Melyik vallás az IGAZI? Miért?

"nem a más vallásokkal van a probléma, hanem azzal, ahogyan az emberek gondolkodnak. A legtöbb ember úgy gondolkodik, hogy csakis a saját vallása a jó, a helyes stb."

Kedves 119-es! Bocsi, hogy csak most válaszolok, de ha már megtaláltam újra ezt az oldalt, válaszolnék az érveidre. Szerintem (de ha megfigyeled, a Biblia szerint is) az emberek gondolkozásában nem az a baj, hogy hisznek EGYETLEN (vallásos) igazságban, mert ez abszolút természetes álláspont. :) Nem, nem ez a baj! Az igazi baj az, hogy valódi MEGGYŐZŐDÉS NÉLKÜL teszik ezt a legtöbben, becsapottan, félrevezetve hisznek sokszor bármiben. Az (emberi) hagyományok, a nevelés, a kultúra, az önbecsapás és/vagy a közösség ereje olyan erősen befolyásolni tud sokakat, amit nagyon nehezen tud csak megtörni az igazság szeretete.

Akkor mi is az igazság??? Az mindenképpen IGAZSÁG, hogy csak EGY igazság létezik, több nem - ebben egyetértünk?

Ha pedig így van, hogyan mondhatod a fenti idézett mondatodat? Már hogyan lehetne bűnbaknak kikiáltani azt a teljesen természetes és LOGIKUS emberi igényt, miszerint az ember csak egyféle igazságot fogad el igaznak, még akkor is, ha nincs meggyőződve arról, amiben hisz. Tehát a fő probléma az, hogy a világ hívő embereinek a többsége nincs igazán meggyőződve arról, amit igaznak vall, nem pedig az, hogy hinni mer abban, hogy csak egy igazság van. A legtöbb ember FELÜLETES, félrevezett!!! Ez van, ez a világ ilyen. Hogy miért? Mert Sátán világa, a bibliában benne van.

"Ezért nekünk, el kell fogadnunk mindegyiket, és csak az egyezőségek alapján kell összehasonlítanunk a sajátunkkal."

Ez alapvető hiba, amit persze világszerte a legtöbben mégis gyakorolnak, ennek ellenére. Azzal a forrással kell ugyanis összehasonlítani a saját és mások véleményét, vallásos hitét, amit előzőleg etalonnak, isteni forrásnak fogadtál el, mert alaposan megvizsgáltad (ez minden racionális vizsgálat szerint egyedül a Biblia). Ha nincs ilyen, nem lenne hiteles forrás, akkor csak a vak világban tapogatóznánk és tényleg senki "igazsága" sem lenne hitelesebb és igazabb a másikénál. És akkor lenne az, amit te mesélsz.

"A különbözőségeket pedig tiszteletben kell tartanunk, nem kritizálhatjuk a másokat ezért. Aki mégsem ezt teszi, annak igazából nincs hite a saját vallásában, ezért is voltak, vannak és lesznek is vallási háborúk."

Végül pedig erre csak azzal tudok érvelni, amit Jézus és a tanítványai hittek és tettek ezzel kapcsolatban. Tiszteletben tartották mások hitét, de szó sem volt arról, hogy elfogadták volna olyannak a másikat, amilyen, mert alkalmanként keményen leleplezték a hazugságaikat, tévtanaikat! Ha mindegy lett volna, hogy melyik vallásba tartozzanak, akkor nyugodtan simulhattak volna a farizeusokhoz, vagy bármelyik másik kortárs vallásos csoporthoz, DE NEM ÍGY TETTEK!!! Sőt óva intettek attól, hogy közösködjenek velük. Jézus nem csupán egyes képviselőit ítélte el ezeknek, hanem ha figyelmesen olvasol, mint csoportot - méghozzá igen keményen.

Értelemszerűen nem azért tette ezt, mert az általa alapított kereszténység minden igazságnak a birtokában volt, vagy mert a képviselői tévedhetetlenek voltak, mert NEM VOLTAK, hanem azért, mert ez a természetes. Isten egy időben mindig csak EGYETLEN igaz csoportot támogatott, nem pedig Róla különböző hazugságokat tanító (és abban kitartó!) csoportok kuszaságát, mint sokan ma Istenről vélekednek.

Ja, és vallásháborúk nem pusztán azért voltak, vannak, mert "különbözőképpen tanítanak", hanem sokkal inkább azért, mert HAZUGSÁGOKAT, emberi filozófiákat, téves, NEM KERESZTÉNYI politikai nézeteket tanítanak a saját híveiknek. Hogy ezt honnan veszem? A történelmi tényekből, valamint a jelen bizonyítékaiból. Az első sz.-i Krisztus-követők ugyanis nagyon is különböztek a kortárs vallásoktól a krisztusi tanaikkal, sőt ehhez messzemenően ragaszkodtak is, mégis békések maradtak a megjövendölt nagy hitehagyás koráig, legalább a második sz. közepéig, Marcus Aurelius császár koráig.

