Kedves Jehova Tanui. Hol talalhato a Bibliaban, hogy Isten parancsot ad arra, hogy Jehovakent szolitsuk/hivjuk?

Nem véletlenül mondtam, hogy az érveid NEM KORREKTEK, mivel pl. a Róma 9:5 kitárgyalása is egyrészt az eredeti görög nyelv csűrés-csavarásán alapul, másrészt olyan más bibliai versekkel való igazolásán, melyek szintén erősen vitatottak sok más fordító által. Tehát ez a körkörös érvelés megtévesztő manipulációja! Olyan Írásszövegekkel akarja alátámasztani a maga verzióját, melyek szintén kétségesek az általuk fordított formában. Nevetséges.

A nyelvészeti trükközéssel, mely zavarkeltő módon oldalakat tölt meg az átláthatatlanság célzott okán, nem is foglalkoznék, mivel egyrészt nem a szakterületem, másrészt meggyőződésem, hogy a Biblia képes önmagát magyarázni ezen mellébeszélés helyett is!

"Azt a nehézséget is könnyű eligazítani, hogy a Krisztusról sehol nem mondatik egész Bibliában, hogy Ő mindenek felett örökké áldandó Isten, hanem az Atyáról Efés. 4:6; és így itt is az Atyáról érti azt Pál apostol. — Ugyanis ezeket amelyeket itt Pál apostol összekötve mond, a Szentírás sok helyeken mondja külön a Krisztusról, p. o. Ján. 1:1."

Itt is olyan verset idéz "bizonyítéknak", melyet sokan erősen vitatnak, mint helyes verziót, tehát hiteltelenné teszi önmagát a körkörös érveléssel.

(Efézus 1:22) "Ezenkívül mindent a lába alá vetett, és minden felett való fővé tette őt a gyülekezetnek"

Miről is szól ez?

(Kol 3:11) "Itt nincsen sem görög, sem zsidó, sem körülmetéltség, sem körülmetéletlenség, idegen, szkíta, rabszolga, szabad, hanem Krisztus minden, és ő van mindenekben."

Jehova teremtményei "felettiségről", vagy egy mitikus háromságban a Mindenhatóval "egyenlő" személyről beszél-e a Biblia, mely rangot, vagy állást sohasem KAPOTT az Atyjától Jézus, hanem mindig is rendelkezett vele??? A Biblia egyértelműen azt állítja, hogy MINDENT KAPOTT Istenétől, semmi sem volt az Övé alanyi jogon!!!

"azt mondja Pál, hogy mindenek vettettek Krisztus lábai alá. Ha tehát ezeket külön mondja a Szentírás a Krisztusról: miért ne mondhatná Pál ezeket itt együtt?"

Azért mert nem ugyanazt jelenti, a bibliai verzió nagyszerűen nélkülözi a háromság filozófiáját.

"Ha tulajdonít a Szentírás a Krisztusnak oly Isteni tökéletességeket, mint amilyenekkel az Atya bír; nem mindenek felett való-e hát ő akkor?"

Csak úgy "mindenek" feletti, ahogy az általa kijelentett "egyedüli igaz Isten" megnevezés engedi, vagyis nyilvánvalóan csak Jehován, az EGYEDÜLI IGAZ ISTENEN kívül "mindenek" feletti. Mellesleg tökéletesek az angyalok is, vagy szerinted minőségi különbség van a "tökéletességben"???

Nem is beszélve arról, hogy mit is mondanak a magában megtévesztő, KIRAGADVA idézett versek előtt a bibliaversek:

(Efézus 1:16-23) "Továbbra is megemlítelek benneteket imáimban, hogy Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás szellemét az ő pontos ismeretében

hogy miután szívetek szeme megvilágosíttatott, tudjátok, mi az a reménység, melyre elhívott benneteket, mi az a dicsőséges gazdagság, melyet örökségül tartogat a szentek számára, és mi az ő hatalmának kimagasló nagysága irántunk, hívők iránt. Ez az ő ereje hatalmasságának munkálkodása szerint való, amellyel a Krisztus esetében munkálkodott, mikor feltámasztotta őt a halottak közül, és jobbjához ültette az égi helyeken, sokkal feljebb minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél és minden névnél, melyet említenek, nemcsak ebben a világrendszerben, hanem az eljövendőben is. Ezenkívül mindent a lába alá vetett, és minden felett való fővé tette őt a gyülekezetnek, amely az ő teste, teljessége annak, aki mindent betölt mindenekben."???

