Jehova Tanúja vagyok. Mit szeretnétek tőlem kérdezni?

Engem az érdekelne, ha tegyük fel ebben a kérdés-válasz kavalkádban ráeszmélnél egy témával kapcsolatban és meg is győződnél róla, hogy mégsem úgy van, ahogy azt a Társulat tanítja.

Van erre valamiféle procedúra, mit kell ilyenkor tenni?

Beszélsz a vénekkel? Vagy más JT-val vitatod meg? Hogyan történik meg a helyesbítés?

"Egyetemesen a normális, helyes gondolkodás azt jelenti, amit jelent, nem pedig azt, amit belemagyarázol."

Hát tényleg nem vagy egy értelmező kéziszótár! Tudod mit csináltál? Egy az egyben lecserélted az egyetemes Isteni igazságokat, alapelveket a te "egyetemesen normális gondolkozásoddal". Csak azt nem tudom, hogy honnan szedted ez utóbbit? Mit értesz alatta és miért pont azt és nem mást? Bennünk lévő "ösztönre" gondolsz, mit "vezérelv"? De akkor meg honnan van ez az ösztön és miért tér el sok emberben annyira?

"Miért vonatkoztatod az eltévelyedett látásmóddal bírókra is a normális szót..."

Mihez képes "eltévelyedett" látásmódról beszélsz? Kinek az álláspontja számít? Miért pont a tiéd?

"... ha én a normális egyértelmű jelentésére értem, amit mondok?"

Már miért volna "egyértelmű" a jelentése, ha nincs egy központi és ténylegesen EGYETEMES IGAZSÁG, melyet elfogadsz és melyhez igazodsz???

"Direkt próbálsz mindent elferdíteni?"

Szerintem nagyon is jogos kérdéseket tettem fel neked, nem hinném, hogy ferdíteném?

"A NORMÁLIS azt jelenti, hogy NEM ROSSZ, NEM GONOSZ CÉLÚ"

Dobálódzol a fogalmakkal, de a definíciód MIÉRTJE nem derül ki belőle. Ha nincs egyetemes igazság, melyet egy megfellebbezhetetlen felsőbb hatalom diktál, akkor honnan veszed azt, hogy Hitler volt a gonosz és rosszat akart? Akkor a materialista evolúció marad, mely szerint Hitler csak jót tett az "árja fajnak".

"Így is lehet nézni – mármint mindkét oldalt – de világosabban hogy adjam már a tudtodra, hogy e két szót a maga egyöntetű és minden negatívumot kizáró voltával értem jó keresztényi gondolkodással?"

Most akkor a keresztényi gondolkozás hogy jön ide? Te nem hiszel Istenben, igaz? Vagy csak nekem akarsz példálózni?

A "jó ember", valamint a "bűn" fogalmát csak úgy érthetjük meg, csak akkor lesz egyáltalán jelentősége ezen szavak használatának, ha van egyetemes tekintély, aki pontosan definiálja. Enélkül sajna értelmét veszti a jelentésük!

pergamon egy nagyon jó megközelítést alkalmazott, mikor a jóságot, mint a szüleid szeretetét definiálta, és ha ez jónak számít, akkor az ember teremtőjének a szeretete nem sokkal fontosabb?!

Ja, hogy te nem hiszel benne? Ha egy lázas beteg ember eltöri a lázmérőjét, bizonyítja ezzel, hogy nincs láza? Ha te nem hiszel Istenben, változtat ez azon, hogy mégis van, akkor te (is) gyógyításra szorulsz?

Emberi értékmérő, vagy mérce alapján persze hogy igaz az, hogy lehetsz értékes ember. De isteni alapján már más a helyzet. Isten ugyanis pontosan definiálja a "jó" és a "rossz" fogalmát is.

Ezért az, hogy te vagy én "jó embernek" tartjuk-e magunkat, vajmi keveset jelent, hiszen Isten az, aki előtt jónak kell lenni.

