Pontosan mik a szabad akarat paraméterei, mi az a szabad akarat?

A szabadakarat az a döntés képessége.

A probléma az, hogy a szabad akarat jelenti-e azt, hogy dönthettél-e volna máshogy. Egyesek szerint nem, és ez kizárja a szabad akaratot.

Ezzel az ellenvetéssel két gond van:

1. Nem olyan egyértelmű, mi is számít lehetségesnek. Lehetséges bármi, ami sosem következik be?

2. Ha van egy jellemem, az determinál valamire, akkor az az én jellememmel összhangban lévő tett. Ez számomra nem ellentétes a szabadsággal, hanem éppen ellenkezőleg.

Ha rá lehetne fogni a szabad akaratra, hogy azt mindig mások befolyásolják akkor nem lehetne senkit felelőségre vonni. Ez igy abszurdum.

A szabad akarat tág értelemben a lehetőségek közötti egyenlő választási képesség. Ez azért tág értelem mert ilyen csak Ádámnak és Évának volt. A bukott lények már sajnos determinálva vannak a bukott természetük miatt a bünre. Minél romlottabbá válik valaki természete, a döntési szabadsága is annál jobban beszükül. Ahogy a döntési szabadsága szűkül, úgy a szeretetre is egyre kevésbé tud választást tenni.

Vagyis a szabad akarat összefügg egy teremtmény természetével és azokkal a döntéseivel amelyet nem kivülről kényszeritettek rá.

Évát nem kényszeritette a kigyó hanem teljesen félrevezette és úgy hozott dőntést. Ha fizikailag erővel kényszeritette volna akkor nem vétkezett volna Éva, igy viszont választania kellett, hogy elfogadja-e a kigyó hazudozásait vagy nem, tehát a hazugság mellett döntött és azt választotta.

A mai megváltott ember pl egyrészt azért magasabbrendű lény a jó angyaloknál, mert ugý hozhat döntést szabad akaratból Isten szeretete mellett, hogy nem látja, nem ismeri közvetlenül Istent, hanem csak kinyilatkoztatás útján kap ismeretet és mert jobban szeret az akinek többet bocsájtanak meg. Ezért magasabb rendű vagy talán jobb szó, hogy erősebb szeretet és bizalom mint ami a jó angyaloknak van.

Isten nem korlátlan szabad akaratot adott.

Ez azt jelenti, hogy nem mindenben dönthet az ember szabadon úgy, hogy felelősség alól kibújhat.

Ádámnak azt mondta, az ember nem dönthet afelől, hogy mi a jó az embernek, és mi a rossz. Ezt a jogot Isten a saját hatáskörében tartja, az Ő kizárólagos joga.

Ezért az Isten által felállított alapelvek, törvények alól nem lehet kibújni, következmények nélkül.

Minden egyéb dologban szabadon dönthet az ember.

Ádámnak egy betartania valója volt. Ahhoz a fához, ami Isten ezt a jogát szemlélteti, nem nyúlhat.

Ha hozzányúl, akkor az Istentől való függetlenséget választja, és nem óhajt Isten törvénye alapján élni. Maga akar határozni arról, hogy mi a jó, és mi nem az embernek.

Hogy milyen virágok kerüljenek az asztalra, vagy milyen ételt együnk, hova megyünk kirándulni, stb szabadon dönthetünk ezekben.

Az erkölcsi életről Isten határoz.

Tilos lopni, paráználkodni, gyilkolni, hazudni, stb.

Ebben nem dönthetünk szabadon, hogy megengedjük magunknak.

A szexualitás csak a házasságban élőknek megengedett, nem csak gyermek nemzés céljából, hanem egymás örömszerzésére.

Akik nem házasok, azoknak tilos, és nem lehet 10, vagy 20 felesége, vagy férje senkinek. Nem lehet mások dolgait ellopni, vagy mások életét kioltani, vagy fizikailag kárt tenni,ha emberileg jogosnak tűnik, akkor sem. Mivel Isten a büntetésjogát saját magának tartotta meg, nem engedi meg másnak.

Ezekben nem hozhat az ember egyéni döntést.

"és össze vissza dobálóznak azzal, hogy mi fér és mi nem fér bele a szabad akaratba."

Talán ez a legpontosabb meghatározás:

A lehetőségek közti őnkéntes választási képesség ami összhangban van az adott entitás természetével.

