Jehova Tanúi! Mért nem fogadjátok el azt, hogy Isten és Jézus egyenlő?

Ha a Fiú az Atya-Istennek valóságos, metafizikai értelemben vett, és nem csak fogadott Fia, akkor maga is Isten. A főpap és a zsidók ui. pontosan értették, mit jelentenek azo a szavak, hogy Jézus Istennek valóságosan a Fia, hiszen a zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját: „Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5,18).

Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten. Jézus ezt meg is erősítette. Az isteni hatalmát a csodákkal: „Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be” (Lk 13,32). Az isteni jogot a bűnök megbocsátásával és az isteni törvények módosításával: „Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására” (Mk 2,10). „Megmondatott a régieknek (…) Én pedig azt mondom nektek: (…)” (Mt 5,33). Az isteni nevet pedig azzal, hogy sokszor nevezi magát azon a néven, ahogyan Isten bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyénél (Vagyok): „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben” (Jn 8,24). „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58). Krisztus ezzel örökkévalóságát is tanítja, mert azt mondja, hogy Ábrahám keletkezett, és időhöz kötött, Ő azonban, mint Isten, független az időtől: „Van.”

""Én és az Atyám egy vagyunk" :) Már amennyire egy apa és egy fiú egy lehet. Vagyis szellemileg egyek, nem egy Isten(ek)."

Az apa és a fia is ember, nem úgy van, hogy csak az apja ember az embernek, a fia meg mondjuk kutya, vagy ló lesz.

A Jn 10. fejezetében egyébként sem csak egyetértés-megvallás történik Jézusról (az ÚVF itteni szélhámos bibliahamisításai nem érdemelnek szót), hanem azt, hogy ő egylényegű az Atyával. De lássuk csak: Én és az Atya egy vagyunk: Jézus már többször beszélt a zsidóknak arról, hogy ugyanúgy és ugyanazt teszi, mint az Atya (5,17.19-20) hogy egyedül ismeri az Atyát (3,31-32; 5,37) hogy éppúgy önmagától van élete, mint az Atyának (5,26) hogy minden teremtmény előtt ő van (8,58). Most azonban kimondja az isteni élet legmélyebb titkát, hogy bár az Atya és az emberi természetet fölvett Fiú két különböző isteni személy, mégis egy Isten. Mindketten - a Szentlélekkel együtt - ugyanannak az egy isteni természetnek részesei. A zsidók meg is értik Jézus szavait, azért akarják megkövezni, hiszen csak az emberi külsőt látják.

Ezzel a kijelentéssel, hogy "én és az Atya egy vagyunk" Jézus lényegében azt fejezi ki, hogy a hatalmat az ő megtartásukra közösen bírja Atyjával; mert ők egy isteni valóságúak, s azért ugyanegy az akaratuk és cselekvésük is. Az „egy“ által az Úr az egyenlő isteni természetet fejezi ki, a többes „vagyunk“ által pedig az isteni személyek különségét. Hogy ez igékben Jézus magának isteni természetet tulajdonított, a zsidók jól megértették, mint a következők mutatják. Szt. Ágoston hozzáfűzi: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (August. Trinit. I.4,4). Ez a vers tehát mind a 2 háromság tagadást elmetszi: azt is amelyik kisebbé teszi a Fiút, és azt is, amelyik személyileg egyenlővé teszi az Atyával.

Ha ez csak puszta szándékegység volna, ezzel még zsidó logikával sem találnánk semmi kivetnivalót. Érdekes módon a Biblia egyéb szereplői sehol sem mondják ki ezeket a szavakat is. Mózes például sose mondta, hogy "én és Jahve egy vagyunk" - holott ha ez csak a szándékegység megnyilvánulása lenne, nyugodtan mondhatta volna, nem? Vagyis nem csak a gondolkodásukban és az egyetértésükben egységesek. Ebben nincs nagy kunszt, minden magát kereszténynak tekintő egyén magát az Isten gondolkodásmódjához kívánja hangulni, és egyet kíván vele érteni mégse mondja, hogy "én és az Atya egy vagyunk", mivel ez nem csak szándékegységet jelöl. Ha csak azt jelentette volna, ugyan mért kívánták volna a zsidók megkövezni istenkáromlásért? Akkor annyit kellett volna mondaniuk, hogy jól teszed, mi is egy vagyunk vele.

