Kedves Jehova Tanui. Hol talalhato a Bibliaban, hogy Isten parancsot ad arra, hogy Jehovakent szolitsuk/hivjuk?

"52/Ha külön választod Istent (YHVH)Jézustól akkor hogy vallod Jézust Krisztusnak?Hisz Istentől való fogantatásból való!"

Gondolkozzunk csak logikusan a misztika helyett! A bűvös szó, az egyik nagy "ellenérv" Jézus "teremtettsége" ellen a háromság-mítosz védelmezőitől, hogy azt mondja a Biblia Jézusra, hogy "született", de akkor mi van a hegyekkel, mert arra is azt mondja a Szentírás, hogy "születtek"??? Racionális és tudományos azt mondani akkor Jézusra, hogy azért nem lehet teremtmény, mert "születettnek" írja a Biblia?! Nem. Ha Jézus a nem bibliai háromság szerint "egyenlő korban, tudásban, hatalomban", a Mindenható Istennel, az "Atyával", akkor a Mindenható Isten ezek szerint "szült" még egy, VELE MEGEGYEZŐ Istent, aki ráadásul egy másik "személy" is egyúttal. Csakúgy, mint a "Szentlélek", vagyis pontosabban a szent szellem - "kik" ezen kívül (hogy még zavarosabb legyen) mégsem három Isten, hanem csak egy Isten! De akkor a szent szellemről miért nem mondja a Biblia, hogy "született"????? Miért CSAK A FIÚRÓL mondja ezt???

"János 17,3.

Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Örök élet Isten és Jézus Krisztus.Megismerték az egyedüli Istent Jézusban."

Nem igaz!!!! Nem ezt mondja ez a vers!!! Miért hazudtolod meg a Biblia szövegét?! Tán csak nem egy mítosz kedvéért?

Jézus NEM MAGÁT nevezte "egyedüli igaz Istennek", hanem azt az Istent, akit Ő is éppúgy imádott, mint ahogy nekünk kell. Ha pedig az Ő Istene volt az EGYEDÜLI igaz Isten, akkor rajta kívül SENKI - érted?? - senki sem lehet "igaz Isten", MÉG JÉZUS SEM!!!! Ezt hiába akarod eltorzítva kimagyarázni, akkor is ezt írja az ihletett Biblia kettőjük viszonyáról. Jézus CSAK "visszatükröződése" volt Jehovának, de a tükörkép nem egyenlő a forrással. Jézus tökéletes és HŰSÉGES személy volt emberként is, így tökéletesen végre tudta hajtani a rá bízott feladatot, de nem volt "egyenlő" Istennel sem hatalomban, sem másban a háromság-mítosz szerint. Jézus MINDEN TUDÁSÁT, KÉPESSÉGÉT JEHOVÁTÓL KAPTA, alázatosan elismerte ezt Ő maga is.

"52/ Ján15...Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. 17Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! "

Tehát ki ad meg mindent? Az Atya, aki az Isten, aki a Mindenható Isten, aki az "egyedüli igaz Isten", aki maga Jehova, a Héber Iratok JHVH-ja! Kin keresztül, mint "közbenjárón" keresztül? Jézuson, mint "közvetítőn" keresztül.

"Nem értem miért akarod külön választani Istent

Jézustól." Mivel Jézus isten fia/első teremtménye, ezt írja a biblia. Nemtudom hogy neked mit jelent ez, ezek szerint azt hogy ugyanaz a személy, én kb. annyira választom ketté őket mint egy szerető apát a fiától.

"Jézus NEM MAGÁT nevezte "egyedüli igaz Istennek", hanem azt az Istent, akit Ő is éppúgy imádott, mint ahogy nekünk kell. Ha pedig az Ő Istene volt az EGYEDÜLI igaz Isten, akkor rajta kívül SENKI - érted??"

Ez a hazug,manipulatív érv alaposan meg lett cáfolva:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3.. 32-től és még előtte is.

[link]

[link]

Itt is a szentírás szóhasználatára kell tekintettel lenni. Például Jézusra több alkalommal úgy utal a Szentírás, hogy „egyedüli Úr” (pl. 1Kor 8:6. Júdás 4), ezen kifejezés alapján mégsem gondolod azt, hogy az „egyetlen” kifejezés itt kizárná az Atyát az Úr-voltából. Vagy az 1Kor 2:11 szerint látszólag a Szentlélek lehetne mindentudó, holott ez is képtelenség. Tehát pusztán ezzel máris felhívtam a figyelmedet a következetlenségedre, valamint a Szentírásnak a nyers, betű szerinti és formállogikai úton való megközelítéséhez való képtelenségére. Mert akkor ha ilyen szóhasználat létezik, akkor máris visszább kell venni abból a lendületből, mely szerint az „egyetlen”, „egyedüli” kifejezések az adott személyt kizárólagosítanák egy-egy attribútum birtoklása tekintetében. Ha esetleg nem esne le, elárulom a megoldást, ez esetekben az „egyetlen”, „egyedüli” kifejezések nem az adott személyre, hanem a lényegére, természetére vonatkoznak.

Jézus nem teremtmény:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..

Csak egy lényegi gondolatot emelnék ki abból amit írtatok: " Ez az ige is mutatja, hogy Krisztus részt vett a

teremtésben, tehát Õ maga nem teremtmény." Igen részt vett a teremtésben, és ez miért zárja ki azt a tényt hogy ő maga is teremtmény? Márpedig isten legelső teremtményének említi a biblia.