"Az édesanyám, akinek a petesejtje, és édesapán, akinek a magja adott engem, nos ők a SZÜLEIM, nekik köszönhetem az életem, irántuk tisztelettel és szeretettel viseltetek. A hasonlat így bukik meg újfent. Nem tudsz olyat mondani, ami engem cáfolna meg, ami igazolná, hogy mégsem vagyok jó ember."

Ez elég rövidlátó gondolkozás. Az életed csak áttételesen köszönheted nekik, hiszen az életet ők is úgy kapták. Tehát nem igaz az, hogy csak nekik tartozol köszönettel!

"Engem az érdekelne, ha tegyük fel ebben a kérdés-válasz kavalkádban ráeszmélnél egy témával kapcsolatban és meg is győződnél róla, hogy mégsem úgy van, ahogy azt a Társulat tanítja."

Ezt én is kérdeztem már tőletek, de egyetlen becsületes ember nem volt még, aki elismerte a tévedését! Mert itt hamis vádak halmazai vannak, melyek közül szinte mindről bebizonyosodott, hogy hamis vádak - ha nem itt, e kérdésnél, akkor másiknál.

""Az édesanyám, akinek a petesejtje, és édesapán, akinek a magja adott engem, nos ők a SZÜLEIM, nekik köszönhetem az életem, irántuk tisztelettel és szeretettel viseltetek. A hasonlat így bukik meg újfent. Nem tudsz olyat mondani, ami engem cáfolna meg, ami igazolná, hogy mégsem vagyok jó ember."

Ez elég rövidlátó gondolkozás. Az életed csak áttételesen köszönheted nekik, hiszen az életet ők is úgy kapták. Tehát nem igaz az, hogy csak nekik tartozol köszönettel!"

Hallottál bizonyos Charles Darwin nevezetű egyénről? És az ő fajfejlődési elméletéről? Ami nem lett megcáfolva, tehát kitől kapták a szüleim az életet?! Csak nem az ő szüleiktől?

Engem az érdekelne, ha tegyük fel ebben a kérdés-válasz kavalkádban ráeszmélnél egy témával kapcsolatban és meg is győződnél róla, hogy mégsem úgy van, ahogy azt a Társulat tanítja.

Van erre valamiféle procedúra, mit kell ilyenkor tenni?

Beszélsz a vénekkel? Vagy más JT-val vitatod meg? Hogyan történik meg a helyesbítés?

Ezt én is kérdeztem már tőletek, de egyetlen becsületes ember nem volt még, aki elismerte a tévedését! Mert itt hamis vádak halmazai vannak, melyek közül szinte mindről bebizonyosodott, hogy hamis vádak - ha nem itt, e kérdésnél, akkor másiknál.

Engem most itt maga a folyamat érdekel, hogyan működik ez a JT szervezetben.

Én itt egy kérdést tettem fel a kérdezőnek, mert erre bátorít a saját kérdésfeltevésében és szeretnék tőle egy választ, hogyan működik ez a JT szervezetében.

Nincs olyan, hogy egyetemes Isteni igazság. Az alapelveket, amelyeket vallok normális gondolkodás címén, olyan dolgok, amelyek a Biblia szerint is megállnak a helyüket. Nem bántok se szóval se tettel másokat. Nem lopok, nem hazudok, nem csalok, nem paráználkodom, óvóm a környezetem, becsületes vagyok, segítek akin csak tudok saját magam javát a háttérbe szorítva, és fontos számomra az igazságosság. Megbízható, önzetlen, jószívű, kedves, mindez én vagyok. Ilyen és ehhez hasonló tulajdonságokat kell érteni azon, amikor azt mondom normális, helyes. Általában ezt is értik rajta a normális emberek.