Jehova Tanúi úgy érvelnek, hogy az „egy" (görögül herí) nem Jézus istenségét jelzi, hanem csak a meggyőződés és az akarat egységét Jehova és Jézus között.

Valóban nincsen szó többről mint akarati és cselekvésbeli egységről? Dehogynem! Ez pedig a zsidók reakciójából érthető, akik mégiscsak megértették Jézus kijelentését: „Ekkor... köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék ... és így feleltek neki: 'Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad?" (31.33. v.). Jézus kijelentését úgy értették, hogy Istennel teszi magát egyenlővé, és bizonyosan ő is így gondolta.

A semlegesnemű „hen" - a hímnemű ,’heisz"-szel szemben arra mutat, hogy nem az isteni személyek, hanem az isteni lényeg azonosításáról van szó. Ha nem figyelnek erre, akkor a patripassianizmus (az Atya szenvedett a kereszten, ld. fent) veszélye fenyeget.

Jézust csak azért érhette az istenkáromlás vádja, mivel az Atya isteni lényegével való egységét hangsúlyozta, és ezért érezte magát az első hallásra meglepő bizonyítási eljárásra kényszerítve, amely a 30-38. v-ben következik. Ott azt fejti ki, hogy ha a zsidók már Istenekként" jellemezhettek embereket (bírákat, vö. Zsolt 82,6), akkor neki sokkal inkább joga van ahhoz, hogy „Istennek" nevezze magát. „Csak az az állítás, hogy ő egy az Atyával, és hogy ezért, aki az ő kezében van, ezzel együtt Isten kezében is van, idézte elő azt a vádat, hogy Istenné teszi magát, és Istent káromolja (29-33. v.). Mivel Jézus nem vonhatja vissza ezeket a bizonyságtételeket, és nem is akarja, olyan bizonyítékot ad elő, amely arra irányul, hogy káromlás nélkül 'theosz'-nak nevezheti magát (Zahn 1921, 471. o.). Hiszen megdicsőülésének és teljes kinyilatkoztatásának órája még nem jött el. Ez csak feltámadása után történt.

A háromság-tan helyes megértésének szempontjából fontos vers a Jn 10:30, ahol ez áll: “Én és az Atya egy vagyunk” (MBT). A vers egyrészt a hamis háromság-modellekkel szemben véd, másrészt azokkal szemben, akik tagadják Jézus Isten voltát.

Meg kell jegyezni, hogy a versben található egy szó a görög hen (ἕν), ami semleges nemű. Ha hímnemű lenne, akkor a vers a modalizmust támasztaná alá, mely szerint Jahve (az Istenség) egyetlen személy, akinek három megjelenési formája van. Olyan ez, mint egy ember különböző szerepei, annak függvényében, hogy éppen milyen interakcióban van benne (pl. apa, férj, munkavállaló stb.). Ha ugyanis hímnemű lenne az egy, akkor a személy egységére utalna, vagyis arra, hogy Jézus és az Atya valójában egy és ugyanaz a személy. Ez ellen természetesen a görög nyelvtanon kívül számos egyéb bibliai érv is szól (pl. Mt 3:16-17, 26:39 stb.).

Mivel semleges nemű, ezért nem a személy egységét, hanem a természet, a jelleg egységét fejezi ki a szó. Vagyis Jézus ugyanannak az isteni természetnek a részese, mint az Atya. Ugyanazokkal az isteni tulajdonságokkal rendelkezik, azaz a szó bibliai értelmében Jézus Isten (Fil 2:6). Ebből pedig világosan látható, hogy azok, akik Jézust teremtett lénynek tekintik (pl. Jehova Tanúi, krisztadelfiánusok), tévednek.

“Az ‘egy’ szó (hen) semleges nemű, és a lényegre utal, nem pedig a személyre. (…) Az Atya és a Fiú egyetlen isteni lényeget alkot, de az istenségen belül két külön személy marad” (J.C. Laney).

Bővebben: John 10:30-33, What made the Jews want to kill Jesus?

70%-os #67-es!

