Hány Jehova Tanúja lehet itt a GyK-n? Érdemes szerintetek missziót folytatni irányukban, s ez sikeres lehet?

Adok egy tippet Jehova Tanúinak, hogy az Új világ fordítás következő kiadásában hol kellene még „visszaállítani” a Jehova nevet. A Mintaimában mindenképp:

(Máté 6:9) „Ti tehát így imádkozzatok: »Égi Atyánk, JEHOVA, szenteltessék meg a te JEHOVA neved.”

Mit szóltok hozzá? Várom szavazataitokat.. :-)

Ki tudja bizonyítani, hogy nem így volt benne az eredeti görög kéziratokban? Benne volt ugye? Miért ne lett volna benne. Ez így kerek, így illeszkedik Jehova Tanúi teológiájához... Ugyanaz az érv, mint a többi 237 esetben.

Ez a baj veletek JT mikor valaki megmondja a valóságot ti rögtön áldozati "bárányok" lesztek.

Ne légy már ennyire kétszínű mert nem sokat érsz el vele.

Amugy meg én is egyetértek az előző írással,miért és hogy hogy kihagyta a figyelmeteket a minta ima? Vagy már ehhez nem mertek hozzá nyúlni a fordítok? Nekük már úhyis mindegy...

Tévedés!

Az apostolok használták Isten nevét,ami nem másban van mint Jézus!

"A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra"(2Tim.1.12)

"Ez így kerek, így

illeszkedik Jehova Tanúi teológiájához... Ugyanaz

az érv, mint a többi 237 esetben." Nem, te nagyon tévedsz, ez így kérlek a Biblia teológiájához igazodik.

"miért és hogy hogy kihagyta a figyelmeteket a minta ima? Vagy már ehhez nem

mertek hozzá nyúlni a fordítok?" Az, hogy használjuk isten nevét, az nem jelenti azt hogy mindenhol csak azt használják, hiszen így több igevers is értelmetlenné válna, bár nektek ezt sikerült megcsináltátok a név kihagyásával. Úgyhogy ez megint csak egy ostoba kötekedés volt a részedről.

"Ti tehát így imádkozzatok: »Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved."

Felmerült-e már valaha benned az a kérdés, miért tette Jézus ebben az imában első helyre Isten nevének a megszentelését? Ugyanis a többi dolgok: „Jöjjön el a te királyságod, legyen meg a te akaratod, és bocsásd meg a mi bűneinket” felsorolásban mind ez után következik. Ezeknek a többi kéréseknek a teljesítése végül majd maradandó békét és örök életet jelent az emberiség számára itt, a földön, tehát szerinted lehet-e ennél bármi is fontosabb? Jézus mégis azt parancsolta, hogy imánkban első helyen Isten nevének a megszentelését kérjük.

Semmiképpen sem tekinthetjük véletlennek, hogy Jézus a követőit arra tanította, hogy imájukban első helyre tegyék Isten nevét. E névnek a megszentelése ő számára is döntő jelentőségű volt, mivel többször is említette saját imájában. Egy alkalommal, amikor nyilvánosság előtt imádkozott Istenhez, e szavakat mondta: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” Isten így válaszolt rá: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem” (János 12:28).

Jézus halála előtti estén azért imádkozott Istenhez, hogy tanítványainak imáját is hallgassa meg. Itt újra elhangzott Jézus szájából az, hogy mennyire fontos Isten nevét felmagasztalni. Ezt mondta: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból.” Később megismételte: „megismertettem velük nevedet és ezután is megismertetem” (János 17:6, 26).

Miért volt oly fontos Jézus számára Isten neve. Miért hangsúlyozta Jézus abban a kérdésben: „szenteltessék meg a te neved”, hogy nekünk is fontos Isten nevét megszentelnünk? A teremtési beszámolóban az első teendő, ami Ádám nevéhez fűződik — az állatok elnevezése volt. Amikor Isten Ádámnak feleséget adott, Ádám azonnal nevet adott neki: „Legyen az ő neve: asszonyember” (héberül: ’Ishshah’). Később az Éva nevet adta neki (jelentése: élő „aki él”), mert „ő lett minden élőnek az anyja” (1Mózes 2:19, 23; 3:20).