Jel 3:14 nem mondja, hogy teremtmény lenne Jézus. Először is az "arché" szó, amit a "kezdet" szóval szoktak fordítani, nem csak ezt jelenti, hanem pl. az elsőség másik oldalaként főség, uralkodás, uralom, hatalom értelme is van. De ami ennél a versnél inkább áll, az az "alapelv", "princípium", "eredet", "forrás", "végső ok" értelem, vagyis Krisztus a teremtés végső oka, forrása és eredete, vagy "kútfője" (ahogy a Káldi Neovulgáta fordítja), azaz akitől és aki miatt lett, elkezdődött a teremtés. Az arché nem jelenthet kizárólag "teremtményt", mert pl. a Jel 21,6-ban ez a szó az Atyára vonatkozik. Találtam erről egy jónak tűnő oldalt, ez ad több érvet is:

[link]

A kezdet: Gör. arché, amelyből az angol architect (= építész) szó is származik. A szó szerinti jelentése a görög nyelv tudósai szerint: eredet, hatóok, forrás, teremtetlen alapelv (princípium). Tehát Jézus az építész, vagyis az Univerzum Teremtője, miként azt a Kol 1:16-17 nyilvánvalóvá teszi (vö. az előző bejegyzéssel). Ő volt kezdetben (arché) az Atyaistennel (Jn 1:2; Zsid 1:10). Ő teremtett minden lényt, és ő volt minden lény előtt, tehát Ő maga nem lehetett egy lény (egy teremtett entitás) A Jel 1:8-ban (gyakran Alfaként visszaadva) és a 21:6-ban (vö. Iz 41:4; 44:6; 48:12) az arché a Mindenható Úristenre (az Atyaistenre) van alkalmazva, tehát nem lehetséges, hogy teremtett lényt jelentsen, miként azt az ariánus hatás alatt álló szekták állítják. Egy hasonló terminológia is (első és utolsó, Alfa és Omega) vonatkozik Jézusra: Jel 1:17-18; 2:8; 3:14, és 22:13.16. Ennélfogva mind az Atya, mind a Fiú: Isten. A Szentírás tanítja a Szentháromságot: az egy Isten öröktől fogva három Személyben létezik: Atya, Fiú és Szentlélek.

Az "Isten teremtésének kezdete" nem jelenti, hogy teremtmény. Mert Őbenne teremtetett minden, nála nélkül nem lett semmi, ami lett, és Ő kezdetben volt, nem pedig kezdetben lett.

Az Isten szó szerint nem szülte, hanem nemzette a Fiút. (Lényegének képmása, maga is Isten, tisztelni is úgy kell, mint az Atyát.) A Károli szülésről beszél, de ez régies kifejezés. Viszont ez nem alacsonyabbrendű a teremtésnél. Kezdete ezen igehely szerint a teremtésnek (teremtett világnak) van.

A Jel 3,14 nem bizonyítja Jézus teremtménységét. Az "Isten teremtésének kezdete" (arkhé) jelentheti ugyan ezt is, de ugyanígy jelentheti, hogy alapelve (princípiuma) vagy hatalmassága. Az "arkhé" jelent hatalmasságot, birodalmat, uralmat, alapelvet is. Varga Zsigmond J. szótára a Jel 3,14-nél explicite megengedi ezt az utóbbi értelmezést is, és ugyan nem Jánosnál, de az Újszövetség sok helyén találkozunk a "hatalmasság" jelentéssel is.

Kezdetnek (arkhé) szokás nevezni a hatalmasságokat is (pl. Ef 1,21, Kol 2,10), valamint a kezdet idõpontját. Egyik szóhasználat sem utal arra, hogy amit kezdetnek nevez, az része lenne annak, aminek a kezdete. Máshonnan pedig éppen az ellenkezõjét tudjuk: õbenne teremtetett minden, nála nélkül semmi nem lett, stb.

A Jel 3,14 éppen nem állítja, hogy Jézus teremtmény: az "Isten teremtésének kezdete" önmagában sem egyértelmű, a Kol 1,15-17 viszont sokkal részletesebben és félreérthetetlenül állítja, hogy Jézus minden teremtménynek előtte született, őbenne teremtetett minden*, stb. Tehát nem teremtmény. (Az Új Világfordítás * e helyre szemérmetlenül betold egy "más" szót - az 1961-es angol kiadás még zárójelben, a 2000-es magyar már anélkül, de szövetkritikailag mindenképpen önkényesen.) A teremtés kezdete nem csupán az lehet, akit elsőnek teremtettek meg, hanem aki által az egész teremtés a kezdetét vette.

Sokszor hivatkoznak Jel. 3:14-re, amit az UV is így fordít: „Isten teremtésének kezdete”. Azonban az itt szereplő görög kifejezés „arkhé”, személyre átvive vezért, fejedelmet, királyt jelöl, tehát pontosítva: „Isten teremtésének fejedelme”

Jel 3:14

Görög legei … hé arkhé tész ktiszeósz tu theu

ἀρχή,n {ar-khay'}: 1) beginning, origin 2) the person or thing that commences, the first person or thing in a series, the leader 3) that by which anything begins to be, the origin, the active cause 4) the extremity of a thing 4a) of the corners of a sail 5) the first place, principality, rule, magistracy 5a) of angels and demons

KIT is saying–…–the–beginning–of the–creation–of the–God

NWT says … the beginning of the creation of God

New Jesualem Bible ... the Principle of God's creation

Vulgata ... Principium creaturæ Dei

ÚVF ezeket mondja … az Isten teremtésének kezdete

Bevezetés

Nem annyira ez a fordítás a problematikus, hanem a társulati értelmezése, illetve hogy Krisztus teremtett voltának az igazolására használja. Az eredeti szövegben kettős birtokos szerkezet áll, amint ez az ÚVF formahű fordításából is látható. Ezt azonban másképp is lehet értelmezni, mint ahogy a Társulat értelmezi. A helyes változat(ok) eldöntésében a szótári adatok mellett csak a tágabb bibliai összefüggések segítenek.