A 45-ös válaszban nincs semmi kézzel fogható érv sem. Amit ott állítasz, hogy az embernek istenné kell válnia, ahogy az "egyházatyák" állították. Ahogy említettem már, Jézus evilági időről beszél a János 17- fejezetében, látszi ez ebből is: " Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem."

Tehát az "eggyéválás" ebben az időben kell teljesülnie, hogy elhiggye a világ... Tehát ez az ember istenné lesz abszolút, sőt mi több, eretnek tanítás.

Elég csak elolvasni Jelenések könyvének utolsó fejezeteit, látható, hogy a megváltottak milyen kapcsolatban találhatóak, miután a megváltási terv lezárul. Bizony nem leszünk istenek, hanem éppen az Isten lesz mindenek felett.

Kedves #71-es!

Az általad bemásolt szöveg több helyen is szerepel, több fórumon is megjelent már. Úgy gondolom, hogy ha megtisztelnél minket, hogy időt fordítanál ránk, akkor érdemben lehetne vitatkozni, és nem csak ctrl-c,ctrl-v billentyűkombinációval beszélgetnénk.

Ettől függetlenül reagálnék rá egy kicsit. Az eszmefuttatás végigvonul azzal az érvvel, hogy a zsidók így vagy úgy reagáltak, és ezt helyes és ésszerű reagálásnak veszi alapul, pedig tudjuk, hogy a héber hagyomány és felfogás merőben eltért sok esetben Isten szavától. A héberek gondolták istenkáromlásnak, hogy Isten fiának nevezte magát Jézus, mondván, hogy ezzel egyenlővé tette magát vele. De nem Jézus mondta azt, hogy egyenlő vele, remekül lehet ezt látni az IKor 15,25-28 alapján is, sőt a Róm9;5 szerint is, aki ismeri az ógörögöt, látható, hogy abban az esetben is hierarchiai felsorolás szerepel. Amely valahogy így hangzik jobban, de erre logikai úton is rá lehet jönni, mivel ha elolvassuk az előző sorokat, felsorolás történik, melynek lezárása az Isten:

A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, és mindezeknek felette az örökké áldandó Isten. Ámen.

Az egész érvrendszer kiveszi magát a bibliai eszméből, és önálló filozófiai eszmecserét kezdeményez Jézus az ő Atyjának valamiféle összemosásáról, de példaértékűen csapnivalóan. Gratulálok. Az ilyen ehhez hasonló eszmefuttatások szép példái annak, hogy a háromságtan mennyire gyenge lábakon áll.

Szia

"szólott ítélkezve Istvan35, az igazság egyedüli

letéteményese." Ítélkezni majd Isten fog, én csak az igazságot közöltem.

Kedves 71-es!

"Ha a Fiú az Atya-Istennek valóságos, metafizikai értelemben vett, és nem csak fogadott Fia, akkor maga is Isten."

Ez inkorrekt, bibliailag elégtelen és ellentmondásos érv! Mivel az "Isten" rang a bibliában nem csak a Mindenhatóra, hanem emberekre, angyalokra, Sátánra vagy nem létező istenekre is használatos, így amikor néhányszor Jézusra is alkalmazzák (Ő magát sohasem nevezte annak!), nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Mindenhatóval "egyenlő", nemhogy még egy háromságistenség egyik személye is.

Tehát Jézus "istenségére" (mint rangra) hivatkozni, mint ami a Mindenhatóval teszi "egyenlővé", nem bibliai álláspont.

"A főpap és a zsidók ui. pontosan értették, mit jelentenek azo a szavak, hogy Jézus Istennek valóságosan a Fia, hiszen a zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját: „Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5,18)."

A zsidók nem azt mondták, hogy egy apa-fiú kapcsolathoz hasonlóan két egymástól TELJESEN különböző személyek Ők, akik nem "egyenlők" egymással az elképzelt háromság szerinti jellemzőkben (ami a Biblia álláspontja), hanem azt, hogy ezzel "egyenlővé tette magát Istennel". Pedig Jézus nem hogy nem mondott ilyent, éppen az ellenkezőjét jelentette ki többször, valamint az ellenkezőjére utalt.

