Kedves Jehova Tanui. Hol talalhato a Bibliaban, hogy Isten parancsot ad arra, hogy Jehovakent szolitsuk/hivjuk?

"Akik tulajdonnevén szólítják Istent, azok max. Isten barátai lehetnek. Az ókori hűségesek is ebbe a kategóriába esnek."

Nos, az első századtól létező "szellemtől nemzettek" előtt egy új lehetőség nyílott meg, Jézussal társuralkodók lehetnek a Millennium alatt de a számuk korlátozott. (Valószínűleg te nem így gondolod, de ez itt most nem lényeg.) Ami számít az az, hogy Isten előtt nincsenek hűség, vagy "megfelelőségi" kategóriák, csak egyfajta hűség és elismertség van számára!!! Erre az állításodra semmilyen Bibliai bizonyítékot sem tudsz felhozni, mert ilyen nincs.

Az égi reménységűek éppolyan feltételeknek kell, hogy megfeleljenek, mint az ókori zsidó hűségeseknek kellett. Nincs több irányadó mérték, nincs, nem volt korábban sem engedékenység Istennél ebben a vonatkozásban.

"Jézus műve tette lehetővé, hogy a fiúság lelkével közeledhetünk a Teremtőhöz."

Akik így közeledhetnek Istenhez, azok is ugyanolyan feltételekkel teszik, mint a Jézus előtti hűségesek.

"Ha megrekednénk az Ószövetség szintjén, azzal zsidó módon tisztelnénk az Atyát. Hiábavalóvá téve az Úr Jézus művét."

Ezzel pedig csúnyán leminősíted a zsidó hűségesek imádatának az ÉRTÉKÉT! Semmi sem jogosíthat fel erre - a Biblia biztos nem.

"Ha megrekednénk az Ószövetség szintjén, azzal

zsidó módon tisztelnénk az Atyát. Hiábavalóvá

téve az Úr Jézus művét." Ezalatt te mit is értessz? Nem értem, definilálnád mit értessz " zsidó módon tisztelnénk az atyát" alatt?

Itt valaki tévedésben van:Nem YHVH-t kell hívnunk hanem Jézust.Akik keresztények azoknak tudniuk kell ...Csak Jézus szabadíthat meg .

(K.Gy)

Tényleg?

(János 17:3) "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

Bizony ,...a messiás eljött.

János 14,6.

Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam..

7.

Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.

(K.Gy)

YHVH és Jézus sohasem voltak külön ,mert ők egyek.Mikor e világban volt akkor is Jézusban volt így tudott bizonysággal szolgálni az embereknek.Az Atya megdicsőíti a fiút és a fiú megdicsőíti az Atyát...e földön is...Hisz neked is tudnod kellene Jézus gyógyításairól és Lázár feltámasztásáról...

(K.Gy)

Már te is megint hozod a hamis háromságos érveidet, de jellemző módon, meg sem látod, amit írtam, nem hogy még értelmezd is!

Ki az "egyedüli igaz Isten" Jézus szerint???? Ő vagy az az Isten, akit a Biblia JHVH-nak ír az eredeti héber nyelv szerint???? A János 17:3 önmagában is megcáfolja a te háromságodat, azaz itt is csak "kettőségedet". Tehát ezek szerint Jézus NEM AZ "EGYEDÜLI IGAZ ISTEN", hanem annak a FIA! Ha pedig Jézus az Istenét az "EGYEDÜLI igaz Istennek" nevezi, akkor Ő nem lehet a háromság mítosz szerinti "egyenlőségekben" megegyező vele.

A te példáid sem ezt bizonyítják, csak szándékosan kiragadva és félreértelmezed őket.

"Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt."

Hogyan "látták Őt", vagyis Istent az első sz.-i emberek? Mit mond a Biblia a Mindenható Istenről, vagyis Jehováról? Láthatjuk-e Őt a saját fizikai szemünkkel?????

(János 6:46) "Nem mintha bárki is látta volna az Atyát, kivéve azt, aki az Istentől van; ő látta az Atyát."

Akkor Jézus igazat mondott a János 17:3 szerint??? Tényleg nem Ő az "egyedüli igaz Isten"???

János 17:3 & 1Kor 8:6

1. A legtöbbször azért történik konfúzió a Szentháromságot illetően, mert nem értik pontosan, hogy mit is tanít az Egyház. A keresztény tanítás egyértelműen vallja, hogy EGY Isten van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman, három személyben Egy Isten (nem istenek!). Azaz a három személy együtt és külön-külön mindegyik az EGY Isten. Tehát, ha együtt nézzük az isteni személyeket: az egyedül igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ha külön nézzük, kiemeljük a személyeket, akkor: az Atya az egyetlen igaz Isten; a Fiú az egyetlen igaz Isten; a Szentlélek az egyetlen igaz Isten. A Katekizmus így mondja:

A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: egylényegű Háromságot. Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően. A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura.