Szótári és nyelvtani adatok

Az itt „kezdet”-nek fordított szónak (arkhé) több jelentése van: (1) időbeli elsőség, azaz „kezdet”, lásd Jn 1:1, 1Jn 2:13; (2) eredet, azaz „kútforrás” (az Újszövetségben csak itt lehetséges jelentés); (3) rangbeli elsőbbség, azaz „felsőbbség” vagy „hatalmasság”, lásd Lk 2:20, 12:11, Róm 8:38, Kol 2:15, Tit 3:1; ez utóbbi jelentésével az arkhón szinonimája, ami „uraságot” jelent.

Értelmezésbeli lehetőségek

Pusztán Pusztán logikai szempontból az „Isten teremtésének kezdete” kifejezés egyaránt jelentheti azt, hogy (1) ő jelenti Isten teremtői folyamatának a kezdetét, tehát ő az első teremtmény (2) ő Isten teremtési folyamatának elkezdője, kútforrása, ti. aki által Isten elkezdődött kezdte a teremtést (3) ő a teremtett világ fölött rangban az első, felsőbbség vagy hatalmasság.

Amit a szöveg nem mond

A részlet konkrétan nem azt állítja, hogy mondja, hogy Krisztus „Isten teremtésének ura” (arkhón) lenne, de azt sem, hogy Krisztus Isten „Isten első teremtménye” (prótoktiszma), hogy Isten teremtésének „Isten teremtésének zsengéje” (aparkhé), vagy Isten teremtésének „Isten teremtésének elkezdője” (arkhégosz) lenne. Konkrétan azt sem mondja, hogy Krisztus „Isten teremtésének ura” (arkhón) lenne, de az arkhé és az arkhón rokonértelmű szavak.

A szövegkörnyezet

A szöveg mondanivalója, üzenete az, hogy kiként azonosítja magát Krisztus?

Tágabb bibliai összefüggések

Először is döntő a témához kapcsolódó szövegek (Jn 1:3, Kol 1:15-17) pontos fordítása. Másodsorban figyelembe kell venni a Bibliának a Teremtőről való tanúságtételét: csak egy Teremtő van, maga Isten (1Móz 2:4-7, ApCsel 14:15), Isten pedig mindent a saját kezével (Neh 9:6, Ézs 44:24, 45:12, 48:13, Zsolt 95:5-6) és szavával teremtett (Zsolt 33:6, Jn 1:3). eszerint a teremtés tehát egyedül és közvetlenül Isten műve (lásd a Kol 1:15 elemzésénél!).

Helytelen fordítások és értelmezések

Buday értelmezésében Krisztus „az isteni teremtésnek kezdete”, de a szöveg azt a személyt azonosítja, aki Isten teremtésének a kezdete, nem a teremtés milyenségéről, vagy eredetéről beszél.

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „the beginning of the creation of God” (KJV, NKJV, NASB, NBV); „the beginning / origin of God’s creation (RSV, NRSV); „the (prime) source of all God’s creation” (NEB, REB); „the ruler of God’s creation” (NIV, NLT)

Magyarul: „az Isten teremtésének kezdete” (Károli, Soós, Masznyik, Raffay, Kecskeméthy, Czeglédy, Ökumenikus, Vida); „az Isten teremtésének kútforrása / kútfeje” (Békés-Dalos, Katolikus, Káldi); „az Isten teremtésének ősforrása” (Ravasz) vagy „az Isten teremtése fölötti hatalmasság”.

A Társulat tanítása és a fordítása közötti összefüggés

A Társulat szerint Isten Fia, Mihály arkangyal volt az első teremtmény, Isten első Fia. Azzal, hogy meghagyja a birtokos szerkezetet, lehetővé teszi, hogy kiadványaiban a saját meghatározásának („az első teremtmény”) igazolására használja.

Összefoglalás

A bibliavers formahű fordítása önmagában nyitva hagyja, hogy Pál mit is állít Krisztusról (Teremtő vagy a teremtés része?). Értelmezése a tágabb bibliai összefüggésektől függ.

Ha valaki „Isten teremtésének kezdete” (η αρχη της κτισεως του θεου), az nem (feltétlenül) teremtmény, elvégre itt nem időbeli kezdetről van szó - ha megnézed a kontextust itt Jézusnak a tisztségéről, méltóságáról van szó, nem pedig a koráról. Kezdete e szerint éppen a teremtésnek van, nem a Fiúnak.

Itt inkább annyit mond, hogy a Fiú a teremtésnek eredete, hatóoka, (ős)forrása, kútfeje, teremtetlen alapelve, őselve vagyis kezdete, mert a Fiú által lett minden, nélküle pedig semmi sem lett, ami lett; és benne teremtetett minden az égben és a földön, minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van* mindennél, és minden benne áll fenn.

* figyeld meg, hogy a Biblia sosem használja a Fiú tekintetében a lett kifejezést, hiszen ha teremtmény lenne, így kéne írnia: "ő előbb lett minden másnál". Azonban a Fiú már kezdetben volt (Jn 1:1), ő van (Jn 8:58) isteni örökkévalóságában...

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsidók 13:8)

Másrészt még segít megérteni a vers és "a kezdet" (αρχη) szó értelmét, ha összeveted pl azzal, ahogy Kol 1:18 így szól Jézusról:

„Ő a kezdet…”

Továbbá:

„Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22:12-13)

Ugyanezt "a kezdet" (αρχη) szót használja Biblia az Atyára a Jel 21:6-ban, tehát az αρχη nyilván nem jelent teremtmény.

Érdemes továbbá megjegyezni, hogy csakúgy mint a Logosz fogalmának, az archénak is megvan a maga görög bölcseleti előzménye.

Az ókori görög bölcselők archénak nevezték azt az őselvet, ősokot, amire mindig dolog eredetét vezették vissza, vagyis amiből a világ felépül, vagyis hogy mi a világ kezdete. Tehát az "arché" az a princípium, amiből a koszmosz keletkezik.

