Jehova Tanúi! Mért nem fogadjátok el azt, hogy Isten és Jézus egyenlő?

Bocsánat, az írás szöveget elfelejtettem leírni.

Szóval a János 10:30 írja, hogy "Én és az Atya egy vagyunk", illetve tovább olvasva a Szent írást, a

János 17:21-ben azt olvassuk, hogy Jézus azért imádkozott, hogy a tanítványai egyek legyenek velük -"Hogy mindannyian egyek legyenek, amint te énbennem Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk:hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem." Ez a pontos, szó szerinti idézet. Itt ugye azt kellene valahogy megmagyarázni, hogy a közönség, akiért Jézus imádkozott, hogy legyenek "bennünk" és legyenek egyek az szó szerint értendő-e. Gondolom ebben nincs ellentmondás közöttünk, hogy semmiképp nem érthető így. A tanítványos csak akaratban és értelemben lehetnek egyek, fizikailag nem.

A kérdés, hogy az "egyek" kifejezést hogyan értette akkor Jézus? Az általam korábban is idézett részek, ahol Jézus alárendeltségéről olvasni megmutatják, hogy sem hatalomban, sem korban nem egyenlő a Fiú az Atyával. Jézus az Atyától született. Más szavakkal, volt idő, amikor nem is létezett. Istenről pedig azt olvassuk, időtlen-időktől volt.

De egy másik elgondolkodtató faék egyszerű érv lehet az is, hogy ha két hatalomban és erőben egyenlő személyt szeretnél valakinek szemléltetni egy családi kapcsolat használatával, vajon miért nem az ikrek kifejezést használja a biblia? Miért az Atya-Fiú kapcsolatot alkalmazza következetesen, ami teljesen logikusan egyetlen ember fejében sem veti fel annak lehetőségét, hogy a Fiú akárcsak hatalomban vagy erőben is felérne az Atyjához. Ez az embereknél sincs így és logikusan nem véletlenül ezt a kapcsolatot alkalmazza a biblia. A minden hatalommal bíró Atya a mindenható. Nála nincs hatalmasabb (Zsolt. 83:19). A Fiú pedig Jézus Krisztus, aki mindenben alárendeli magát az Atyja akaratának. De ettől még óriási hatalommal bíró személy. De nem egyenlőek, nem egy személyek, a nevük sem ugyan az.

Az a kifejezés tehát, hogy én és az Atya egyek vagyunk az egységükre kell, hogy utaljon. Ki tudhatja pontosan mennyi ideje vannak ők együtt az égben? Ez alatt az idő alatt gyakorlatilag olyan szorossá vált a kapcsolatuk, mint soha senkivel. Valóban egyek a gondolataik, az érzéseik, de fizikailag nem egyek.

Ahogyan a férjről és a feleségről is azt írja a biblia, hogy a kettő egy test lesz, úgy van egységben az Atya is a Fiúval. Két külön személy, de a szoros kapcsolat által, mintha egyek lennének. Tudom ez igen ritka az embereknél, de csak az életidőnk rövidsége miatt.

Tisztelt Mitoszromboló, sokáig én is azon a véleményen voltam mint te, de ma már tévesnek látom azt a nézetet, hogy Jézus nem Isten, nem egylényegű az Atyával. Nem feltétlenül kell elhinned a Szentháromságot, hogy ezt elfogadd, hiszen ezt már jóval a dogma megfogalmazása előtt is vallották az ókeresztény írók.

Egyébként a háromságtan sem mondja, hogy három Isten van, hanem csak három isteni személy. Három személyről állítja, hogy ugyanazt az egyetlen isteni lényeget birtokolja. A Fiú is Isten akárcsak az Atya, de nem egy másik Isten, hanem lényegében ugyanaz az Isten. Egyedül a személyükben van különbség, Istenségükben nincs.

Azt sem mondja, hogy a Fiú mindenben egyenlő lenne az Atyával, mert a származásban nem. Egylényegűséget tanít, vagyis személyükben különböznek, minden másban egyenlőek.

"Krisztusnak feje pedig az Isten" Ezzel szerintem mindent elmond a Biblia Jézus és a mindenható Isten viszonyáról. Jézus alá van rendelve az Atyának, ezért nem lehet vele egyenlő. Teljesen logikátlan lenne ez a gondolat."