2. A két általad ajánlott vers ezért pontosan azt mondja, ami a keresztény tanítás.

3. A „jehovák” azonban belemagyaráznak. A Jn 17,3 ugyanis azt mondja, hogy „az Atya az egyetlen igaz Isten” (ami megfelel a keresztény tanításnak), de azt nem mondja, hogy „egyedül az Atya az igaz Isten”, amit csak bele szeretnének magyarázni. A két tétel között világos különbség van. Egyébként olvassunk csak tovább: "részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett" (6. vers) - vagyis a Fiú a Teremtés előtt létezik, és osztozik az idők kezdete előtt az Atya dicsőségében. Még tovább! "Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi." (11. vers) - vagyis az Atya és a Fiú teljesen egy. És még tovább, ez már nem igényel magyarázatot: "Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél." (21-23. vers). Nemcsak ezen vers, hanem több más szöveg megértése szempontjából is fontos tudatosítanunk, hogy az "és" (kai) kifejezés az "azaz", a "pontosabban mondva" vagy az "illetve" jelentéssel is rendelkezhet. A "kai" kötőszó ilyen értelmű használatát illetően ld. például a Jn 15,8 és 18,35 verseit). A Jn 17,3 éppenséggel nem tagadja, hogy Jézus Isten, noha az önmegüresítés állapotában a Fiú érthető módon nem hangsúlyozta istenségét az imában. De ugyanaz az apostol a levelében (5,20) már így fogalmazta meg ugyanezt: "az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez (hútosz) az igaz Isten és az örök élet." Mivel az örök élet az 1Jn 1,2 szerint maga Jézus, az itt említett "ez" (hútosz) is ő, nem csupán az Atya. Ebből pedig következik, hogy Jézusról is elmondható, ami az Atyáról, hogy ő az igaz (vagy inkább "a valódi") Isten (ho aléthinosz theosz). Istent a Fiúban megismerni, abban, akit küldött, az örök élet.

4. A Szentírás általában attribútumokat használ az egy-egy isteni személlyel kapcsolatban, hogy megkülönböztesse az egy Istenségben a három személyt. De ezek az ismertető jegyek mind a három személyre egyaránt vonatkoznak. Vagyis a Szentírás az Atyát, a Szentháromság első személyét leggyakrabb ho Theosz-nak nevezi („az Isten”), a Fiút, a második személyt ho Küriosz-nak („az Úr”), míg a harmadik Személyt to pneuma to hagion-nak („Szentlélek”). Viszont ezek a nevek többször is felcserélődnek, azaz pl. a Fiút is nevezi ho Theosz-nak (Jn 20,28; Róm 9,5; Zsid 1,8; vö. még Tit 2,13; 1Jn 5,20; 2Pét 1,1.); a Szentlelket is nevezi ho Küriosz-nak (pl.2Kor 3,16-18; Zsid 10,15-16), és az Atyát is nevezi ho Küriosznak (Jak 3,9). Tehát a Jn 17,3-ban semmi más nem történik, mint hogy „saját nevén” nevezi az Atyát, viszont ez nem jelenti azt, hogy kizárólagos értelemben kellene érteni.

Itt is a szentírás szóhasználatára kell tekintettel lenni. Például Jézusra több alkalommal úgy utal a Szentírás, hogy „egyedüli Úr” (pl. 1Kor 8:6. Júdás 4), ezen kifejezés alapján mégsem gondolod azt, hogy az „egyetlen” kifejezés itt kizárná az Atyát az Úr-voltából. Vagy az 1Kor 2:11 szerint látszólag a Szentlélek lehetne mindentudó, holott ez is képtelenség. Tehát pusztán ezzel máris felhívtam a figyelmedet a következetlenségedre, valamint a Szentírásnak a nyers, betű szerinti és formállogikai úton való megközelítéséhez való képtelenségére. Mert akkor ha ilyen szóhasználat létezik, akkor máris visszább kell venni abból a lendületből, mely szerint az „egyetlen”, „egyedüli” kifejezések az adott személyt kizárólagosítanák egy-egy attribútum birtoklása tekintetében. Ha esetleg nem esne le, elárulom a megoldást, ez esetekben az „egyetlen”, „egyedüli” kifejezések nem az adott személyre, hanem a lényegére, természetére vonatkoznak. Tehát csak annyi igaz, hogy a Jn 17:3 nem állítja, hogy Jézus Isten volna, de ezen szempontok figyelembevételével az sem mondható el, hogy explicite tagadná ezt. És azok után pedig, hogy az Újszövetség világosan tanítja Jézus valóságos istenségét, úgy ezen versnek ariánus értelmezését máris el kell vetnünk.

