani, nem igaz? Hogy merik a Fiúra a "minden" szót használni, ha a minden nem is minden?!"

"Minden" egy, a teremtett világot magában foglaló feladatkörön belül, de ez értelemszerűen nem mindenhatóság. Ha ez nem érthető neked, nem logikus neked, akkor csak a háromság dogma torzítja el a tisztánlátásodat.

""Azért sem tehetjük, mert Jézus nem "társteremtő", vagy "társszerző" volt Atyja mellett, hanem a "mestermunkása", vagyis kivitelezője."

Ezt a hülyeséget, már ne is haragudj! Szerinted akkor a Fiú mit csinál, ha nem teremt? János a tervező építész, Béla pedig a kivitelező építész. Miért baj ugyanezt az elvet a teremtéssel kapcsolatban is alkalmaznunk?"

Nem, tévedsz. Béla nem építész! Vagy szerinted a háromság "igazáért" a kőművesből is építészt kell csinálni?

"De Jézusra úgy igaz, ahogy a teremtményekre nem igaz, mivel Jézus valóságos Isten"

A nem bibliai háromság szerint, egyébként pedig NEM.

"Pál világosan beszélt: a világnak sok istene és sok ura van, de egyik sem valóságos, a Fiú viszont nagyon is valóságos Úr és Isten."

Ezt Pál mondja, vagy a hamis háromság? Na ugye!

"Ne haragudj, de ezeket az üres magyarázgatásokat, emberi filozofálgatásokat ismerem. Ez csak kozmetikázása egy halott, nem létező ügynek."

Csak az a baj, hogy rajtatok és az ariánusokon kívül mindenki ebben hitt, ezt vallotta. Ott vannak ennek alátámasztására az ókeresztény dokumentumok, amely még a kereszténység elején íródtak, és meg van bennük vallva Krisztus istensége. Ezek után te komolyan gondolod, hogy az Őrtorony jobban értelmezi a Bibliát, és jobban ért a kereszténységhez, mint mondjuk Antiochiai Szent Ignác - aki a wikipédia szerint János apostol tanítványa volt, és megvallotta Krisztust Istennek? Vagy mondjuk Tatianosz, akit néhány évtized választott el az utolsó apostoltól? Ugyan kinek képzeli magát az Őrtorony, hogy e korai keresztények fölé helyezi magát? Avagy hitelesebb-e az Őrtorony, mint az apostolok tanítványai, és utódai? Nyilvánvalóan nem.

Korábban írtad, hogy a Szentháromság csak a negyedik században keletkezett dogma, erre szeretnék most reagálni az ókeresztény írók írásaiból. Véleményem szerint azokat kéne inkább olvasnotok, mint az Őrtornyot, mert Ők valódi teológosuk volltak, akik mártírhalált haltak Jézusért. Az Őrtorony teológiusai meg csak kóklerek, akik össze-vissza magyarázzák a Bibliát. Azt se tudják eldönteni, hogy Jézus Isten e vagy sem, szabad e imádni vagy sem, mert pl. az 50-es évekig még szabad volt, hát akkor mi a garancia rá, hogy mondjuk 10 év múlva nem e változik meg újra?

Az a helyzet, hogy ezek a kérdések már rég eldöntették, nem a 4. században, hanem már jóval hamarabb. Már jóval hamarabb vallották Jézus Istenségét, és idő előtt való születését és persze magát a Szentháromságot is. A tanítás ugyanis ismert és elfogadott volt a kereszténységben, és pont azért, mivel még senki sem tagadta, nem volt szükség tételesen megfogalmazni. A szentháromságot cáfolni igyekvő irányzat ugyanis csak a 4. században jelent meg!

Rövid hasonlattal szemléltetve: manapság valaki kitalálja, hogy Jézus arab volt, az egyház ennek cáfolatára hoz egy dogmát, miszerint Jézus nem volt arab, majd valaki később kitalálja, hogy "lehet, hogy Jézus arab volt? Hiszen a Jézus arab származását cáfoló dogma csak a XXI. század elején került rögzítésre..."

Na szóval akkor nézzük Jusztinoszt ( aki gyházatya, vértanú. Kr. u. 103-166):

"Az Erő, melyet prófétai szó Istennek is mond, mint ezt is számos érvvel bizonyítottuk, küldött is, nemcsak fogalmilag különbözik, mint a Naptól a fény, hanem számszerűleg más, az előzőkben ezt a tant is röviden megvizsgáltuk azt mondván, hogy ez az Atyától származó Erő, az ő akaratából és erejéből született, de nem leválásképpen, mintha megosztódott volna az Atya lényege, mint amilyenek az összes többi megosztott és feldarabolt dolgok, melyek nem ugyanazok, mielőtt még feldarabolták volna. És példaként vettük a tűzről meggyújtott másik tüzet, látjuk, hogy egyik nem csökkenti a másikat, melyről sokat lehet meggyújtani, hanem ugyanaz marad." (Párbeszéd CXXVIII/4)

Szerinted Jusztinusz itt a Fiú teremtéséről beszél, vagy inkább a születéséről, az Atyával való egylényegűségéről? Erő az Erőből, Tűz a Tűzből, Isten az Istenből. És látod, ott van, amiről beszéltem, világosan elmondja, hogy az isteni lényeg egy és oszthatatlan: "de nem leválásképpen, mintha megosztódott volna az Atya lényege, mint amilyenek az összes többi megosztott és feldarabolt dolgok, melyek nem ugyanazok, miielőtt még feldarabolták volna."

Na ehhez mit szólsz? Még egy Jusztinosztól:

"Akik ugyanis a Fiút Atyának mondják, azok lelepleződnek, mert nem ismerik az Atyát, és arról sem tudnak, hogy a mindenség Atyjának van Fia, aki Isten Igéje és Elsőszülöttje, és Isten." (Szent Jusztinosz: I. Apológia, 63; (Kr. u. 155)

De Jézus Istenségéről még korábban írt Antióchiai Szent Ignác: Levél a rómaiakhoz, Előszó; 3,3. (Kr. u. 110):

"...a szeretett egyháznak, mely a magasságbeli Atya és egy Fia Jézus Krisztus fenségében irgalmat talált, melyet az, aki minden létezőt akart, Jézus Krisztus Istenünk hite és szeretete szerint megvilágosított… Semmiféle látszat nem jó. Istenünk, Jézus Krisztus méginkább ragyog, miután az Atyában van..."

