Akik nem hisznek a szabad akarat a lásd, a Kálvinisták és társai, erről a jelenetről mit gondolnak?

Mit lehet erre válaszolni azon túl, hogy a Doki téved (illetve az ő szerepét megíró forgatókönyvíró téved). A Doki csak egy megállapítást tesz, éveket nem sorakoztat fel mögé, a nem létező érvekkel meg nem lehet érdemben vitázni sem. Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy akik nem szereti a spenótot, azoknak mi a véleménye arról, ahol egy videón egy ember kijelenti, hogy a spenót finom. Mégis mit kellene gondolnom erről azon túl, hogy nem értünk egyet?

(Lehet, hogy mellékes, de azért hozzá tenném, hogy én amúgy ateista vagyok. Viszont mind a relativitáselméletre alapozva, mind pusztán színtiszta logikai eszközökkel, az ok-okozati összefüggések mentén le tudom vezetni, hogy ezek alapján nincs szabad akarat, tehát elég erős érveim is vannak a puszta személyes meggyőződésen túl. Persze a szabad akarat illúziója ettől még működik. Nekem is az a percepcióm, hogy én magam hozom ott és akkor azokat a döntéseket, amiket. Így lehet pontosabb lenne úgy fogalmaznom, hogy az érveim, belátásaim nem a személyes élményemen túl, hanem inkább ennek ellenére vezetnek oda, hogy kénytelen vagyok elfogadni azt, hogy nincs szabad akarat. Kicsit olyan ez, mint mikor a bűvész galambbá változtatja a kendőt. Tudod, hogy nem ez történt, de mégis az az élményed, amitől még a trükk ismeretében sem feltétlenül tudsz szabadulni, hogy a kendő galambbá változott.)