Jézus nem alá van rendelve, hanem önként alárendeli magát. Nem ugyanaz! A Fiú tiszteli és szereti az Atyját, aki őt szülte. Elismeri fejének, nála nagyobbnak, mert nélküle semmi volna. az Atya és a Fiú között Atya-Fiú viszony van, tehát a Fiú fiúságánál fogva alárendeltje az Atyának a főnek, de ez inkább egy tiszteletbeli-szeretetbeli alárendeltség s nem lényegük különbözőségéből fakadó kényszer alárendeltség.

"Az Isteni mivoltát a tanúk sem vonják kétségbe, de halkan jegyzem meg, magát Sátánt is Istennek nevezi a biblia. Vagyis az Isteni képesség és hatalom nem kizárólagosan a mindenhatóra értendő."

"Igaz, bszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk." (1 Korintusz 8:5-6)

A vers világos. A világnak sok istene és sok ura van, de azok itt nem játszanak, mivel nem lehet őket a Fiúval egy sorban említeni. Jézus nem a sok istennel és sok úral van egy sorban, hanem az Atyával, az egyetlen igaz Istennel.

Az Isten és az Úr kifejezések természetesen szinonímák, hiszen minden isten uralkodik, és minden úr (égi) isten is egyben. Így van ez a kereszténységben is: Az Atya is Isten és Úr, s bizony a Fiú is Isten és Úr.

Pál azt mondja, hogy csak egy Istenünk van és egy Urunk, holott minden isten úr, s minden úr isten. Vagyis Pál szerint a mi értelmezésünkben az Istenünk és az Urunk olyan mély egységet alkot, hogy nincs két Isten és nincs két Úr. Az Istenünk nem egy másik Isten, s az Urunk sem egy másik Úr. Ez szerintem nagyon jó bizonyíték az egylényegűségükre.

"Jézus Isteni tulajdonságokkal bíró személy."

Ilyet nem mond a Biblia. Jézus nem csak isteni, hanem maga is Isten: az egyszülött Isten, a Fiú Isten. Jézust nem bűn Istenünknek nevezni, mivel valóságos Isten. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor Tamás Urának és Istenének nevezte, ezt Jézus elfogadta, sőt,

dicsérőleg jóváhagyta, majd pedig boldognak nevezte az ugyanezen hitet megvallókat.

Vagy amikor a zsidók nevezték Istennek:

"A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." (Jn 10,33)

"Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nem csak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel." (Jn 5,18)

Jézus itt sem tiltakozott a (szerintetek hamis) vád ellen, nem védekezett azzal, hogy "én nem vagyok Isten, hanem csak egy angyal, nevezetesen Mihály, hanem inkább számon kérte őket, hogy miért mondott ő ezzel káromlást: "Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" (Jn 10,36)

"Ráadásul a Biblia egyértelművé teszi, hogy volt idő, amikor Jézus nem is létezett"

Ilyet sem mond sehol az írás. Ellenben olyat igen, hogy minden általa és érte lett teremtve, ha pedig az idő a teremtett világ része, akkor bizony az is.

"De a biblia "valamiért" az Atya és a Fiú kifejezést használja, ami a világ legegyértelműbb utalása arra, hogy az Atya idősebb, amiatt hatalomban nagyobb."

Szerintem nagyon is jól kifejezi az Atya-Fiú viszony a lényegi és nem teljes egyenlőségüket. Az Atya mindent átad a Fiának, minden hatalmat, megteszi mindennek örökösévé. A Fiú az Atya tökéletes Fia, tökéletes örököse, vagyis megkap mindent tőle. Az Atya annyiban nagyobb, hogy Ő ad mindent, viszont valóban mindent odaad, a Fiú pedig valóban mindent megkap az Atyától, az Atya semmit sem tart vissza tőle.

Sok mindenben egy véleményen vagyok az általad leírtakkal. Most sem állítom, hogy Jézus nem lenne Isten. Jézus valóban Isten, de nem az egyedüli és legfenségesebb Isten. (Zsoltárok 83:19) Itt konkrétan és félreérthetetlenül a Jehova név szerepel.

Jézus kapcsán pedig, amikor azt írtam, hogy volt idő, amikor Jézus nem létezett, arra utaltam, amikor Pál megfogalmazza azt, hogy "Jézus minden teremtménynek előtte született." Ha született, akkor nyilvánvalóan volt kezdete, ahogyan egy gyermeknek is. A gyermek születés előtt nem létezett, egyszerűen nem volt. Jézust az Atya (Jehova) hozta létre, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy belőle származik, és nagyon helyesen írtad, mindent és mindenét megosztja vele.