Antióchiai Szent Ignác: Levél a trallésziakhoz, 7,1. (Kr. u. 110):

"Őrizkedjetek az ilyenektől. Így is lesz nálatok, ha nem fuvalkodtok fel, ha elszakíthatatlanok lesztek az Isten Jézus Krisztustól és az apostolok rendelkezéseitől."

Antióchiai Szent Ignác: Levél az efezusiakhoz, Előszó; 7,2; 18,2. (Kr. u. 110):

"A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz mind nagyobb örömöt kíván (…) az Atya, és Istenünk Jézus Krisztus akaratában kiválasztott, a boldogságra méltó egyháznak, mely Efezusban van (…) Egy orvos van, testi és lelki, aki született és születetlen, a testben levő Isten, a halálban igazi élet, aki Máriától és Istentől való , először szenvedő, majd szenvedéstől mentes, a mi Urunk Jézus Krisztus . Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől."

Krisztus idő elő előtt való születéséről, Szent Jusztinosz: Párbeszéd a zsidó Trifónnal, 48; 126. (Kr. u. 155):

"Ezekután Trifón szólt: … Különösnek találom, és teljes egészében igazolhatatlannak is tűnik előttem, mikor mondottad, hogy az idők kezdete előtt létezett Isten ez a Krisztus"

Vagyis már Jusztinusz is azt a tanítást védte, hogy Krisztus az idő megteremtése előtt született.

És még egy utolsó a Szentháromsággal kapcsolatban:

Dénes: Levél (töredék) Dionüsziosznak, Alexandria püspökének (Kr. u. 262) (DH 112-115):

1. "Most pedig méltányos lesz, hogy teljes joggal szót emeljek azokkal szemben, akik az Isten Egyházának legünnepélyesebb tanítását, a monarchiát, három valamilyen erőre, három különböző hüposztasziszra és három istenségre osztják és egymástól elkülönítik és lerombolják. Hallottam ugyanis egyesekől, akik közöttetek hirdetik és tanítják az isteni igét, hogy tanítómesterei ennek a véleménynek.Ezek pedig, hogy úgy mondjam, szöges ellentétben állnak Szabelliosz véleményével. Ő ugyanis káromol, mikor azt állítja, hogy a Fiú maga az Atya, és fordítva. Amazok pedig valamiképen három istenről tanítanak, amikor a szent egysége három egymástól teljesen elkülönített hüposztasziszra bontják. Szükséges ugyanis, hogy az isteni Ige a mindenség Istenével egyesülve legyen, a Szentlélek pedig Istenben maradjon és benne lakjék úgy, hogy az isteni Háromságot egységbe, mintegy csúcspontként a mindenség mindenható Istenére vezessük vissza és foglaljuk egybe. Mert az oktalan Markión tanítása, amely a monarchiát három elvre szakítja széjjel és így megosztja, nyilván ördögi tanítás, nem pedig Krisztus igaz tanítványaié, de nem is azoké, akik az üdvözítő tanítását tartják helyesnek. Ezek ugyanis nagyon jól tudják, hogy a Szentháromságot az isteni Szentírás tanítja ugyan, de hogy három isten van, azt se az Ó-, se az Újszövetség nem tanítja. 2. De nem kevésbé kell hibáztatnunk azokat sem, akik a Fiút valamiféle alkotott létezőnek tartják, és úgy vélekednek, hogy az Úr teremtmény, mint egy azok közül, akik tényleg teremtmények. Márpedig Ő, amint illik és méltányos is, született és nem alkotott vagy teremtett valaki. Ezt az isteni kinyilatkozások bizonyítják. Nem valami csekély, hanem a legnagyobb istentelenség tehát azt mondani, hogy az Úr valami módon mintegy kézzel alkotott valaki. Ha ugyanis a Fiú keletkezett, akkor volt olyan idő, amikor nem létezett. Ám mindig volt, ha az Atyában van, miként Ő maga kijelenti [Jn 14,10k]. Ha pedig Krisztus ige, bölcsesség, erő, mert ti is tudjátok, hogy Krisztus ez, amint az Írások ezt tanítják [Jn 1,14; 1Kor 1,24], akkor ezek nyilván Istennek az erői. Ennélfogva, ha a Fiú keletkezett, akkor volt idő, amikor ezek az erők nem léteztek, vagyis volt idő, amikor Isten ezek nélkül létezett, ami pedig nyilván képtelenség. De minek beszélek előttetek ezekről a dolgokról többet? Szentlélekkel teli emberek vagytok, és nagyon is belátjátok, hogy mennyi képtelenség következik abból a véleményből, amely a Fiút teremtménynek állítja. Úgy látom, hogy ezek a dolgok a legkevésbé sem jutottak eszükbe eme vélekedés vezéreinek, ezért aztán eljességgel eltértek az igazságtól, és másképpen fejtik ki, mint az isteni és prófétai Szentírás értelmezi azt a kijelentést, hogy "az Úr az Ő útjainak kezdetén teremtett engem" [Péld 8,22 LXX] (...) 3. A csodálatos és isteni egységet tehát nem szabad három istenségre szétválasztani, és nem szabad az Úr méltóságát és fölséges nagyságát kisebbíteni az "alkotás" szóval, hanem hinni kell a mindenható Atyaistenben és Jézus Krisztusbn, az Ő Fiában és a Szentlélekben: és azt, hogy az Ige a mindenség Istenével egységben van. Ő mondta ugyanis: hogy "én és az Atya egy vagyunk" [Jn 10,30], és hogy "én az Atyában és az Atya énbennem van" [Jn 14,10]. Így sértetlenül megőrződik az isteni Háromság és a monrchia szent tantása."

Látod, ott van benne Krisztus időtelensége és a Szentháromság is, annak ellenére, hogy ez a tanítás valóban csak jóval későbbi zsinatokon lett dogmaként (megkérdőjelezhetetlen tanításként) megfogalmazva az eretnekekkel szemben.