Nem egyértelműen látszik itt is az, amit maga Jézus is mindig vallott magáról, hogy CSAK EGY MINDENHATÓ ISTEN VAN, akiről Ő úgy beszélt, hogy 'egyedüli igaz Isten', és NEM Ő, hanem felette is van valaki, akitől MINDENT kapott?!!

Meg aztán itt is Pál úgy beszélt Jézusról, jóval a feltámadása és az égbemenetele után, hogy "Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás szellemét"

Tehát akkor Jézusnak az ÉGBEN IS ISTENE az Atya, aki mellesleg nekünk ugyanúgy Istenünk????? Ezen kívül Pál miért nem Jézustól kérte, hogy "adja meg"...???

"Az Őrtorony Társulat értelmezése (Érveljünk az írásokból (157. oldal)) a következő versekre mutat, amelyek Isten hatalmát dicsőítik. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy Pál Krisztust „mindenek felett való Isten”-nek nevezze. Maga Jézus mondta, hogy minden felett hatalma van (Mt 20:28)"

DE CSAK JEHOVA ISTENTŐL NEKI ADOTT, TŐLE ALACSONYABB-RENDŰ HATALMA, nem vele egyenértékű, Őt ugyanis mindennek ellenére sem mondja a Biblia "Mindenhatónak". Értelemszerű, hogy az "egyedüli igaz Isten" lehet csak EGYEDÜL mindenható, Ő pedig nem Jézus!

Itt persze eszed ágában sincs idézni a Tanúk által felhozott "szövegkörnyezetet", pedig sokat mondó:

(Róma 15:5-6) "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

Ez nagyon hasonló a háromság szerint hamisan fordított Filippi 2:5-6 verseire, itt ugyanis szintén Jézust állítja Pál nekünk követendő példának, méghozzá az IMÁDATBAN. A háromság mítosza szerint Isten leküldte Fiát, aki állítólag vele "egyenlő Isten", akivel "egy Istent" alkotnak, s aki tulajdonképpen Ő maga, csak "másik személyben". De amikor a földön volt, ugyanúgy imádta Istenét, mint nekünk kell, csakhogy példát állítson elénk ezzel. De vajon milyen példa nekünk "egy" Isten, aki önmagát imádja, holott hatalomban, tudásban, korban állítólag "egyenlőek"?????

"Egyedül Isten a teremtő"

Az ezek után felsorolt versek csak akkor bírnak jelentőséggel, ha pontosítjuk a Bibliai szóhasználat szerint az "Isten" szó jelentését, addig csak kusza és megtévesztő "bizonyítékok"!!!

Óriási megfigyelés, hogy a szent szellemet, tevékeny erejét használta Isten a teremtéshez, nem semmi. Hogy ettől sem lesz "személy", az biztos!!

"Kol 1:16-ban világosan az szerepel, hogy "benne teremtett mindent" (nem pedig "minden más" - ahogy a társulatod szemtelenül odahamisítja), vagyis Jézus örökkévaló és Teremtő"

A nyelvtani szerkezet ehhez a kifejezéshez nem példa nélküli, ha a szövegösszefüggés megkívánja, a Tanúk indoklása már nem fontos, már megint nem fontos...

"És mégegyszer mondom, azt, hogy egy Jehován kívül álló kisebb Isten is részt veszt a teremtésben azt cáfolja Ézsaiás 44:24; Malakiás 2:10; Jób 9:2,8."

Nem kérlek, ez csak még inkább megerősíti, hogy a JHVH, vagyis az egyetlen Mindenható Isten Jehova EGY Isten, aki mindenek felett van, Jézus felett is, hiszen EGYEDÜL tőle származik minden, maga Jézus is, aki által teremtett mindent! Ezt később, máshol közli velünk a Szentírásban Jehova, de az is igaz, amit ezen versekben íratott le, vagyis mindent Ő teremtett, hiszen minden és mindenki Tőle származik EGYEDÜL.