Egyébként két olyan esetről számol be a Biblia, amikor ezzel vádolták meg Jézust. Az egyik esetben a Szentírásban lévő emberi "istenekre" hivatkozott Jézus, akiket jogosan nevez annak a Biblia. De akkor mennyivel inkább helyesebb Jézust is egy Istennek nevezni, hiszen neki sokkal magasabb a rangja, mint a bíráknak, vagy azon embereknek, akiket az Írásban Jehova "Istennek" nevez (pl. Mózes).

A másik esetben (amit idéztél) pedig úgy mentegetőzik, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy Ő nem is gondolt az Atyjával való "egyenlőségre": "Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: „Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is. 20 Mert az Atya vonzalmat érez a Fiú iránt, és megmutatja neki mindazt, amit ő maga tesz" (János 5:19-20).

Vajon így érvelne egy olyan személy, aki elismeri a zsidók vádjait???? Nem, ez a beszéd világosan arról szól, hogy a Fiú nem egyenlő rangban, és a háromság szerint Istennel! Hangsúlyozom, hogy "a FIÚ", nem pedig az "Emberfia" címen nevezi magát a válaszában. Mert ugyanis Jézus az égben is Fiú volt és Fiú most is fent, és a zsidóknak is így nevezi magát az érvében, nem pedig "Emberfiát" mond. Tehát Jézus FIÚKÉNT (ami előtte és utána, az égben betöltött szerepére is vonatkozik), Isten Fiaként, nem pedig csak emberként mondta, hogy "semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is."

Sőt még ezt is mondta kicsit lejjebb a 30-as versben: "Én semmit sem tehetek a magam kezdeményezéséből. Ahogy hallok, úgy ítélek, és az ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem."

Ez pedig teljesen összecseng azzal, amit a János 17:3 szerint mondott: "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

Azt mondta Jézus, hogy az "ítélete" azért "IGAZSÁGOS", mert nem a maga akaratát keresi, hanem azét, aki küldte Őt. Ki küldte Őt a földre? Az az Isten, akiről azt állította, hogy az "egyedüli IGAZ Isten"!!! Márpedig ha te valaki mást, valamely jellemzőjében "egyedülinek" tartasz, nem lehetsz "egyenlő" vele.

Ez igaz bibliai logika.

Már itt írhatnám, hogy a többi, ezen felüli filozofálgatás csak üres szemfényvesztés, de majd este írok még...

"Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten."

Örökölte volna Jézus a mindenhatóságot? Szerinted egyszerre hány "mindenható" létezhet? LOGIKA! Az csak úgy "örökölhető"? Nem semmi gondolat.

Jézus életéről tudjuk, hogy Nem kezdet nélküli, volt kezdete. Róla tudjuk, hogy látható volt az embereknek, ellenben az Atyjával, Jehovával, akit soha élő ember nem látta soha! Jézusról tudjuk, hogy nem volt halhatatlan, meghalt értünk, ellenben Jehovával, aki HALHATATLAN volt MINDIG. Jézus. És még sorolhatnám Jézus olyan tulajdonságait, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy Ő egy TEREMTETT lény, abszolút külön entitás a Mindenhatóhoz képest és nem "egyenlő" vele a háromság állítása szerint.

"Jézus ezt meg is erősítette. Az isteni hatalmát a csodákkal: „Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be” (Lk 13,32). Az isteni jogot a bűnök megbocsátásával és az isteni törvények módosításával: „Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására” (Mk 2,10)."

Ezen képességeket Jehova annak adja, akinek akarja, és így is tett, hiszen emberek is kaptak hatalmat a bűnök bocsánatára. Tudom, hogy gyakran szeretitek ezzel bizonygatni a háromság filozófiáját, de ez is csak egy a sok hamis érv közül.

"Az isteni nevet pedig azzal, hogy sokszor nevezi magát azon a néven, ahogyan Isten bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyénél (Vagyok): „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben” (Jn 8,24)."

Micsoda erőltetett és mesterkélt érvelés...!

"Az apa és a fia is ember, nem úgy van, hogy csak az apja ember az embernek, a fia meg mondjuk kutya, vagy ló lesz."