Egyetemesen meg lehet határozni dolgokat. Például a tojás mindenkinek tojás, de vannak olyanok, akik azt mondják, „Az biza nem tojás, hanem kő.” Aki azt mondja hogy kő, vagy életében nem látott még tojást, vagy hazudik, vagy egyszerűen rossz a nézete. Hogy átültessem a mondandómba a példát, a NORMÁLIS és HELYES = TOJÁS, a KŐ pedig a te álláspontod akkor, amikor megfordítod a „helyes cselekvés” értelmét, és pl. az Inkvizíció által elkövetett bűnökre gondolsz – amit igaz, hogy helyesnek tartottak akkor, de az még nem változtat azon, hogy nem voltak azok.

Az embernek van agya, és ha rossz behatás nem éri, egészségesen gondolkodóként fel tudja fogni, mi rossz és mi nem. Akit viszont valamely rossz behatás formált, másként szemléli a dolgokat, de azokat az embereket nem a normális szóval definiáljuk. Káros behatás címén ténylegesen káros dolgokat értek: kisgyerekkorukban bántalmazott (értsd itt: megerőszakolt) fiúk, akik felnőtt korban nagy százalékban ugyanazt megteszik, mint velük tettek. Vannak akik szexuális érdeklődésükben változnak meg a történtek hatására, ez is egy kimenetel, de most nem erről kívánom kifejteni a véleményem.

Az egyáltalán nem káros, ha valaki jó emberként él, jót cselekszik, de eközben nem követ vallásokat. Ez a lényeg.

Nem egy istentől függ egy szó egyértelmű jelentése. Isten mondja meg például hogy a tojás, tojás? Ugye hogy nem. Te is tudod, én is tudom, hogy az tojás, és egyikünk sem cáfolja, mivelhogy mindketten EGYÉRTELMŰEN látjuk, hogy tojás. Szó sem esik róla, hogy esetleg kő lehetne, mivel magától értetődő micsoda. Ilyen az egyetemleges igazság, olyasvalami, amit nem lehet cáfolni, és amiről én beszélek.

A definíciók miértje egyszerű. Más szavakkal próbálom elmagyarázni azt, amit a saját jelentéstartamával másként értelmezel.

A keresztényi gondolkodást azért írtam, mivel láttam, mint előzőleg írom, másként veszed egy pozitív szó jelentését. Nem vagyok vallásos, nem követek semmi hitet, de ha a jó tulajdonságok és pozitív szavak pozitív cselekvésekkel megállapított példáit te azonnal rossz értelemben veszed, talán egy ilyen szó segít eljutni a következtetésig, mit akar mondani a másik fél. Tehát nem a gonosz szándékú emberek álságos cselekedeteiről írok, hanem a jó szándékúak szívből jövőéről.

Pergamon példája csak akkor jó, ha hiszel Istenben, valóban létezik, és ő teremtett, emellett pedig Isten szemében számított a „jóság”, nem pedig emberi mértékkel. Ő egyébként nem isten szemében, hanem általánosságban írta, hogy jó ember „emberi léptekkel” Isten imádata nélkül nem lehetséges. A te lázmérős példád bár mutatós, ugyanúgy megfordíthatjuk, ahogy te a tulajdonságok értelmezésénél tetted - ha találsz pár apró szilánkot a padlón, azonnal tudod, hogy lázmérő volt, csak ripityára tört? Lehetett egy üveg is, aminek icipici darabjai ott maradtak. Ha csak az az 1-2 pici darabka a kiindulás pont, miért építesz belőle lázmérőt, mikor üvegpoharat is lehet?

Igaz, ha nem lettek volna nagyszüleim, és így tovább, nemhogy a szüleim, de én sem lennék. De visszautalva kicsit fentebb, ha nem hisszük a teremtést, és adva van a két szülő, az ő csodájuk, hogy egy harmadik, negyedik életnek is képesek esélyt és lehetőséged adni.

Emberi értékben tehát, mint végül írod, lehetek jó ember. Két ember barátságában ez számít, és nem az isteni hányados.

>>Ha Isten mindhárom személye valóságos Isten, és köztük semmi különbség nincsen, akkor a három valóságos Isten közül melyik áll három személyből, csak az egyik, vagy a háromból kettő, vagy mindhárom valóságos Isten három személyből áll?<<

Ez a "kérdés" kb ahhoz hasonlít, mintha azt kérdeznéd: "Ha kettő meg kettő az öt, akkor a kettő miért osztható hárommal?"

