Kedves Jehova Tanúi! Olvasta-e közületek valaki Szalai András könyveit? "Jehova és a szervezet" illetve"Más Jézus, más lélek, más evangélium" címűt? Mi a véleményetek róla?

Én vagyok az "utolsó" vagyis a 27-es :)

Tovább olvasgattam a Rómaiaknak írt levelet és jópár helyen egyértelműen különbséget tesz Pál Isten és Jézus között.És most az általad linkelt fordításról beszélek.

Pl, a 15 fejezetben amikor arról beszél (17.-verstől)

"17 Tehát van okom rá, hogy dicsekedjek a munkámmal, amit Istenért végzek. De kizárólag azért merek dicsekedni vele, mert Krisztus Jézus által végzem."

Itt is az Istennek végzett szolgálatáról beszél, amit Jézus ÁLTAL végez. Itt is különbséget tesz a két személy között.

Meg beleolvastam a János evangéliumába, amikor imádkozott Jézus Atyjához. Ez is kicsit furin nézne ki, ha a kettő egy lenne:

17 Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: „Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked! 2 Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál. 3 Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél. 4 Befejeztem a munkát, amellyel megbíztál, s ezzel dicsőséget szereztem neked itt a földön. 5 Most pedig, Atyám, fogadj vissza dicsőségedbe és jelenlétedbe, abba a dicsőségbe, amelyben veled együtt laktam, mielőtt a világ létrejött volna.

Jézus itt is MÁSHOZ beszélt. Az Atyjának nevezte Istent. A Fiú pedig nem egyenlő az Apjával, ahogy egy kisgyerek sem ugyanaz a személy, mint az apja.

Mi az örök élet? "hogy megismerjék az egyetlen valóságos Istent, ÉS a Messiás Jézust,akit elküldtél. De nem is folytatom, hisz intelligens vagy, látod a különbséget. Meg ez a csomó visszatérek hozzád, meg imádkozok hozzád Atyám, te küldtél engem.Jézus mindig különálló személyként azonosította.

Napestig lehet ezt folytatni, de legalább megerősödött a hitem abban, hogy Krisztus és Isten külön személy, bár ezt eddig is tudtam :)

"Ezért az első századi és a mai keresztények mondanivalója egyszerűen Jézus,az Ő lénye és tette(vö.Csel 11:20,1Kor2:2)."

Ezzel csak a laikusokat, a tudatlanokat lehet megetetni kedves kérdező!

Jézus vajon miért jött a földre, mi volt a célja??? Mit tett és azt miért tette??? Mondok neked egy verset: "Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát."

Mit mondott Jézus, kik nyerhetik csak el az Isten királyságába való bejutás lehetőségét? Akik cselekszik Isten akaratát. Vajon Jézus mire irányította a figyelmet folyton? Nem éppen Isten égi királyságára? Kicsit alaposabban olvasd el a Bibliát, és ne csak kiragadj belőle!

"Nem is egy szervezethez vagy egyházhoz,hanem JÉZUSHOZ akarják vezetni az embereket."

"Kik" nem akarják egy szervezethez vezetni az embereket? Akik maguk sem tartoznak egy szervezethez? Vajon Jézus és az apostolok azt tanították, hogy nem kell semmilyen szervezethez tartozni? Vajon Jézus nem alapított egy szervezett közösséget??? Vajon a szervezettség nem volt feltétele a tanítványképző munkának??? Akkor szervezetlenül csinálták, a saját fejük után???

"Ha végigolvasod például a Cselekedetek könyvét,ott kizárólag azt látod,hogy akik"megtértek"--azaz elhitték az örömhírt(lásd 1Kor 15:1-11),és a JÉZUSBA vetett hitüket megvallották az örömhír hirdetőinek-,azokat még aznap,AZONNAL meg is keresztelték,és már kereszténynek is tekintették(Csel 2:41-42,8:10:47,16:14-15,27-34)."

Akkor olvasd figyelmesebben, mert sehol sem találsz olyant a Görög Iratokban, hogy gyakorlatilag alaposabb meggyőződés nélkül, hirtelen felindulásból megkeresztelkedtek!!! Akiknek ez gyorsabban ment, különleges események voltak, nem pedig általános jelenség.

Nem is beszélve arról, hogy akkor még egyáltalán nem létezett írott formában a Keresztény Görög Iratok, melyet tanulmányozni lehetett volna. Amit lehetett, az Héber Iratok volt, melyet a bereabeliek tanulmányoztak is naponta.

(Cselekedetek 2:41-42) "Akik tehát szívesen fogadták a szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. És továbbra is az apostolok tanításának és az egymással való osztozásnak, az étkezéseknek és az imáknak szentelték magukat."

Jézus tanítványai valószínűleg beszélték az akkoriban elterjedt görög köznyelvet. A hébert is használták, melyre a templomban volt szükség. Azon a pünkösdön azonban igencsak ’megdöbbentették’ vegyes összetételű hallgatóságukat, amikor mindenkihez a saját nyelvén szóltak. Mi lett ennek az eredménye? Az anyanyelvükön hallott létfontosságú igazságok megérintették a hallgatók szívét. A nap végére a tanítványok kicsiny csoportja egy több mint 3000 főből álló, hatalmas sereggé növekedett.

(Cselekedetek 16:14-15) "És egy Lídia nevű asszony, aki bíborárus volt Tiatira városából, és aki az Isten imádója volt, figyelt, és Jehova szélesre tárta a szívét, hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra. Mikor pedig ő és a háznépe megkeresztelkedett, ezt mondta kérlelőn: „Ha úgy ítélitek meg, hogy hű vagyok Jehovához, jöjjetek el a házamba, és maradjatok ott.” És valósággal kényszerített bennünket, hogy odamenjünk."