Az arché filozófiai fogalmának meghatározására, körülírására a milétoszi természetbölcseletben számos, lényegében egybevágó kísérlet történik. Thálesztől Anaximenészig a korai görög gondolkodók az arché attribútumait ugyanolyan módon jelölik meg: minden létező eredete, első ok, minden létező vége (a dolgok benne, általa pusztulnak el); egységes, lényege állandó, változatlan, de megjelenése (hüposztázisai) változó, mozgása önmagából származik (nem szorul egyéb okra, vagyis önmozgó). (Az arché-fogalom attributális meghatározására nézve lásd Arisztotelész: Metafizika A, 983 b, illetve a következő preszókratikus töredékeket: Thalész – A11, A13, A13b, A22; Anaximandrosz – A1, A9, A10, A11, A14, A15, B1, B2, B3; Anaximenész – A1, A4,A5, A6, A7, A10, A11, A23.)

Persze az, hogy mi az "arché" abban a görög filozófusok nem értettek egyet (pl. egyesek bizonyos anyagok, Püthagorásznál a számok stb.), elvégre nem kaptak kinyilatkoztatást, de az "arché" fogalom kidolgozása sokat segített az Újszövetség üzenetének átvívésében.

Az újszövetségi szentírók átvették ezeket a görög fogalmakat, és új tartalommal töltötték fel: a keresztény tanítás szerint a teremtett világnak az archéje, vagyis a kezdete az Istenség, amelynek része a Fiú is.

Lefordítandó:

Here the NWT reads, “And to the angel of the congregation in Laodicea write: These are the things that the Amen says, the faithful and true witness, the beginning of the creation by God...” Jehovah’s Witnesses will interpret this statement to mean that Jesus was the first thing that God created. This again is a clear example of the Witnesses misunderstanding the meaning of Bible words. They look at the word “beginning” in that verse, and assume that it means the first part of something or the start of something, As for example, if I say to you, “I am going to Los Angeles at the beginning of next week,” you will automatically assume that I am going at the first part of the week. But the beginning in the Bible has another meaning as well. It means the source or the origin of something. So, in Revelation 3:14, Jesus is the source of God’s creation.

The Apostle John, when using the Greek word for “beginning” (αρχη), always uses it in the same way in the book of Revelation. For example, as a cross reference you can use Revelation 21:5–7, which, according to the NWT reads:

“And the One seated on the throne said, ‘Look! I am making all things new.’ Also, he says: ‘Write, because these words are faithful and true.’ And he said to me: ‘They have come to pass! I am the Alpha and the Omega, the beginning and the end. To anyone thirsting I will give from the fountain of the water of life free. Anyone conquering will inherit these things, and I shall be his God and he will be my son...’”

When you read that passage with a Witness, ask him, “Who is the Alpha and the Omega?” He will reply, “Jehovah God Almighty.” Now point out that Jehovah tells us He is the beginning. In what sense is Jehovah or Almighty God the “beginning” of anything? Is He the first part of His own creation? Obviously not, but He is the origin, or source, of His creation.

In the Foreword of the Kingdom Interlinear Translation (1969, 10), it is stated, "To each major word we have assigned one meaning." Let's trace, then, the Greek word for beginning, arche (Strong's word #746). We find that in Rev 21:6 Jehovah calls Himself the "beginning [arche] and the end." So if Jesus is a created being because of arche, Jehovah must be, too, since the description is applied to both. The Greek scholars are unanimous in their interpretation of arche and this verse: one of the very favorites of JWs. Abbot Smith's Manual Greek Lexicon (p. 62) defines the word as, "uncreated principle, the active cause of creation, Rev. 3:14." Joseph Thayer, in his Greek-English Lexicon of the NT (p. 77) gives as its meaning, "origin, active cause," as does Vine (under, "Beginning"), Liddell and Scott (p. 121), and Bauer, Arndt, & Gingrich (pp. 111-112). A.T. Robertson states:

Not the first of creatures as the Arians held . . . but the originating source of creation.

(Word Pictures in the NT, Nashville, TN: Broadman Press, 1932, vol. 6 of 6, 321)

" ez

esetekben az „egyetlen”, „egyedüli” kifejezések nem az adott személyre, hanem a lényegére,

természetére vonatkoznak." Az elején jó is kezted hogy "ez esetekben" csak a második részét gondoljátok másnak mint ami, ugyanis miaz hogy "lényegére, természetére vonatkoznak"? Mert ez csak annyit jelent hogy egy az akaratuk, márpedi egy, vagy hogy ugyanolyan a természetük. Ebből megintcsak miért következtetel arra hogy Jézus és isten ugyanaz a személy??

„16mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. 17 Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. 18 Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben.19 Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, 20 és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével.”

Ezzel szemben nézd hogyan hozza ezt az Őrtorony-készítette Új világ fordítás:

„16 mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, legyenek azok trónok vagy felsőbbségek vagy kormányzatok vagy hatalmak. Minden más őáltala és őérte teremtetett. 17 Ezenkívül ő minden más előtt van, és általa hozatott létre minden más, 18 és ő a feje a testnek, a gyülekezetnek. Ő a kezdet, a halottak közül az elsőszülött, hogy azzá legyen, aki mindenben az első; 19 mert az Isten jónak látta, hogy őbenne lakjon az egész teljesség, 20 és őáltala békéltessen meg magával minden mást — akár a földön levőket, akár az egekben levőket —, békét szerezve az ő kínoszlopon kiontott vére által.”

Miről van itt szó? Arról, hogy mivel az Őrtorony Társulat szerint Jézus csak az első teremtmény, akin keresztül Jehova minden mást teremtett, a Kol 1:16-17-ben négyszer is betoldja a "más" szót, anélkül, hogy ezt jelezné: "általa teremtetett minden más az egekben és a földön" (vö. Jn 1:3). Az ÚVF korábbi, angol kiadásában láthatod, hogy még a szögletes zárójelben szerepelt a "más" szó. Ennek a szónak azonban nyoma sincs a görög szövegben.

