Melyik egyház vagy gyülekezet áll a legközelebb a Bibliai tanításokhoz?

45-ös és 51-es

Már megbocsáss, de nem hinném, hogy egy olyan emberrel kéne, vitába keverednem, aki nem tud, sértő szavak nélkül megjegyzést írni. Majd ha felnőttél, talán lehet róla szó.

Szia :)

@ kvasnika lászló:

Már nem először javaslom neked, hogy nézz körül az oldalon, mivel ezek a témák már többször ki lettek tárgyalva. Ha lefuttatsz egy keresést a "Jehova Tanúi" kifejezésre, kb. 6 oldalnyi, azaz kb. 180 kérdést fogsz találni.

Úgyhogy csak röviden:

<Az igaz hogy a helyes kiejtést nem lehet tudni mivel az akkori zsidó nyelvjárásban nem használtak magánhangzokat.>

Nem a "nyelvjárásban", hanem az írásban.

< De magyarul kiejtve az hogy Jehova szerintem jó. >

Akkor olvasd el az alábbi oldalakat, ami nem kevés idő, de kiválóan leírják, hogy miért nem jó:

[link]

[link]

[link]

< a 144 000 ember akik áron vétettek meg velük szemben mi a kifogásod????>

Velük szemben semmi, csak az Őrtorony-teológiával szemben vannak kifogásaim...

A Bibliában ugyanis feketén-fehéren ez áll: "És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve." (Jelenések 7: 4, Károli fordítás)

Tehát Izrael fiai, nem pedig Jehova Tanúi.

<Vannak égi reménységüek és vannak földi reménységüek a feltámadással kapcsolatban.>

Újabb ŐT-teológia, csakhogy ezeknek a kifejezéseknek én nyomát sem találom a Bibliában; egyetlen fordításban sem találkoztam még az "égi reménységűek" és a "földi reménységűek" kifejezésekkel.

Nem is folytatom, szerintem ennyi bőven elég..

@ lsandor:

< A Jehova forma - azért ezt használjuk, mert a magyar nyelvben ez az általánosan elfogadott kiejtési forma.>>

Tévedés. A JT-ken kívül nem sokan használják így, inkább a kutatók szerint is legvalószínűbb Jahve alak a közismert keresztény körökben. Számokban kifejezve: Magyarországon van kb. 23.000 JT, ezzel szemben többszázezer evangéliumi / bibliai keresztény. [Nem véletlenül nem veszem figyelembe a papíron vallásosakat vagy a hétvégi keresztényeket stb., pedig akkor több milliót is írhattam volna.]

< ... bárkivel hajlandóak vagyunk arra, hogy az adott személy vegye elő a saját Bibliafordítását és abból megmutatjuk, hogy mit tanít a Biblia valójában. >

Akkor így kezdésnek légy oly kedves megmutatni mondjuk a Károliban, hogy

- az Újszövetségben hány helyen szerepel a Jehova név, vagy akár a JHWH tetragrammaton;

- hol mondta Jézus, hogy "házról házra" járva kellene "prédikálni" [pláne területkártyával és kötelezően leadandó "szántóföldi jelentéssel"...];

- mely igeversek szerint jártak így a tanítványok;

- hol szerepelnek a fentebb említett égi és földi reménység kifejezések

@ Steven.7even:

Nem haragszom, nem vagyok olyan. :)

< "... a JHVH tanúiéban van a legkevesebb "kivetnivaló", (ez az én észrevételem)>

Gondolom, úgyis végigolvastad a jelen válaszomat, hát láthatsz néhány kivetnivalót; pedig ez csak töredék. Neked is javaslom a régi kérdések böngészését, nagyon hasznos. Vagy ha gondolod, tudok mutatni linkeket.

< Ezért hoztam fel, inkább olyan "kivetnivaló" dolgokat a többi keresztény hitben, mint a bálványimádat, és a karácsony ünneplése, mivel ezek maguktól értetődően hibás és egyben bűnös szokások. >

Én, mint írtam, nem vagyok katolikus, tehát nem imádkozom szobrok vagy képek előtt, és szentekhez sem. Nem ünneplem "a karácsonyt", mint pogány ünnepet, de semmi kifogásom Jézus születésének megünneplése vagy az arról való megemlékezés ellen. Volt olyan év, amikor részt vettem ilyen jellegű Istentiszteleten, volt, amikor nem; kb. 10 éve nem állítok karácsonyfát, viszont díszítem a lakást; az ajándékozásból meg soha nem is csináltam fesztivált. De a lényeg, hogy a Biblia sehol nem tiltja Jézus születésének ünneplését vagy a megemlékezést.

