Lehetek-e így Jehova tanúja?

Kedves kérdező!

A kiközösítés valóban létezik. Én sajnos tapasztaltam, magam is részt vettem benne.

Szüleim akkor lettek tagjai a gyülekezetnek, amikor 7 éves voltam. Nagyon szerettem, sok barátom volt, sokat jártunk össze, nagyon szoros közösség volt. Igaz, gyülekezeten kívül nem sok barátom volt, de nem is hiányoztak.

A baj 13évvel később történt meg, amikor az akkor 17éves húgom beleszeretett egy fiúba, aki nem volt tagja a közösségnek. Sőt, eléggé bűnös életet élt. Apámék eltiltották tőle a testvéremet, bezárták a lakásba, suliban az öcsém figyelte folyamatosan. De ez sem volt elég, hogy távol tartsák tőle. Egyik este kiszökött a házból és napokig nem jött haza. Lefeküdt a fiúval, teherbe is esett. A gyülekezet előtt persze nem maradt titokban és apámon csattant minden. Mindenki őt hibáztatta, mert nem tud rendet tartani a családban. A fiút rá akarták venni, hogy vegye feleségül és kezdjen szorgalmas Biblia tanulmányozásba, majd legyen tagja a közösségnek. Esze ágában sem volt. A gyereket természetesen elvetetni nem lehetett, ez szóba sem jöhetett! Mivel húgom még fiatalkorú volt, apám tartozott felelősséggel iránta. Épp ezért szó volt róla, hogy őt is kizárják a gyülekezetből. Apám mindent megtett volna, hogy ez ne történjen meg. Sokkal buzgóbb hívő lett, mint korábban és "kizártuk a Sátánt a családból". Testvéremhez onnantól nem volt szabad szólnunk. Bár velünk lakott, de nem étkezett velünk, apám nem tekintette a lányának, nem vállalt érte felelősséget. Ehetett, ihatott, lakhatott nálunk, de levegőnek néztük. A szívem szakadt meg érte, de apám és a gyülis barátok elhitették velünk, hogy húgomnak ez majd a javára válik.

Nem vált javára, elköltözött tőlünk a barátjához. Persze a szerelem nem tartott sokáig, elköltözött onnan. Haza nem jöhetett, közben 18éves lett, nem tartoztunk felelősséggel iránta (belegondolni is szörnyű). Anyám kérte, hogy forduljon vissza Istenhez, de addigra tele volt haraggal. Egy anyaotthonba költözött, nagyon szegényen élt. Egyszer öngyilkosságot is próbált elkövetni, szerencsére nem sikerült neki. (És ez mind a mi hibánk) Titokban tartottuk a kapcsolatot, egy ideig nem is tudta meg senki. Amikor kiderült, apám megfenyegetett, hogy én is az ő sorsára jutok, mert nem követem Isten parancsát. Önként léptem ki a Tanúk közül. Egy ideig a húgommal és a fiával laktam, azóta nekem is van családom, ő is talált egy férfit, aki szereti. Már van egy kislányuk is. Apám azóta sem látta sem a testvéremet, sem a családját. Velem beszél ugyan, de csak nagyon ritkán.

Soha többé nem mennék vissza közéjük. Hiszek Istenben, de azt nem hiszem, hogy Isten helyeselné azt a szörnyűséget, amit a húgom ellen elkövettünk.

Andi zsuzsinak.

(Lukács 22:31, 32) 31 Simon, Simon, íme, Sátán magának követelt benneteket, hogy megrostáljon, mint a búzát. 32 De én könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited; és te, ha majd egykor visszatérsz, erősítsd a testvéreidet.. . .

Mint láthatod Jézus szerint egy darabig nem volt Péter abban az állapotban hogy kiváltságos feladatokat kapjon a helytelen tette miatt.Ezért mondta neki, hogy ha majd visszatérsz.

Vagy is nem volt még abban a helyzetben hogy elfogadható legyen Jézus szemében.

S ha rendezte az életét, akkor ismét aktív keresztényként működhet.

Ebben az esetben nem hiszem, hogy lett volna kiközösítés, mert jóval később Pál által lett leíratva, hogy megerősítést nyerjen ez az Istentől jövő elrendezés.

Péter is esett néha túlzásokba, amiért a későbbiekben még maga Pál apostol is rendre helyre igazította Pétert.

Az első században is voltak viták nézeteltérések a gyülekezetben, és ha valaki ott lett volna, akkor ugyan úgy azt mondta volna mint most, hogy ez nem lehet Jézus gyülekezete.

Például amikor Pál és Barnabás igencsak csúnyán össze vesztek.Két testvér, ráadásul az egyik utazó apostol.

gondoltad volna?

„Pál azonban nem tartotta helyénvalónak, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál eltávozott tőlük, és nem ment velük a munkára.” Barnabás nem értett vele egyet. „Ez heves haragkitöréshez vezetett — folytatódik a beszámoló —, úgyhogy [Pál és Barnabás] elváltak egymástól;

Hogyan várhatna valaki teljes tökéletességet amikor mindenki tökéletlen?

A fent említett példából jól látszik hogy mennyire az érzelmekre, és nem az Isteni érvekre van helyezve a hangsúly.

A gyermek nem fogadott szót, és csapdába esett mint Dina amikor kíváncsi volt a Kánaániták életére a bibliában.