A Szentháromságról szóló tanítást ismerni kellene, mielőtt azt kritizálni szeretnéd, vagy azzal kapcsolatban kérdeznél. (Kérdezni is tudni kell).

ukács 10:22:

Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

Fontos, és lényeges, hogy Jézus nem azt mondta, hogy senki sem tudja, ki az Isten. Jézus ugyanis az Atyáról jött tanúskodni.

Isten mintegy háromfelé osztotta magát, hogy az emberek megismerhessék Őt.

Az Atya az Isten egyik személye, aki lényegét tekintve egy a Fiúval. Az Atyához csak Jézus megismerésén keresztül vezet az út. Jézus jelenti ki Őt.

Jézus valódi megismerése pedig csak a Szent SZellem által lehetséges.

Ezért van írva a Korinthusi levélben, hogy "senki sem mondhatja ÚRnak Jézust csak a Szent Szellem által".

Számtalan Bibliaversbõl láthatjuk, hogy Jézus, az Isten egyszülött Fia, Istennek, és az Atyával egyenlõnek vallotta magát. Például, amikor azt mondta: "Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendõ: a Mindenható." (Jelenések 1,8)

Tehát a Biblia Szentháromságról szóló tanítása a következõ képpen foglalható össze: Isten egy hármas egység. Isten minden személye egyenlõen és örökké Isten. Mindegyik szükséges és különálló, mégis egy. A három személy logikus és ok-okozati sorrendben fordul elõ. Az Atya láthatatlan, minden létezõnek mindenütt jelenlevõ Forrása, aki a Fiúban és a Fiú által lett láthatóvá, a Szentlélekben és a Szentlélek által tapasztalható meg.

Azaz, ha a Fiúhoz imádkozol az egyetlen Istenhez imádkozol (Ap. Csel 7:59), Ha a Szent SZellemnek hazudsz ugyanennek az egyetlen Istennek hazudsz. (Ap. Csel 5:3-4).

Ezen a sorrenden nem lehet változtatni. Isten megismerése csak a Szent Szellem által, Jézus Krisztusban lehetséges.

Isten egyik neve az ÓSZ-ben JHVH. Ez a név vonatkozik az Atyára, a Fiúra, és a Szent SZellemre is. Az 1 Mózes 19:24-ben például két JHVH-ról olvashatunk. Az egyik JHVH (a Fiú) a földön volt, a másik JHVH (az Atya) az égben.

Lesz idő, amikor Isten három személyére már nem lesz szükség. (Véleményem szerint ez csak az emberiség megváltása miatt volt szükséges.)

Erről ír az ószövetségben Zakariás a 14:9-ben, hogy egy JHVH lesz, illetve az 1 Korintus 15:28.

Fontos itt is megfigyelni, hogy bár a Fiú az Atyának adja vissza a hatalmat nem az Atya lesz minden mindenben, hanem ISTEN.

Az üdvösséghez elengedhetetlen annak vallása, és felismerése, hogy Jézus JHVH. Ez áll a Róma 10-ben, ezért hívták JÉZUS nevét segítségül az első keresztények.

Maga Jézus mondja (János 5:23) hogy a fiúnak ugyanolyan tisztelet Jár, mint az Atyának.

Nem lehet ezt megkerülni, és nem lehet nélküle az Atyához menni direktben. Ezt Jézus már Filep apostolnak is megmondta:

" 8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! 9 Monda néki Jézus: Annyi idõ óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? "

Az üdvösség kulcs Jézus Krisztus. Ezt kell hirdetni, az Ő nevére vonatkozó örömhírt, mert aki az Ő nevét segítségül hívja, AZ tartatik meg. Mert:

"10 Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti elõttetek épségben. 11 Ez ama kõ, melyet ti építõk megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. 12 És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." Ap. Csel 4:10-12

Isten valósága tehát háromoldalú. Mindhárom oldal felől nézve más a kép, de mindhárom oldal egy és ugyanazon Istenhez tartozik.