De nézzük a JT-ket: Az alakulástól kezdve több évtizeden át még ők is ünnepelték a karácsonyt "rendesen", azaz fával, miegyébbel, csak később váltottak (nem ez az egyetlen eset, mert például a keresztet is használták eleinte...).

Ami pedig még visszásabb: C. T. Russel érdeklődött az okkult tanok iránt, piramidológiával is foglalkozott, és ezt tanította is, ill. a később tévesnek bizonyuló számításait is ez alapján végezte. Tudtad?

Halála után egy piramis alakú emléketművet állíttattak a hívei a sírjához közel, nem kevés furcsasággal (pl. szabadkőműves jelképpel)...

A YouTube-on is van több videó erről, megmutatom a kereső első találatát:

http://www.youtube.com/watch?v=ngYDytpKSCk

Nos, mindezek után bizonyára kezd elbillenni az a mérleg a másik irányba... :)

Ismét Saca:

"Csak az a nehéz, hogy egy személy beismerje, hogy változtatnia kellene..."

Néztél mostanában tükörbe? Próbáld ki. ;)

GBU

Szia Berta Wooster.

Sajnos az az állításod, hogy "De a lényeg, hogy a Biblia sehol nem tiltja Jézus születésének ünneplését vagy a megemlékezést" nem elég ok, arra hogy igen is meglehet tartani. Sokszor találkoztam már, ezzel a mondattal, minden olyan keresztény ezt hozza fel kifogásnak, aki ünneplik a karácsonyt. Először is, már említettem, hogy a karácsony eredetileg egy pogány ünnep volt, amíg a keresztény térítők el nem fogadták, és ki nem sajátították. Másodszor nem lehet tudni 100%-osan, hogy akkor született Jézus. Harmadszor pedig, ha még így is van (tehát akkor született) még így sem helyes megünnepelni, mert a Biblia sehol sem említi hogy meg kéne. Még az apostolok sem tették, plusz a Bibliában alig van pár helyen szó, a születésnapok ünnepléséről, és ahol van is, ott rossz történetet mesél el. Így van ez Heródes születésnapjával, a lánya Keresztelő János fejét kívánta, tőle egy tárcán ajándékul.

Jézusnak nem a születését kell ünnepelnünk, hanem a haláláról kell megemlékeznünk.

Kedves Berta!

Többnyire egyetértek a véleményeddel,mint most is, de egy apró megjegyzésem lenne katolikusként.

Én nem szoktam szobrokhoz vagy képekhez imádkozni, ezeket inkább dekorációnak tekintem a templomban, és így eszembe nem jutna ezekhez imádkozni. Nem tudom, hogy más katolikusok tesznek-e ilyet, mert a helyi gyülekezetünkben sem tapasztaltam még azt, hogy valaki így tett volna.

Nos Berta érdekes, hogy a Károli is a Jehova formát használja. Illetve, ahogy már ezerszer elmondtam de ismét el kell, hogy nem kardoskodok amellett, hogy melyik forma a helyes, de ezeket a gondolatokat érdemes meggondolni a Jehova formával kapcsolatban, de nem olyan céllal, hogy akkor sem:

A héber nyelvben Isten nevét így írják: יהוח. Ezt a négy betűt, amelyet jobbról balra olvasnak, általában Tetragrammának hívják. A Bibliában említett sok személy- és helységnév tartalmazza az isteni név rövidített formáját. Lehetséges, hogy ezek a tulajdonnevek nyomra vezethetnek azt illetően, hogyan ejtették ki Isten nevét?

A washingtoni (USA) Wesley Teológiai Szeminárium nyugalmazott egyetemi tanára, George Buchanan professzor szerint a válasz igen. Buchanan professzor így magyarázza: „ Az ókori időkben a szülők gyakran az istenségeik után nevezték el gyermekeiket. Ez azt jelenti, hogy úgy ejtették ki gyermekeik nevét, mint ahogyan istenségeik nevét. A Tetragrammát használták az emberi nevekben, és mindig a középső magánhangzóval.”