Az izraeliták idejében a nevek nem csupán elnevezések voltak. Konkrét jelentés fűződött hozzájuk. Például Izsák neve „Nevetést” jelent, és ez koros szüleinek nevetését idézi fel emlékezetünkben, akik először nevetve fogadták azt a hírt, hogy gyermekük fog születni (1Mózes 17:17, 19; 18:12). Ézsau nevének jelentése: „Szőrös”, ami fizikai külsejének megjelenésére utal.

A The Illustrated Bible Dictionary (1. kötet, 572. oldalon) ezt írja: „Az Ószövetségben a ’név’ szó tanulmányozása megmutatja, mennyi mindent jelent ez a szó a héberben. A név nem egyszerűen csak elnevezés, hanem jelzi a név viselőjének igazi egyéniségét.”

Az a tény, hogy Isten lényegesnek tartja a neveket, abból is kitűnik, hogy egy angyalon keresztül arra utasította Alámerítő Jánosnak és Jézusnak a leendő anyját, hogy minek nevezzék majd fiaikat (Lukács 1:13, 31). Ha pedig előfordult, hogy megváltoztatta valakinek a nevét, vagy pótnevet adott valakinek, ezzel azt akarta kiemelni, milyen fontos szerepet töltenek be ezek az ő elhatározásában. Például, amikor megjövendölte Isten, hogy szolgája, Ábrám („Megdicsőülés atyja”) sok nemzet atyja lesz, nevét Ábrahámra (jelentése: „Tömegek atyja”) változtatta. Ezzel együtt Ábrahám feleségének Szárai („Pörlekedő”) nevét átváltoztatta Sárára („Fejedelemnő”-re), mivel ő kellett legyen Ábrahám magvának anyja (1Mózes 17:5, 15, 16; vö. 1Mózes 32:28; 2Sámuel 12:24, 25).

Jézus elismerte a nevek fontosságát, és Péter nevére úgy utalt, mint ami egyúttal szolgálati kiváltságot is jelentett számára (Máté 16:16–19). Még a szellemi teremtményeknek is van nevük. A Biblia két ilyen nevet is említ: Gábriel és Mihály nevét (Lukács 1:26; Júdás 9). És amikor elnevezünk valamilyen élettelen dolgot: csillagokat, bolygókat, városokat, hegyeket és fákat, tulajdonképpen Teremtőnket utánozzuk. Ugyanis a Bibliában olvasható, hogy Isten nevén nevezi az összes csillagokat (Ésaiás 40:26).

Igen, a nevek fontosak Isten szemében. Ő ültette belénk is azt a vágyat, hogy minden személyt és minden tárgyat külön névvel jelöljünk. Logikusan, az angyaloknak, embereknek, állatoknak, valamint csillagoknak és egyéb élettelen tárgyaknak is külön nevük van. Következetesség lenne-e, ha minden dolgok Teremtőjének nem lenne neve? Biztosan nem, ha főleg figyelembe vesszük a zsoltáros szavait: „Hadd áldja minden test (Isten) szent nevét határtalan ideig, sőt örökké” (Zsoltárok 145:21).

Az ember, a Mindenhatóhoz hasonlóan mindenkinek és mindennek nevet ad, csak Isten névtelen????

The New International Dictionary of New Testament Theology (2. kötet, 649. oldal) ezt mondja: „A bibliai kinyilatkoztatás egyik legalapvetőbb és leglényegesebb vonása az, hogy Isten nem névtelen: személyes neve van, amelyen segítségül lehet, sőt kell is hívnunk.” Jézus minden bizonnyal erre a névre gondolt, amikor követőit így tanította imádkozni: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved.” (Máté 6:9).

Persze, Jézus nevében szerepel az isteni név, mint ahogy a legtöbb ókori héber névben is! Semmi különös nincs ebben, ettől Jézus nem lesz azonos az Atyjával semmiféle háromság-mítoszban!

Bármennyire is meglepő, de a kereszténység sok millió tagot számláló egyházaiban a legtöbben nagy valószínűséggel nem tudnának helyesen válaszolni arra a kérdésre, hogy mi Isten Neve. Egyesek talán azt mondanák, hogy Isten neve: Jézus Krisztus. Az viszont nyilvánvaló, hogy Jézus nem magához, hanem valaki máshoz intézte szavait, amikor ezt mondta: „Kijelentettem a nevedet azoknak, akiket nekem adtál a világból” (János 17:6). Jézus a mennyei Istenhez imádkozott úgy, ahogy a fiú beszél az atyjával (János 17:1). Vagyis az ő mennyei Atyja nevét kell „megszentelni”, akiről mellesleg ezt is mondta a János 17:3-ban: "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

Ezek szerint Ő maga az "egyedüli igaz Istennek" nevezte Atyját, és önmagát KÜLÖNVÁLASZTOTTA tőle! Tehát logikus, hogy nem Ő maga az "egyedüli igaz Isten", hanem más valakit nevezet meg "EGYEDÜLI IGAZ ISTENNEK".