Hogy nem teremthet más csak a Mindenható Isten? Ez hamis érv, mert Jehova arra is képessé tett embereket, hogy feltámasszanak másokat. Sőt, arra is, hogy bűnöket bocsássanak meg, amit szintén hamis érvként szoktatok felhasználni, holott a Biblia egyértelműen bizonyítja, hogy egyes első századi apostolok csodaadományként kaptak ilyen képességet, pedig ezt már tényleg isteni privilégiumnak gondolnánk. Kell akkor azon csodálkozni, hogy Jézusnak ADTA(!!) az ítélkezést is???? Tehát még ez sem bizonyítja, hogy Jézus "egyenlő" lenne a háromság szerinti dolgokban.

"Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni."

Ugye észrevetted, hogy ezzel Jehova mindenhatóságát csorbítottad önhatalmúan, mivel semmiféle ilyen tanítás nincs a bibliában????

És így tovább és tovább, a hamis érveiddel!

""Vagy a ’teljesség’, amely benne lakozik, másvalaki döntése alapján lett az övé?" - Ha így van is, az nem Jézus születése után történt, hiszen ő Istenként született, és nem olvassuk, hogy ezután borították volna rá az istenségnek nagyobb mértékét."

Ez megint a János 1:1-2 hamis fordításával való takarózás. Az viszont nem igaz, hogy nem olvassuk, hogy később lett felemelve magasabb dicsőségbe, olyan beosztásba, olyan magasságba melyet azelőtt nem birtokolt!!! Csak ezt írja az Írás.

"Ha ez csak puszta szándékegység volna, ezzel még zsidó logikával sem találnánk semmi kivetnivalót. Érdekes módon a Biblia egyéb szereplői sehol sem mondják ki ezeket a szavakat is."

Hazugság ez bizony! Az 1Korinthus 3:6, 8-ban Pál ezt mondja: „Én plántáltam, Apollós öntözött. . . A plántáló pedig és az öntöző egy.” Pál nem arra gondolt, hogy ő és Apollós ketten egy különleges "kettősségben" lennének, inkább arra gondolt, hogy szándékban egyek. A Pál apostol által használt „egy” (hen) szó semlegesnemű, szó szerint „egy (dolog)”, ami az együttműködésben való egységüket jelzi. Jézus ugyanezt a szót használja a János 10:30-ban az Atyjával való kapcsolatának leírására. Ugyanezt a szót használta a János 17:21, 22-ben is. Így amikor az „egy” (hen) szót használta ezekben az esetekben, akkor szándékbeli és gondolatbeli egységről beszélt.

Hogy semmi mást nem ért bele csalafinta módon Jézus a mondandójába az tökéletesen kitűnik a következő egyszerű magyarázatából, mely megindokolja a szövegét:

A János 17:21, 22 versben azért imádkozott Istenhez, hogy tanítványai „mindannyian egyek legyenek, úgy ahogyan te Atyám, egységben vagy velem, és én veled, hogy ők is egységben legyenek velünk,. . . hogy egyek legyenek, mint ahogy mi egyek vagyunk”.

Ez EGYÉRTELMŰ és csak az Írásokba erőszakolás lenne, ha a háromság "egységét" is belehallanánk oda, ahol NINCS!!!! Ha talán Jézus nem magyarázná meg, hogy mit ért az "egységen", DE MEGMAGYARÁZZA. A többi üres szemfényvesztés.

Tehát igenis mondhatjuk, hogy "egyek" vagyunk, vagy "egységben" vagyunk Istennel és Jézussal, ha ez igaz!!!!

Az eddigieket is, de a többi hamis érvet is már számtalanszor cáfoltuk, elnézést, de nincs kedvem az összes ilyent újra és újra megcáfolni...

Miután nem tudsz rácáfokni ere a tudományos igényű magyarázatra persze hogy próbálod negatívként beállítani teljesen alaptalanul.Rengeteg más igei magyarázatok is vannak hozzájuk csak te persze kiragadsz párat.A Biblia valóban magyarázza magát ,de sajnos nem a mi nyelvünkön íródott ezért érdemes elmerülni tudományosan néhány felekezeti okok miatt félrefordított részeken.Attól,hogy Jézus az atyától kapott dolgokat még mindig nem zárja ki istenségét hiába szajkózod ezt a semmitmondó érvet.