Azért szükséges hangsúlyozni, hogy a szabad akarat elválaszthatlan egy személy természetétől mert a szabad akarat nem jelenti azt, hogy bármit egyenlöképpen akarhatunk mert az összefügg a belső lényegünkkel. Istennél a szabad akarat pl összefügg a szentségével ezért ő nem tud egyenlőképpen jót és rosszat akarni, hanem determinálva van arra, hogy ő csak jót tud akarni és választani.

Még a megváltott ember sem a maga akaratából született újjá hanem Isten akaratából. Egy bukott lénynek soha nincs vágya arra, hogy keresse önmagától Istent hanem mindenkit Isten vonz magához. Ettől még szabad akaratuk van, csak az korrelál a természetükkel. Nem kiván senki olyat ami idegen a természetétől. "Romlott fa nem terem jó gyümölcsöt".

Szia

Mi a szabad akarat?

Ez a téma évszázadok óta megosztja az embereket. Egyesek szerint szabad akarat mint olyan nem is létezik, mivel Isten előre elrendelte minden tettünket. Mások úgy érvelnek, hogy csak akkor beszélhetünk szabad akaratról, ha abszolút szabadságunk van. Ha szeretnénk tisztán látni ebben a kérdésben, Isten Szavához kell fordulnunk. A Biblia feltárja, hogy Jehova szabad akarattal teremtett meg minket, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk értelmes döntéseket hozni, és ehhez jogunk is van. Pl. a zsidók dönthettek, hogy Jehovát, vagy más istent, isteneket szolgáljanak:

Józsué 24:15

"Ha viszont rossznak tartjátok, hogy Jehovát szolgáljátok, akkor döntsétek el ma, hogy kit fogtok szolgálni: azokat az isteneket, melyeket ősapáitok szolgáltak a folyó túloldalán, vagy az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és a háznépem Jehovát fogjuk szolgálni.”

A Szentírás még ezekre a kérdésekre is választ ad: Hogyan kell élnünk a döntési szabadságunkkal? Van valami, ami korlátoz ebben minket? Hogyan mutatják a döntéseink a Jehova iránti szeretetünk mélységét? És hogyan tarthatjuk tiszteletben mások döntéseit?

Nekünk azonban nincs abszolút szabadságunk, mint Jehovának. A Szavából kiderül, hogy ő teljes joggal szab határokat a szabadságunknak, és ezeket el kell fogadnunk.

Mondhatjuk-e magunkat igazán szabadnak, ha a szabad akaratunk korlátok közt van? Igen, mindenképpen. Ha belegondolunk, a korlátok a védelmünket szolgálhatják. Tegyük fel például, hogy úgy döntünk, hogy elutazunk egy távoli városba. De vajon biztonságban éreznénk magunkat, ha nem lennének közlekedési szabályok, és mindenki maga döntené el, hogy milyen sebességgel megy, vagy az útnak melyik felét használja? Természetesen nem. A korlátozásokra szükség van ahhoz, hogy mindenki élvezhesse az igazi szabadsággal járó előnyöket.

Isten az első embernek, Ádámnak ugyanúgy megadta a szabad akarat ajándékát, mint az égben élő intelligens teremtményeinek. Ez megkülönböztette őt az állatoktól, melyeket az ösztöneik vezetnek. Nézzünk egy helyzetet, amikor Ádám helyes módon használta a szabad akaratát. Jehova az állatokat előbb teremtette meg az embernél, de az első földi fiának tartogatta azt az örömet, hogy elnevezhesse őket. „Az emberhez vitte őket, hogy lássa, az milyen nevet ad nekik.” Miután Ádám megfigyelte az állatokat, és mindegyiknek egy hozzáillő nevet adott, Jehova nem bírálta felül a döntéseit. „Minden élő léleknek az lett a neve, amit az ember adott neki” 1Móz 2:19.

Az a feladat, hogy viselje gondját a földi paradicsomnak, meglehetősen nagy mozgásteret adott Ádámnak, de ő sajnos nem értékelte ezt a lehetőséget. Úgy döntött, hogy átlépi az Isten által felállított korlátokat, és eszik a tiltott gyümölcsből. Mivel ilyen csúnyán visszaélt a szabad akaratával, a leszármazottai sok-sok szenvedést éltek át az elkövetkező évezredekben. Róma 5:12. Látva a döntése következményeit, mi használjuk felelősséggel a szabadságunkat, és hasznunkra válik, ha tiszteletben tartsuk Jehova korlátozásait.

