Melyik vallás az IGAZI? Miért?

Folytatás:

234 A Szentháromság misztériuma a keresztény hit és élet központi misztériuma. Isten misztériuma Önmagában. Tehát a hit többi misztériumainak forrása, azokat megvilágosító világosság. "A hitigazságok hierarchiájában" a legalapvetőbb és a leglényegesebb tanítás. [35] "Az üdvösség története nem más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek, és amikor a bűnnel elfordulnak Tőle, kiengesztelődik és magához öleli őket." [36]

235 Ebben a paragrafusban röviden bemutatjuk, hogyan történt a Szentháromság misztériumának kinyilatkoztatása (II), hogyan fogalmazta meg az Egyház tanítását e misztériumról (III), s az Atya hogyan valósította meg a Fiú és a Szentlélek isteni küldése által a teremtésre, a megváltásra és megszentelésre vonatkozó "jóságos tervét" (IV).

236 Az egyházatyák különbséget tettek a Theologia és az Oikonomía (üdvrend) között, az első fogalommal jelölik a Szentháromság Isten belső életének misztériumát, a másodikkal mindazt a művet, melyekkel kinyilatkoztatja magát, és közli életét. Az ökonómia föltárja számunkra a teológiát; és megfordítva, a teológia megvilágítja az egész ökonómiát. Isten művei föltárják nekünk belső lényegét, és viszont belső lényegének misztériuma teszi érthetővé összes művét. Hasonlóképpen van ez az emberi személyek között is: a személy megnyilvánul tetteiben, s minél inkább ismerünk egy személyt, annál inkább értjük a cselekedeteit.

237 A Szentháromság a szó szoros értelmében a hit misztériuma, egyike "az Istenben elrejtett titkoknak, melyeket, ha Isten ki nem nyilatkoztatja, nem ismerhettünk volna meg". [37] Igaz, hogy Isten szentháromságos Létének nyomait teremtő művében és az ószövetségi kinyilatkoztatásában hátrahagyta. De Létének mint Szentháromságnak bensősége Isten Fiának megtestesülése és a Szentlélek elküldése előtt a puszta értelem s még Izrael hite számára is megközelíthetetlen misztérium maradt.

Folytatás:

II. Istennek mint Szentháromságnak kinyilatkoztatása

A FIÚ ÁLTAL KINYILATKOZTATOTT ATYA

238 Istennek mint "atyának" megszólítását sok vallás ismeri. Az istenséget gyakran "az istenek és emberek atyjának" tekintik. Izrael Istent mint a világ Teremtőjét Atyának nevezte. [38] Isten még inkább atyja a szövetség és a Törvény ajándéka folytán a népnek, melyről azt mondja: "Az én elsőszülött fiam Izrael" (Kiv 4,22). Izrael királya Atyjának is nevezik. [39] És egész különlegesen "Atyja a szegényeknek", az árváknak és az özvegyeknek, akik az Ő jóságos oltalma alatt állnak . [40]

239 Amikor a hit nyelve "Atyának" nevezi Istent, két fő szempontra utal: Isten mindenek eredete és fölöttük álló tekintély, ugyanakkor jóságos, és szeretettel gondoskodik minden gyermekéről. Istennek ez a szülői jósága az anyaság képével is kifejezést nyer, [41] mely inkább Isten immanenciájára, valamint Isten és teremtése közötti bensőséges kapcsolatra utal. Így a hit nyelve az ember szüleivel átélt tapasztalatából merít, akik bizonyos értelemben Isten első képviselői számára. De a tapasztalatok szerint az emberi szülők hibáktól sem mentesek, s így eltorzíthatják az atyaság és anyaság képét. Ezért emlékeztetni kell rá, hogy Isten fölötte áll az emberi nemek közötti különbségnek. Ő nem férfi, nem is nő; Ő Isten. Fölötte áll az emberi atyaságnak és anyaságnak is, [42] jóllehet ezeknek eredete és mértéke: [43] senki sem Atya úgy, ahogyan Isten.

240 Jézus kinyilatkoztatta, hogy Isten korábban soha nem hallott értelemben "Atya": nemcsak mint Teremtő, hanem örök Atya az Ő egyszülött Fiával való kapcsolatban, aki csak Atyjával való kapcsolatában örök Fiú: "Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, ahogy senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú Őt ki akarja nyilatkoztatni" (Mt 11,27).

241 Ezért vallották az Apostolok Jézust "Igének", aki "kezdetben volt (...) Istennél, és Isten volt az Ige" (Jn 1,1), annak, aki "a láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15), "dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása" (Zsid 1,3).

