Jehova Tanúja vagyok. Mit szeretnétek tőlem kérdezni?

Még egyszer megkérdezem, hátha elkerülte a figyelmeteket:

Jézus azt mondta, hogy ő megalapítja az egyházát és a pokol kapui se vesznek rajta diadalmat. Mivel megalapult az egyház pünkösd napján, és ezen nem diadalmaskodhatott azóta semmilyen sátáni hatalom, a hitetek szerint az első keresztényektől a napjainkig mindvégig létezett valahol a világon olyan személy, aki Jehova Tanúja volt.

Az lenne a kérdésem, hogy a bibliai idők utáni és a Charles Russell előtti időszakban milyen hitelveket kellett valakinek ahhoz vallania, hogy Jehova Tanúja lehessen?

Üdv,

Tamás

Felvetés:

Még egyszer megkérdezem, hátha elkerülte a figyelmeteket: 

Jézus azt mondta, hogy ő megalapítja az egyházát és a pokol kapui se vesznek rajta diadalmat. Mivel megalapult az egyház pünkösd napján, és ezen nem diadalmaskodhatott azóta semmilyen sátáni hatalom, a hitetek szerint az első keresztényektől a napjainkig mindvégig létezett valahol a világon olyan személy, aki Jehova Tanúja volt. 

Az lenne a kérdésem, hogy a bibliai idők utáni és a Charles Russell előtti időszakban milyen hitelveket kellett valakinek ahhoz vallania, hogy Jehova Tanúja lehessen? 

Üdv, 

Tamás

Válasz a felvetésre:

Kedves Tamás!

Olyan szervezet formában nem tudom, hogy lettek volna mint a mi időnkben. Viszont voltak emberek, lásd lentebb, akik kiálltak az igazság mellett. De ez azt bizonyítja a számomra, hogy krisztus valóban 14-ben került beiktatásra, mint király. Az itt felsorolt embereken kívül voltak olyanok, akik a Biblia leforítása miatt üldöztettek és haltak meg, minden bizonnyal krisztus testvéreiként lehet őket elkönyvelni.

Néhányan azonban a XVI. században elhatározták, hogy a hagyományoknak fittyet hányva megvizsgálják a Bibliát, hátha sikerül fényt deríteniük az ilyenfajta titkokra. Jelszavuk az volt, hogy sola Scriptura (’csakis a Biblia’). Azoknak, akik elvetették a Háromság tanát — s akik közül néhányakat később unitáriusoknak neveztek, szemben a trinitáriusokkal —, gyakran heves üldözéseket kellett elszenvedniük a katolikusoktól és a protestánsoktól. Álneveket használva nyomtatták sokak által olvasott műveiket, és rejtőzködtek, hogy ne kerüljenek üldözőik keze közé. Az antitrinitáriusok is élen jártak a vallási toleranciáért vívott harcban. Néhányuk, így Szervét Mihály spanyol teológus is, az életével fizetett azért, mert kitartott a meggyőződései mellett.

Az erdélyi antitrinitárius mozgalom másik kiemelkedő alakja egy olasz orvos volt, név szerint Blandrata György. Valószínűleg akkor kezdett kételkedni a Háromság tanában, amikor Olaszországban, illetve Svájcban tartózkodott, ahol sok antitrinitárius keresett menedéket. Miután Lengyelországba költözött, sokat tett a kálvinista egyháztól elszakadt mozgalomért, melynek tagjai később „lengyel testvérek” néven váltak ismertté. Blandrata 1563-ban Zsigmond orvosa és tanácsosa lett, s így Erdélybe költözött.

Egy másik tanult személy, az erdélyi származású Dávid Ferenc is kétségbe vonta a Háromságot. Ő a református egyház püspöke és Zsigmond udvari papja volt. A Háromsággal kapcsolatos bonyolult tanításokról a következőket írta: „Ha ezek nélkül a tanítások nélkül nem lehet megmentésre jutni, akkor kétségtelen, hogy egyetlen szegény paraszti sorból származó keresztény sem lesz megmentve, hiszen soha életében nem lesz képes felfogni őket.” Dávid és Blandrata közösen kiadtak egy könyvet, mely Szervét néhány írását tartalmazta; művüket Zsigmondnak ajánlották.