"No látod, ez utóbbi a világos téveszme! Micsoda értelmetlen és logikátlan magyarázat, amit adsz, csak hogy egy ördögi mesét erőszakolj az Írásra. Tehát ott tartunk, hogy a Pál által említett EGY Isten, vagyis az Atya, Jézus Atyja, nem mindenható, mert nincs odaírva."

Ezt valójában csak te gondolod hozzá, nincs benne az Írásban, hogy az Atya azért egyedüli Isten, mert ő Mindenható, a Fia pedig nem. Szabadító istenből, teremtő istenből, úristenből, jóistenből hány van? Kettő? Vagy még több? Azért egyedüli Isten az Atya, mert eredendően minden csak az övé és senki másé, minden tőle származik. Persze ez vonatkozik a hatalomra is, minden hatalom eredendően egyedül az Atyáé. A Fiú valóban nem mindenható abban az értelemben, hogy hatalma lenne az Atya felett, s az Atyának valóban van bizonyos hatalma a Fiú felett. Épp ezért mondjuk, hogy a Fiú lényegében mindenható.

"Azt elismeri a háromság is, hogy a Fiúnak nincs hatalma az Atyja felett."

Tehát akkor egyértelmű, hogy nem lehet mindenható!"

A legsajátosabb értelemben csak az Atya a mindenható, hiszen tőle ered minden hatalom, ő a fő, de mivel minden hatalmat átadott, ilyen értelemben, szűkített értelemben a Fiú is mindenható. Még mindig nem értem, hogy miből gondoljátok, hogy a Fiú nem kapott meg minden hatalmat, mikor az van leírva, hogy mindent megkapott? Miért nem minden a minden? Mi kényszerít rá? Teremt ő valamit a Fia nélkül? Csinál ő bármit is a Fia nélkül? Mire jó az a hatalom, amivel nem csinál semmit? Miért tartja meg magának a használatlan hatalmat? Kell egy tartalék a Fiú esetleges lázadására? Nem lehetséges, hogy az Atya tökéletesen szereti a Fiát? Tökéletesen odaad neki mindent? Mitől olyan elfogadhatatlan vagy elképzelhetetlen, hogy Istennek tökéletes Fia van, akit tökéletesen szeret, akinek tökéletesen mindent odaad? Tegyük fel, hogy nekem van igazam. Te akkor minek neveznéd a Fiú hatalmát? Tehát ha a Fiú minden hatalmat megkapott az Atyától, de mégis elismeri őt fejének? Én úgy mondanám: Az Atyáéval lényegében azonos hatalom. A Fiú lényegében mindenható. Nem teljesen úgy, mint az Atya, csak lényegében.

"Ha annyira ragaszkodsz ahhoz, hogy mi van és mi nincs a bibliában, akkor legyél következetes és azt se fogadd el, hogy "egylényegűek", hogy "lényegükben egyenlőek", mert nem szerepel ez az ÖNKÉNYESEN MEGHATÁROZOTT szó, de ez a tanítás sem az Szentírásban."

A szó nem, a tanítás viszont igen. Isten oszthatatlansága sincs benne a Bibliában, így konkrétan a szó, ennek ellenére mégis vallod, mert kikövetkeztethető az írásokból. Hát erről az érvedről is ennyit!

"És hogy ezért a Fiú nem nevezhető mindenhatónak? Ugyan miért? Jézus és Pál is használja Jézusra a "minden" szót"

Ne keverjük a szezont a fazonnal! Itt is csak a háromság miatt magyarázol egy szónak önkényesen mást jelentést."

Azt a Jelentését magyarázom, amit Pál is. A Fiú mindenható, de nem úgy, hogy az Atya felett is lenne hatalma, vagyis van egy magától értetődő kivétel ezt elismerem én is, és Pál is erről beszélt.

"Nem, tévedsz. Béla nem építész! Vagy szerinted a háromság "igazáért" a kőművesből is építészt kell csinálni?"

Ez a szavakon való keserves lovaglásod már-már nevetséges. Hát ennyire sértő számotokra kimondani, hogy Jézus teremtő, hogy inkább egy másik szót kerestek neki? Nos én világosan levezettem peldákon keresztül: Az Atya a szabadítas tervezője, a Fiú pedig a kivitelezője, az ihletett írók mégsem tartják a Fiúra nézve túl magasztosnak, illetlennek használni a szabadító, megváltó kifejezéseket. Pont ugyanez vonatkozik a teremtésre is. Hiszen Aki által az Atya teremt, az mit csinál, az hogyan hozza létre a dolgokat? Az nem teremt? Ha Isten a Fiú által szabadít, akkor a Fiú nem szabadít és nem szabadító? Aki teremt az teremtő, legfeljebb nem a nagybetűs Teremtő, nekem ez nyilvánvaló. Ha nektek ez sértő, az csak a Jézus valóságos Istenségét tagadó hazug tanításotok miatt van.

""De Jézusra úgy igaz, ahogy a teremtményekre nem igaz, mivel Jézus valóságos Isten"

A nem bibliai háromság szerint, egyébként pedig NEM.

Nem valóságos Isten? Akkor hamis Isten? Ha nem Isten, akkor miért mondja magát annak, ill. miért fogadja el, amikor annak nevezik? Miért nevezi annak Pál? (egyszülött Isten)

""Pál világosan beszélt: a világnak sok istene és sok ura van, de egyik sem valóságos, a Fiú viszont nagyon is valóságos Úr és Isten."

Ezt Pál mondja, vagy a hamis háromság? Na ugye!"

Pál és a Bibliai Háromság is ezt mondja, csak ti nem. Ahogy már egyszer rámutattam: nektek ugyanis két teremtőtök, két uratok és két istenetek van. Egy tervező teremtő és egy kivitelező teremtő. Egy mindenható Isten, s egy nagyhatalmú isten, egy mindenekfeletti úr, s egy közbenjáró Úr. Persze mindenható Istenetek és közbenjáró Uratok csak egy-egy van. A két személy két teremtő, két úr és két isten. Ti a két Isten vallása vagytok, a Nagy Isten és a Kis Isten vallása.