Nincs ebben semmilyen ellentmondás közöttünk, ám ahogyan én a bibliából megtapasztalom az Izraeliták egyértelműen egyetlen Istent imádtak, (már amikor nem bálványt imádatban voltak vétkesek).

Jézus alárendeltsége pedig Jehova felé vitathatatlan. Tőle kapta a hatalmat, amit természetesen kellő alázattal és szeretettel fogad. De ettől még logikusan nem lehet egyenlő az Atyával Jézus, mert aki hatalmat és életet is adott Jézusnak, kell, hogy nagyobb hatalommal bírjon mindenkinél. Ő a legfőbb, a leghatalmasabb és az egyedüli Isten, akit Jehovának nevez a biblia nem Jézusnak.

Én is vizsgáltam ezt a kérdést, volt aki azt mondta Jehova és Jézus ugyan az a személy, de ezzel is homlok egyenest ellent mond a biblia. Volt aki úgy érezte, hogy Jézust - mivel nem gondoljuk egyenlőnek Jehovával - nem mutatunk tiszteletet iránta, vagy igazából nem is vagyunk keresztények.

Persze ez is egy vélemény, de Jézus szerepét nagyon is elismerem. Egyszerűen arról van szó, olyan bizonyítékot nem leltem a bibliában Jézus Isteni mivoltáról, ami a legfelségesebb jelzőre utalna. Az "egyedüli igaz Isten" kifejezés eléggé leszűkíti ezt a jogkört Jehovára, aki nem osztozik senkivel a hatalmával, legfeljebb átadja azt egy időre, ahogy Jézus esetében meg is teszi. De nem örökre. Ha lejár a "mandátuma", újra Isten lesz minden mindenben.

Szerintem nincs nagy különbség a meglátásunkban, mindössze én egyedüli Istenként Jehovát ismerem el, a fiát pedig a fiának. Mások meg Jézust gondolják a mindenhatónak.

Nincs egy kicsit technikai malőr abban, hogy kategórikusan kijelentitek, hogy "Jehova", pontosabban JHVH egyenlő az Atyával? Szerintem a JHVH az ószövetségben nem más, mint Jézus.

Lásd:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7..

Ezt írod:

"de ezzel is homlok egyenest ellent mond a biblia."

Csakhogy ezt még nem bizonyította senki. A Biblia az ez előtt belinkelt kérdésnél is több esetben bizony azt bizonyítja, hogy a JHVH nem más, mint Jézus.

Nagyjából számítottam egy ilyen válaszra. Természetesen távol áll tőlem a vita, én a megértést keresem.

Ezt a Jehova és Jézus kérdést én is alaposan körbe jártam. Amikor az ember elkezdi olvasni a bibliát, sok dolgot megtud Istenről. Ezek nálam úgy néznek ki, mint egy-egy mozaik darabka, amiket jelképesen felaggatok egy falra. Például amikor elolvasom az Ézsaiás 43:10-et, abban az áll, hogy: ..."előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!"

Ezzel felkerült egy mozaik a falra, ami kimondja,nincs Isten az Atyán kívül. Ő maga mondja ezt. Gondolom ebben egyet tudunk érteni. Mármint Jézus ugyan Isten, de itt az egyetemesség és a teremtői kérdés van tisztázva.

A Zsoltárok 83:19 egy újabb mozaik. Itt feketén-fehéren a Jehova névvel azonosítja magát Isten. Félreérthetetlenül. A 2 Mózes 15:3 pedig azt írja: Vitéz harcos az Úr, az Ő neve Jehova. A 2 Mózes 6:3 pedig úgy fogalmaz, hogy a mindenható isten Jehova nevén nem volt ismert korábban az izraelitáknak. Itt is félreérthetetlenül a mindenható istenhez a Jehova név van illesztve.

Persze több igehely is van a Jehova névre, de mindet nem sorolnám most fel. Itt akkor annyi kiderül, hogy az Atya és Úr neve: Jehova. Most akkor azt kellene valahogy tisztázni, hogy vajon Jehova miért használ(na) két nevet, amikor a Jehova név jelentése utal a legfőbb hatalomra? Én nem leltem erre utalást a bibliában, hogy e két név tulajdonosa egy lenne.