242 Utánuk az Egyház, követvén az apostoli Hagyományt, 325-ben a niceai, I. egyetemes zsinaton megvallotta, hogy a Fiú "egylényegű az Atyával", [44] azaz egy Isten Ővele. A 381-ben összegyűlt konstantinápolyi, II. egyetemes zsinat a niceai hitvallásból a maga megfogalmazásában megtartotta e kifejezést, és megvallotta "Isten egyszülött Fiát, aki az Atyától született az idők kezdete előtt: Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű". [45]

A SZENTLÉLEKTŐL KINYILATKOZTATOTT ATYA ÉS FIÚ

243 Húsvétja előtt Jézus meghirdeti "egy másik Paraklétosz" (Védelmező), a Szentlélek elküldését. Ő már a teremtésben tevékenyen részt vett, [46] és "szólt a próféták szavával". [47] Mostantól kezdve a tanítványokkal marad és bennük lesz, [48] hogy tanítsa [49] és "bevezesse őket a teljes igazságba" (Jn 16,13). Így azt a kinyilatkoztatást kaptuk, hogy a Szentlélek Jézussal és az Atyával együtt egy harmadik isteni Személy.

244 A Lélek örök eredése időbeli küldetésében tárul föl. A Szentlelket az apostolokhoz és az Egyházhoz mind az Atya küldi a Fiú nevében, mind a Fiú személyesen, miután visszatért az Atyához. [50] A Lélek személyének küldése Jézus megdicsőülése után [51] teljesen föltárja a Szentháromság misztériumát.

245 A Szentlélekre vonatkozó apostoli hitet 381-ben a II. egyetemes konstantinápolyi zsinat így hirdette meg: "Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban és éltetőben, aki az Atyától származik". [52] Ily módon az Egyház elismeri, hogy az Atya "a teljes istenség forrása és eredete". [53] A Szentlélek örök eredése nem független a Fiú örök eredésétől. "Hisszük, hogy a Szentlélek is, aki a Szentháromságban a harmadik személy, egy és egyenlő az Atyaistennel és a Fiúval, egylényegű és egy természetű; (...) nem csak az Atya Lelke, nem is csak a Fiúé, hanem egyszerre az Atya és a Fiú Lelke." [54] Az Egyház konstantinápolyi zsinatának hitvallása vallja: "akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk". [55]

246 A hitvallás latin hagyománya vallja, hogy a Lélek "a Patre Filioque", `az Atyától és a Fiútól' származik. A firenzei zsinat 1438-ban kifejti: "A Szentlélek (...) lényegét és magától való létét az Atyától és a Fiútól együtt birtokolja, és mindkettőtől öröktől fogva mint egy principiumból és egy leheléssel származik (...). És mivel mindazt, ami az Atyáé, az Atya a nemzéssel odaadta egyszülött Fiának, kivéve az atyaságot, azt is, hogy a Szentlélek a Fiútól származik, a Fiú öröktől birtokolja az Atyától, akitől (a Fiú) öröktől fogva született." [56]

247 A Filioque kifejezés a 381. évi konstantinápolyi zsinat hitvallásában nem fordul elő. De Szent Leó pápa ősi latin és alexandriai hagyományt követve már 447-ben dogmatikailag vallotta, [57] még mielőtt Róma a kalkedoni zsinaton 451-ben a 381. évi hitvallást megismerte és elfogadta volna. E formula használatát a latin liturgiában fokozatosan (a 8. és a 11. század között) fogadták be a Hitvallásba. Az a tény azonban, hogy a latin liturgia a nicea--konstantinápolyi hitvallásba bevezette a Filioque kifejezést, az ortodox egyházakkal mind a mai napig nézeteltérést okoz.

248 A keleti hagyomány az Atyának elsősorban azt a sajátosságát emeli ki, hogy első eredet a Lélekkel kapcsolatban; amikor a Lelket úgy vallja meg, mint aki "az Atyától származik" (Jn 15,26), azt állítja, hogy az Atyától a Fiú által származik. [58] A nyugati hagyomány elsősorban az Atya és a Fiú közötti egylényegű közösséget állítja, amikor azt mondja, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól (Filioque) származik. E hagyomány "megengedett módon és az értelemnek megfelelően" [59] állítja ezt, mert az isteni személyek örök rendje az egylényegű közösségben úgy foglalja magában az Atyát, mint "principium nélküli principium", `kezdet nélküli kezdet', [60] a Lélek első eredete, de úgy is, mint az egyszülött Fiú Atyját, aki vele együtt egyetlen principium, melyből "mint egy principiumból" [61] származik a Lélek. Ez a megengedett komplementaritás, ha csak el nem túlozzák, a meghirdetett misztérium valóságába vetett hit azonosságát nem érinti.