Ezt az analógiát arra szoktátok felhasználni, hogy Isten Fia is csak "Isten" lehet, pedig ez az "Isten" rangjelző szó (az előző válaszomban is említett) bibliai használata miatt egyáltalán nincs így. Nem az "Isten" rangjelző kifejezés a lényeg (mert az egyszerűen csak magas rangú személyeket jelöl - persze akár a Mindenható Istent is), hanem az, hogy ki a Mindenható és az örökkévaló, azaz ki az, aki nem született sohasem, aki KEZDET NÉLKÜLI??? Ezekben pedig Jézus és az Atyja nem "egyenlőek"!

"Én és az Atya egy vagyunk: Jézus már többször beszélt a zsidóknak arról, hogy ugyanúgy és ugyanazt teszi, mint az Atya (5,17.19-20)"

NEM! Te egész mást mondasz már ezzel a kis szösszeneteddel is. Amit idéztél az azt is elmondja, hogy miként teszi "ugyanúgy" Jézus: "a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz." Vagyis nem a Mindenhatóval "egyenrangú", vagy "egyenlő" félként cselekszik Jézus.

"hogy egyedül ismeri az Atyát (3,31-32; 5,37)"

Nyilvánvalóan senki sem ismeri úgy Jehovát, mint Jézus, mert Ő volt vele mindenkinél hosszabb ideig, ezt tudjuk. De Jézus kijelentette ezt is: „Mindent átadott nekem az Atyám, és senki sem ismeri teljesen a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri teljesen senki, csak a Fiú, és mindaz, akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni” (Máté 11:27). Tehát még az sem abszolút, amit írtál!

"hogy éppúgy önmagától van élete, mint az Atyának (5,26)"

A Biblia azt írja Jézus Krisztusról, hogy „élete van önmagában”, és a követőiről is úgy beszél, mint akiknek ’életük van önmagukban’ (János 5:26; 6:53).

(De egy kis kitérő: mit is mondott Jézus az előtte lévő 24-ik versben: "Bizony, bizony mondom nektek, aki hallja a szavamat, és hisz annak, aki küldött engem, örök élete van, és nem kerül ítélet alá, hanem átment a halálból az életbe."?

Nyilvánvaló, hogy Jézusnak is hinni kell, hiszen hűen visszatükrözte Atyját, azt tette, amit tőle tanult, DE mégis kire hívta fel Jézus alázatosan, mint Isten hű szolgája a figyelmet, kinek kell hinni mindenekelőtt???? Jehovának, a Mindenhatónak!)

E kis kitérő után, Jézusnak hogyan is lehet "élete önmagában"? A szövegösszefüggés szerint Jézus itt arra a kivételes hatalomra utalt, amelyet az Atyától kapott, és amely által megadhatta az embereknek, hogy Isten előtt elfogadható állapotban legyenek. Sőt, ő képes feltámasztani azokat, akik halálalvásba merültek, és életet tud adni nekik. Jézus esetében ezeket a képességeket jelenti az, hogy „élete van önmagában”. Ezeket a szavakat úgy is visszaadhatnánk, hogy az Atyához hasonlóan a Fiúban is megvan az élet ajándéka (János 5:24–26). De hangsúlyozni kell, hogy ez Jézusban CSAK az Atyja akaratából van meg, csak mert neki adta!!!

"hogy minden teremtmény előtt ő van (8,58)."

(János 8:58) "Jézus ezt mondta nekik: 'Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.'"

Rafinált csel, mivel e versben Jézus a zsidók ÉLETKORÁT FIRTATÓ kérdésére reagált, nem pedig a kilétét kérdezték, vagyis, hogy kinek mondja magát. (A "vagyok", mint állítólagosan Isten "neve" amúgy is sok fordító által vitatott szó.) Minden más teremtmény előtt volt Jézus.

"ugyanannak az egy isteni természetnek részesei. A zsidók meg is értik Jézus szavait, azért akarják megkövezni"

Hogy "isteni természetű" Jézus, ebben semmi hiba nincs, de a zsidók azért akarták megkövezni, mert "egyenlőnek" állították Istennel, holott erről szó sem volt. Ha az "öröklés" leszármazás szerint okoskodtak, akkor is tévedtek, mert Jézust ez nem tette mindenhatóvá.