Nem is logikus amúgy.

Jézus két alkalommal is volt úgy, hogy nem létezett. Egyszer, amikor még meg se született, egyszer pedig amikor meghalt. Mindkét esetben "valaki" kellett, hogy életet adjon neki. Vajon ki lehetett ez a személy?

Ki támaszthatta fel Jézust, ha Jézus egyenlő Jehovával? Kinek a hangja hallatszott az égből, mikor Jézus megkeresztelkedett a jordánban? A sajátja, vagy az Atyjáét hallhatta? Nyilvánvalóan az Atyjáét, ahogyan ezt a biblia is írja. Logikus arra gondolni, hogy Jézus, amikor hallotta ezt a hangot, akkor ne Jehova hangját hallotta volna? Szerintem semmiképp.

Miért változtatott volna nevet Jehova? Ez sem tűnik logikusnak. Az Atya-Fiú kapcsolat nem egy egyenlőséget mutató kapcsolat. Az az ikertestvér lenne. Az Atya-Fiú kapcsolat az más. Mindegyiknek neve van, mindegyik külön személyiség. Logikátlan lenne alárendeltségről beszélni, ha Jézus egyenlő lenne Jehovával. Az is értelmetlen gondolat lenne, hogy Jehova hatalmat adott Jézusnak, hogy király legyen. Ki adhat hatalmat egy királynak? Csakis olyan valaki, aki a királyoknak is ura. Máskülönben együtt uralkodnának.

Jézust küldték. Ő önként vállalta ezt a megbizatást, de "valaki" megbízta vele. Ki? Az Atyja. Mi a neve? A biblia szerint Jehova.

Jézus például a Máté 6 fejezetében megtanítja a követőit imádkozni. Számára a legfontosabb az Atyja nevének megszentelése volt. Ezzel is kezdte az imáját: Szenteltessék meg a te NEVED. Vajon milyen névre gondolt Jézus? A Jézus névre? Nem lett volna logikusabb akkor úgy fogalmaznia, hogy szenteltessék meg a NEVEM?

Számomra a napnál is világosabb, hogy Jézus Jehovához intézte ezeket a szavakat, ő neki köszönhette, hogy feltámadt, nem magától támadt fel, valaki ezt megtette. Ennek a valakinek pedig van neve. Én sehogy se tudtam arra a következtetésre jutni, hogy Jehova és Jézus egyenlő lenne.

Ha elfogadjuk, hogy az Atya és a Fiú külön személyek és a fiú egyértelműen a Jézus nevet kapta, akkor mi az Atya neve? Mi az a név, amire Jézus utalt, hogy szenteltessék meg?

Abban tökéletesen egyetértünk, hogy az Atya és Jézus teljesen kettő személy. Én nem hiszek és az agyammal felfoghatatlannak tartom a szentháromságot. Az utolsó reagálásomat talán nem érted. Nagyjából egy tucat téma volt a válaszodban, nincs is időm most mindegyiket, de még csak egyet sem boncolgatni. Érintőlegesen csak (és egyben újra):

1: Nincs a válaszodban bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a Biblia értelmezése során a JHVH magára az Atyára, vagy Jézusra utalna-e. Ellenben például Ábrahám szemtől szembe alkudozott JHVH-val az írás szerint, hűvös alkonyatkor meg maga JHVH sétált az Éden kertjében, holott az Istent (Atyát) senki nem látta.

2: Maga a név. Sajnos ha nem ismered a héber nyelvet, gondolkodást, tévútra vezethet a név említése. Mint például a szenteltessék meg a Te neved kifejezésben.

A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: “a Név” (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a “személy”-re, ezért használja a “név” szót: pl. “Isten nevét segítségül hívni” = magát Istent segítségül hívni; “Isten nevét magasztalni” = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Apostolok Cselekedetei 1:15 “százhúsz név sokasága” = százhúsz főnyi sokaság, vagy Apostolok Cselekedetei 4:12 “nem is adatott az embereknek az ég alatt más név” = nem adatott senki más.