"Nem egyértelműen látszik itt is az, amit maga Jézus is mindig vallott magáról.."nem, csak te képzeled oda ,ez az "egyedül igaz isten" dolog meg ki lett tárgyalva.

- Tehát aki erős, hatalmas, az máris nem mindenható? Ezt a kifejezést találjuk az Ésa 10,20-1-ben: "És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen. A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez." Ez gondolatritmus, így itt Jahvéra vonatkozik az "erős Isten". Tehát megdőlt az az érvelés, hogy az "erős Isten"-t a szöveg a "mindenható Isten"-től való megkülönböztetés céljából említené. Ellenkezőleg: Jahve egyik címét alkalmazza a születendő gyermekre.

Ami az Ézsaiás 9:5-öt illeti, "erős Istennek" nevezi Krisztust. Jehova tanúinak kész válaszuk van erre. Szerintük Krisztus csak "erős Isten" de nem "a mindenható". Szerintük Krisztus az erős Isten és nem a mindenható, Jehova pedig a mindenható Isten, sohasem az erős Isten. Ennek ellenére nézdd csak meg: Ézs 10:21, Neh 9:32, Jer 32:18, 5Móz 10:17 – látni fogod, hogy. a "hatalmas Isten" Jehova címe. Tehát ez a szembeállítás mesterséges. Attól, hogy ez a vers nem tanítja a Fiú mindenhatóságát, az nem bizonyítja, hogy nem is az. Egyedül Isten mindenható (1Móz 17:1 2Móz 6:3, Zsolt 72:18, Mt 19:26, 1Tim 6:15, Jel 11:17, 19:6). Mindenható az Atya (Mk 14:36, 2Kor 6:18), a Fiú (Mt 28:18, Jn 3:35, 5:19, Zsid 1:3, Jel 1:8) és a Szentlélek (Jób 33:4, Zak 4:6, Lk 1:35), mégsincs három mindenható Isten, csak egy.

"ugyanúgy imádta Istenét, mint nekünk kell.."

- És ez kizárja, hogy istenségére nézve egylényegű legyen vele? Egészen természetes, hogy mivel a Fiú az Atyától származik, az ereje sem való máshonnan. Ezt a szentháromságtan sem tagadta soha.

.) Mikeás 5:2:

„De te, Efráta Bethlemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, aki kezdettől fogva, az örökkévalóságtól fogva [owlam] származott.”

Az „owlam” kifejezés igen is jelenthet örökkévalóságot, figyelj csak:

„Mielőtt a hegyek megszülettek, S mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet, Időtlen időktől fogva [owlam] időtlen időkig te vagy Isten.” (Zsoltárok 90:2, Új világ fordítás)

Az "olám" jelenthet régmúlt időket is, de örökkévalóságot is. A Mik 4,7-ben ugyanez a szó található: "...az Úr uralkodik rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké." Tehát nem lehet kizárni, hogy itt is arra vonatkozzon.

Egyébként Jézus örökkévalóságát egyébként sok más vers is tanúsítja, pl. a már szóba került Ézsaiás 9:5 is, amikor azt mondja róla, hogy „Örökkévaló Atya”. Konkrétan ezt a szót használja: „avi'ad” (אֲבִיעַ֖ד), amely világosan örökkévalóságot, folyamatosságot, időtlenséget jelent.

Másra nem fogok válaszolni ez után,hiszen én sem kaptam...

Nagyon egyszerű: Ha a Fiú az Atya-Istennek valóságos, metafizikai értelemben vett, és nem csak fogadott Fia, akkor maga is Isten. A főpap és a zsidók ui. pontosan értették, mit jelentenek azo a szavak, hogy Jézus Istennek valóságosan a Fia, hiszen a zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját: „Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5,18).

Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten. Jézus ezt meg is erősítette. Az isteni hatalmát a csodákkal: „Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be” (Lk 13,32). Az isteni jogot a bűnök megbocsátásával és az isteni törvények módosításával: „Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására” (Mk 2,10). „Megmondatott a régieknek (…) Én pedig azt mondom nektek: (…)” (Mt 5,33). Az isteni nevet pedig azzal, hogy sokszor nevezi magát azon a néven, ahogyan Isten bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyénél (Vagyok): „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben” (Jn 8,24). „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58). Krisztus ezzel örökkévalóságát is tanítja, mert azt mondja, hogy Ábrahám keletkezett, és időhöz kötött, Ő azonban, mint Isten, független az időtől: „Van.”

""Én és az Atyám egy vagyunk" :) Már amennyire egy apa és egy fiú egy lehet. Vagyis szellemileg egyek, nem egy Isten(ek)."

Az apa és a fia is ember, nem úgy van, hogy csak az apja ember az embernek, a fia meg mondjuk kutya, vagy ló lesz.

A Jn 10. fejezetében egyébként sem csak egyetértés-megvallás történik Jézusról (az ÚVF itteni szélhámos bibliahamisításai nem érdemelnek szót), hanem azt, hogy ő egylényegű az Atyával. De lássuk csak: Én és az Atya egy vagyunk: Jézus már többször beszélt a zsidóknak arról, hogy ugyanúgy és ugyanazt teszi, mint az Atya (5,17.19-20) hogy egyedül ismeri az Atyát (3,31-32; 5,37) hogy éppúgy önmagától van élete, mint az Atyának (5,26) hogy minden teremtmény előtt ő van (8,58). Most azonban kimondja az isteni élet legmélyebb titkát, hogy bár az Atya és az emberi természetet fölvett Fiú két különböző isteni személy, mégis egy Isten. Mindketten - a Szentlélekkel együtt - ugyanannak az egy isteni természetnek részesei. A zsidók meg is értik Jézus szavait, azért akarják megkövezni, hiszen csak az emberi külsőt látják.

Ezzel a kijelentéssel, hogy "én és az Atya egy vagyunk" Jézus lényegében azt fejezi ki, hogy a hatalmat az ő megtartásukra közösen bírja Atyjával; mert ők egy isteni valóságúak, s azért ugyanegy az akaratuk és cselekvésük is. Az „egy“ által az Úr az egyenlő isteni természetet fejezi ki, a többes „vagyunk“ által pedig az isteni személyek különségét. Hogy ez igékben Jézus magának isteni természetet tulajdonított, a zsidók jól megértették, mint a következők mutatják. Szt. Ágoston hozzáfűzi: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (August. Trinit. I.4,4). Ez a vers tehát mind a 2 háromság tagadást elmetszi: azt is amelyik kisebbé teszi a Fiút, és azt is, amelyik személyileg egyenlővé teszi az Atyával.

Ha ez csak puszta szándékegység volna, ezzel még zsidó logikával sem találnánk semmi kivetnivalót. Érdekes módon a Biblia egyéb szereplői sehol sem mondják ki ezeket a szavakat is. Mózes például sose mondta, hogy "én és Jahve egy vagyunk" - holott ha ez csak a szándékegység megnyilvánulása lenne, nyugodtan mondhatta volna, nem? Vagyis nem csak a gondolkodásukban és az egyetértésükben egységesek. Ebben nincs nagy kunszt, minden magát kereszténynak tekintő egyén magát az Isten gondolkodásmódjához kívánja hangulni, és egyet kíván vele érteni mégse mondja, hogy "én és az Atya egy vagyunk", mivel ez nem csak szándékegységet jelöl. Ha csak azt jelentette volna, ugyan mért kívánták volna a zsidók megkövezni istenkáromlásért? Akkor annyit kellett volna mondaniuk, hogy jól teszed, mi is egy vagyunk vele.

Jehova Tanúi úgy érvelnek, hogy az „egy" (görögül herí) nem Jézus istenségét jelzi, hanem csak a meggyőződés és az akarat egységét Jehova és Jézus között.

Valóban nincsen szó többről mint akarati és cselekvésbeli egységről? Dehogynem! Ez pedig a zsidók reakciójából érthető, akik mégiscsak megértették Jézus kijelentését: „Ekkor... köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék ... és így feleltek neki: 'Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad?" (31.33. v.). Jézus kijelentését úgy értették, hogy Istennel teszi magát egyenlővé, és bizonyosan ő is így gondolta.