"Ezzel a kijelentéssel, hogy "én és az Atya egy vagyunk" Jézus lényegében azt fejezi ki, hogy a hatalmat az ő megtartásukra közösen bírja Atyjával"

Az egyik legvisszataszítóbb, mikor azok, akik minket folyamatosan "betoldással", "hamisítással" vádolnak, valójában maguk teszik ezt a Bibliával!!!! Jézus az "egységüket" egyértelműen, és félreérthetetlenül megmagyarázza, amikor ugyanezzel a (hen) szóval beszél a tanítványaival való egységükről. Ennél többet erről NEM MOND, de nem is kell, mert félreérthetetlenné teszi, miszerint szándék és akarategységről van szó. A háromság mítosza kedvéért a legnagyobb hazugságokra is képesek a védelmezői sajnos.

"Érdekes módon a Biblia egyéb szereplői sehol sem mondják ki ezeket a szavakat is. Mózes például sose mondta, hogy "én és Jahve egy vagyunk""

Ez megint csak nem igaz! Az 1Korinthus 3:6, 8-ban Pál ezt mondja: „Én plántáltam, Apollós öntözött. . . A plántáló pedig és az öntöző egy.” Pál nem arra gondolt, hogy ő és Apollós ketten egy istenségen belüli különleges kapcsolatban lennének, inkább arra gondolt, hogy szándékban egyek. A Pál apostol által használt „egy” (hen) szó semlegesnemű, szó szerint „egy (dolog)”, ami az együttműködésben való egységüket jelzi. Jézus ugyanezt a szót használja a János 10:30-ban az Atyjával való kapcsolatának leírására. Ugyanezt a szót használta a János 17:21, 22-ben is. Így amikor az „egy” (hen) szót használta ezekben az esetekben, akkor szándékbeli és gondolatbeli egységről beszélt.

De egyáltalán nem minden háromsághívő ért ennek a versnek az "egylényegű"-s értelmezésével egyet (maga az "egylényegű" kifejezés is pogány eredetű, nem bibliai): A János 10:30. versről Kálvin János (aki maga is trinitárius volt) ezt mondta a Commentary on the Gospel According to John (Magyarázatok János evangéliumához) című könyvében: „A régiek tévesen használták ezt az idézetet annak bizonyítására, hogy Krisztus. . . egylényegű az Atyával. Krisztus ugyanis itt nem az egylényegűség mellett érvelt, hanem azt hangsúlyozta, hogy Atyjával mindenben egyetért.”

A János 10:30. vers után következő versek szövegösszefüggéséből erőteljesen kidomborodik, hogy Jézus nem amellett érvelt, hogy ő Istennel "egylényegű", vagy "egyenlő". Azt kérdezte a zsidóktól, akik tévesen erre a következtetésre jutottak és akik ezért meg akarták őt kövezni: „Miért vádoltok engem káromlással azért, mert én, akit az Atya megszentelt és akit elküldött a világba, azt mondtam magamról, hogy ’az Isten Fia vagyok’?” (János 10:31–36).

Tehát Jézus ezzel nyilvánvalóvá tette a hamis vádjukat, mivel visszakérdezett arra az eredeti álláspontra, mely szerint Ő azt tisztán értette!!! Mert mivel is vádolták pontosan Jézust?: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad"? Jézus szerint nem helyénvaló ezért káromlással vádolni Őt, hiszen NEM AZT ÁLLÍTOTTA MAGÁRÓL. Ha ellenben igazat adott volna nekik, akkor nyilván NEM EZT MONDTA VOLNA, bocsi!

Nem, Jézus nem állította magáról, hogy ő Fiú Isten, csak azt, hogy az Isten Fia.

Tehát számtalan hamisság és torzítás, valamint kiragadott Írásszövegek árán tudtok csak fenntartani egyfajta illúziót a háromság igazolására!

"Mért nem fogadjátok el azt, hogy Isten és Jézus egyenlő?"