Nincs két Atya és nincs két Fiú, de az a Atya meg a Fiú az kettő. Éppen, hogy ti tanítjátok a több istent és mi az egy Istent, mert szerintetek a két személy két isten, két úr, két teremtő. Szerintünk azonban a két személy ugyanaz az egyetlen Isten, ugyanaz az egyetlen Úr és ugyanaz az egyetlen Teremtő, mert ugyanaz az egyetlen isteni, uralkodó és teremtő Lélek működik bennük. Ahogyan az Atya teljes értékű Úr és teremtő, úgy a Fiú is teljes értékű Isten és teremtő. Még sincs két Urunk, két Istenünk és két teremtőnk, mert mind két személy ugyanaz az Isten, ugyanaz az Úr és ugyanaz a teremtő. Ugyanazt az egyetlen isteni lényeget, ugyanazt az egyetlen isteni szellemet, ugyanazt az egyetlen teremtő erőt birtokolja mind a két személy. No ezt tanítja a Szentháromság.

"Az a helyzet, hogy ezek a kérdések már rég eldöntették, nem a 4. században, hanem már jóval hamarabb."

jav.: ezeket a kérdéseket

TEREMTÉS

Az a cselekvés, mellyel megteremtenek vagy létrehoznak valakit vagy valamit. Utalhat a teremtett vagy létrehozott dologra vagy személyre is. A héber bá·ráʼʹ és a görög ktiʹzó szó egyaránt azt jelenti, hogy ’teremt’, és kizárólag Isten teremtői tevékenységére használják.

A Szentírás mindenhol úgy azonosítja Jehova Istent, hogy ő a Teremtő. Ő „az egek Teremtője. . ., a föld Megformálója és Alkotója” (Ézs 45:18), „a hegyek Formálója és a szél Teremtője” (Ám 4:13), valamint ’az, aki alkotta az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van’ (Cs 4:24; 14:15; 17:24). ’Isten teremtett mindent’ (Ef 3:9). Jézus Krisztus elismerte, hogy Jehova teremtette az embereket, férfinak és nőnek alkotta őket (Mt 19:4; Mk 10:6). Ezért helyénvaló Jehovát, és csakis őt, ’a Teremtőnek’ nevezni (Ézs 40:28).

Az, hogy a Fiú részt vett a teremtés munkáiban, még nem tette őt egyenrangú teremtővé az Atyjával. A teremtőerő Istentől jött a szent szelleme, vagyis a tevékeny ereje által (1Mó 1:2; Zs 33:6). Mivel Jehova minden élet Forrása, mindaz, ami él – akár látható, akár láthatatlan –, neki köszönheti a létét (Zs 36:9). A Fiú tehát nem egyenrangú teremtő, hanem felhatalmazott személy vagy eszköz volt, aki által Jehova, a Teremtő véghezvitte munkáit. Maga Jézus is Istennek tulajdonította a teremtést, ahogy a teljes Szentírás is (Mt 19:4–6)

A Jézus Krisztusként ismertté vált személy nem itt a földön kezdte életét. Ő maga is beszélt arról, hogy mielőtt ember lett, az égben élt (Jn 3:13; 6:38, 62; 8:23, 42, 58). A János 1:1, 2-ből megtudjuk, hogy mi volt a neve az égben azelőtt, hogy Jézus lett: „Kezdetben volt a Szó [gör.: Loʹgosz], és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt [„isteni volt”, AT; Mo; v. „isteni lény volt”, Böhmer; Stage ‹mindkettő német›]. Ez volt kezdetben az Istennél.” Jehova örökkévaló, és nem volt kezdete (Zs 90:2; Je 15:3), ezért itt annak a kijelentésnek, hogy a Szó ’kezdettől’ fogva Istennél volt, Jehova teremtési munkáinak a kezdetére kell utalnia. Ezt más bibliaversek is megerősítik, amelyek úgy azonosítják Jézust, mint aki „az egész teremtés elsőszülötte”, „Isten teremtésének kezdete” (Kol 1:15; Je 1:1; 3:14). A Szentírás tehát úgy beszél a Szóról (az emberré válása előtti Jézusról), mint Isten első teremtményéről, elsőszülött Fiáról.

Hogy Jehova valóban az Atyja és Életadója volt az elsőszülött Fiának, és hogy ez a Fiú így csakugyan Isten teremtménye volt, az Jézus szavaiból is világosan látható. Úgy utalt Istenre, mint az élete Forrására: „én az Atya miatt élek”. A szövegösszefüggés alapján ez azt jelentette, hogy az Atyjának köszönhette az életét, tőle kapta azt, ehhez hasonlóan a halandó emberek annak köszönhetően nyerhetnek életet, hogy hisznek Jézus váltságáldozatában (Jn 6:56, 57).

Miért van az, hogy némelyik bibliafordítás ’Istennek’ mondja Jézust, más fordítások szerint viszont egy „isten” volt?

Egyes fordítások így adják vissza a János 1:1-et: „Kezdetben volt az Ige [Szó], és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” A görög szöveg szó szerint ezt mondja: „Kezdetben volt a szó, és a szó az isten irányában volt, és isten volt a szó.” A nagybetűket a fordítónak annak a nyelvnek a kívánalmai szerint kell alkalmaznia, amelyre átülteti a szöveget. Amikor „az isten” részt fordítja, teljesen helyénvaló nagy kezdőbetűvel írnia „Isten”-t, hiszen a mindenható Istenre kell utalnia, akinél a Szó volt. A második „isten” szó azonban már nem írható ugyanilyen indokkal nagy kezdőbetűvel.