Vizsgáljunk meg néhány példát azokból a tulajdonnevekből, amelyek a Bibliában találhatók, és amelyek tartalmazzák Isten nevének rövidített formáját. A Jonathán a héber Bibliában úgy fordul elő, hogy Jó·na·than′ vagy Jéó·na·than′, amelynek jelentése ’Jaho vagy Jahova adta’ — mondja Buchanan professzor. Illés próféta neve a héberben ʼE·li·jah′ vagy ʼE·li·ja′hu. Buchanan professzor szerint ez a név azt jelenti: ’Jahoo vagy Jahoo-vah az én Istenem’. Ugyanígy a Jósafát név héber megfelelője a Jéó-sa·phat′, ennek jelentése pedig ’Jaho ítél’.

A Tetragramma két szótagos kiejtése, a „Jahve” nem teszi lehetővé, hogy az o magánhangzó része legyen az isteni névnek. Viszont számtalan bibliai névben, amelyben szerepel az isteni név, szerepel ez a középső magánhangzó mind az eredeti, mind a rövidített formákban, ilyen például a Jehonathán és a Jonathán. Ezért Buchanan professzor ezt mondja az isteni névről: „Egyetlen esetben sem marad ki az oo vagy az oh hangzó. Néha a szót lerövidítik »Ja«-ra, de soha nem »Ja-ve«-ra . . . Amikor a Tetragrammát egy szótaggal ejtették ki, azt »Jah« vagy »Jo« formában tették. Amikor három szótaggal ejtették ki, »Jahova« vagy »Jahoova« lehetett. Ha bármikor is lerövidítették két szótagra, az valószínűleg a »Jaho« volt” (Biblical Archaeology Review).

Ezek a gondolatok segítenek nekünk, hogy megértsük, miért mondta Gesenius, XIX. századi hébertudós a Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures című művében a következőt: „ Azok, akik úgy gondolják, hogy יְהוָֹה [Je-ho-vah] volt [Isten nevének] helyes kiejtése, egyáltalán nem állítják ezt alaptalanul. Ha ezt a kiejtést használták, a rövidített szótagok, a יְהוֹ [Je-ho] és a יוֹ [Jo], amely szótagokkal sok tulajdonnév kezdődik, sokkal kielégítőbb magyarázatot nyernek.”

Ennek ellenére a The Five Books of Moses című műben Everett Fox a következőkre mutat rá: „ A héber [isteni] név »helyes« kiejtésének felfedezésére tett egykori és jelenlegi próbálkozások sikertelenek; sem az időnként hallott »Jehova«, sem pedig a tudósok körében általánosan elterjedt »Jahve« formát nem lehet meggyőzően bizonyítani.”

A tudományos vita kétségtelenül tovább folytatódik. A zsidók felhagytak az igaz Isten nevének kiejtésével, mielőtt a maszoréták kidolgozták volna a magánhangzók jelölésének rendszerét. Így nem lehet egyértelműen megállapítani, mely magánhangzók kapcsolódtak a JHVH (יהוה) mássalhangzókhoz. Mégis, a bibliai személyek nevei, melyeknek a helyes kiejtése soha nem merült feledésbe, kézzelfogható módon nyomra vezetnek bennünket azt illetően, hogyan ejthették ki az ókorban Isten nevét. Ezért néhány tudós mindenképpen egyetért azzal, hogy a „Jehova” kiejtés valójában nem annyira „torz”.

Nos egy helyen biztosan szerepel az Újszövetségben az Isteni név, mégpedig ott, ahol a Biblia Jézus életének kezdetéről számol be, amikor a zsinagógában felállt és ott Ézsaiás könyvéből olvasott fel, abban a részben pedig amit akkor felolvasott szerepel Isten neve.

Házról házra való prédikálás: Annak ellenére, hogy a szanhedrin betiltotta a prédikálómunkát, a tanítványok mindennap prédikáltak és tanítottak „a templomban és házról házra” (Csel 5:42). Mit jelent pontosan az a kifejezés, hogy „házról házra”?

Az eredeti görög szó – katʼ oi′kon – a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy ’ház szerint’. Több fordító is megállapította, hogy a ka·ta′ szót úgy kell érteni, hogy amikor a tanítványok prédikáltak, egyik háztól a másikhoz mentek. A Lukács 8:1-ben is hasonló jelentése van a ka·ta′ szónak. E szerint a vers szerint Jézus „városról városra és faluról falura” prédikált.

