Tényleg vannak ateisták, akik járnak ünnepekkor a misékre/istentiszteletekre? Ez ennyire gyakori dolog lenne? Mi értelme?

#9.

Attól még, hogy voltál egyszer egy szertartáson (gondolom) nem jársz rendszeresen ünnepi misékre.

Én is voltam zsinagógában, mecsetben, meg buddhista templomban is. Zsinagógában mindjárt pészahkor, buddhista templomban meg vészakkor. Meghívtak, ezeket a vallásokat ismerem, illetve úgy éreztem, hogy vannak közös pontjaink, ami miatt szimbolikusan is egy szép üzenetet hordoz, ha elmegyek. A másik két ábrahámi vallással ugyanaz az Istenünk, 90%-ban ugyanazok a prófétáink/vallási tanítóink. A buddhizmusban pedig ugyanúgy megvan az a fajta lelki békére való törekvés a vágytalanság tanával együtt, mint a kereszténységben. Másrészt a buddhizmus nem is követel imádatot egyetlen istennek sem, így a saját hitemmel sem mennék szembe. A nem-keresztény barátaim is felköszöntöm a fontosabb ünnepeik alkalmából. Ugyanakkor nem szokásom semelyik helyre sem rendszeresen járni.

Másrészt pont egy ateista ismerősömtől hallottam, amikor megkérdeztem, hogy miért nem ünnepli mondjuk a pünkösdöt világi ünnepként, ha a kultúránk része. Azt mondta, hogy a szertűz körüli révülés is része a kultúránknak, de mégsem szokott szertűz körül révülni, mert nem hisz benne. Ezt teljes mértékben el is tudom fogadni.

#9.

Más a Vatikánba menni szertartáson kívül, meg más pápai áldásra odamenni. Én is voltam már sokféle templomban, mert hobbim az utazás. De nem látogatom ezeket rendszeresen és szertartási időn kívül látogattam akkor is, amikor ott voltam. Tudom, hogy az azoknak a hívőknek szent, ezért nem akarok tiszteletlen lenni velük szemben. Másrészt amikor ott voltam, akkor sem a vallási rítusra voltam kíváncsi, hanem a festményre, a szép épületre stb.

#13.

"Amikor utazok, mindig bemegyek minden templomba és katedrálisba (függetlenül attól, hogy milyen valláshoz tartozik), hiszen ezeknek ugyanúgy van történelmi, kulturális és művészeti jelentősége, mint egy múzeumnak vagy egy parknak. Nem kell követnem az adott vallást ahhoz, hogy bizonyos aspektusait értékelni tudjam."

Én is megteszem, de nem szertartásokat látogatok.

"Nem hiszek az egyiptomi, görög/római, germán, kelta és különböző ázsiai istenségekben, mégis rengeteget olvasok róluk és több készülő könyvem és fotós projektem ezeket veszi alapul. nem vagyok hindu, mégis egy ideig önkénteskedtem a krisnásokkal. Nem vagyok se buddhista, se sintó, mégis mindkettő vallás imádságain vettem már részt. Ugyanígy, keresztény se vagyok, mégis voltam imádságokon és tudom értékelni a művészetüket."

Más támogatni valamit, ami vallástól függetlenül jó vagy megnézni valamit egyszer, meg áhítatoskodni. Számomra álszentség és képmutatás rendszeresen misékre járni, úgy, hogy az illető nem hisz benne. A magasságosok nem ugyanezt csinálják a kormányban? Nem hisznek benne, de jó fogás a kultúrkereszténységnek.

"

Ha valaki nem-hívőként rendszeresen (mondjuk évente párszor, ünnepek idején) jár misékre, az önmagában nem jelent semmit. Lehet, számára nosztalgiát jelent. Lehet, hogy tetszik neki a hangulat. Lehet, valaki mást kísér el (ahogy én tettem éveken át, amíg Magyarországon éltem). Sok oka lehet, de egy vallásnál a hit a legfontosabb és ha az adott ember nem hisz, akkor nincs miről beszélni. Számomra az, hogy elkísértem a nagyszüleimet a karácsonyi miséikre pont ugyanaz, mint amikor most néha elkísérem a páromat és a barátait egy focimeccsre: érdemes néha megnézni a hangulat miatt, de amúgy nem szól hozzám, ezért végig a pad alatt olvastam."

Egyszerűen valódi oka nincs. Az egyetlen reális ok, amit el tudok fogadni, az az, hogy elkíséri a rokonait. De egyébként... Szerintem nincs semmi racionális indok, ami emellett szólna. Meg az eddig érkezett válaszok alapján nem is lehet túl gyakori, hisz valaki nem sokat láttak/hallottak ilyet.

#4.

Másrészt a cikk arról ír, hogy még az ateisták is mennek ilyenkor misére... Szóval nem egy kis csoportról, mondjuk a keresztény ateistákról, hanem ebből az olvasható ki, hogy sok ateista, ha nem is a legtöbb.

#17.

De hasonló. Mindkettőnél képmutatásról van szó, hisz valódi hitet nélkülöző vallásos jellegű megnyilvánulás. Farizeizmus.

Miért nem tartja tiszteletlennek? Bele kell gondolni mások világnézetébe. Én tiszteletlennek érezném-e. Márpedig az oltári szentség egy szentség, ahogy a mise is szent egy keresztény számára, nem pedig egy giccses cirkuszi mutatvány. A pap nem egy színész, a templom nem egy díszlet.

És ahogy elnéztem, elég sok ateista van, aki egyetért velem. Sokan írták más kérdéseknél, hogy minek mennének, ha egyszer nem vallásosak. Akkor most a misére járás szerinted mégsem egy vallásos jellegű cselekedet, szóval mindenki járjon misére? Vagy mi?

Igenis vannak dolgok, amiket be kell látni. Én sem járok keresztényként egy csomó szertartásra. Miért? Mert nem része a hitemnek. Nem kötődöm hozzá.