Az Új világ fordítás úgy adja vissza ezt az írásszöveget, hogy „kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt.” Először is, érdemes megjegyezni, hogy ez az írásszöveg azt mondja, hogy a Szó „az Istennél” volt, tehát lehetetlen, hogy ő maga volt az Isten, mármint a mindenható Isten. (Figyeljük meg a 2. v.-et is, amely szükségtelen volna, ha az 1. v. szerint a Szó csakugyan az Isten lett volna.) Lényeges még, hogy az „isten” szó megfelelője (gör.: the·oszʹ) másodszor az „az” (gör.: ho) határozott névelő nélkül jelenik meg a versben. Erre vonatkozólag Ernst Haenchen a következőket írja egy szövegmagyarázatában, amely a János evangéliumával foglalkozik (1–6. fejezet): „A [the·oszʹ] és a [ho the·oszʹ] (’isten, isteni’; illetve ’az Isten’) nem volt ugyanaz akkoriban . . . Az igazság az, hogy. . . az evangéliumíró számára csak az Atya volt »Isten« ([ho the·oszʹ]; vö.: 17:3), »a Fiú« pedig alá volt rendelve neki (vö.: 14:28). Erre azonban csak közvetetten utal a szövegrész, mert itt a hangsúly az egymáshoz való közelségükön van . . . A zsidó és a keresztény monoteizmusban teljesen elképzelhető volt, hogy olyan isteni lényekről beszéljenek, akik Isten mellett és neki alárendelve léteznek, de nem ugyanazok, mint ő. A Fil 2:6–10 is ezt igazolja. Ebben a szövegrészben Pál épp egy ilyen isteni lényről ír, aki később emberré lett Jézus Krisztus személyében. . . Így tehát sem a Filippi levélben, sem a János 1:1-ben nem egy olyan kapcsolatról van szó, amelyben két személy valójában egy személy, hanem két különböző egyén egységéről” (Das Johannesevangelium. Tübingen, 1980, 116. o.).

Haenchen, miután leírja, hogy a János 1:1c-t úgy is lehet fordítani, hogy „és isteni (természetű) volt a Szó”, kijelenti még: „Ebben az esetben a »volt« ige ([én]) egyszerűen az állítmány része, így az állítmánykiegészítő főnév is több figyelmet érdemel: a [the·oszʹ] nem ugyanaz, mint a [ho the·oszʹ] (az ’isteni’ nem ugyanaz, mint ’Isten’)” (110–111. o.). Mélyrehatóan fejtegetve ezt a részt, Philip B. Harner rámutatott, hogy a János 1:1 úgy épül fel nyelvtanilag, hogy az igét itt egy névelő nélkül használt állítmánykiegészítő előzi meg, vagyis egy olyan állítmánykiegészítő főnév, amely előtt nincsen határozott névelő („az”). Ez a szerkezet elsősorban minősítő értelmű, és arra utal, hogy „a logosznak theosztermészete van”. Hozzátette még: „Úgy gondolom, hogy a János 1:1-ben az állítmány minősítő értelme annyira meghatározó, hogy a főnév [the·oszʹ] nem tekinthető határozottnak” (Journal of Biblical Literature. 1973, 85., 87. o.). Más fordítók is felismerték, hogy a görög kifejezés minősítő értelmű, és hogy a Szónak a természetét írja le, ezért így fordítják ezt a részt: „a Szó isteni volt” (AT; Sd; vö.: Mo; lásd: ÚV, 1821–1822. o.).

A Héber Iratok következetesen és világosan kijelenti, hogy csak egyvalaki van, aki mindenható Isten, mindenek Teremtője és a Legfelségesebb, és őt Jehovának hívják (1Mó 17:1; Ézs 45:18; Zs 83:18). Ezért mondhatta Mózes Izrael nemzetének: „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova. Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes életerődből” (5Mó 6:4, 5). A Keresztény Görög Iratok nem mond ellent ennek a tanításnak, amelyet Isten szolgái már több ezer éve elfogadtak és hittel vallottak, hanem alátámasztják (Mk 12:29; Ró 3:29, 30; 1Ko 8:6; Ef 4:4–6; 1Ti 2:5). Maga Jézus Krisztus kijelentette, hogy ’az Atya nagyobb nála’, és Istenének, ’az egyedüli igaz Istennek’ nevezte (Jn 14:28; 17:3; 20:17; Mk 15:34; Je 1:1; 3:12). Többször is kifejezte, hogy ő kisebb az Atyjánál, és hogy alá van rendelve neki (Mt 4:9, 10; 20:23; Lk 22:41, 42; Jn 5:19; 8:42; 13:16). Az apostolai még az égbe menetele után is úgy utaltak rá, mint aki kisebb az Atyánál (1Ko 11:3; 15:20, 24–28; 1Pt 1:3; 1Jn 2:1; 4:9, 10).

Ezek a tények azt mutatják, hogy a János 1:1-nek az a fordítása, hogy „a Szó isten volt”, szilárd alapokon nyugszik. Mivel a Szó kimagasló állást tölt be Isten teremtményei között az Elsőszülöttként – aki által Isten mindent megteremtett – és Isten Szószólójaként, jó okkal mondhatjuk, hogy ő egy „isten”, vagyis egy hatalmas személy. Az Ézsaiás 9:6-ban levő messiási prófécia megjövendölte, hogy ’Erős Istennek’ – de nem a mindenható Istennek – fogják hívni, és hogy ő lesz az ’Örökkévaló Atyja’ mindazoknak, akiknek kiváltságuk lesz az alattvalóiként élni. Mindezt Atyjának, „a seregek Jehovájának” a buzgalma viszi véghez (Ézs 9:7). Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha a Biblia Isten ellenségét, Sátánt, az Ördögöt ’istennek’ nevezi (2Ko 4:4) az emberek és démonok feletti uralma miatt (1Jn 5:19; Lk 11:14–18), akkor Isten elsőszülött Fiát sokkal inkább indokolt és helyénvaló ’istennek’, ’az egyszülött istennek’ nevezni, ahogy azt a János 1:18 mondja a legmegbízhatóbb kéziratokban.

Amikor ellenségei azzal vádolták Jézust, hogy ’istenné teszi magát’, ő így válaszolt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam: ,Istenek vagytok.’« Ha »isteneknek« nevezte azokat, akik ellen az Isten szava szólt – és az Írás nem tehető semmissé –, akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok: »Káromlást szólsz«, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?” (Jn 10:31–37). Jézus itt a 82. zsoltárból idézett, amely ’isteneknek’ hívja azokat az emberi bírákat, akiket Isten elítélt, mert nem szolgáltattak igazságot (Zs 82:1, 2, 6, 7). Rámutatott tehát, hogy mennyire oktalan őt istenkáromlással vádolni azért, mert Isten Fiának – nem is Istennek – jelentette ki magát.