Mert nem egyenlő ennyire egyszerű a válasz. :-)

1Korinthusz 11:3 -> ...Krisztusnak feje pedig az Isten"

Ezzel szerintem mindent elmond a Biblia Jézus és a mindenható Isten viszonyáról. Jézus alá van rendelve az Atyának, ezért nem lehet vele egyenlő. Teljesen logikátlan lenne ez a gondolat. Az Isteni mivoltát a tanúk sem vonják kétségbe, de halkan jegyzem meg, magát Sátánt is Istennek nevezi a biblia. Vagyis az Isteni képesség és hatalom nem kizárólagosan a mindenhatóra értendő. Ugyanakkor a mindenható kifejezést a biblia kizárólag Jehovára alkalmazza.

Volt aki a János 1:1-et idézte arra, hogy ők egyek lennének, de ha abból indulunk ki, hogy Isten igéje igaz és nincs benne ellentmondás, akkor a János 1:1-nek is valami más ésszerű magyarázata kell, hogy legyen. És van is természetesen. A verseket tovább olvasva Jézus a tanítványaihoz szólva is azt mondja, "Én és az Atya egy vagyunk, mint ahogy ti is egyek vagytok velem." Azt ugye senki se gondolja komolyan, hogy a közönség, akihez Jézus szólt, szintén egyek lettek volna Jézussal. Nyilvánvalóan nem erről szólt Jézus. Sokkal inkább az egységről szólt, ami egyértelmű volt. Aki Jézust látta, valójában láthatta Jehovát is. De nem azért, mert Jézus és Jehova egy és ugyan az a személy lenne, hanem mert olyan pontosan tükrözte vissza Atyja tulajdonságait Jézus, amin keresztül "láthatóvá vált" a mindenható Isten is.

Más logikus érvek is vannak amellett, hogy nem lehetnek egyenlőek. A János 1:1-re vissza térve: "Az ige vala az Istennél és Isten volt az ige" Hogy lehet valaki valakinél, hogy közben ő maga? Mielőtt beleőrülnénk, az egyetlen logikus magyarázat erre, hogy Jézus Isteni tulajdonságokkal bíró személy. A világegyetem második leghatalmasabb személye, aki kezdetben az Atyjánál volt. Ráadásul a Biblia egyértelművé teszi, hogy volt idő, amikor Jézus nem is létezett, miközben Jehováról azt írja, hogy ő mindig volt és mindig lesz.

Valaki leküldte Jézust a földre. Ki? Önmaga?

Valaki feltámasztotta Krisztust. Ki? Az is ő volt?

Valakinek bemutatta Jézus az áldozata értékét, mikor felment a földről az égbe. Kinek? Saját magának? Mi ez az ostoba színjáték?

Nyilvánvalóan nem. Két külön személyről van szó, akik hatalomban különböznek.

Végül pedig egy rém egyszerű érv. Ha Jézus és Jehova egyek lennének hatalomban és minden másban is, mit gondolsz vajon a biblia milyen családi kapcsolattal szemléltette volna ezt az egyenlőséget leginkább? Ha neked kellene egyenlőség jelet tenni két ember közé akik egyformák, milyen családi kapcsolatot említenél meg? Nekem rögtön az Iker testvérek jutottak eszembe. De a biblia "valamiért" az Atya és a Fiú kifejezést használja, ami a világ legegyértelműbb utalása arra, hogy az Atya idősebb, amiatt hatalomban nagyobb. És van a Fiú, aki azt teszi, amit az Atyja mond neki és alárendeli magát neki. Ez az emberi kapcsolat senkiben sem hagyhat olyan érzést, hogy ők bármiben is egyek lennének, kivéve, hogy egyként gondolkodnak, mivel egy család. Fekete-Fehér ez az ügy.

mitoszromb ezt honnan vetted??? "Én és az Atya egy vagyunk, mint ahogy ti is egyek vagytok velem."? Írhatsz akármit, ez egy olyan oldal,de ha idézőjelbe tszed - és főleg Jézusnak tulajdonítod - akkor illik megadni a helyet (és ha lehet az eredeti görög szöeget is)

igy van:

Jn 10,30 én és az Atya egy vagyunk.

ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν.

Jn 17,21 Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk

ἵνα πάντες ἓν ὦσιν, καθὼς σύ, ⌐ πατήρ, ¬ ἐν ἐμοὶ κἀγὼ ἐν σοί, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἐν ἡμῖν ὦσιν

Pax et Bonum!