Még esetleg megengedett dolog, hogy egy kommentárban a szöveget így értelmezitek, de az már igazán sanda trükk, ha a fordítást csúfítjátok el egy olyan szóval, ami nincs benne, de ti teológiát akartok ráépíteni.

Ez a szócska egyetlen más létező fordításban sem szerepel, sőt még az Őrtorony által kiadott Királyság Sorközi Fordításban sem szerepel, így nem mondhatod, hogy ez csak „hitehagyott, babiloni” szőrszálhasogatás lenne.

Vagyis nem azt nehezményeztem, hogy a „benne” vagy az „általa” szó van-e használva, hanem a „más” szócskák beszurkálását. Egyébként Ezzel a „más” szóval nem az Atyát akarja kivonni a teremtmények közül az ÚVF, hanem szövegi szinten besorolni Jézust a teremtmények közé, holott ő róla azt mondja, hogy nemzetett (régebbi szóhasználattal született), nem pedig azt, hogy teremtett.

A Kol 1,16-ot éppen csak görögül nem idézi, és a Káldiból megvastagít két "által"-t, holott az első helyen "en", a másikon "dia," a harmadikon "eisz" szerepel. Ezeket mint sokrétű elöljárószavakat körül kellene járnia, de helyette beéri a két "általa" szó megvastagításával, és ezzel igazoltnak látja az ÚVF megoldását. Benne hagy (?) három csillagozást a versben, de nem ezekhez fűzi a görög szavak jelentését, hanem valószínűleg az "en" szóhoz. Viszont a második helyen nem ez a szó szerepel. Különben az "en" szó sok jelentését senki nem vitatta, és így itt nyitott kapukat dönget.

"Úgy is fordíthatnánk, hogy az összes dolog ő általa lett, kivéve az Atyát." - De úgy nem, hogy "az Atya őrajta kívül mindent őáltala teremtett." Ezt kellett volna igazolnia, de meg se próbálta.

Noha az előbbi levelemben már írtam az ezzel kapcsolatos problémára, de mivel nem válaszoltáé rá, ezért most ezt itt leírom mégegyszer:

A 16-17. versben azt mondja Jézusról, hogy "benne teremtetett minden" (nem pedig "minden más"), ami bizonyítja, hogy Jézus örökkévaló és Teremtő (vö. Iz 9:6; Mik 5:2; Jn 1:1.3.10; 8:58; 13:19; 1Kor 8:6; Kol 1:15-17; Zsid 1:2.8.10; 13:8; 1Jn 1:1; Jel 1:17-18; 22:13). A fenti határozott utalásokon kívül a Szentírás azt is állítja, hogy egyedül Isten a Teremtő (vö. Ter 1:1; Zsolt 33:6; Iz 40:28; 44:24; Róm 11:36; 1Kor 11:12; Ef 3:9; Zsid 2:10).

Azt, hogy egy „Jehován” kívül álló kisebb Isten is részt veszt a teremtésben azt cáfolja Ézsaiás 44:24; Malakiás 2:10; Jób 9:2,8. valamint az a tény, hogy ugye az Atya nem egyedül teremtett, hanem a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30) is, márpedig a teremtés csakis isteni képesség, sőt teremtmény a teremtésnek még eszközévé sem tehető. Isten ui. egyedülálló módon forrása a teremtésnek, mert Isten semmilyen eszközzel, társsal vagy anyaggal nem működik közre a teremtés művében. Isten teremtői tevékenysége kizárólagos. Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni.

Ha viszont „őbenne teremtetett minden”, akkor szükségképpen az adódna, hogy ő maga is őbenne (általa) teremtetett, ami önellentmondás volna. Tehát a Fiú nem teremtmény.

Az Őrtorony felhoz néhány érvet a „más” szócska betoldásának védelmében a 16-17. vers tekintetében:

"A Lukács 13:2-ben az egyes bibliafordítások a következőképpen adják vissza ezt a szót: "a többi", ÚRB, B.-D., Kat.; "minden más", Káldi." - De itt szerepel egy többletinformáció, ami amott nem szerepel.

Lk 13.2

És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

Azaz oda van írva, hogy ezek is galileabeliek voltak. De Jézusról éppen az nincs írva, hogy ő is teremtmény.

"(Lásd még: Lukács 21:29, Kat. és Filippi 2:21, Kat.)" - Szánalmas kaparászások ezek. A Károliból idézve:

Lk 21.29

Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat

Azaz oda van írva, hogy a fügefa is a fák közé tartozik. De Jézusról éppen az nincs írva, hogy ő is teremtmény.

Fil 2,21

Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.

Ez tökéletes öngól. Pál értelemszerűen nem sorolta az általa dicsért Timótheust azok közé, akik nem a Jézus, hanem a maguk hasznát keresik. Az Őrtorony "logikája" pedig ezt követelné ezen a helyen is.

Attól, hogy a JT hozott egy r.k. fordítást, ahol más helyeken a "pász"-t "minden más"-sal fordítják, még nem lesz automatikusan jogos az eljárása. Neki ama konkrét igehelyek mondanivalója, beszédhelyzete stb. és a Kol 1,16.17 között párhuzamot kell konstruálnia. Nos, én arra mutattam rá, hogy amazoknál más volt a beszédhelyzet, mert ott magáról a („minden más”-sal szembeállított) egyedi létezőről is állították (majdnem mindig explicite), hogy ő is galileai, ő is fa, illetve Timótheusról nem állíthatták, hogy haszonleső - s ezért nem jó az a hivatkozás. Nem működik a párhuzam, mert az említett példákban vagy nincs meg a "minden más"-t megokoló tényező, vagy jelen van ugyan, de olyan explicit említés (besorolás) szavatolja, ami a Kol 1,16sk-ből hiányzik.