Amiatt vádolták istenkáromlással, mert a következőt mondta: „Én és az Atya egyek vagyunk” (Jn 10:30). Az azonban, hogy nem mondta magát az Atyának vagy az Istennek, világosan kiderül a válaszából, amellyel részben már foglalkoztunk. Az egységet, amelyre utalt, a szövegösszefüggés fényében kell értelmezni. Jézus a cselekedeteiről beszélt, és arról, hogy miként gondoskodik az őt követő ’juhokról’. Mind a tettei, mind a szavai azt igazolták, hogy közötte és az Atyja között egység és összhang van, nyoma sincs a megosztottságnak. Ezt emelte ki a továbbiakban is a válasza (Jn 10:25, 26, 37, 38; vö.: Jn 4:34; 5:30; 6:38–40; 8:16–18). Ami a ’juhait’ illeti, ő és az Atyja abban is egységesek, hogy megvédik ezeket a juhokhoz hasonló embereket, és az örök életre vezetik őket (Jn 10:27–29; vö.: Ez 34:23, 24). Az ima, amelyet azért mondott, hogy minden tanítványa – az eljövendők is – egységes legyen, azt mutatja, hogy a közötte és az Atyja közötti egység nem azt jelenti, hogy ők egy és ugyanaz a személy, hanem hogy egyazon szándék vezeti őket, és ugyanúgy cselekednek. Így válik lehetővé, hogy Jézus tanítványai „mindnyájan egyek legyenek”, amiképpen ő és az Atyja egyek (Jn 17:20–23).

Ezzel összhangban Jézus a következőket mondta Tamás kérdésére: „Ha engem megismertetek volna, az Atyámat is megismertétek volna; mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt”, majd Fülöp szavaira reagálva hozzátette: „Aki engem látott, látta az Atyát is” (Jn 14:5–9). Az ezutáni érveléséből is kitűnik, hogy mindez azért volt, mert hűen képviselte az Atyját, közölte az Atyja szavait, és végezte az Atyja munkáját (Jn 14:10, 11; vö.: Jn 12:28, 44–49). Ugyanekkor, vagyis a halála éjszakáján, és ugyanezeknek a tanítványainak mondta: „az Atya nagyobb nálam” (Jn 14:28).

Más bibliai példák fényében is megérthetjük, hogy a tanítványok miként ’látták’ az Atyát Jézusban. Jákob például ezt mondta Ézsaunak: „úgy tekintettem arcodat, mintha Isten arcát látnám, hiszen szívesen fogadtál.” Azért fogalmazott így, mert Ézsau reagálása összhangban volt azzal, amit ő, mármint Jákob kért imában Istentől (1Mó 33:9–11; 32:9–12). Vagy miután Isten a szélviharból feltett Jóbnak néhány kérdést, hogy az tisztábban értse a dolgokat, Jób ezt mondta: „Eddig csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel látlak” (Jób 38:1; 42:5; lásd még: Bí 13:21, 22). ’Szívének szeme’ tehát megvilágosíttatott. (Vö.: Ef 1:18.) Amikor Jézus arra utalt, hogy látják az Atyát, ezt jelképesen értette, nem szó szerint, ami egyértelműen kiderül a János 6:45-ben olvasható szavaiból, és abból is, amit János jóval Jézus halála után írt: „Istent e g y ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal” (Jn 1:18; 1Jn 4:12).

Miért mondta azt Tamás Jézusnak, hogy „Uram és Istenem!”?

Amikor Jézus megjelent Tamásnak és a többi apostolnak, és eloszlatta Tamás kételyeit a feltámadásával kapcsolatban, a már meggyőzött apostol ezt mondta neki fennhangon: „Uram és Istenem!” – szó szerinti fordításban: „Az Úr enyém és az Isten [ho The·oszʹ] enyém!” (Jn 20:24–29). Vannak tudósok, akik ezt a kijelentést egy olyan, megdöbbenést kifejező kiáltásnak tekintik, amelyet Jézushoz intéztek ugyan, de amely valójában Istennek, az Atyjának szólt. Mások viszont azt állítják, hogy az eredeti görög szerint ezeket a szavakat úgy kell értelmezni, mint amelyek Jézusnak szólnak. Még ha így volna is, az „Uram és Istenem!” kifejezésnek összhangban kell lennie az ihletett Írások többi részével. A feljegyzés szerint Jézus korábban ezt üzente a tanítványainak: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Nincs okunk tehát azt hinni, hogy Tamás Jézust gondolta volna a mindenható Istennek (Jn 20:17). Maga János, miután leírta Tamás és a feltámasztott Jézus találkozását, a következőket írta erről és a hasonló beszámolókról: „Ezek azonban azért lettek leírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy mivel hisztek, életetek legyen a neve által” (Jn 20:30, 31).

Tamás tehát olyan értelemben szólíthatta Jézust ’Istenének’, hogy Jézus egy „isten” volt, de nem a mindenható Isten, és nem az ’egyedüli igaz Isten’, akihez Jézus gyakran imádkozott úgy, hogy az apostol is hallotta (Jn 17:1–3). De az is elképzelhető, hogy az „Istenem” megszólítást ahhoz hasonlóan alkalmazta Jézusra, ahogy az ősatyái éltek vele az általa is jól ismert Héber Iratok feljegyzései szerint. Nem egy esetben megtörtént, hogy amikor Jehova angyali követei embereket látogattak meg, illetve szólítottak meg, ezek a személyek – vagy olykor az eseményt lejegyző bibliaíró – úgy feleltek az angyali követnek, vagy úgy beszéltek róla, mintha ő maga lett volna Jehova Isten. (Vö.: 1Mó 16:7–11, 13; 18:1–5, 22–33; 32:24–30; Bí 6:11–15; 13:20–22.) Ez azért volt így, mert az angyali követ Jehovát képviselve cselekedett, az ő nevében beszélt, esetleg úgy, hogy az egyes szám első személyű névmást használta, és még ezt is mondhatta: ’Én vagyok az igaz Isten’ (1Mó 31:11–13; Bí 2:1–5). Tamás tehát ilyen értelemben beszélhetett Jézushoz mint ’Istenéhez’, elismerve vagy megvallva, hogy Jézus az igaz Isten képviselője és szószólója. Akárhogy volt is, a szavai semmiképpen sem állnak ellentétben azzal a világos kijelentéssel, amelyet maga is hallott Jézustól: „az Atya nagyobb nálam” (Jn 14:28).