3: Jézus a miatyánk imában a tízparancsolatot mondta el merőben más köntösben. Mind a kettőt párhuzamosan, és nem össze vissza a szöveggel, hanem folyamatosan olvasva szembe állítom egymással, tökéletesen összeillenek:

Tízparancsolat: Én, az Úr, vagyok a te Istened

Jézus: Miatyánk

___________

Tízparancsolat: Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

Ne imádd és ne tiszteld azokat

Jézus: Aki a mennyekben vagy

_________

Tízparancsolat: Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd

Jézus: Szenteltessék meg a Te neved

_________

Tízparancsolat: Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

Jézus: Jöjjön el a Te országod

__________

Tízparancsolat: Tiszteld atyádat és anyádat

Ne ölj.

Ne paráználkodjál.

Jézus: Legyen meg a Te akaratod amint a mennyben, úgy a földön is

__________

Tízparancsolat: Ne lopj.

Jézus: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

__________

Tízparancsolat: Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

Jézus: Ne vigyél minket a kísértésbe, szabadíts meg a gonosztól.

"Természetesen távol áll tőlem a vita, én a megértést keresem."

Na ennek örülök. Úgy látom, neked van értelme írnom, legalábbis ha komolyan gondolod, amit írtál. Ha még csak keresed az igazságot, akkor ne kötelezd el még magad egyetlen felekezet tanításaihoz sem, különben nem maradsz objektív.

"Ezzel felkerült egy mozaik a falra, ami kimondja,nincs Isten az Atyán kívül. Ő maga mondja ezt. Gondolom ebben egyet tudunk érteni."

Isten mondja, rajtam kívül nincs Isten:

"Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla." (Iz 44,8)

És Szikla sincs más. Sőt, Szabadító sincs:

"Magatok vagytok a tanúim – mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha. Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító." (Ézsaiás 43,10-11)

Nos az Újszövetség tele van azzal, hogy Jézus Krisztus a szabadító, a megmentő, a megváltó. Világos, hogy Jahve az egyetlen szabadító, amit Jézus Krisztus által valósít meg. Az Atya az egyetlen szabadító, mert minden szabadítás eredendően tőle jön, de lényegében Jézus is szabadító, hiszen Isten kizárólag csak általa szabadít. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy Isten az egyedüli szabadító, s hogy lényegében a Fia is az. Ezt az elvet kell érvényesíteni más címek esetén is, hiszen jól tudjuk az Újszövetségből, hogy Jézus nem csak szabadító, hanem szikla, Úr és Isten is. Nyilván nem abban az értelemben, mint az Atya. Abban az értelemben, mint az Atya nincs más, hanem csak egyetlen egy.

Milyen értelemben akkor? Az Atya az egyedüli forrása minden szabadításnak, minden istenségnek, minden sziklaságnak és szilárdságnak. A Fiú nem forrása ennek, hanem továbbítója, közvetítője, tükrözője. Minden egyedül az Atyától jön, de minden a Fián keresztül, mert egy a forrás és egy a közvetítő, nincs két forrás és nincs két közvetítő. Az Atya és a Fiú ebben nem egyenlőek, hanem éppen ebben különböznek, ettől Atya az Atya és ettől Fiú a Fiú.

A Fiú is szabadító, hiszen mindenkit ő szabadít meg, de nem végső szabadító. A Fiú is szikla, hiszen minden épeszű rá építkezik, de szilárdság forrása az Atya. A Fiú is forrás, hiszen mindenki mindent tőle kap, de nem a végső forrás. A Fiú is Isten, hiszen pontosan azt csinálja, amit az Isten: teremt, uralkodik, ítél, megbocsájt, feltámaszt és üdvözít, de nem Forrásisten, azaz nem Atyaisten.

Tétel: Az Atya az egyedüli Isten, mert ő minden forrása. A Fiú az egyetlen forrás egyetlen közvetítője, ezért maga is forrás, maga is Isten.

Jól mondod, vannak szavak, címek, amelyek értelmüknél fogva az egyetlen forrásra utalnak, így egyedül az Atyára vonatkoznak, egyedül az ő címei. Az Atya a legfelségesebb, mert ő minden felség forrása. Az Atya az egyedüli mindenható, hiszen ő minden hatalom forrása. A legsajátosabb értelemben csak egy legfelségesebb és egy mindenható lehet és van: ez pedig Atya. A Fiú azonban a legfelségesebb mindenható Isten örököse, képmása és visszatükröződése, vagyis ebben a szűkített értelemben ő is legfelségesebb, ő is mindenható, de nem abban értelemben, hogy ő volna a felség és a hatalom forrása, vagy hogy felségesebb és hatalmasabb lenne mint az Atya.