Ezzel teljesen összefügg az, amit Pál is írt az 1Kor 8:6-ban: "számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala."

Kedves hazug JT társaság!

"Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő." (2Móz.34,14)

(2Móz 34,14) mind az újszövetségi (1Jn 4,16) kijelentés a szeretet Istenéről önmagában feltételezi az istenség többszemélyű voltát, hiszen a szeretet csak egy másik személlyel szemben valódi, s vajon Isten az Ő örökkévalóságában kit szerethetne????

"És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten [is] ő benne."

(1Ján4,16)

"Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat"(Ján10,33)

Kétségtelenül megdöbbentő szavak lehettek ezek a zsidók számára, amikor egy előttük ülő ember gyakorlatilag az Ő Istenüknek állította magát, meg is botránkoztak rajta (Jn 5,18; 10,33), s istenkáromlás miatt meg akarták kövezni. A jehovisták mondják erre, hogy a zsidók félreértették Jézust. Ez az indoklás azonban képtelenség, hiszen már láttuk, hogy Jézus pontosan ismerte az emberek gondolatait. Ezért, ha akarta volna, "tisztázhatta volna magát", egyszerűen csak annyit kellett volna mondania, hogy Ő nem Isten, s életben marad. Nyilvánvaló, hogy Jézus nem halt volna meg egy FÉLREÉRTÉS miatt!!!!!!

E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.(Ján.5,18)

János evangéliumának első verse az Ige (Krisztus), és Isten közé mintegy egyenlőségjelet tesz. "Az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige" az eredeti szöveg helyes fordítása, nem áll meg pl. Jehova Tanúi, vagy a spiritiszta Johannes Greber szerinti fordítás, miszerint "Az Ige egy isten volt". Az "Isten" szó előtt az eredeti nyelvben ugyan nincs határozott névelő, de azt, hogy "egy isten" értelemben fordítsuk, nem csak a görög nyelv nyelvtani szabályai nem teszik lehetővé, hanem János evangéliumában is az egyetlen ilyen előfordulás lenne, s ez még inkább kizárja a fordítás lehetőségét. János nem találhatott volna ennél pontosabb módot annak az igazságnak a kifejezésére, mely szerint az Ige Isten, mégis az Atyától különböző személy. A Jn 1,1-nek azonban van egy másik nagyon hasznos, de kevésbé idézett része is, mely nagyban segíti Jézus örökkévalóságának bizonyítását. "Kezdetben volt az Ige". Minthogy a "kezdetben" az időegyenes origoja, ezért azt mondani, hogy valaki kezdetben volt, egy emberi agyhoz formált egyszerű kijelentés, azt jelenti, hogy örökké volt, van és lesz. A kezdetben "előtt" semmi sincs. Nincs idő. Ezért a "volt" múlt időben, minthogy valóságos múltra nem utalhat, kizárólag egy dolgot fejezhet ki: az örökkévalóságot. Hogy pedig az Atyának a Fiút szülő aktusa így az örökkévalóságba tolódik ki, az minket nem jogosít fel rá, hogy arról alkossunk elképzeléseket, volt-e ez "előtt" valami (pl. az Atya egyedül), illetve, hogy hogyan lehetséges ez a dolog, amit mi csak időben tudunk felfogni. A szentháromságtagadók teológiáját megnyugtatóan csak az támasztaná alá, ha azt olvasnánk: "kezdetben lett az Ige"[8]. Ennyi elég lenne ahhoz, hogy igazuk legyen. De éppen ennyi elég ahhoz is, hogy ne legyen.

1 Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. 2 Ez kezdetben az Istennél vala. 3 Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.(Ján.1,3)

Kedves Jehovisták én azt javaslom ugorjatok neki még egyszer a Bibliának de ezúttal az IGAZI Bibliának és ne annak a szemétnek amivel a Társulat szennyezi be a világot.