A "más" szócska azért igazolhatatlan beszúrás, mert a szent szövegbe, azaz egy később tekintéllyel idézendő forrásba hamisítja bele az úgynevezett "logikus továbbgondolást." Amely mellesleg csak egy felekezeti értelmezés esszenciája, s nem a szövegkörnyezeté. Azaz az apostol szájába adják saját következtetéseiket, továbbgondolásaikat. Ez az, ami egy bibliafordításban megengedhetetlen. A fordítás más műfaj, mint a bibliamagyarázat, netán a hitvita.

Ismerem jól az ezt védeni kívánó oldalakat. Ezek nyelvészetileg csak arra adnak példát, hogy ha a szövegkörnyezetből amúgy is egyértelmű, akkor a "más" szó a görögben olykor elhagyható a "minden" mögül. Például mindenki más is vetett a perselybe, és a szegény özvegy is. Azok is galileabeliek voltak, akikre rászakadt a torony Siloámban, és azok is, akikhez Jézus ezeket hasonlította. Péter apostol volt, és a többi apostol is. De hogy a Kol 1,16 szövegkörnyezetéből hogyan derülne ki, hogy Jézus is teremtmény, az nem világos. Azt nem másnak, mint az Őrtorony Társulatnak kell odacsempésznie: éppen egy ilyen irányzatos fordítással, amire semmi alap nincs a szövegben. Külön felhívnám a figyelmét a Kol 1,17-re, amely szerint "Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn" - nem pedig "előbb lett mindennél" stb. Amint persze a Jn 1,1 és 3 is fogalmaz: "Kezdetben vala az Íge", és "Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett." Kíváncsi vagyok, ezt mikor fogja ezt az Őrtorony úgy "továbbgondolni," persze csak "logikusan": hogy ti. fordításukba itt is egy-egy "más" szócskát helyeznek el a "minden" ill. a "semmi" után. Az a körülmény, hogy több fordítás a "minden"-t sok helyen "minden más"-sal adja vissza, csak annyiban igazolható esetről esetre, amennyiben a konkrét helyek szövegkörnyezetében ott van az erre jogosító információ.

A Kol 1,16skk-be betoldott "más" szócska teljesen indokolatlan, mert anélkül a szöveg minden teremtményt Jézus által és őrá nézve teremtettnek nevez, míg az Őrtorony beszúrása őbelőle is teremtményt csinál. Szerintünk Jézus eleve nem is teremtetett (hanem született/nemzetett), így az Őrtornyos felvetésében foglaltak automatikusan vannak kizárva, nem pedig az itteni "minden" szónak valami átértelmezése útján. De idéztem már a Jn 1,3-at ("Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett"), ami egyértelművé teszi, hogy nem "minden létezőt," hanem "minden teremtett létezőt" kell értenünk a Kol 1,16-ban sem a "minden" alatt. Nincs is szükség tehát sem az Atyának, sem (részünkről) Jézusnak a "minden" szó jelentésköréből való kihozataláról egy ilyen sanda betoldás által.

Mint a két fillért adakozó özvegy, a torony alatt veszett galileusok stb. példájára nézve is megemlítettem (mert az ÚVF-védő honlapjai ilyen triviális példákkal szokták aládúcolni itteni hamisításukat), amott a szöveg explicite kimondja, hogy a többiek is bedobtak pénzt, szintén galileabeliek voltak stb. (Erre alapozna a kend második idézete is, mellétéve a fügefát "és minden fákat" stb.) De kendtek nem találnak sehol olyan isteni kijelentést, amely szerint Jézus szintén teremtmény volna, vagy hogy teremtetett. Az, hogy ő "minden teremtmény elsőszülötte", vagy inkább "az egész teremtés elsőszülötte," bizonyosan nem teszi őt teremtménnyé, hanem szülöttnek mutatja. Az elsőszülöttség pedig jelölhet rangot, örökösséget is. Ezért ez az igehely nem bizonyítja, hogy Jézus teremtmény.

Egyedül Isten a teremtő (1Móz 1:1, Neh 9:6, Zsolt 102:26, Ézs 44:24, 45:12,18, Csel 7:49-50, 17:24, Zsid 11:3). Teremtő az Atya (Ef 3:14-15), a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30), mégsincs három teremtő Isten, csak egy.

Kol 1:16-ban világosan az szerepel, hogy "benne teremtett mindent" (nem pedig "minden más" - ahogy a társulatod szemtelenül odahamisítja), vagyis Jézus örökkévaló és Teremtő (vö. Iz 9:6; Mik 5:2; Jn 1:1.3.10; 8:58; 13:19; 1Kor 8:6; Kol 1:15-17; Zsid 1:2.8.10; 13:8; 1Jn 1:1; Jel 1:17-18; 22:13). A fenti határozott utalásokon kívül a Szentírás azt is állítja, hogy egyedül Isten a Teremtő (vö. Ter 1:1; Zsolt 33:6; Iz 40:28; 44:24; Róm 11:36; 1Kor 11:12; Ef 3:9; Zsid 2:10).

És mégegyszer mondom, azt, hogy egy Jehován kívül álló kisebb Isten is részt veszt a teremtésben azt cáfolja Ézsaiás 44:24; Malakiás 2:10; Jób 9:2,8. valamint az a tény, hogy ugye az Atya nem egyedül teremtett, hanem a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30) is, márpedig a teremtés csakis isteni képesség, sőt teremtmény a teremtésnek még eszközévé sem tehető. Isten ui. egyedülálló módon forrása a teremtésnek, mert Isten semmilyen eszközzel, társsal vagy anyaggal nem működik közre a teremtés művében. Isten teremtői tevékenysége kizárólagos. Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni.