A szó többes száma – katʼ oi′kusz – szerepel a Cselekedetek 20:20-ban. Pál apostol itt ezt mondja a keresztény felvigyázóknak: „nem tartottam vissza magam attól, hogy . . . nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket”. Pál itt nem arról beszélt, hogy a vének otthonaiban tanított, ahogy azt néhányan állítják. Ez a következő versből is kiderül: „alaposan tanúskodtam zsidóknak is, görögöknek is az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről” (Csel 20:21). Jézus minden módszert kihasznált annak érdekében, hogy mindenkit illetve minél több embert elérjen. A mi módszereink is ezt a célt szolgálják

És mi a bajod az égi földi reménység kifejezéssel? Amúgy tudom, hogy bármilyen érvet is írjak, nem vagy hajlandó elfogultság nélkül elolvasni, de hát ne tedd

Nos egy helyen biztosan szerepel az Újszövetségben az Isteni név, mégpedig ott, ahol a Biblia Jézus életének kezdetéről számol be, amikor a zsinagógában felállt és ott Ézsaiás könyvéből olvasott fel, abban a részben pedig amit akkor felolvasott szerepel Isten neve.

(Lukács 4:16-21) 16 És Názáretbe érkezett, ahol nevelkedett; és ahogy szokása volt sabbatnapon, bement a zsinagógába, és felállt olvasni. 17 Átnyújtották tehát neki Ézsaiás próféta tekercsét, ő pedig szétbontotta a tekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez volt megírva: 18 „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadon bocsátást prédikáljak a foglyoknak, a vakoknak pedig a látás helyreállítását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, 19 hogy prédikáljam a Jehovának elfogadható évet.” 20 Azzal összegöngyölítette a tekercset, visszanyújtotta a szolgálattevőnek, és leült; a zsinagógában mindenkinek a szeme fürkészőn rászegeződött. 21 Azután így szólt hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok.”

Tehát ha nézed mondjuk a Károli fordítású Bibliát akkor itt nem tartalmazza az Isten nevet, tehát a Lukács 4: 16-21-ben. De ha kikeresed azt a Bibliaverset, amelyet felolvasott, tehát az Ézsaiás 61: 1, 2-t akkor ott szerepel az Isteni név az eredeti iratokban, tehát akkor a Lukács 4: 16-21-ben is kellene, hogy tartalmazza.

Illetve érdemes még ezt is végiggondolni:

A IV. évszázadban Jeromos (Sophronius Eusebius Hieronymus) ezt írta: „MÁTÉ, akit egyúttal LÉVINEK is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Judeában, azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hivőkké” (A kiváló férfiakról. III. fejezet, Ókeresztény írók, III. köt., Ladocsi Gáspár fordításában). Ez az evangélium 11 közvetlen idézetet tartalmaz a Héber Iratokból, ahol a tetragram megtalálható. Semmi okunk sincs azt hinni, hogy Máté nem úgy idézte a részleteket, ahogyan azok le lettek írva abban a héber szövegben, melyből idézett.

A Keresztény Görög Iratok más ihletett írói több száz helyen idéztek a Septuagintából, azaz a Héber Iratok egyik görög fordításából. A Septuaginta korai másolatai sok helyen közvetlenül a görög szövegben tartalmazzák a héber tetragramot. Azzal a magatartással összhangban, amit Jézus tanúsított Atyja neve iránt, Jézus tanítványai nyilván megtartották a nevet ezekben az idézetekben. (Vesd össze: János 17:6, 26.)

A Journal of Biblical Literature című kiadványban George Howard, a Georgiai Egyetem munkatársa ezt írta: „Nem kétséges számunkra, hogy a görögül beszélő zsidók a görög nyelvű írásaikban továbbra is kiírták a יהוה-t. Továbbá igen valószínűtlen, hogy a konzervatív, görögül beszélő, zsidó származású korai keresztények eltértek ettől a szokásuktól. Bár közvetetten valószínűleg az [Isten] és [Úr] szavakat használták, amikor Istenre utaltak, de rendkívül furcsa lett volna, ha a tetragramot elhagyták volna a bibliai szövegből . . . Mivel a tetragram még benne volt a korai egyház Szentírását képező görög nyelvű bibliai iratokban, ésszerű azt hinni, hogy az Úsz. [Újszövetség] írói megtartották a bibliai szövegben a tetragramot, amikor a Szentírásból idéztek . . . Amikor azonban a görög nyelvű Ósz.-ből [Ószövetségből] eltávolították, az Úsz. ósz.-i idézeteiből is eltűnt. A tetragramot tehát valamikor a második század kezdetén szoríthatták ki a szurrogátumok [helyettesítő betoldások] mindkét Szövetségből” (96. évf., 1. sz., 1977. március, 76—7. o.).