Van szabad akarat?

Nézzük részleteiben.

Az 1. determinista pont esetén az agyban lezajló akármitől függetlenül végül fixen csak egyféle eredmény jöhet ki egy adott helyzetben.

Ez így oké?

A 2. hipotézised esetben a véletlen miatt már több lehetséges döntés van de az ember tudása és hasonlók továbbra is korlátozzák, hogy milyen lehetséges döntéseket hozzon meg az adott személy.

Ez is így oké?

Így a 2. esetben is korlátozottak vagyunk és előfordulhat olyan eset, hogy a véletlen miatt kibővült lehetőség halmazunk sem tartalmaz jó döntést.

Ez így oké?

Másik oldalról. Továbbra is az emberek döntéseit korlátozzák azok, hogy hova születnek, milyen képességekkel születnek, stb. Tehát attól még, hogy van több lehetséges eredmény a döntéseinél, attól még ezek korlátozottak a fentiek által. Egy kicsit nagyobb intelligenciával rendelkezne valaki például és egyből megváltoznának a lehetséges eredmények és bekerülhetne olyan is a lehetőségek közé ami már jó megoldás.

Tehát teremtesz például két embert. Az egyiket egy rossz családba, ostobának, rossz hajlamokkal, rossz környékre és megbüntetnéd ha ezek után rossz útra térne míg egy másik embert jutalmaznál aki jó úton járt és akit jó család nevelt, nem voltak rossz hajlamai, elég jó képességei voltak, hogy kitudjon találni jó megoldást a különböző élethelyzetekre és a közösségben ahol felnőtt ott is fontosak voltak az emberi értékek.

Lényegében rá teremtenél valakit valamilyen útra majd az alapján jutalmaznád?

#141: "A 2. hipotézised esetben a véletlen miatt már több lehetséges döntés van de az ember tudása és hasonlók továbbra is korlátozzák, hogy milyen lehetséges döntéseket hozzon meg az adott személy.

Ez is így oké?"

Értem!

Nyilvánvaló. Semmiképpen nincs olyan szabad akarat, ami minden szerencsés/szerencsétlen külső-belső hatás nélkül az ember cseperedése közben kizárható lenne, és el lehetne különíteni ezektől az éppen vizsgálandó embert, mintha az ember kettéosztható lenne egy inherens elítélhető tartalomra is.

Minden ember jellemét, erkölcsét, és szellemi képességeit számtalan külső- és belső biológiai, fiziológiai, társasalmi, et cetera... folyamatok formálják egyedivé, amik a felnőtté éréskor "mérhető" tulajdonságok meghatározó hányadát a felnőtt embertől függetlenné teszik, ráadásul pont a hipotézisemben alapvetés, hogy létezik a valódi véletlen is, vagyis messze nem csak az agyban van ilyen, hanem az embert emberré tevő külső világban is, ahol ráadásul pont a hipotézisem deklarálja azt, hogy kívül nincs reguláris véletlen, hanem tényleg akármit eredményező (rosszat/jót - statisztikailag a szabályozatlan véletlen esetében inkább a nem kívánt befolyás a meghatározóbb, méghozzá jóval több).

Ha így érted, hogy a vallás által elképzelt szabad akarattal bíró jogosan büntethető ember létezik, akkor olyan természetesen nincs, ebben egyetértek veled. Sőt! Az én hipotézisem hiába tesz eleget a szabad akarat definíciójának, de éppen talán ez a verzió teszi a valódi véletlen feltételezett létezése okán a lehető legkevésbé jogosan büntethetővé az embert.

Mindamellett a zsidóság nem hisz sem a pokolban, sem a sátánban, és a hitük szerint mindenki Isten színe elé kerül, és ha Isten úgy véli, hogy a tag rosszalkodott, akkor pszichoterapeutához küldi, átnevelő-, de szelíd ritmusú tanfolyamot kell elvégeznie, majd teszteket kell kitöltenie, vizsgákat kell abszolválnia, és ha ezen túl van olyan 100-150 ezer év múlva, akkor a csicsergő madarakkal teli csodás túlvilágivilágba léphet a többi jó ember közé. Ennyi... :)

Ja..

Mindenki jó lesz, mint a Macskafogó végén... :)

Hitler, Sztálin, Orbán együtt szedegetik egy gyönyörű mezőn a virágokat (és nem a világokat). ;D

Szerintem létezik szabad akarat, én abszolút libertariánus vagyok ebben a kérdésben. Miért? Azért mert így tapasztalom meg bizonyos esetekben (de nem mindig!). Főleg a dilemmatikus döntéseknél mutatja számomra azt a tapasztalat, hogy legalább 2 opció nyitva áll előttem, mindkettőt akarhatom és az akaratomat végül is szabadon irányítom az egyik vagy másik opció felé. Alapjáraton szerintem, mivel a tapasztalat azt mutatja hogy létezik szabad akarat, és szerintem nincsenek erős ellenérvek ellene, ezért megbízhatok a tapasztalatban, ergo hihetek a szabad akaratban. Sokan hivatkozna a Libet típusú idegtudományos kísérletekre, azonban ezek a kísérletek nem dilemmatikus döntéseket vizsgáltak, hanem egy adott cél már ki volt jelölve és csak azzal kellett foglalkozni, hogy mikor és hogyan hajtsák végre. Az ilyen típusú döntéseket a belső tapasztalat sem úgy tünteti fel, mind a dilemmatikus esetekben a szabad akarat érzését, tehát ez önmagában nem cáfol semmit, legfeljebb azt hogy mindig szabadon döntünk, azonban ezt nem állítottam és a szabad akaratnak sem feltétele ez.

Emellett a szabad akaratban való hitemet végülis mindig fenntarthatom, anélkül hogy rosszul érezném magam; hiszen ha létezik szabad akarat, akkor jó úton járok, ha nem, akkor pedig nem tehetek arról hogy hiszek benne, ergo emiatt engem senki nem kérhet számon, és nem is kell elvetnem.

Viszont ami érdekesebb az az, hogy a szabad akarathoz két feltételnek is teljesülnie kell:

1. Legalább 2 opciónak nyitva kell állnia előttem a döntés előtt. (Ez ellentmond a determinizmusnak, tehát a kompatibilizmusnak is).

2. Nem a véletlenszerű törvények okozzák azt, hanem én, mint egyfajta ágens.

Ez a kettő úgy teljesülhet egyszerre, hogy az ágens szerepét betöltő "én" nem azonos a fizikai tulajdonságainak összességével, hanem azokat hordozó szubsztancia, avagy lélek, szellem, kinek mi. Ezt a szabad akarat koncepciót, amit a hétköznapokban tapasztalunk és a régiek általában szabad akaratnak, "liberum arbitrium"-nak neveztek, a filozófia Ágens oksági libertariánus szabad akaratnak nevezi. Természetesen amint a feltételekből látszik, a szabad akarat ezen formája nem összeegyeztethető a naturalizmussal, fizikalizmussal stb. ellenben a koherens magyarázata nagyon erősen sugallja egyfajta teremtő Isten létezését, aki ezt a nem anyagi szubsztanciát, ami az ágens szerepét tölti be, létrehozta.

Összességében tehát szerintem jobb okom van a szabad akaratban hinni, mint ellene még akkor is ha ezáltal a naturalizmus és a fizikalizmus számomra nem elfogadható, és a dualizmus vagy a teizmus felé kell kacsintgatnom.