Ma sem elsősorban a hitbeli "különbözőség" okozza a pusztító ellentéteket, hanem a krisztusi igazságoktól való eltérés!!!

Máté 5:17-19

"Ne gondoljátok, hogy megsemmisíteni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megsemmisíteni jöttem, hanem betölteni; 18 mert bizony mondom nektek, hogy előbb múlna el az ég és a föld, mint hogy a legkisebb betűből e g y is, vagy egy betű egyetlen írásjele is elmúljon valamiképpen a Törvényből, s ne történjen meg minden. 19 Aki tehát megszegi e legkisebb parancsolatok egyikét, és aszerint tanítja az embereket, azt az egek királyságára »legkevésbé méltónak« fogják hívni. Aki viszont cselekszi és tanítja ezeket, azt az egek királyságára »méltónak« fogják hívni."

Jézus "betölteni" jött a törvényt, vagyis mit is jelent betölteni valamit? A mózesi törvény SZÓ SZERINTI, paragrafusszerű értelmezése vele záródott le, hiszen a Héber Iratokban róla jövendöltek, aki ezt a tökéletes életével, bűntelenül meg is volt képes tenni. Meg is tette. De erre tökéletlen ember nem képes.

Milyen jelentősége van számodra a mózesi törvénynek?

Pál apostol napjaiban hevesen vitatták, hogy a pogányságból megtért hívőknek be kell-e tartaniuk a mózesi törvényt. Igaz, a szent szellem a körülmetéletlen pogányokra is kiáradt i. sz. 36-ban. De néhány zsidó-kereszténynek az volt a véleménye, hogy a pogány tanítványoknak körül kell metélkedniük s meg kell tartaniuk a mózesi törvényt. Valóban szükséges volt részükről a Törvényt vagy legalábbis egyes részeit betartani? I. sz. 49 körül a jeruzsálemi vezető testület elé terjesztették ezt a kérdést (Csel 10:44–48; 15:1, 2, 5).

Az ő döntésük rendkívüli jelentőségű számunkra is. Miért? Nemcsak azért, mert időnként találkozunk olyan emberekkel, akik azt állítják, hogy a keresztényeknek be kell tartaniuk a Törvény egyes részeit, mint például a szombat ünneplését, hanem azért is, mert maga a Biblia mondja, hogy „a Törvény szent, és a parancsolat szent, igazságos és jó” (Róma 7:12). Szerzője maga Jehova Isten, jóllehet mózesi törvénynek nevezzük, miután Mózes közvetítette azt (2Móz 24:3, 8).

Mi volt a Törvény célja?

A Törvénnyel kapcsolatos nézetünk ma aszerint változik, hogy vajon megértjük-e vagy sem, hogy miért adott Jehova törvénygyűjteményt Izraelnek. Az Írások megmagyarázzák: „Azért adatott hozzá [az Ábrahámmal kötött szövetséghez], hogy nyílvánvalóvá legyenek a törvényszegések, amíg el nem érkezik a Mag, aki az ígéreteket kapta . . . Így hát a Törvény a Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy hit alapján legyünk igazságossá nyilvánítva (Gal 3:19, 24). Hogyan felelt meg a Törvény ennek a célnak?

Azzal, hogy az élet legkülönbözőbb területein tökéletes mintát fektetett le, kimutatta a zsidók bűnösségét. Világos volt, hogy minden jó szándék és őszinte erőfeszítés ellenére sem tudják teljesíteni követeléseit. A zsidókon mint a tökéletlen emberi család képviselőin keresztül a Törvény az egész emberiséget, tehát minket is, bűnösöknek nyilvánított, olyanoknak, akik rászolgálnak Isten bűntetésére (Róma 3:19, 20). Ezzel kihangsúlyozta, hogy az emberiségnek megmentőre van szüksége, s a hűségeseket ehhez a megmentőhöz, Jézus Krisztushoz vezette. Hogyan? Úgy, hogy azonosította őt mint az egyetlen olyat, aki tökéletesen be tudta tartani a Törvényt, vagyis mint az egyetlen bűntelen embert. A Törvény alatt bemutatott állatáldozatoknak csak korlátozott értékük volt, de a tökéletes ember Jézus Krisztus életének feláldozása valóban eltörölhette a bűnt, s megnyithatta az utat az örök élethez azok számára, akik hitet gyakorolnak (Ján 1:29; 3:16; 1Pét 1:18, 19).

Mindezek tudatában hogyan válaszolnál a következő kérdésekre?