"Ha azonban a jellemed determinál valamilyen döntésre akkor az nem hordozza magában azt, hogy nincs másik lehetőség? Tehát nem csak nem következik be hanem, nem is dönthetnék másként?"

. Kérdés, hogy ez releváns-e. Ha a döntésemet a jellemem determinálja, akkor az miért mond ellent annak, hogy az akaratom szabad?

Nézzük az ellenkezőjét: lehetne, az, hogy a cselekedeteim kiszámíthatatlanok legyenek, esetenként jellememmel disszonáns tettek mellett döntenék: ettől lennék szabadabb? A kiszámíthatatlanságtól? Hogy én magam sem tudom mit teszek a következő pillanatban? Számomra ez nem logikus, ellenben kontraintuitív.

#2 és #4 vagyok.

"Az írásod többi része alapján pedig akkor mi alapján lesz megítélve szinte minden ember? Csak mert ahogy írod egyre kevesebb a szabad akaratuk az embereknek."

De csak a jóra. Nem magamtól találtam ki: "Róm 3:12 Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is."

Mert a vágyak összhangban vannak a bukott természettel és ettől még erkölcsileg ugyanúgy felelősek.

"A hazugság melletti döntés számomra megint csak furcsa. Ha valaki hazudik nekem és megtéveszt akkor nem a hazugsága mellett döntök hanem átvertek engem."

Ez rendben van. Kicsit bénán fogalmaztam, de attól, hogy atvernek és félrevezetnek attól még kötelességünk a jót választani mert Isten jó. "Legyetek szentek mert én szent vagyok". Vagyis nem mi vagyunk az erkölcsi mérték hanem Isten.

"Ez alapján akkor Éva természetébe bele volt teremtve, hogy higgyen a kígyónak? Vagy az a természete ellen volt és akkor nem szabad akaratából hozta ezt a döntést?...Miben különbözik ez a determinisztikus világ elképzelésétől?"

Abban különbözik ez a determinisztikus világ elképzelésétől, hogy a Biblia egyszerre beszél eleve elrendelésről és szabad akaratról. Mert mint irtam az erkőlcsi döntéseink mércéje Isten kellene legyen és nem a tapasztalataink és külső befolyások. A döntésinket mindig a legerősebb vágyaink alapján hozzuk meg, és igen ez a vágy kivülről került bele Évába a kigyó által és eredetileg nem volt a természetébe: "olyanok lesztek mint Isten". Ez a vágy alapján hozta meg a helytelen döntést. Tudta előre Isten, hogy vétkezni fog? Tudta. De Éva fel volt ruházva olyan reflektiv képességekkel is, hogy kizárjon zavaró tényezőket és legyen képessége és ereje a kisértéssel szemben mivel senkit nem hagy Isten erején felül kisérteni. Úgy van a görögben, hogy "nem enged feljebb próbálni mint amennyi hatalmatok/erőtök van". Mivel Isten előre tudta, hogy el fog bukni olyan mintha előre elrendelte volna. De nem kényszeritette rá hanem Isten megengedő akarata volt. Nem volt Éva determinálva arra, hogy ne tudjon ellenállni annak a bünös vágynak és ne legyen annyi kontrollja, hogy ne tudja elküldeni a kigyót kukutyinba. Isten csak abban az esetben cselekszik valamit a világunkban amikor üdvösségre választ ki embereket, minden más a megengedő akarata csak. Amikor pedig a bukott lényeket determinálja a rosszra a bünös természetük azért továbbra is ök az erkölcsi felelősök. Keresztelő János hirdette, hogy "minden fát amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak és tüzre vetnek".

Pedig egy bukott lény nem képes a természetéből fakadóan még Istent se keresni: "Róm 3:11 Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent." Egyedül ha Isten vonz valakit az üdvösségre az képes hinni. Amikor Isten predesztinál akkor nem kényszerit hanem megengedi, hogy bünös dolgokat tegyenek az emberek. Ilyen volt az a terv is ahogy keresztre feszitették a Fiát. Mindez a terv azelőtt kész volt mielőtt Éva úgy döntött, hogy eszik a fáról.

Brit tudósok szerint a tudatos döntéseinket 100%-ban a döntés hozatal előtt már meghozta a tudattalanunk. Erre nem vagyunk befolyással.

Ami arra utal, hogy nincs szabad akarat.