Őrtorony copy paste...

Az a helyzet, hogy ezzel az érveimre alig, vagy semmennyire nem reagált.

"Az, hogy a Fiú részt vett a teremtés munkáiban, még nem tette őt egyenrangú teremtővé az Atyjával."

Ez teljesen igaz, és persze ezt állítjuk mi is. A Fiú az Atyától kapta a teremtői hatalmat. Ugyanakkor az Atya teremtői hatalmát és képességét tökéletesen megkapta így tökéletesen birtokolja, hiszen a Fiú tökéletesen úgy teremt, ahogy az Atya akarja, ahogy az maga is tenné, vagyis az Atya semmivel sem csinálhatná jobban.

No leírhatnád már végre, hogy miért annyira kínos számktokra Krisztust teremtőnek nevezni, mert az érveimre egyáltalán nem feleltél: Az Atya a szabadítas tervezője, a Fiú pedig a kivitelezője, az ihletett írók mégsem tartják a Fiúra nézve túl magasztosnak, illetlennek használni a szabadító, megváltó kifejezéseket. Pont ugyanez vonatkozik a teremtésre is. Hiszen Aki által az Atya teremt, az mit csinál, az hogyan hozza létre a dolgokat? Az nem teremt? Ha Isten a Fiú által szabadít, akkor a Fiú nem szabadít és nem szabadító? Aki teremt az teremtő, legfeljebb nem a nagybetűs Teremtő, nekem ez nyilvánvaló. Ha nektek ez sértő, az csak a Jézus valóságos Istenségét tagadó hazug tanításotok miatt van.

Ugye nem probléma, hogy én meg addig a saját válaszomat fogom másolgatni és dugni az orrod alá, amíg nem felelsz rájuk? :)

"A Fiú tehát nem egyenrangú teremtő, hanem felhatalmazott személy vagy eszköz volt, aki által Jehova, a Teremtő véghezvitte munkáit."

A Fiú nem csak egy eszköz volt, a teremtésben, hanem az Atya mindent érte teremtett. Komolyan ennyire zavar titeket, hogy a Fiú az Atyával egylényegű? A fiúságnál nincs nagyobb rang, ő mindenség örököse. Minden általa és érte van, minden trón, fejedelemség és uralom, vagyis minden kizárólag azért létezik, hogy minden teljesen a Fiúé legyen. Minden benne áll fenn, vagyis ha akarja minden összedől és megsemmisül.

"Ezt más bibliaversek is megerősítik, amelyek úgy azonosítják Jézust, mint aki „az egész teremtés elsőszülötte”, „Isten teremtésének kezdete” (Kol 1:15; Je 1:1; 3:14). A Szentírás tehát úgy beszél a Szóról (az emberré válása előtti Jézusról), mint Isten első teremtményéről, elsőszülött Fiáról."

Ez hülyeség, ezen versek mindegyike magyarázható úgy is, hogy a Fiút nem szükséges teremtett lénynek lefokozni.

A teremtmények elsőszülötte nem azt jelenti, hogy a teremtmények szülték vagy hogy a testvérük lenne. Az elsőszülött Isten elsőszülöttét, vagyis Isten örökösét, Isten teljhatalmú Fiát, a helyettes királyt, az Isten utáni Urat, tehát a nagybetűs Elsőszülöttet jelenti. Krisztus tehát a teremtmények Elsőszülötte vagyis egyszerűen a királya, pontosabban az elsőszülött királya.

"Isten teremtésének kezdete" sem azt jelenti, hogy teremtmény volna, hanem hogy Ő a teremtés megkezdője. Egy férfi pl. mondhatja, hogy a házépítésem kezdete a feleségem volt, de persze a felesége nem ház.

Ami a János 1:1-et illeti, ott valóban lehet úgy fordítani a verset, ahogy írtátok. De hogy Jézus is nagybetűs Isten, azaz ho theosz, az igazolja Tamásnak Jézushoz intézett vallomása (mikor már nem volt hitetlen, hanem hívő), ami így áll a görögben: "ho küriosz mú kai ho theosz mú."

Vagy amikor az egyszülött Isten-nek nevezi a Biblia, az is jó példa erre.

Megint nagyott botlasz azzal, hogy idemásoltad azt a részt is, ahol a Társulat arra hivatkozik, hogy Sátánt vagy embereket is nevez isteneknek valamilyen értelemben a Biblia. Mekkora szerencse ez nektek, hogy hogy még Sátán is isten, így nem kell elismernetek a Fiú valóságos Isten voltát. Vagy mégis? Bizony Pál világosan elmondta, hogy Jézust nem lehet a sok istennel és úrral egy szintre tenni mert Ő az Atyával egylényegű, akkor ti miért teszitek ezt rendre mégis? A Fiú nem olyan értelemben Isten, mint a teremtmények. Ő az Istenünk és nem egy istenke a sok közül.

Később folytatom.

" ’Erős Istennek’ – de nem a mindenható Istennek – fogják hívni"

Tulajdonképp az egész érvelésetek kimerül ennyiben: de nem a mindenható Istennek, de nem a mindenható Istennek, de nem a mindenható Istennek.... Ismételgetésében, de könyörgöm, állította valaki, hogy Jézus lenne a mindenható Atyaisten?!