Volt–e Istennek a mózesi törvénnyel valaha is olyan szándéka, hogy az egész emberiségre kötelezővé tegye? (Zsolt 147:19, 20; 2Móz 31:12, 13).

Utalt-e Jehova Izrael előtt arra, hogy a Törvényszövetség egyszer véget ér? (Jer 31:31–33; Zsid 8:13).

Érvényes maradt–e a Tízparancsolat, s vele együtt a szombat-törvény, miután a Törvény többi része eltöröltetett? (Kol 2:13, 14, 16; 2Kor 3:7–11 [a 2Móz 34:28–30 fényében]; Róma 7:6, 7).

Hogyan vetett véget Jehova a Törvényszövetségnek? (Kol 2:13–17; Máté 5:17, 18; Róma 10:4).

Mire alapul viszont az az állítás, hogy a mózesi törvény még mindig érvényben van? Tulajdonképpen a Jézus Krisztusban való hit hiányán. Hogyhogy? Ez a szemlélet ugyanis tagadja azt a tényt, hogy Jézus betöltötte a Törvényt, s ezzel előkészítette az utat arra, hogy Isten eltörölje azt. Olyanoknak, akik magukat keresztényeknek tartották, ugyanakkor engedtek annak az érvelésnek, hogy a Törvényt vagy egyes részeit be kell tartani, nyomatékosan írta Pál apostol: „Elszakadtatok Krisztustól, ti, akik a Törvény által akartok igaznak nyilvánulni: kiestetek a ki nem érdemelt kedvességből (Gal 5:4; vö. Róma 10:2–4).

Akik a Törvény bizonyos részeinek betartása mellett szállnak síkra, nem értik meg egészen, hogy az Isten előtti igazságos állapot nem a Törvény betartásán alapul, hanem a Jézus áldozatába vetett hiten (Gal 3:11, 12). Azt hiszik, az embernek ilyen cselekedetek által kell igaznak bizonyulnia — ami egyébként is lehetetlen lenne tökéletlen emberek számára. Az igaz, hogy szükség van cselekedetekre, amelyekkel az Isten és Krisztus keresztényekre érvényes parancsolatai iránti engedelmességünket tanúsítjuk. Így tudjuk bebizonyítani szeretetünket és hitünket (Jakab 2:15–17; Máté 28:19, 20). Ezeknek a cselekedeteknek a hiánya arra mutatna, hogy a hitünk halott. De a megmentést kiérdemelni semmiképpen sem tudjuk, akármilyen keményen is dolgoznánk ennek érdekében. Jézus Krisztus áldozata nélkül nem lehetséges a bűntől és haláltól való szabadulás. Az örök élet ezért Isten ajándéka Jézus Krisztus által, egy rendkívüli ki nem érdemelt kedvesség megnyilvánulása, s nem a munkánk fizetsége (Ef 2:8, 9; Róma 3:23, 24; 6:23).

Egyik sem. A különféle teológiák az ember kétségbeesett kísérletei, hogy megmagyarázzon egy nem

létező, őrült Istent.

Azt hiszem félreértettél.Én a teológiákról beszéltem, nem Istenről. Isten létezik és a legkevésbé sem őrült.

Megmagyarázom:

Minden attól függ, hogy mit tekintesz az élet céljának mert azt fogod megtenni teológiád alapjának.

Ha abban hiszel, hogy az élet egyfajta próba, olyan időszak, melynek során lépésről lépésre kiderül, mennyire vagy „érdemes", akkor lehet némi értelmet és logikát találni a teológiákban.

Ha azt hiszed, hogy az élet lehetőséget jelent, olyan folyamatot, melynek során felfeded, felidézed-, hogy igenis méltó és érdemes vagy (ahogy mindig is az voltál), akkor a teológiákat őrültségnek fogod találni.

Ha azt hiszed, hogy Isten egy egójával eltelt Isten, aki figyelmet, imádatot, megbecsülést és ragaszkodást igényel, akkor úgy-ahogy elfogadhatók a teológiák.

Ha azt hiszed, hogy Isten ego és szükséglet nélkül való, ám minden dolgok forrása, a bölcsesség és a szeretet székhelye, akkor a teológiák abszolút érthetetlenek lesznek számodra.

Ha azt hiszed, hogy Isten egy bosszúálló, szeretetében féltékeny, haragjában bősz Isten,akkor a teológiák tökéletesek lesznek számodra.

Ha azt hiszed, hogy Isten egy békés, szeretetében jókedvű, elragadtatottságában szenvedélyes Isten, akkor hasznavehetetlennek fogod találni a teológiákat.

Én abban hiszek, hogy az életnek nem az a célja, hogy Isten kedvére tegyek. Az élet célja megismerni, és újrateremteni azt, Aki Vagyok.Ezzel örvendeztetem meg és magasztalom Istent.

Ezért írtam azt a teológiákról azt amit.