A semlegesnemű „hen" - a hímnemű ,’heisz"-szel szemben arra mutat, hogy nem az isteni személyek, hanem az isteni lényeg azonosításáról van szó. Ha nem figyelnek erre, akkor a patripassianizmus (az Atya szenvedett a kereszten, ld. fent) veszélye fenyeget.

Jézust csak azért érhette az istenkáromlás vádja, mivel az Atya isteni lényegével való egységét hangsúlyozta, és ezért érezte magát az első hallásra meglepő bizonyítási eljárásra kényszerítve, amely a 30-38. v-ben következik. Ott azt fejti ki, hogy ha a zsidók már Istenekként" jellemezhettek embereket (bírákat, vö. Zsolt 82,6), akkor neki sokkal inkább joga van ahhoz, hogy „Istennek" nevezze magát. „Csak az az állítás, hogy ő egy az Atyával, és hogy ezért, aki az ő kezében van, ezzel együtt Isten kezében is van, idézte elő azt a vádat, hogy Istenné teszi magát, és Istent káromolja (29-33. v.). Mivel Jézus nem vonhatja vissza ezeket a bizonyságtételeket, és nem is akarja, olyan bizonyítékot ad elő, amely arra irányul, hogy káromlás nélkül 'theosz'-nak nevezheti magát (Zahn 1921, 471. o.). Hiszen megdicsőülésének és teljes kinyilatkoztatásának órája még nem jött el. Ez csak feltámadása után történt.

A háromság-tan helyes megértésének szempontjából fontos vers a Jn 10:30, ahol ez áll: “Én és az Atya egy vagyunk” (MBT). A vers egyrészt a hamis háromság-modellekkel szemben véd, másrészt azokkal szemben, akik tagadják Jézus Isten voltát.

Meg kell jegyezni, hogy a versben található egy szó a görög hen (ἕν), ami semleges nemű. Ha hímnemű lenne, akkor a vers a modalizmust támasztaná alá, mely szerint Jahve (az Istenség) egyetlen személy, akinek három megjelenési formája van. Olyan ez, mint egy ember különböző szerepei, annak függvényében, hogy éppen milyen interakcióban van benne (pl. apa, férj, munkavállaló stb.). Ha ugyanis hímnemű lenne az egy, akkor a személy egységére utalna, vagyis arra, hogy Jézus és az Atya valójában egy és ugyanaz a személy. Ez ellen természetesen a görög nyelvtanon kívül számos egyéb bibliai érv is szól (pl. Mt 3:16-17, 26:39 stb.).

Mivel semleges nemű, ezért nem a személy egységét, hanem a természet, a jelleg egységét fejezi ki a szó. Vagyis Jézus ugyanannak az isteni természetnek a részese, mint az Atya. Ugyanazokkal az isteni tulajdonságokkal rendelkezik, azaz a szó bibliai értelmében Jézus Isten (Fil 2:6). Ebből pedig világosan látható, hogy azok, akik Jézust teremtett lénynek tekintik (pl. Jehova Tanúi, krisztadelfiánusok), tévednek.

“Az ‘egy’ szó (hen) semleges nemű, és a lényegre utal, nem pedig a személyre. (…) Az Atya és a Fiú egyetlen isteni lényeget alkot, de az istenségen belül két külön személy marad” (J.C. Laney).

Bővebben: John 10:30-33, What made the Jews want to kill Jesus?

"érdemes elmerülni tudományosan néhány

felekezeti okok miatt félrefordított

részeken." Na ez már haladás, szóval te is elismered hogy voltak úgynevezett "felekezeti okok miatti férrefordítások," röviden hamisítások, mert ezek azok akárhogy szépítjük a dolgot.

"Attól,hogy Jézus az atyától kapott

dolgokat még mindig nem zárja ki istenségét

hiába szajkózod ezt a semmitmondó érvet." Így konkrétan nem, de viszont a napnál is világosabban látszik itt is a rangbeli különbség, és mivel csak egy isten van Jézus egyértelmű hogy nem lehet isten. Amúgy tényleg leálhatnál ezzel az oldalnyi írkálásokkal, nekem is órákba tellt még végigolvastam, semmi értelme ha nem olvassa a kutya sem, nézz csak ki oldalra senki nincs se lepontozva se felpontozva.