A legsajátosabb értelemben csak az Atya a mindenható, hiszen tőle ered minden hatalom, ő a fő, de mivel minden hatalmat átadott, ilyen értelemben, szűkített értelemben a Fiú is mindenható. Még mindig nem értem, hogy miből gondoljátok, hogy a Fiú nem kapott meg minden hatalmat, mikor az van leírva, hogy mindent megkapott? Miért nem minden a minden? Mi kényszerít rá? Teremt ő valamit a Fia nélkül? Csinál ő bármit is a Fia nélkül? Mire jó az a hatalom, amivel nem csinál semmit? Miért tartja meg magának a használatlan hatalmat? Kell egy tartalék a Fiú esetleges lázadására? Nem lehetséges, hogy az Atya tökéletesen szereti a Fiát? Tökéletesen odaad neki mindent? Mitől olyan elfogadhatatlan vagy elképzelhetetlen, hogy Istennek tökéletes Fia van, akit tökéletesen szeret, akinek tökéletesen mindent odaad? Tegyük fel, hogy nekem van igazam. Te akkor minek neveznéd a Fiú hatalmát? Tehát ha a Fiú minden hatalmat megkapott az Atyától, de mégis elismeri őt fejének? Én úgy mondanám: Az Atyáéval lényegében azonos hatalom. A Fiú lényegében mindenható. Nem teljesen úgy, mint az Atya, csak lényegében.

"Vannak tudósok, akik ezt a kijelentést egy olyan, megdöbbenést kifejező kiáltásnak tekintik, amelyet Jézushoz intéztek ugyan, de amely valójában Istennek, az Atyjának szólt."

Ez csak blöff. Idézd ezeket a tudósokat, forrást megadva!

Lásd mennyire nem vagyok elfogult e témában, ez a kérdés bennem is felmerült, aminek kapcsán ki is írtam valamikor egy kérdést: http://www.gyakorikerdesek.hu/ kultura-es-kozosseg__vallas__7502845-szentharomsag-partiak-tamas-ezen- kijelentese-en-uram-es-en-istenem-janos-

Egyrészt nincs is az arámi és görög nyelvben ilyen felkiáltás, másrészt a zsidók vallásilag sem tartották helyesnek az ilyen felkiáltásokat. Tamás nem meglepödöttégében kiáltott fel, hanem ez bizony tanuságtétel volt, amit Jézus elfogadott.

Mellesleg szerintem azt kéne migindokolnod, hogy miért ne szólhatott volna Tamás kijelentése Jézusnak? Mik indokolják ezt? Jézust nevezi Istennek a Biblia, pl. egyszülött Istennek, aki természetesen a mi Istenünk és Urunk.

,,Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

A Fiú tiszteli és szereti az Atyját, aki őt szülte. Elismeri fejének, nála nagyobbnak, mert nélküle semmi volna. Mivel az Isten szó azt jelenti, hogy mindennél nagyobb, ezért az Atya a Fiú Istene. S mivel az imádat azt jelenti, hogy elismerni a legnagyobbat, ezért a Fiú imádja az Atyát.

Azonban jelentősége van annak, hogy nem ezt mondja: Felmegyek a mi Atyánkhoz, és a mi Istenünkhöz. A miatyánk imánál is azt mondja: ti így imádkozzatok' Nem pedig ezt: Mi így imádkozzunk! A Fiú fiúsága és a mi fiúságunk között lényegi különbség van. A Fiúnak lényegesen másképp Istene az Atya, mint nekünk. Fiú lényegesen másképp imádja az Atyát, mint a teremtmények. Ez a különbség a Jelenések könyvében szinte ordít:

"Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan azt kiáltották: »Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak! Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, és a trón előtt arcra borulva imádták Istent: Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen." (Jel 7,9-12)

A Fiú nem jön le a trónról, hogy részt vegyen a teremtmények imádatban, épp ellenkezőleg, részt kap az imádatból. Mindenki egyedül az Atyát imádja, de mégis a Fiúval együtt. Az Atya úgy imádatja magát, hogy a Fia mellette legyen és ne a teremtmények között, s a neki járó dicséret a Fiúé is legyen. Maga az, hogy a Fiú az Atya jobbján ül azt jelenti, hogy a Fiú az Atyával egylényegű, hogy lényegében vele egyenlő. Ezt nagyon is jól ismerték fel az ellenségei:

"A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." (Jn 10,33)

"Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel." (Jn 5,18)

"A főpap folytatta: Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia? Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin. A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek? Méltó a halálra! – kiabálták." (Mt 23,63-65)

"De az is elképzelhető, hogy az „Istenem” megszólítást ahhoz hasonlóan alkalmazta Jézusra, ahogy az ősatyái éltek vele az általa is jól ismert Héber Iratok feljegyzései szerint. Nem egy esetben megtörtént, hogy amikor Jehova angyali követei embereket látogattak meg, illetve szólítottak meg, ezek a személyek – vagy olykor az eseményt lejegyző bibliaíró – úgy feleltek az angyali követnek, vagy úgy beszéltek róla, mintha ő maga lett volna Jehova Isten. (Vö.: 1Mó 16:7–11, 13; 18:1–5, 22–33; 32:24–30; Bí 6:11–15; 13:20–22.) Ez azért volt így, mert az angyali követ Jehovát képviselve cselekedett, az ő nevében beszélt, esetleg úgy, hogy az egyes szám első személyű névmást használta, és még ezt is mondhatta: ’Én vagyok az igaz Isten’ (1Mó 31:11–13; Bí 2:1–5)."

Ez esetban az angyal nem Istent "képviselő" személy, hanem Istent láthatóvá tevő megjelenési forma. Az Ószövetség sok helyan felcserélhetőan használja a "Jahve" és "Jahve angyala" szavakat (pl. Bír 13,22). Ezek a hivatkozások természetesen nem Jézust fokozzák le puszta angyallá (hiszen írva van, hogy ő nem angyal, hanem nagyobb azoknál, Zsid 1,4), hanem az "angyal" szónak ad egy másik jelentést, Istennel egyenlőt.

"Akárhogy volt is, a szavai semmiképpen sem állnak ellentétben azzal a világos kijelentéssel, amelyet maga is hallott Jézustól"

Akárhogy is, az akit Tamás a maga Istenének nevezett, ezt a felkiáltást dicsérőleg jóváhagyta, mikor hit megvallásaként értékelte, és ezt az evangélista a mi okulásunkra meg is írta. Vajon a vének is dicsérőleg jóváhagynák, ha Jézust Istenednek neveznéd mondjuk a gyülekezetedben? Próbáld ki! :)