Európában soha nem volt egyistenhit?

A niceai hitvallásokban megfogalmazott teológiai alapelveket az egyetemes kereszténység ma is magáénak vallja.

Az I. niceai egyetemes zsinat hitvallása (325)

"Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. És egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki az Atyától született Egyszülött, vagyis az Atya lényegéből való, Isten az Istentől és világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem teremtmény, egylényegű (homousziosz) az Atyával, aki által minden lett a mennyben és a földön. Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt [a mennyből], és megtestesült és emberré lett. Szenvedett, és feltámadt harmadnap, felment a mennyekbe, eljön ítélni élőket és holtakat. És (hiszünk) a Szent Szellemben. Akik pedig azt mondják, hogy »Volt idő, amikor még nem volt« Isten Fia, és »Mielőtt született, nem volt«, és hogy »A nem létezőkből lett«, vagy azt mondják, hogy más lényegből (hüposztaszisz) vagy létezőből (szubsztancia, uszia) van, vagy teremtett, vagy változó, vagy átalakuló, azokat átokkal sújtja a szent, katolikus és apostoli egyház."

A II. niceai egyetemes zsinat hitvallása: A Szent Szellemről szóló rész (381)

"...És hiszünk a Szent Szellemben, aki szólt a Törvényen keresztül, prédikált a prófétákon keresztül, lejött a Jordánhoz, szól az apostolokon keresztül, és a szentekben lakik; így hiszünk Őbenne, mert Szent Szellem, Isten Szelleme, Tökéletes Szellem, Vigasztaló (paraklétosz) Szellem, aki nem teremtve lett, az Atyától jött ki, a Fiú pedig vette Őt, és rábízta magát. Akik pedig azt állítják, hogy volt idő, amikor nem volt Fiú vagy Szent Szellem, vagy hogy a nem létezőkből lett, vagy más lényegből (hüposztaszisz) vagy létezőből (szubsztancia, uszia) lett, vagy azt mondják, hogy meg tud változni vagy át tud alakulni a Fiú vagy a Szent Szellem, azokat a katolikus és apostoli egyház, amely a mi anyánk, valamint a tiétek is, átokkal sújtja..."

"Még mindig nem érted. Én elfogadom, hogy te hiszel Jézusban, mit egy földön járó Istenben, meg a szentháromságban, csak akkor légyszi ne mond hogy ez monoteizmus, mert ez megtéveszt másokat, akik tényleg a monoteizmust keresik!"

A monoteizmus - már bocsánat - egy üres fogalom. A Bibliában az ott írtak erejéről vértanúság van az Írás igazáról, és még azután is. Teljesen mindegy, hogy én hány Istennek szolgálok, amíg nem tudom, hogy mit szeretne velem, hol voltam, hol vagyok, és hová tartok. Másrészt pedig a prófétákra támaszkodni csupán értelmetlenség, hiszen a Szeretethimnuszban is benn van, az összes prófécia Krisztus megdicsőülésében tündökölve teljesedik be végső soron a Szentlélek által. A többi hasztalan fecsegés.

""A monoteizmus - már bocsánat - egy üres fogalom."

Ez alatt mit értesz?"

Amit feljebb leírtam. A sátánista a Sátánt is az egyetlen igaz istennek véli, ahogyan a pogány pedig több istent vél. A különbség (az Istennek a száma) az üdvrend szempontjából teljesen elhanyagolható. Sokkal inkább fontosabb az, hogy mit akar Isten.

"Most már értem, hogy nem érted, hogy mi az hogy monoteizmus!"

Attól függ. A definíció elsősorban a kifejezés tartalmától függ: a terminus egyistenhitet jelent, és ennyi. A többi az csak az egyistenhitet megtestesítő vallásoknak egyedi tartalmától függ.

Az, hogy a kereszténység nem fér bele egy általad szabadon értelmezett kategóriába, az egyáltalán nem érdekes. A monoteizmus egy emberek által alkotott fogalom, amit Te sajátosan értelmezel. A monoteizmus nem egy felsőbb eszme, aminek az igaz vallás kényszerűen meg kell, hogy feleljen. A monoteizmus nem több egy szónál, arra használják, hogy a világon lévő vallásokat más fogalmakkal együtt némi átlátható rendszerbe foglalják. Ennyi. Emberek megegyezése alapján kreált szó.

A kereszténység mindamellett tényleg monoteista vallás, a szó klasszikus, nem általad elfogadott értelmében. Ha bármely keresztényt megkérdezel, hogy hány istenben hisz, mindegyikük azt fogja rá mondani, hogy 1. Hogy az szerinted valójában nem egy Isten, hanem három, az lényegtelen. Lehet, hogy te nem vagy hajlandó elfogadni, hogy a keresztény Isten olyan tulajdonságokkal bír, amit ember képtelen teljes egészében felfogni, de ettől még a keresztények ezt elfogadják, és az számít, amit ők gondolnak a saját hitükről, nem pedig az, amit más gondol az ő hitükről. Amit most művelsz, az olyan, mintha az ókori görög-római vallásokra elkezdenéd hajtogatni, hogy az nem is politeizmus, mert amikben hittek, azok valójában nem is istenek, mert egyetlen Isten van, tehát nem nevezhetjük politeizmusnak. Nem vizsgálhatsz objektíven egy gondolkodást úgy, hogy saját igazságaidat fölébe helyezed.

Márpedig ha a keresztények úgy gondolják, hogy ők egyetlen istent imádnak, akkor mindegy, hogy te szerinted az valójában nem egy isten, ők így gondolják, tehát egyistenhit.

Amit te csinálsz, az csak játék a szavakkal.