5. Itt értünk el az 1Kor 8,6-hoz. Itt a jehovák csak a mondat első felét használják, mint „bizonyítékot” arra, hogy az egyetlen Isten az Atya. De mi van a mondat második felével? „egy Urunk van, Jézus Krisztus”. Akkor, ha a mondat első felében az őrtornyos magyarázat kizárja a Fiút, Jézust mint Istent, akkor ugyanígy a mondat második feléből meg azt kell kiolvasniuk, hogy csak Jézus az Úr, és az Atya nem Úr. Ez így érdekes lenne. Viszont a keresztény tanításba pontosan beleillik, ahogy a másik idézet is, ugyanis pár sorral odébb a Szentírás is jelzi, hogy az Atya és a Fiú egy (Jn 17,11.22; vö. Jn 10,30). Ez pontosan bemutatja a két személy viszonyát a teremtésben és választja őket külön szerepük szerint. Tehát az a személy, akitől van a teremtés, az Atya, míg az a személy, aki által van a teremtés, az Jézus. Ami azt a sokat hangoztatott érvet illeti, hogy itt az Atya egyedül Isten, Jézus kizárásával, azt válaszolhatjuk, hogy ez esetben Jézus bizonyára egyedül Úr, az Atya kizárásával, ami persze lehetetlen. Ez a szöveg logikájából következik. Egyébként Pál ezeket a bálványistenek némelyek általi így nevezése ellen mondja, s nem Jézus Istennek nevezése ellen, tehát ki sem lehet ezellen aknázni. De mi tudjuk, hogy a Fiút ugyanúgy kell tisztelni, ahogy az Atyát, azaz ami tisztelet az Atyának jár, az jár a Fiúnak is. Egyébként a szöveggel az a gond, hogy a magyarban messze más ez, mint az eredetiben. Ugyanis az "Úr" (gör. Küriosz, héber Adonáj) az a szó, amit a zsidó arra alkalmazott, hogy ne mondja ki Isten szent nevét, a JHVH-t - vagyis amikor a Bibliában Isten neve volt leírva, akkor a zsidó az így olvasta ki: "az Úr". Ez a magyar nyelvben nem egyértelmű, mert a magyar másként és sokkal általánosabban használja az "úr" kifejezést. Mindez világos Tamás apostol hitvallásában, amikor így hull térdre Jézus előtt: "Én Uram, én Istenem" (Jn 20,28) - vagyis az "Úr" és az "Isten" jelző a bibliai nyelvben ekvivalens módon alkalmaztatik, az pedig egy szóhasználati sajátosság, hogy az Atya és a Fiú elkülönítése végett elkülönítették őket nyelvileg mint az "Istent" és mint az "Urat". Mire látunk itt példát? Arra, hogy egy-egy mondat kiszakítása a szövegkörnyezetből és kitépése a teljes Biblia összefüggéseiből rossz értelmezésekre és tarthatatlan álláspontokra vezet. Ez nem jelenti automatikusan, hogy Jézus ne tartozna bele az "egy Isten"-be, ahogyan az Atya bizonyosan beletartozik az "egy Úr"-ba (pl. Mt 11,25; Apcs 4,29).

Miért csak a vers első felét nézed? Lám, a módszertani tisztességtelenség vádjai s reád csattan. Ez van abban a versben

A) "...egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik..."

B) "...egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van..."

Ha az A) kijelentésből az következik, hogy a Fiú nem lehet Isten, akkor ugyanezzel a logikával a B) kijelentésből pedig az kövekezik, hogy az Atya nem lehet Úr. Mivel az nem lehetséges, ezért nyilván itt az "egy kifejezés sem azt jelenti, hogy az adott fogalomból kirekeszti a többi isteni személyt. Így tehát a kedvenc versed sem bizonyítja az általad belemagyarázni kívánt állítást.

Továbbá vájtfülűeknek:

+ Jn 17:3-hoz:

[link]

[link]

+ 1Kor 8:6-hoz

[link]

47/

Az értelmezésről csak Jézus beszél te pedig hitről beszélhetnél.Ne ítélj hogy ne ítéltess!Ismered az írást.

János17.8.

Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

Nem ellenem beszélsz hanem a Szentírás ellen...

(K.Gy)

47/

És mivel a felebarátom vagy a Jézus nevében légy szeretetben és békével én is úgyszintén !

(K.Gy)