Melyik vallás az IGAZI? Miért?

(Ján 20:21–23) "Jézus azért ismét ezt mondta nekik: 'Béke legyen veletek! Ahogy az Atya elküldött engem, úgy én is elküldelek titeket.' Miután pedig ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: 'Vegyetek szent szellemet. Ha megbocsátjátok valakiknek a bűneit, meg lesznek bocsátva nekik; ha megtartjátok valakikéit, meg lesznek tartva.'"

Ez megint egy olyan rész, melyet egyesek nem a teljes Biblia fényében értelmeznek, hanem kiragadva.

Hogyan értették és alkalmazták az apostolok ezt a kijelentést? A Bibliában sehol sem találkozunk azzal, hogy egy apostol négyszemközt gyóntatott, majd feloldozott valakit. Ezzel szemben a Biblia meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján Isten megbocsát. Az apostolok a szent szellem irányításával meg tudták állapítani, hogy valaki megfelelt-e ezeknek a feltételeknek, és ennek alapján meg tudták mondani, hogy Isten megbocsátott-e az illetőnek vagy sem. Például lásd: Cselekedetek 5:1–11, valamint 1Korintusz 5:1–5 és 2Korintusz 2:6–8.

Tehát nincs Írás szerinti alapja annak a következtetésnek, hogy ÁLTALÁBAN véve a keresztények, vagy éppenséggel a gyülekezetben a kinevezett vének, isteni hatalmat kaptak volna a bűnök megbocsátására. Viszont a fent idézettek szerint, amit Jézus a János 20:23-ban mondott a tanítványainak, az arra mutat, hogy Isten ebben a vonatkozásban különleges hatalmat adott az apostoloknak. Ezenkívül Jézus kijelentése összefüggésben lehet azzal, amit a Máté 18:18-ban az égi döntésekről mondott.

A keresztények megbocsáthatnak bizonyos sérelmeket, összhangban Pálnak az Efézus 4:32-ben feljegyzett tanácsával. A János 20:23 szövegösszefüggése azonban azt sugallja, hogy Jézus ennél súlyosabb bűnökre utalt, figyelembe véve azt, amit még ugyanannak a hallgatóságnak mondott.

Ötven nappal a feltámadása után, pünkösd napján Jézus kitöltötte a szent szellemet. Ezzel egyrészt, akik a szellemet kapták, Isten szellemfiaiként újraszülettek, azzal a reménnyel, hogy Krisztus társuralkodói lesznek az égben (János 3:3–5; Róma 8:15–17; 2Korinthus 1:22). Ám a szellemnek ez a kitöltése többet is jelentett. Néhányan azok közül, akik megkapták, csodálatos képességeket nyertek. Ezáltal néhányan idegen nyelveken tudtak beszélni, amelyeket korábban nem ismertek. Mások prófétálni tudtak. Megint mások betegeket tudtak gyógyítani, vagy halottakat tudtak életre kelteni (1Korinthus 12:4–11).

Mivel Jézus szavai a János 20:22-ben a szent szellemnek erre, a tanítványokra való kitöltésére mutattak előre(!), a hozzáfűzött szavak a bűnök megbocsátásáról, úgy tűnik, azt jelentik, hogy az apostolok a szent szellem működésén keresztül isteni megbízatásként egyedülálló hatalmat kaptak a bűnök megbocsátására, illetve megtartására.

Az egyik olyan eset, amelynek az alkalmával megnyilvánult a hatalom, amelyet az apostolok kaptak a bűnök bocsánatára illetve megtartására, Anániás és Safira esete volt, akik megcsalták a szellemet. (Cselekedetek 5:1–11)

Ez alkalommal Péter apostol különleges hatalmat használt fel arra, hogy kifejezze, bűnük megtartása végleges; csodálatos módon tudta, hogy Isten nem bocsátaná meg Anániás és Safira bűnét.

Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy akkoriban minden szellemmel felkent vénnek ilyen csodálatos hatalma volt. Ezt láthatjuk abból, amit Pál apostol mondott arról a férfiról, akit a korinthusi gyülekezetből közösítettek ki. Pál nem azt mondta, hogy "megbocsátom ennek az embernek a bűneit", vagy éppen hogy "tudom, ennek az embernek megbocsátottak az égben, ezért fogadjátok vissza", hanem inkább arra buzdította az egész gyülekezetet, hogy bocsássanak meg ennek a visszafogadott kereszténynek, és mutassanak ki szeretetet iránta. Pál ehhez még hozzátette: "A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is" (2Korinthus 2:5–11).