.) Kol 1:15 - Az eredeti görög szövegben a vers kérdéses részlete úgy hangzik, hogy „πρωτοτοκος πασης κτισεως” (prótotokosz paszész ktiszeósz). A magyar fordítások közül sajnos a legtöbb pontatlanul fordít. A részlet pontos fordítása szerint a Fiú „az egész teremtés elsőszülöttje”. Ha mindenáron meg akarjuk szabadítani a birtokos szerkezettől, fordítható volna akár így is: „az elsőszülött az egész teremtés fölött. „ Az Őrtorony ezt a kétértelműséget önkényesen egyértelműsíti. Hogy mit jelent ez?

A görög prototokosz = elsőszülött: itt a felsőbbrendűséget és az örökös preegzisztenciát jelenti, és nem azt, hogy első-teremtmény. Ő a kitüntetett örököse mindennek, ami teremtetett. Az „általános örökös, fő örökös” jelentésből kell kiindulni, aki tehát származása okán tulajdonosa mindannak, amit az Atya teremtett. Az, hogy ő "az egész teremtés elsőszülötte," bizonyosan nem teszi őt teremtménnyé, hanem szülöttnek mutatja. Az elsőszülöttség pedig jelölhet rangot, örökösséget is. Ezért ez az igehely nem bizonyítja, hogy Jézus teremtmény.

Az Ószövetség szóhasználata tanulságos. Dávidot elsőszülöttnek nevezik a Zsolt 89:27-ben, de nem azért, mert szó szerint első gyermeke lett volna Jesszének (hiszen ő volt a legfiatalabb), hanem azért, hogy ezzel Izrael királyságának hatalmát érzékeltessék vele. Hasonlóképpen a Jer 31:9 Efraimra utal mint elsőszülöttre, holott Manassze volt időrendben az első (Ter 41:50-52). Izrael nemzetét Isten így hívta: „az én elsőszülött fiam” (Kiv 4:22). Vagyis amikor Jahve azt mondja: "elsőszülöttemmé teszem őt" (Zsolt 89,28), éppenséggel egy utószülött fiút (Dávidot) nevez elsőszülöttnek, azaz nyilván: nem időbeli méltóság, hanem méltóságjelölő cím értelmében. Hasonlóan: mikor Izraelt mint népet Isten saját elsőszülöttének nevezte (2Móz 4,22), nyilván nem időrendi értelemben mondta, mert Izsák elsőszülötte nem Izrael volt, hanem Ézsau. Ráadásul Izrael is úgy volt Jahve elsőszülöttje, hogy nem számláltatott a népek közé (4Móz 23,9).

A zsidó rabbinikus írók az Atyaistent nevezték Bekorah Shelolam-nak, ami pontosan ugyanazt jelenti, mint amit Szent Pál használt itt: egész teremtés elsőszülöttje. Egyébként az Atyáról azért nem kell azt mondani, hogy az egész teremtés fölött elsőszülött, mert Ő nem született. A Szentlélek sem született, hanem származott. De a teremtményvilágba örökösként mégiscsak Jézus jött el (Zsid 1,2), nem az Atya és nem a Szentlélek.

A prototokosz a Zsid 1:6-ban Jézus címeként szerepel. A kontextusban viszont Jézust Mindenhatóként (1:3), Isten dicsőségének kisugárzásaként (és képmásaként) (1:3), Teremtőként (1:10), imádandóként (1:6) van ábrázolva, és Istennek hívja az Atya (1:8). Ezek a sajátosságok csak Istenre vonatkozhatnak.

9.) Jelenések 3:14 szintén nem bizonyítja, hogy teremtmény lenne Jézus. Nem is a fordítással kell vacillálni, hanem meg kell érteni az arkhé szó jelentését, ami nem időbeli kezdetet jelöl. Először is az "arché" szó, amit a "kezdet" szóval szoktak fordítani, nem csak ezt jelenti, hanem pl. az elsőség másik oldalaként főség, uralkodás, uralom, hatalom értelme is van. De ami ennél a versnél inkább áll, az az "alapelv", "princípium", "eredet", "forrás", "végső ok" értelem, vagyis Krisztus a teremtés végső oka, forrása és eredete, vagy "kútfője" (ahogy a Káldi Neovulgáta fordítja), azaz akitől és aki miatt lett, elkezdődött a teremtés. Az arché nem jelenthet kizárólag "teremtményt", mert pl. a Jel 21,6-ban ez a szó az Atyára vonatkozik. Az "arkhé" jelent hatalmasságot, birodalmat, uralmat, alapelvet is. Varga Zsigmond J. szótára a Jel 3,14-nél explicite megengedi ezt az utóbbi értelmezést is, és ugyan nem Jánosnál, de az Újszövetség sok helyén találkozunk a "hatalmasság" jelentéssel is.

A kezdet: Gör. arché, amelyből az angol architect (= építész) szó is származik. A szó szerinti jelentése a görög nyelv tudósai szerint: eredet, hatóok, forrás, teremtetlen alapelv (princípium). Tehát Jézus az építész, vagyis az Univerzum Teremtője, miként azt a Kol 1:16-17 nyilvánvalóvá teszi (vö. az előző bejegyzéssel). Ő volt kezdetben (arché) az Atyaistennel (Jn 1:2; Zsid 1:10). Ő teremtett minden lényt, és ő volt minden lény előtt, tehát Ő maga nem lehetett egy lény (egy teremtett entitás) A Jel 1:8-ban (gyakran Alfaként visszaadva) és a 21:6-ban (vö. Iz 41:4; 44:6; 48:12) az arché a Mindenható Úristenre (az Atyaistenre) van alkalmazva, tehát nem lehetséges, hogy teremtett lényt jelentsen, miként azt az ariánus hatás alatt álló szekták állítják. Egy hasonló terminológia is (első és utolsó, Alfa és Omega) vonatkozik Jézusra: Jel 1:17-18; 2:8; 3:14, és 22:13.16. Ennélfogva mind az Atya, mind a Fiú: Isten. A Szentírás tanítja a Szentháromságot: az egy Isten öröktől fogva három Személyben létezik: Atya, Fiú és Szentlélek.