Itt nem tudjuk, hogy mennyi idő telt el a keresztelkedésig. Abban az időben nyilvánvalóan az isteni igazságok megismerése sokkal kevesebb információn alapult, mint ma, mivel akkor szinte senki sem vonta kétségbe Isten létezését, ma meg sok országban a materializmus az uralkodó eszme. De a hamis vallások (az ún. "kereszténységgel" az élen) szintén a soksorosára növekedtek. Nem kellett leleplezni a háromság mítoszát, a lélek halhatatlanságának a hiedelmét, a pokol tűzet, mint a gonoszok feltételezett bűnhődésének a helyét, vagy állapotát, stb-stb.

(Cselekedetek 16:27-34) "Amikor a börtönőr felébredt álmából, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kihúzta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy elszöktek a rabok. Pál azonban hangos szóval felkiáltott, ezt mondva: „Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!” Az tehát világosságot kért, beugrott, és remegés fogta el, úgy borult le Pál és Silás elé. Majd kivitte őket, és ezt mondta: „Uraim, mit kell tennem, hogy megmentést nyerjek?” Ők így szóltak: „Higgy az Úr Jézusban, és megmentést nyersz, te és a háznéped.” Aztán szólták Jehova szavát neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig maga mellé vette őket az éjszakának abban az órájában, és kimosta sebeiket, majd ő és az övéi késedelem nélkül megkeresztelkedtek mindahányan. És elvitte őket a házába, asztalt terített nekik, és nagyon örvendezett egész háznépével, most, hogy hitt az Istenben."

Nem mindig kell sokáig bibliatanulmányozást folytatni az érdeklődőkkel, gyorsabban is eljuthatnak a becsületes szívűek a megkeresztelkedés lépéséig.

E börtönőr és a családja pogányok voltak, akik egyáltalán nem ismerték a Szentírást. Ennek ellenére még akkor éjszaka hívők lettek. Mi több, „megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan”. Ezek rendkívüli körülmények voltak, ámde az újak megtaníttattak az alapvető igazságokra, aztán a gyülekezeti összejöveteleken további dolgokat tanultak.

Bár eredetileg az Isten kezétől jövő földrengés szolgált arra, hogy istenfélelmet keltsen a börtönőr szívében, mi nem számíthatunk rá, hogy Isten ma is ilyen látványos módon térít észre minket és így oszlatja el az ellenállásunkat. E férfi és háza népe esetében nem csupán arról volt szó, hogy általában higgyenek Jézusban s ez máris a megmentés állapotába hozza őket. De arról sem volt szó, hogy nap mint nap igazodjanak a keresztényi életmódhoz. A beszámoló ugyanis azt mondja, hogy Pál és Silás „hirdették Jehova szavát neki és vele együtt mindazoknak, akik a házában voltak”. Ez azt is jelentette, kellő ismeretet kellett szerezniük Jehováról, hogy előbb bűnbocsánatot nyerjenek korábbi vétkeikre azon az alapon, hogy elfogadták a váltságáldozatot. Ez igen rövid idő alatt, mindössze egyetlen napon ment végbe náluk.

Nyilvánvaló, hogy olykor lehet gyorsabban és hatékonyabban is tanítani, de ez egyéni képesség és szívállapot kérdése - valamint a körülményeké is. Ma nincsenek csodaadományok (mint pl. a nyelveken szólás), mint az első században. De az is nyilvánvaló, hogy ez csak az alapvető és elengedhetetlen ismeretekhez juttatta hozzá pl. a börtönőrt, és utána alaposabb tanulásban részesült.

A bereabeliek jó példa arra, hogy általában alapos kutatás és tanulás is szükséges annak, aki nem akar hiszékennyé válni!

"Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok."

Két lényeges dolgot figyelhetünk meg ebben az idézetben. Először is a bereaiak készségesen hallgatták Isten Szavát; másodszor pedig nem fogadtak el mindent vakon, úgy gondolva, hogy biztosan úgy van, ahogy mondták nekik, hanem ellenőrizték a hallottakat a Szentírásban. A keresztény misszionárius, Lukács alázatosan megdicsérte a bereaiakat ezért, és „nemesebb gondolkodásúakként” utalt rájuk.

Minthogy ma annyi, de annyi ellentmondásos vallási és erkölcsi tanítással találkozhatunk, fontos követnünk a nemes gondolkodású bereaiak példáját.

"hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké"

Jól mondod, sokan ma így lesznek hívővé! Mindenesetre nem meggyőző kritika valakiket azért bírálni, mert nem akarnak elhamarkodottan dönteni, hanem a Biblia fényében alaposak akarnak lenni!!! Nevetséges vagy. Ha történetesen a Tanúk azt az utat választanák, hogy felelőtlenül, felületes ismerettel, gyorsan tömegeket keresztelnének maguk közé, akkor az ócsárlók ezért átkoznának miket - és még akkor jogos is lenne!!!!

"Jézuson kívül még kiben és miben kellett bíznod?"

„Ne bízz az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincs megmentés.” - ez is a Biblia része. De a teokratikus vezetést már az első tanítványoknak is tiszteletben kellett tartaniuk!

A 37-es verseidhez: vajon a hitük ezen embereknek arra késztette-e őket, hogy cselekedjék Isten akaratát???? Vajon elég-e a hit Jakab szerint???

(Jakab 2:17) "Ugyanígy a hit is, ha nincsenek cselekedetei, halott önmagában."