Ha az Atya mindenható Isten és a Fiú is lényegében mindenható Isten, akkor két mindenható Isten van? Nos ez volt a niceai zsinat és az azt követő teológia problémája. Végül letisztázták a terminológiát. Két illetve három mindenható isteni személy van, de nincs három mindenható Isten. A mindenhatóságból ugyanis csak egyetlen egy lehet, vagyis ugyanazt az egyetlen mindenhatóságot birtokolja három különböző személy. Példa: Három gyémánttulajdonos van, de csak egyetlen gyémánt.

Tétel: A Fiú is Isten akárcsak az Atya, de nem egy másik Isten, hanem ugyanaz az Isten.

A fenti tételben az "Isten" szó nem az Atya neve, hanem az Atya és a Fiú illetve a Szentlélek közös és egyetlen tulajdonát képző isteni lényeg elnevezése.

"Például amikor elolvasom az Ézsaiás 43:10-et, abban az áll, hogy: ..."előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!"

Jahve itt olyan istenek és szabadítók létezését vitatja, akik nem tőle kapták az istenségüket és a szabadítói megbízatásukat. A Fiú valóságos Isten a valóságos Istentől, valóságos szabadító a valóságos szabadítótól.

"Miért változtatott volna nevet Jehova? Ez sem tűnik logikusnak."

Isten nem változtatott nevet. Egyszerűen több neve is van, az Ószövetségben még egyértelműen JHVH volt a legfontosabb neve, viszont Isten sokáig fontosnak tartotta pl. a körülmetélkedést is, de eljárt felette az idő. Ma már nem kell betű szerint körülmetélkedni. Jó volt a Jahve név a maga idejében, de minek szólítsuk az Atyánkat egy ilyen névvel?

Nos pontosan tudjuk, hogy Jézus idején az Isten legfontosabb és leggyakoribb neve az Úr volt. Jézus alkalmazkodott ehhez a szokáshoz, nem csinált belőle problémát. Soha senki nem problémázott ezen. A keresztények körében Isten legfontosabb neve és címe átment Jézusra, ő lett az Úr. Az Atya legyakoribb címe pedig az Isten lett. Így tehát mi követünk egy hagyományt, ami megváltoztatta a Jahvét Úrrá. Ezt a hagyományt a zsidók kezdeményezték, amit Jézus és az apostolok is átvettek, s ezzel szentesítettek.

Az elsőszázadi keresztények úgy akarták az Atya és a Fiú egylényegűségét kifejezni, hogy Isten legfontosabb és leggyakoribb nevét és címét átvitték Jézusra. Jézus Krisztus az Úr, mert Isten az Úr. Jézus Krisztust a keresztény hit az Atya mellé állítja, sőt melléje ülteti a trónra. Jézus Krisztus nem a sok istennel és a sok úrral van egy sorban, hanem az egyetlen/egyedüli igaz Istennel, az urak Urával.

"Az "egyedüli igaz Isten" kifejezés eléggé leszűkíti ezt a jogkört Jehovára, aki nem osztozik senkivel a hatalmával, legfeljebb átadja azt egy időre, ahogy Jézus esetében meg is teszi. De nem örökre. Ha lejár a "mandátuma", újra Isten lesz minden mindenben."

Azt írja a Biblia, hogy az Atya Krisztusnak minden hatalmat odaad, nem csak a Földön, hanem a Mennyben is. Azt viszont sehol nem írja, hogy elvétetik a Fiú hatalma, csak azt, hogy az Atya alá kerül.

Krisztus egyedülálló feladata a helyreállítás, s ő ebben teljes felhatalmazást kapott. Mindent le kell győznie, mindent tökéletesen uralma alá kell hajtania, hogy azután az ő uralma alatt minden vele együtt Isten uralma alá kerüljön. Hogy egyszer majd elveszik tőle a hatalmat? Ez nyilvánvalóan Biblia ellenes. A helyreállítás persze egyszer befejeződik ugyan, de a királysága soha, mert az Isten királysága alatt folytatódik. Ahogy Isten a Fiú királysága alatt is király marad, úgy a Fiú is király marad az Atya királysága alatt. Igen, pont ebből látszik, hogy a Fiú minden hatalmat megkapott az égen és a földön, de az Atya fősége és elsődlegessége megmarad.