"Attól,hogy Jézus az atyától kapott dolgokat még mindig nem zárja ki istenségét hiába szajkózod ezt a semmitmondó érvet."

"dolgokat"??? Mindent!!! És persze 'istenségét' nem zárja ki ezt mi sem tagadjuk (rafinált), de a Mindenható Istennel való "egyenlőségét" igen.

""Nem egyértelműen látszik itt is az, amit maga Jézus is mindig vallott magáról.."nem, csak te képzeled oda ,ez az "egyedül igaz isten" dolog meg ki lett tárgyalva."

Már ne is haragudj, de nekem semmit sem kell 'odaképzelnem', csak annyit állítottam, ami abból a szövegből következik, éppen te képzelsz rendszeresen bele olyan sötét filozófiát, mely NINCS benne, márpedig a háromság, Jézus a Mindenhatóval való "egyenlősége" sohasem volt benne, hanem csak a tőle való függése! Érted? A "mindent megkapott" kifejezés sohasem azt jelenti, hogy "önmagát", teljhatalmát, mindenhatóságát adta át Jézusnak az Atya (miért is tette volna, ha Jézus alanyi jogon mindig is rendelkezett állítólag ezekkel), hanem CSAK AZT, hogy MINDIG VOLT, AKITŐL FÜGGÖTT JÉZUS, mert alacsonyabb állásban volt hozzá képest!

A háromság-mítosz egyik fő bűne, hogy mindig hozzáad a tiszta és érthető bibliai értelmezéshez olyant, ami közel sincs benne!!!

"- Tehát aki erős, hatalmas, az máris nem mindenható? Ezt a kifejezést találjuk az Ésa 10,20-1-ben: "És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen. A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez." Ez gondolatritmus, így itt Jahvéra vonatkozik az "erős Isten". Tehát megdőlt az az érvelés, hogy az "erős Isten"-t a szöveg a "mindenható Isten"-től való megkülönböztetés céljából említené. Ellenkezőleg: Jahve egyik címét alkalmazza a születendő gyermekre."

Ez egy kiváló bizonyítéka, hogy nem hogy az Írásokat nem, hanem még a Tanúk álláspontját sem ismeritek pontosan, nem csoda, ha téves a következtetés is. Valahol a szöveged azzal hazudtolja meg a Tanúkat, hogy szerintük az "Erős Isten", mint Jézusra jövendölt név, sohasincs alkalmazva Jehovára. De ez egy rágalom. Sohasem tagadtuk, hogy Jehova és Jézus több azonos nevet, címet birtokolhat, de ez SEM teszi őket valamiféle elképzelt ördögi háromság részévé. Először pl. Jehovát nevezi az Írás "megváltónak", majd mivel Jehova Jézuson keresztül hajtotta végre ezt a munkát, Jézust is megváltónak nevezi. A trinitáriusoknak persze ez hamisan "bizonyíték" a pogány filozófiájukra, hogyne! Pedig csak beleerőszakolnak egy bibliaellenes filozófiát.

Ha nem vennénk figyelembe, hogy egy címet, nevet teljesen független személyekre is alkalmazza az Írás, abba a hibába esnénk, hogy Jézust pl. Nebukodonozornak állítjuk, mert mindkettőt nevezi a Biblia "Királyok-Királyának". Nevetséges!

Micsoda primitív érv ez a háromság-hívőktől: azért "mindenható" a szent szellem, mint állítólagos 'személy', mert ezt írja róla az Írás - (Jób 33:4) "Isten szelleme alkotott engem, És a Mindenható lehelete hívott életre." Az eszébe sem jut a hamisan érvelőnek, hogy a kiragadott vers egyoldalúan beállítva csak torz értelmet kölcsönözhet a magyarázatának és nem másról van itt szó, csak erről:

(1Mózes 2:7) "És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából (természetesen a szent szelleme, mint tevékeny ereje által), és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké."