Elment közéjük, aztán meg megerőszakolták, pedig meglett mondva ne barátkozzanak kívülállókkal.

Tehát ebből látszik, hogy learatta amit elvetett.

A kislány saját rossz döntést hozott, miért a 8 millió tanú, vagy a vezető testület a hibás?

Mint Ádám és Éva. mondták mit ne tegyenek és azért se. akkor most ki a hibás?

Nem az aki a döntést hozta?

Vállalja érte a felelősséget.!!!!!!!!!!!!!!Ugye nem lett boldogabb, hogy elhagyta a Teremtő istent!.....

Vállalta érte a felelősséget, neveli a fiát, mindent megad neki. Jobb szülő szeretne lenni, mint a mi szüleink voltak. Mert egy anya vagy apa sosem fordít hátat a gyerekének és nem kényszerít erre másokat. Nem bánik úgy vele, ahogy még egy idegennel sem bánnék.

Hogy boldogabb lett-e? Sokkal boldogabb, mindene megvan most és ha teljesen soha nem is teszi túl magát a történteken és nem fog megbocsátani a szüleinknek, de az élete folytatódik.

Istennek nem fordított hátat, de nem tagja semmilyen egyháznak. És mindössze Jehova Tanúinak fordított hátat, ahogy én is. Mert abban hiszünk, hogy Istentől távol áll minden, ami kegyetlenség!

A mózesi törvény szerint aki nem tartotta be Isten törvényét, a családjának kellett rádobni az első köveket aztán a népnek, hogy így kifejezzék, egyetértenek isten ítéletével, hogy a bűnös megkapja méltó büntetését.

Mert ha nem tették akkor azokat is megkövezték, mert akkor isten törvénye ellen állnak azzal, hogy egyetértenek a bűnössel és megbocsátanak neki.

ezek igen kemény állapotok voltak, de megóvta Isten a népét, más emberekkel való keveredéssel, hogy Jézus a megígért vérvonalon tudjon megszületni.(Ábrahám, Jákob Dávid, Mária)

Ha lazábbra vette volna a saját célját magtudták volna hiúsítani, de akkor nem lenne váltság díj, mert tiszteletlenek maradtak a szövetség kötése ellen.Nincs megbocsátás.Az érthetetlenség miatt az emberek maguk alatt vágták volna a fát!!

Kegyetlenség?

Az a kegyetlenség hogy egyes emberek a gyülekezetben büntetlenül akarnak mindenféle rosszat tenni.

Hogyan is lehet így Isten népét tisztán tartani, az Úr napjára?

Az ítélet Isten népén kezdődik, tehát először a népét tisztítja meg mint az aranyat és az ezüstöt.Utána jönnek a nemzetekből valók.

Büntetlenül akarnak mindenféle rosszat tenni?

A húgom szerelmes lett. Hatalmas bűn. A szerelmet még maga Isten sem ellenzi.

Őt választotta, mert szerette attól függetlenül, hogy miben hitt. Isten előtt elvileg minden ember egyenlő, bármiben is hisz. Minden ember az ő teremtménye, így a nyájból elkószált bárány is kedves a szívének. De a gyülekezetben a húgom a fekete bárány volt, amit ki kellett irtani a nyájból.

Ostobaságot követett el, felelőtlen volt, ez igaz, de nem gonosz ember. Lázadni akart, mert apám és a gyülekezet olyan szoros pórázon fogták, hogy nem bírta elviselni. Ez az ő baja, nem kötelező gyülekezeti tagnak lenni. De nem is nagyon volt választása, szinte beleszületett. Kicsi korunk óta a Tanúk vettek körül minket, elvakítottak a tanításukkal, Isten kifordított és félreértelmezett szavaival. Később meg már nem is nagyon volt más, akit-amit ismertünk.

Nem akart ő bomlasztani, bűnt bevinni a közösségbe, csak kereste a boldogságát. És ezért majdnem az életével kellett fizetnie. Nem Isten büntette meg, hanem a gyülekezet és a saját családja. Nem ártott nekik, nekünk sem, mi pedig ellöktük magunktól.

Ha Isten büntetésre kárhoztatta volna, most nem élne boldog életet. Mert most mindene megvan és hálás a sorsnak vagy Istennek. Bárminek is nevezzük, valaki vagy valami gondot visel rá. De az nem a családja és nem a vallás.

"Most nekem új információ ez a kiközösítés. Én nem hiszem el, hogy ilyen létezik. Gondolom ez is csak lejáratás."

Annyira "lejáratás" , hogy ezt a tanúk is elismerik.

Pontosan.

Nem titkoltuk el senki előtt így akik belevágtak azt hitték, hogy őket nem tudja megkísérteni semmi.

A magabiztosság lett a vesztük.

Pál ezért írta, hogy ne legyünk beképzeltek, mert aki azt hiszi, hogy szilárdan áll az vigyázzon mert eleshet.

Akik a biblia tanulmányozást végig csinálták azok tudták mit vállalnak. semmi nem lett eltitkolva.

Akkor Én sem lennék itt.

Ha nem lettek volna a tanúk a segítségemre már halott lennék.

Van miért hálásnak lennem, és senki és semmi nem kényszerít, hogy itt maradjak.

Egy valami kényszerít, az Istenem által érzett szeretetem és hálám, és köszönetet mondok neki naponta a jóságáért, Jézusért, hogy a munkatársa lehetek, nem mindenki mondhatja el ezt magáról, csak igen kevesen.