Folytatás:

III. A Szentháromság a hit tanításában

A SZENTHÁROMSÁG DOGMÁJÁNAK MEGFOGALMAZÁSA

249 A Szentháromság kinyilatkoztatott igazsága -- elsősorban a keresztség révén -- kezdettől fogva az Egyház élő hitének alapja. Kifejezést nyer a keresztségi hitvallás hitszabályában, mely az Egyház igehirdetésében, katekézisében és imádságában fogalmazódott meg. Ilyen formulákat találunk már az apostolok írásaiban, mint például az Eucharisztia ünneplésébe átvett köszöntés: "A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atya Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal" (2Kor 13,13) [62] .

250 Az első évszázadokban az Egyház törekedett arra, hogy szentháromságos hitét pontosabban megfogalmazza, részben azért, hogy a hit megértését elmélyítse, részben, hogy a torzító tévedésektől megvédje. Ez volt az első zsinatok műve, melyet az egyházatyák teológiai munkája alapozott meg és a keresztény nép hitérzéke támogatott.

251 A Szentháromság dogmájának megfogalmazásához az Egyháznak a filozófiából merített fogalmak -- substantia, persona/hüposztaszisz, relatio -- segítségével saját terminológiát kellett kifejlesztenie. Ezáltal nem rendelte alá a hitet emberi bölcsességnek, hanem ezeknek a fogalmaknak új, korábban ismeretlen értelmet adott, hogy alkalmasak legyenek a kimondhatatlan misztérium kifejezésére, mely "végtelenül fölülmúl mindent, amit mi emberi módon megértünk". [63]

252 Az Egyház a "substantia" szót (amit néha "essentia" vagy "natura" szóval is fordítanak) az isteni Lét jelölésére használja a maga egységében; a "persona" vagy "hüposztaszisz" szót az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelölésére használja, egymásközti valós különbségeik kifejezésére; a "relatio" szót annak kifejezésére használja, hogy a személyek különbözősége kölcsönös kapcsolataikban áll.

A SZENTHÁROMSÁG DOGMÁJA

253 A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: "egylényegű Háromságot". [64] Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: "Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően". [65] "A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura." [66]

254 Az isteni személyek valóságosan különböznek egymástól. "Tiszteljük és megvalljuk az egy Istent, nem úgy, mintha magányos lenne." [67] Az "Atya", a "Fiú" és a "Szentlélek" nem egyszerűen az isteni "Lét" módozatainak nevei, mert valóságosan különböznek egymástól: "Az Atya nem ugyanaz, mint a Fiú, sem a Fiú nem ugyanaz, mint az Atya, sem a Szentlélek nem ugyanaz, mint az Atya vagy a Fiú." [68] Eredési relációik által különböznek egymástól: "Az Atya az, aki nemz, a Fiú az, aki születik, a Szentlélek az, aki származik". [69] Az isteni Egység Háromság.

255 A három isteni személy vonatkozásban (relatio) van egymással. Az isteni személyek közötti valóságos különbség, mivelhogy ez nem osztja meg az isteni egységet, kizárólag azokban a vonatkozásokban van, amelyek az egyik személynek a másik kettőhöz való viszonyát adják. "A személyek vonatkozást kifejező neveiben az Atya vonatkozásban van a Fiúval, a Fiú az Atyával, a Szentlélek mindkettővel; amikor erről a három személyről beszélünk, a vonatkozásokra vagyunk tekintettel, ugyanakkor egy természetben vagy lényegben hiszünk." [70] Közöttük tehát "minden (...) egy, ahol a relatio szembenállása nincs jelen". [71] "Ezen egység folytán az Atya egészen a Fiúban és egészen a Szentlélekben van; a Fiú egészen az Atyában és egészen a Szentlélekben van; a Szentlélek egészen az Atyában és egészen a Fiúban van." [72]

256 Nazianzi Szent Gergely, akit "teológusnak" is neveznek, a konstantinápolyi katekumenoknak a Szentháromságos hit ezen összefoglalását adja:

"Mindenekelőtt kérlek, őrizd a jó letéteményt, amelynek élek és amelyért harcolok, mely bárcsak ez életből távozóban kísérne engem, mellyel az élet minden nehézségét elviselem, és minden gyönyörűséget megvetek és semminek tartok; a hitet, mondom, és a hitvallást az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Ezt bízom rád a mai napon, amikor elmerítelek a tisztító vízben, és a magasba emellek. Egész életed kísérőjéül és oltalmazójául adom neked az egy Istenséget és hatalmat, mely a Háromban együtt van, és a Három különbözőt magában foglalja, mely nem különbözik bennük sem állagban vagy természetben, sem alá- vagy fölérendeltség nem növeli vagy csökkenti (...); a Három végtelen végtelen egységét [adom neked], a Három egyformán Istent, ha külön-külön nézzük (...) ismét

Háromságos Istent, ha együtt gondoljuk (...). Alig kezdek gondolkodni az Egyről, azonnal körülragyog a Háromság. Alig kezdem megkülönböztetni a Hármat, visszajutok az Egyhez." [73]

Folytatás:

IV. Az isteni művekről és a szentháromságos küldésekről

257 "Ó fény, boldog Háromság és fenséges Egység!" [74] Isten örök boldogság, halhatatlan élet, el nem halványuló fény. Isten a Szeretet: Atya, Fiú és Szentlélek. Isten szabad akaratból közölni akarja boldog életének dicsőségét. Ez az Ő "jóságos terve" (Ef 1,9), melyet szeretett Fiában már a világ teremtése előtt eltervezett. "Eleve arra rendelt minket, hogy Jézus Krisztus által fiai legyünk" (Ef 1,4--5), azaz hogy "Fiának képmását öltsük magunkra" (Róm 8,29), a "fogadott fiúság Lelkének" kegyelméből (Róm 8,15). Ez a terv "kegyelem, melyet örök idők óta nekünk ajándékozott" (2Tim 1,9--10), és közvetlenül a szentháromságos szeretetből fakad. Ez bontakozik ki a teremtés művében, az egész üdvtörténetben a bűnbeesés után, a Fiú és a Szentlélek küldésében, melyeket az Egyház küldetése folytat. [75]

258 Az egész isteni üdvrend a három isteni személy közös műve. Miként a Szentháromságnak egy és ugyanazon természete van, úgy a tevékenysége is egy és ugyanaz. [76] "Az Atya és a Fiú és a Szentlélek a teremtésnek nem három, hanem egy principiuma". [77] És mégis mindegyik isteni Személy a közös művet személyes sajátságainak megfelelően végzi. Az Újszövetséghez [78] kapcsolódva vallja az Egyház: "Egy az Isten és Atya, akitől minden, egy az Úr Jézus Krisztus, aki által minden, és egy a Szentlélek, akiben minden van". [79] Főként a megtestesülés és a Szentlélek kiárasztásának isteni küldései mutatják meg az isteni személyek sajátosságait.

259 Az egész isteni üdvrend, mint egyszerre közös és személyes mű, megismerteti az isteni személyek sajátosságait és egyetlen természetüket. Ezért az egész keresztény élet közösségben van mindegyik isteni Személlyel, anélkül, hogy bármilyen formában megosztaná őket. Aki az Atyát dicsőíti, azt a Fiú által a Szentlélekben teszi; aki Krisztust követi, azért teszi, mert az Atya vonzza [80] és a Szentlélek készteti. [81]

260 Az egész isteni üdvrend végső célja az, hogy a teremtmények belépjenek a boldog Háromság tökéletes egységébe. [82] De már most arra vagyunk hivatva, hogy a Szentháromság lakóhelye legyünk. Az Úr mondja: "Aki szeret engem, megtartja szavamat, és Atyám is szeretni fogja őt, elmegyünk Hozzá és lakást veszünk nála" (Jn 14,23).

"Ó Istenem, imádott Szentháromság, segíts, hogy teljesen megfeledkezzem magamról, azért, hogy Benned mozdulatlan és nyugodt legyek, mintha a lelkem már az örökkévalóságban lenne; semmi ne zavarhassa meg a békémet, semmi ki ne vonjon Belőled, én Változatlanom, hanem minden pillanat vigyen beljebb misztériumaid mélységébe! Békéltesd meg a lelkemet; alakítsd át mennyországoddá, kedves lakóhelyeddé és nyughelyeddé. Bárcsak soha magadra ne hagynálak, magam is mindig Veled lennék egész valómmal virrasztván hitemben, imádva Téged, egészen átadva magam a te teremtő tevékenységednek." [83]

Összefoglalás

261 A Szentháromság misztériuma a keresztény hit és élet központi misztériuma. Ismeretét egyedül Isten adhatja nekünk azáltal, hogy kinyilatkoztatja magát mint Atyát, Fiút és Szentlelket.