FELVETÉS:

„Pergamon van egy érvelésbeli hiba a válaszodban, ami miatt az ellenem való megnyilvánulásod máris értelmét veszti. 

Mivel én nem hiszek egyik istenben sem, így szeretni sem tudom egyiket sem, ahogy adózni sem adózhatok a nagyságuk előtt. Nem mutathatok be imádatot az iránt, ami szerintem nincs, vagy nem olyan formában van jelen, ahogy erőltetik mások. Ilyenformán nem tekinthetem szerető szülőmnek őket az egyes teremtéstörténetek szerint, hiszen nem látok bennük se anyát, se apát, se testvért, csak egy bálványt, amit mások imádnak. 

Az édesanyám, akinek a petesejtje, és édesapán, akinek a magja adott engem, nos ők a SZÜLEIM, nekik köszönhetem az életem, irántuk tisztelettel és szeretettel viseltetek. A hasonlat így bukik meg újfent. Nem tudsz olyat mondani, ami engem cáfolna meg, ami igazolná, hogy mégsem vagyok jó ember„.

VÁLASZ a felvetésre:

Egyáltalán nem hibás az érvelés, mert ha te nem hiszel Istenben, maradva az analógiánál, akkor te ezzel azt mondod, hogy nem léteznek a szüleid.

Ezért a Biblia azt mondja, függetlenül attól, hogy hiszel-e Istenben vagy nem, hogy nincs számukra mentség. Kik számára nincs mentség? Ez a kérdés felmerülhet. Azon emberek számára nincs mentség, akik elutasítják Istent, annak ellenére, hogy a létezéséről meg lehet győződni. Te is ő közöttük vagy. Te is ezt szándékosan elutasítod. A teremtésmű tanúskodik a Teremtő létezése mellett. Azt mondja a Biblia: “minden háznak van készítője, de aki mindent elkészített, Isten az” . Az érvelésével azt támasztja alá, hogy van egy Teremtő, aki elkészítette, vagyis létrehozta a világegyetemet. Vajon miért van az, hogy a legtöbb nép elítéli a vérfertőzést, a gyilkosságot és a lopást? Pál rávilágított ennek az okára: van lelkiismeretük. Ezt a lekiismeretet Isten ültette el az emberben, mert ez az állatokban nem található meg.

Róm 2:14 mert amikor a nemzetbeliek (pogányok), akiknek nincs törvényük, a természet szavára a törvény dolgait teszik, akkor ők, akiknek bár nincs törvényük, önmaguk a törvényük maguknak, 15 akik igazolják, hogy a törvény teljesítése a szívükbe van írva, erről tanúbizonyságot tesznek lelkiismeretük és gondolataik, amikor hol vádolják, hol felmentik egymást,

Azonban miért nincs mentségük? - és neked sincs mentséged. Nézzünk meg a valóságból egy példát. A gekkót. A tudósokat lenyűgözi a gekkó azon képessége, hogy fel tud mászni sima felületeken, úgyhogy nem esik le. Hogyan képes erre ez az ámulatba ejtő gyíkocska? Mindegyik ujján barázdák vannak, több ezer szőrszerű nyúlvánnyal. A nyúlványokon pedig több száz mikroszkopikus sörte található. A molekulák közötti vonzóerők, az úgynevezett Van der Waals-erők, melyeket ezek a sörték váltanak ki, elegendőek ahhoz, hogy elbírják a gyík súlyát, még akkor is, amikor az állat fejjel lefelé átszalad egy üvegfelületen.

A kutatók szeretnének előállítani olyan ragasztóanyagokat, melyek a gekkó lábához hasonlóan hozzátapadnak sima felületekhez.

Az élőlényekben felfedezhető tervezettség egyértelműen utal egy Intelligens lényre, Aki mindezt megtervezte és kivitelezte.