A vita, mely latin nyelven folyt, és tíz napig tartott, 1568. március 3-án, hajnali 5 órakor vette kezdetét. A trinitáriusokat Melius Juhász Péter, az erdélyi református egyház püspöke vezette. Ő és a Háromság mellett kardoskodók tábora a hitvallással, az egyházatyák tanításaival, az ortodox teológiával és a Bibliával próbálta meg alátámasztani érveit, Dávid ellenben csupán a Bibliára hivatkozott. Ő Istent az Atyaként azonosította, Jézusról azt mondta, hogy alá van rendelve az Atyának, a szellemre pedig Isten erejeként utalt. Zsigmond nagy érdeklődést mutatott minden iránt, ami a vallással volt kapcsolatban, ezért részt vett a vitában. Úgy gondolta, hogy vita útján lehet igazán fényt deríteni az igazságra. Jelenlétével nyílt és őszinte légkört biztosított a vitának, noha időnként igen heves szópárbaj dúlt a felek között.

A győzelmet az antitrinitáriusoknak tulajdonították. Dávidot hősként fogadták szülővárosában, Kolozsváron (Cluj-Napocában, Romániában). A hagyományok szerint megérkezésekor egy hatalmas kőre állt az egyik utca sarkán, és olyan meggyőzően beszélt a hitnézeteiről, hogy mindenkit megnyert a tanításainak.

Peter Chelčický (kb. 1390—1460) cseh bibliatudós és hitújító jól ismerte a valdensek és a husziták tanításait. Ez utóbbiaktól azért zárkózott el, mert a mozgalmuk erőszakossá vált, a valdensektől pedig azért, mert megalkudtak. A háborút elítélte, azt mondta, hogy nem keresztényeknek való. Úgy érezte, hogy ’Krisztus törvényének’ kell irányítania a keresztényeket, függetlenül a következményektől

(Galácia 6:2; Máté 22:37–39).

1440-ben Chelčický lejegyezte tanításait Sít Víry (A hit hálója) címmel.

Chelčický egy fiatal kortársát, Prágai Gergelyt annyira magával ragadták a bibliatudós tanításai, hogy kilépett a huszita mozgalomból. 1458-ban Gergely rávette korábbi husziták csehországi csoportjait, hogy hagyják el otthonaikat. Ezek az emberek követték őt Kunwaldba, és új vallásos közösséget alapítottak. A későbbiekben cseh és német valdensek csoportjai is csatlakoztak hozzájuk.

Ezek olyan emberek példái, akik megkérdőjelezték a háromságot és az Igaz isten mellett foglaltak állást. Róluk nyugodtan elmondhatjuk, hogy ők az Igaz és Élő Isten tanúi voltak.

Most ezek közül, akiket felsoroltál, kik voltak Jehova Tanúi ? A hitelvekről se mondtál szinte semmit. Miben kellett akkor valakinek hinnie, hogy Jehova Tanúja lehessen?

Tamás

"Normális gondolkodóként különbséget lehet tenni helyes és helytelen között."

Mit jelent "normálisnak" lenni? Nem igaz-e, hogy másoknak a neked ellentétes álláspontja a "normális"? És ezzel neked kárt okozhat, mert neki az a "normális"?! Ha nincs lefektetve egyetemes igazság, mely mindenki számára egyformán érvényes, és mely mindenkinek egyformán előnyös, ha betartja és alkalmazza az életében, akkor ezen különböző "normális" gondolkozások képesek elpusztítani egymást. Hogy miről beszélek?