Az "Isten teremtésének kezdete" nem jelenti, hogy teremtmény. Mert Őbenne teremtetett minden, nála nélkül nem lett semmi, ami lett, és Ő kezdetben volt, nem pedig kezdetben lett.

Az Isten szó szerint nem szülte, hanem nemzette a Fiút. (Lényegének képmása, maga is Isten, tisztelni is úgy kell, mint az Atyát.) A Károli szülésről beszél, de ez régies kifejezés. Viszont ez nem alacsonyabbrendű a teremtésnél. Kezdete ezen igehely szerint a teremtésnek (teremtett világnak) van.

A Jel 3,14 nem bizonyítja Jézus teremtménységét. Az "Isten teremtésének kezdete" (arkhé) jelentheti ugyan ezt is, de ugyanígy jelentheti, hogy alapelve (princípiuma) vagy hatalmassága.

Kezdetnek (arkhé) szokás nevezni a hatalmasságokat is (pl. Ef 1,21, Kol 2,10), valamint a kezdet idõpontját. Egyik szóhasználat sem utal arra, hogy amit kezdetnek nevez, az része lenne annak, aminek a kezdete. Máshonnan pedig éppen az ellenkezõjét tudjuk: õbenne teremtetett minden, nála nélkül semmi nem lett, stb.

A Jel 3,14 éppen nem állítja, hogy Jézus teremtmény: az "Isten teremtésének kezdete" önmagában sem egyértelmű, a Kol 1,15-17 viszont sokkal részletesebben és félreérthetetlenül állítja, hogy Jézus minden teremtménynek előtte született, őbenne teremtetett minden, stb. Tehát nem teremtmény. A teremtés kezdete nem csupán az lehet, akit elsőnek teremtettek meg, hanem aki által az egész teremtés a kezdetét vette.

Sokszor hivatkoznak Jel. 3:14-re, amit az UV is így fordít: „Isten teremtésének kezdete”. Azonban az itt szereplő görög kifejezés „arkhé”, személyre átvive vezért, fejedelmet, királyt jelöl, tehát pontosítva: „Isten teremtésének fejedelme”

Ha valaki „Isten teremtésének kezdete” (η αρχη της κτισεως του θεου), az nem (feltétlenül) teremtmény, elvégre itt nem időbeli kezdetről van szó - ha megnézed a kontextust itt Jézusnak a tisztségéről, méltóságáról van szó, nem pedig a koráról. Kezdete e szerint éppen a teremtésnek van, nem a Fiúnak.

Itt inkább annyit mond, hogy a Fiú a teremtésnek eredete, hatóoka, (ős)forrása, kútfeje, teremtetlen alapelve, őselve vagyis kezdete, mert a Fiú által lett minden, nélküle pedig semmi sem lett, ami lett; és benne teremtetett minden az égben és a földön, minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van* mindennél, és minden benne áll fenn.

* figyeld meg, hogy a Biblia sosem használja a Fiú tekintetében a lett kifejezést, hiszen ha teremtmény lenne, így kéne írnia: "ő előbb lett minden másnál". Azonban a Fiú már kezdetben volt (Jn 1:1), ő van (Jn 8:58) isteni örökkévalóságában...

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsidók 13:8)

Másrészt még segít megérteni a vers és "a kezdet" (αρχη) szó értelmét, ha összeveted pl azzal, ahogy Kol 1:18 így szól Jézusról:

„Ő a kezdet…”

Továbbá:

„Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22:12-13)

Ugyanezt "a kezdet" (αρχη) szót használja Biblia az Atyára a Jel 21:6-ban, tehát az αρχη nyilván nem jelent teremtmény.

Érdemes továbbá megjegyezni, hogy csakúgy mint a Logosz fogalmának, az archénak is megvan a maga görög bölcseleti előzménye.

Az ókori görög bölcselők archénak nevezték azt az őselvet, ősokot, amire mindig dolog eredetét vezették vissza, vagyis amiből a világ felépül, vagyis hogy mi a világ kezdete. Tehát az "arché" az a princípium, amiből a koszmosz keletkezik.

Az arché filozófiai fogalmának meghatározására, körülírására a milétoszi természetbölcseletben számos, lényegében egybevágó kísérlet történik. Thálesztől Anaximenészig a korai görög gondolkodók az arché attribútumait ugyanolyan módon jelölik meg: minden létező eredete, első ok, minden létező vége (a dolgok benne, általa pusztulnak el); egységes, lényege állandó, változatlan, de megjelenése (hüposztázisai) változó, mozgása önmagából származik (nem szorul egyéb okra, vagyis önmozgó). (Az arché-fogalom attributális meghatározására nézve lásd Arisztotelész: Metafizika A, 983 b, illetve a következő preszókratikus töredékeket: Thalész – A11, A13, A13b, A22; Anaximandrosz – A1, A9, A10, A11, A14, A15, B1, B2, B3; Anaximenész – A1, A4,A5, A6, A7, A10, A11, A23.)

Persze az, hogy mi az "arché" abban a görög filozófusok nem értettek egyet (pl. egyesek bizonyos anyagok, Püthagorásznál a számok stb.), elvégre nem kaptak kinyilatkoztatást, de az "arché" fogalom kidolgozása sokat segített az Újszövetség üzenetének átvívésében.

Az újszövetségi szentírók átvették ezeket a görög fogalmakat, és új tartalommal töltötték fel: a keresztény tanítás szerint a teremtett világnak az archéje, vagyis a kezdete az Istenség, amelynek része a Fiú is.