Vagyis ha elutasítod Isten létezését, vagyis azt mondod nem léteznek a szüleid, akik minden jóval elláttak, akkor milyen alapon lennél JÓ EMBER?

Kár a „hiszek- nem hiszek” dolgon kötözködni, mivel kétélű fegyver. Attól hogy te hiszel valamiben nem feltétlen valós, ahogy elveted a létezését valaminek, és mégis van. Tehát az, hogy nem hiszek Istenben, még nem jelenti azt, hogy nem léteznek a szüleim. Aljas felvetés. Te nem hiszel a mutáció jó hatásában, pedig van jó mutáció is, holott azt állítja az egyik kiadványotok, hogy nincs. Attól, hogy még nem hiszel benne, van, csak körül kell nézni a világban, nemcsak a tervezettséget feltételezve, hanem a jó mutációkat is számba véve.

Isten létét nem közvetett bizonyítékok alapján kell megállapítani. Régen legalább megmutatta az ő hatalmát, most viszont semmit nem látni. Nem furcsa? Nincs kiválasztott ember, akivel kapcsolatban lenne, és irányítaná az ő népét, senkinek „meg sem mutatja magát”. Ezt ne vedd szó szerint, gondolok itt Mózesre, égő csipkebokorra, Sínai-hegyre, stb. tehát olyan alkalmakra, amikor valóban érezhető formában volt jelen. Hogyhogy most nincs? Hova tűnt? Miért nem szól hozzánk?

Még véletlenül sem szeretném, hogy a levegővel példálózz, mint „nem látom, de beszívom, tehát van”. Ez nem példa, mivel a levegő létezése bizonyítható, viszont az Istené nem. Van egy könyvecske, amit emberek írtak és állítottak össze. Csupán ez ad számot róla, arról nem is beszélve, hogy több száz évvel a megírása előtt már létezett istenhit, más istenekkel régi kultúrák részeként, és a benne foglalt történetek egy része átvett anyag. A többi istent, mint az ókori kultúrák bálványait démonoknak tartjátok, de hogy lehet az, hogy Jehova csak jóval később mutatta meg önmagát? És miért pont akkor? Még valami, a ti vallásotok alig pár száz éves. Hiába mondjátok, hogy az eredeti keresztényekhez vagytok hasonlóak, nem tudjátok ők milyenek voltak, a másik, hogy a szervezetetek felépítése és szabályai ellentmondásosak azzal, amit hirdettek. Ehhez kapcsolódó példát már többen írtak előttem.

Hit-hit, mondod te, hogy hihetek a mocskolódásnak. Pedig nem káros és szítok, amit leírnak, van benne igazság. Az igazság alól ki lehet bújni, elferdíteni, de attól még ott lesz feketén-fehéren. Attól hogy te nem ismered el, még létező. Mivel gondolom, jó embernek tartod magad, meg kell kérdeznem, szerinted mennyire keresztényi az, hogy kardoskodsz a saját igazságod mellett és rossz embernek nevezed azokat, akik amúgy jók, de nem Jehova szavát követik? Jehova, a szerető és jóságos Istenetek, hogyan mondhatná azt, hogy aki nem az ő nevében és imádatában lel örömet, az gonosz?

A lelkiismeret a bonyolult emberi agy és értelem mellékterméke. Nincs semmi különösebb oka, amit feltételezel. Csupán a szövevényes agy egy ingere, neurális kapcsolatok sokaságán túl. Ilyen egyszerű és nagyszerű.

Tehát jó ember vagyok, és ezt nem azért bizonygatom, hogy én is elhiggyem - mivel tudom - hanem mivel a támadással csak azt bizonyítod, hogy a szervezet ellenségesen viseltet mindenkivel, aki az alig pár száz éves vallást nem tekinti az egynek, egyetlennek, és igazinak. Az ellenségeskedés pedig nem keresztényi, ahogy az sem, hogy másokat próbálnának befeketíteni.