"A rossz, a bűn, a helytelen fogalma könnyen eldönthető: a teljesség igénye nélkül felsorolandó ölés, lopás, lelki és fizikai bántalmazás, mind negatív példa erre, és jó példák arra, hogy kifejezzük, mi számít megvetendőnek."

Bocsika, de ezeket a számodra most és itt "elvetendőket" az emberiség nagy része igen sokszor gyakorolta és gyakorolja! Nem, nem egyéni bűnelkövetőkre gondolok, hanem olyan, "nemesnek" tartott emberi eszmékkel takarózó, csoportokra osztott milliókra, akik mindezen elvetendőket időről-időre megteszik egymás ellen.

Ezek azok az események, melyek mindenkit állásfoglalásra késztetnek, még téged is, Jehova Tanúit is, akik a semlegesség oldalán foglalnak állást.

Szóval mi van akkor, ha az általad "elvetendőnek" tartott dolgok, másoknak "normálisak" és ezzel neked kárt okoznak - csak azért, mert hozzád hasonlóan maguknak állították fel a szabályaikat?!!!

Milyen alapon határozod meg nekik, hogy az, amiben hisznek és amit cselekszenek, "elvetendők"?? Márpedig erről szól a világ, bocsika.

"Most ezek közül, akiket felsoroltál, kik voltak Jehova Tanúi ? A hitelvekről se mondtál szinte semmit. Miben kellett akkor valakinek hinnie, hogy Jehova Tanúja lehessen?"

Nem érted a lényeget! Jehova mindenkori tanújának lenni nem egy minden ismerettel rendelkező, tökéletes állapot, melyet egycsapásra megkap a hívő, hanem egy folyamatos szellemi fejlődést mutató életút.

Minden korban voltak őszinte igazság keresők, akik a lehetőségükhöz képest megértették az igazságot, vagy annak részét. Ez a lényeg. Ma sokkal többet érthetünk abból, amit Jehova feltárt nekünk a Szavában, de nyilvánvaló, hogy nem mindent tudunk a jövővel kapcsolatban.

Ez viszont bőségesen elegendő ahhoz, hogy kitartsunk igaz reménységben és nem hiszékenyen.

El kellene már mennem fogalomtárnak, vagy értelmező kéziszótárnak, hogy azok, akik nincsenek tisztában egy szó jelentésével, is megvilágosodjanak.

NORMÁLIS=HELYES.

Egyetemesen a normális, helyes gondolkodás azt jelenti, amit jelent, nem pedig azt, amit belemagyarázol. A normális és helyes pozitív fogalmak, nem pedig pozitívként értelmezett negatív viselkedésminták és gondolatok összessége. Miért vonatkoztatod az eltévelyedett látásmóddal bírókra is a normális szót, ha én a normális egyértelmű jelentésére értem, amit mondok? Direkt próbálsz mindent elferdíteni? A NORMÁLIS azt jelenti, hogy NEM ROSSZ, NEM GONOSZ CÉLÚ, mégis te rendre azzal takarózol, hogy pl. Hitler is normálisnak és helyesnek gondolta, amit tett. De fel kellene fognod, értelmezned, hogy a szót kiforgatta a jelentéséből, nem pedig annak valós tartalmaként használta.

Én a szó valós tartalmával élek, ezt kellene észrevenni, és nem direkt értelmezési hibából fakadóan támadni egy világosan lefektetett álláspontot. Így is lehet nézni – mármint mindkét oldalt – de világosabban hogy adjam már a tudtodra, hogy e két szót a maga egyöntetű és minden negatívumot kizáró voltával értem jó keresztényi gondolkodással? Másként már igazán nem tudom leírni, ha így sem érted, nem bennem van a hiba.