262 Isten Fiának megtestesülése kinyilatkoztatja, hogy Isten örök Atya, és a Fiú egylényegű az Atyával, tudniillik, hogy Ő Benne és Vele ugyanaz az egy Isten.

263 A Szentlélek küldése, akit az Atya a Fiú nevében [84] és a Fiú "az Atyától" (Jn 15,26) küld, kinyilatkoztatja, hogy Ő velük együtt ugyanaz az egy Isten. "Akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk". [85]

264 "A Fiú az Atyától születik, a Szentlélek elsődlegesen az Atyától származik, és ahogy Ő időbeli átmenet nélkül megadja a a Fiúnak, úgy mindkettőjüktől származik." [86]

265 Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (Mt 28,19) kiszolgáltatott keresztség kegyelme által meghívást kapunk arra, hogy részesedjünk a boldog Szentháromság életében, "itt a Földön a hit homályában, s a halál után az örök világosságban." [87]

266 "A katolikus hit pedig abban áll, hogy az egy Istent a Háromságban és a Háromságot az egységben tiszteljük, sem a Személyeket össze nem zavarván, sem a természetet meg nem osztván: mert más az Atya személye, más a Fiúé, más a Szentléleké; de az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége, egyenlő a dicsősége, és egyképpen örök a fölsége." [88]

267 Az isteni Személyek elválaszthatatlanok az istenségben, és elválaszthatatlanok a tevékenységben is. De az egyetlen isteni tevékenységben mindegyik Személy kinyilvánítja azt, ami a Háromságban neki sajátja, főként a Fiú megtestesülésének és a Szentlélek ajándékának isteni küldéseiben.

17:52-nek:

"Nem tudom, melyik vallás az igazi, de én azt szeretném, ha az ókori görög vallás lenne az!"

Akkor máig sem lennél megváltva a büneidtöl és nem juthatnál be halálod után a "boldog örökkévalóságba"!

Ezt akarod?!

Főként JT-nak ajánlom ezt az idézetet, de másoknak is elgondolkodtató lehet:

"„A Szentlélek nélkül Isten messze van, Krisztus múltbéli személy, az evangélium holt betű, az egyház puszta intézmény, a tekintély uralkodás, a hithirdetés propaganda, az istentisztelet régmúlt dolgokra való visszaemlékezés, a keresztény tevékenység szolgai erkölcs. Viszont a Szentlélekkel: a világ vajúdik az Isten Országa születésében, a feltámadt Krisztus velünk van, az evangélium éltető erő, az egyház szentháromságos közösség, a tekintély felszabadító szolgálat, a hithirdetés új pünkösd, az istentisztelet emlékünnep s elővételezés, az emberi tevékenység megistenül.”Ignác,Lattakié püspöke.

00:05-nek:

Egy igazán szép válasz és való igazság!

Hallelúja!

"....magukért a cselekedetekért higgyetek."

JT-nak:

Pontosan erröl van szó:

Ha már nem tudsz (tudtok) hinni Jézus istenségében, akkor legalább a cselekedeteiért higgyhétek el, hogy több volt, mint ember!

Azonkívül, ha Jézus nem volt Isten, akkor szerintetek ki a megváltó?

Ki bocsátja meg a bünöket?

Az egyéni és a kollektív bünöket is?

Az összes eddig élt és még ezután élni fogó emberek, az egész emberiség bünét??

Ezt Ti hogy magyarázzátok?

"Pontosan erröl van szó:

Ha már nem tudsz (tudtok) hinni Jézus istenségében, akkor legalább a cselekedeteiért higgyhétek el, hogy több volt, mint ember!"

Amikor Jézus a földön élt emberként (nem Istenként), végrehajtott-e olyan csodát, amire ember nem volt képes Jehova szellemével?! (Azt a szerepet kivéve persze, amiért Jézus a földre jött, mert nyilvánvalóan ez csak és kizárólag az Ő kiváltsága volt: a megváltás és minden ehhez kapcsolódó dolog a bűnös állapotunkból.)

Egyes embereket is felruházott különleges szellemi ajándékokkal Jehova, a bűnök megbocsátásától kezdve a gyógyításokon keresztül, a halottak feltámasztásáig (János 20:23).

A háromság mellet ezek sem érvek. Ezért is tartom ma is elfogadhatónak, hogy az igaz vallás, amire a kérdező kíváncsi volt, mentesnek kell lennie az ilyen tanoktól.