Vannak a gyülekezetet érintő súlyos személyes bűnök (erkölcstelenség vagy bármi más), melyekkel a véneknek foglalkozniuk kell. Amit Jézus a János 20:23-ban mondott, nem vonatkozik az ilyen esetekre. Ezeknek a véneknek nincs csodálatos szellemi adományuk, mint például a fizikailag beteg ember gyógyítása, vagy a halottak feltámasztása; ezeknek az adományoknak megvolt a céljuk az első században, majd utána véget értek (1Korinthus 13:8–10). Ezenkívül a véneknek ma nincsen isteni hatalmuk arra, hogy megbocsássák a súlyos helytelenséget olyan értelemben, hogy kijelentsék egy súlyosan vétkezőről, hogy tiszta Jehova szemében. Az ilyenfajta bűnbocsánatnak a váltságáldozaton kell alapulnia, és egyedül Jehova bocsáthat meg annak alapján (Zsoltárok 32:5; Máté 6:9, 12; 1János 1:9).

"Ember": Én nem azt írtam,hogy azért,mert neki van a legtöbb éves múltja!

Lehetne egy kicsit normálisan is válaszolni!( Gondolom Te nem Katolikus vagy.)

Kedves 116/116-os!

Minden vallásnak a legfőbb üzenete, hogy mindig emlékezz Istenre és soha ne felejtsd el Őt. Minden más dolog, csak másodlagos egy valláson belül. Az már a módszer, hogy hogyan érheted el az Ő szeretetét. Remélem ebben egyetértünk. A másik dolog, hogy miért ne lehetne egy dolgot vagy akár egy személyt, esetleg Istent több nézőpontból megnézni, és ezek mind egyszerre lennének igazak? Isten transzcendentális, anyagi intelligenciával, érzékekkel és elmével lehetetlen felfogni Őt. A harmadik dolog pedig az, hogy Istent nem sajátíthatják ki sem a keresztények, sem a krisnások, sem a muszlimok, sem a zsidók! Isten azé, aki sír utána.

Pont ezek a "másodlagos" dolgok osztják meg sokszor a végletekig a vallásokat és a hívőket! Attól, hogy (ideális esetben!!) "mindig emlékeznek Istenre és soha nem felejtik el Őt" a hívők, még merőben mást tanítanak és tanulnak Istenről és akaratáról. Ami azt jelenti, hogy ezen különbözőségek, amennyiben nem a bibliai igazságot gyakorolják, gyakran háborús ellenséget nevelnek, faragnak a magukat (hamisan) kereszténynek valló milliókból.

A Bibliai krisztusi szellem nem ezt tanítja!

Kedves Utolsó!

Pontosan azt akarom mondani, hogy nem a más vallásokkal van a probléma, hanem azzal, ahogyan az emberek gondolkodnak. A legtöbb ember úgy gondolkodik, hogy csakis a saját vallása a jó, a helyes stb. Valójában mindegyik! Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor innen és onnan is elveszek egy kis tanítást, és beépítem a saját lelki életembe, értékrendembe. Hanem azt, ha valaki szigorúan követi bármelyik monoteista vallás egyikét, akkor elérheti az istenszeretetet. Ezért nekünk, el kell fogadnunk mindegyiket, és csak az egyezőségek alapján kell összehasonlítanunk a sajátunkkal. A különbözőségeket pedig tiszteletben kell tartanunk, nem kritizálhatjuk a másokat ezért. Aki mégsem ezt teszi, annak igazából nincs hite a saját vallásában, ezért is voltak, vannak és lesznek is vallási háborúk. Ők csak névleg vették fel a vallást, de valójában nem komolyak benne, a saját anyagi érdekeik miatt tették. Erre számos példa van a történelem során.

A lényeg, hogy fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen. Mi dolgunk csak az, hogy erősödjünk meg a saját hitünkben, mélyedjünk el a saját vallási gyakorlatainkban.

Konnyen rajohetsz te is magadtol!! En nem akarom az en vallasomat dicserni elottet es azt mondani hogy az IGAZ vallas. De olvasd el a 10 parancsolatot 2 Mozes 20 : 1-17ig. Miutan at tanulmanyoztad tanulmanyozd a vallasokat es majd meglatod hogy melyik vallas tartja meg az egesz parancsolatot. Mind a 10-et. Soktol hallottam hogy azt mondtak, hogy Isten, vagy nem tudom ki valtosztatott rajta, vagy hogy most az Uj testamentumot eljuk.

Olvasd el mit ir Mate 5:17-19 versek. Isteni betolteni jott a torvenyt es nem eltorolni.

Es ha tanulmanyozod a vallasokat rajossz hogy melyik az IGAZI.