Másrészről nemcsak „itt és most elvetendőek”, hanem összességében, minden időben és mindenhol azt gondolom, és így kellene mindenki tegyen. Arról, hogy a vallás nevében, vagy azon kívül szörnyűségeket követtek el, én mit tehetek? Semmit, ahogy az egyes egyének sem, hasonló állásponttal, mint az enyém. Attól függetlenül, hogy szörnyű emberi cselekedetek voltak, és vannak, még nem kell állást foglalnom egyik isten mellett sem, és nem késztet semmi arra. Késztetés ugye, ez egy inger, de kényszerű erővel hat. Remélem a kényszerre már nem kell példát hoznom, de ha úgy akarod szívesen írok azt is, hogy átlásd, mit is jelent pontosan, ha nem ismernéd a fogalmát.

Légy oly kedves, és mond meg nekem, hogy miért értelmezed a normálist károsnak, ha a normális a szó legtisztább és legnemesebb értelmét jelenti, nemcsak egyéni értelmezésben, hanem a szó IGAZI mivoltában.

És ti Tanúk mi jogon határozzátok meg, hogy a hozzám hasonló gondolkodású világiak gondolkodása káros, vagy a kiközösítetteké, akik rávilágítanak valami pontatlanságra a vallásban, vagy olyat tesznek, amivel számotokra kiborul a bili és máris megátalkodott gonosztevőkké válnak a szemetekben? Mi alapon ítéled meg, hogy én szemléltem a hibás, habár jó ember vagyok? Vagy ha már nem Tanú vagyok, adakozhatok, segíthetek összeesésig a szegényeknek, ártatlanoknak, gyámoltalanoknak, stb. akkor sem leszek értékes ember? Ha te úgy gondolod, hogy az értékes ember, csak Jehova szolgálata alatt mutatkozik meg, ebből is levonható az egyértelmű következtetés a te szemléletmódod normálissága milyen értelemben használatos.

# 371 számú felvetésre a válasz:

„ANÉLKÜL is lehetek jó ember, hogy vallásos lennék” állítod te. Valóban igaz ez a mgállapítás?

Jehova szívből törődik azzal az imádati formával, melyet őszinte emberek igazságban mutatnak be neki. Istennek örömet szerez, ha az egyének kifejezik iránta az értékelésüket mindenért, amit tőle kapnak.

(Malakiás 3:16-17) 16 Akkor a Jehovát félők beszélgettek egymással, mindegyik a maga társával; Jehova pedig figyelt és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és azokról, akik gondolnak az ő nevére. 17 „Enyéim lesznek — mondja a seregek Jehovája — azon a napon, amelyen különleges tulajdont hozok létre. Könyörületes leszek hozzájuk, mint ahogyan könyörületes a férfi a fiához, aki szolgálja őt. . .

Tehát lehetsz-e jó ember anélkül, hogy imádnád Istent?

Ha valaki nem tesz semmit a szerető szüleiért, ugye szerinted sem nevezheti magát jogosan jó embernek?

Lehet valaki jó, ha nem tesz semmit Istenért?

Nyilvánvaló, hogy élénken érdeklődnünk kell az igaz Isten iránt, akitől maga az élet is származik.

Pergamon van egy érvelésbeli hiba a válaszodban, ami miatt az ellenem való megnyilvánulásod máris értelmét veszti.

Mivel én nem hiszek egyik istenben sem, így szeretni sem tudom egyiket sem, ahogy adózni sem adózhatok a nagyságuk előtt. Nem mutathatok be imádatot az iránt, ami szerintem nincs, vagy nem olyan formában van jelen, ahogy erőltetik mások. Ilyenformán nem tekinthetem szerető szülőmnek őket az egyes teremtéstörténetek szerint, hiszen nem látok bennük se anyát, se apát, se testvért, csak egy bálványt, amit mások imádnak.

Az édesanyám, akinek a petesejtje, és édesapán, akinek a magja adott engem, nos ők a SZÜLEIM, nekik köszönhetem az életem, irántuk tisztelettel és szeretettel viseltetek. A hasonlat így bukik meg újfent. Nem tudsz olyat mondani, ami engem cáfolna meg, ami igazolná, hogy mégsem vagyok jó ember.