""ugyanúgy imádta Istenét, mint nekünk kell.."

- És ez kizárja, hogy istenségére nézve egylényegű legyen vele? Egészen természetes, hogy mivel a Fiú az Atyától származik, az ereje sem való máshonnan. Ezt a szentháromságtan sem tagadta soha."

Csakhogy Jézus Isten alázatos szolgája volt a földi élete előtt, alatt, és maradt később is: (Jelenések 1:1) "Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet az Isten adott neki, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell lenniük. És ő elküldte angyalát, és általa jelekben bemutatta azt rabszolgájának, Jánosnak"

Hogyan lehet ez, ha Jézus a háromság-mítosz szerint "egyenlő" hatalomban, tudásban, stb. Jehovával??? Hogyan birtokolhat Isten olyan tudást, amivel Ő nem rendelkezik???? Ott, ahol ezek a megválaszolatlan kérdéseim vannak, mások is válasz nélkül maradtak ám!!!

(Mikeás 5:2) "És te, ó, Betlehem Efrata, aki túl kicsiny vagy ahhoz, hogy Júda ezrei közé számláltass, belőled származik nekem, aki uralkodó lesz Izraelen, akinek származása ősidőkbe, időtlen idők napjaiba nyúlik vissza."

Jézus Jehova legdrágább Fia, méghozzá jó okkal. ’Az egész teremtés elsőszülöttének’ nevezik, mivel Isten őt teremtette meg először (Kolosszé 1:15). Jehovát azért hívják Atyának, mert ő a Teremtő (Ézsaiás 64:8). Mivel Jézust Isten teremtette, Isten Fiának nevezik. Ugyanilyen okból más szellemteremtményekről is úgy beszélnek, mint akik Isten fiai(!!!), sőt Ádámról is ezt olvashatjuk (Jób 1:6; Lukács 3:38).

A Fiú teremtve lett, amiből logikusan következik, hogy volt kezdete. Jehova Istennek ellenben nem volt kezdete, és vége sem lesz (Zsoltárok 90:2). Ebben is ellentmond a háromságnak, ami azt állítja, hogy korban is "egyenlőek".

A Messiásról azt írja prófétailag a Mikeás 5:2 (Kár.), hogy „származása eleitől fogva, öröktől fogva van”. A Káldi, 1865 ezt így fordítja: „az ő kijövetele [„születése”, lábj.] kezdettől, az örök napoktól vagyon.” Vajon ezáltal ugyanazzá vált, mint Isten? Figyelemre méltó, hogy az ’örök napok’ helyett a Kat. (5:1) ’régmúlt idők’, az ÚRB (5:1) ’távoli múlt’, az ÚV pedig ’időtlen idők napjai’ kifejezéssel adja vissza a héber szöveget. A Mikeás 5:2 semmiféle bizonyítékot nem szolgáltat arra, hogy Jézusnak nem volt kezdete, figyelembe éve más bizonyítékokat is.

"„Mielőtt a hegyek megszülettek, S mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet, Időtlen időktől fogva [owlam] időtlen időkig te vagy Isten.” (Zsoltárok 90:2, Új világ fordítás) "

A hamis háromság egyik gyakran hangoztatott érve, hogy Jézusról azt olvassuk "csak", hogy 'született', ezért nem teremtmény. Akkor ezen hegyek sem 'teremtmények', mert azt van róluk írva, hogy "születtek"??? Csak a következetesség ugye....

"Egyébként Jézus örökkévalóságát egyébként sok más vers is tanúsítja, pl. a már szóba került Ézsaiás 9:5 is, amikor azt mondja róla, hogy „Örökkévaló Atya”."

Csakhogy ez egy PRÓFÉCIA kérlek, mely arra a JÖVŐRE utal, amikor Jézus a megváltott emberiség számára az "örökkévalóság Atyja" lesz! Ez nem azt bizonyítja, hogy Jézus Jehovához hasonlóan kezdet nélküli, hiszen egyáltalán nem ezt tanítja a Biblia, hanem éppen hogy a jövővel foglalkozó prófécia, nem a múlttal . Na most mond meg, milyen fantasztikus a Biblia a maga tisztaságában!!!