Mi a véleményetek a homoszexualitásról?

Reméltem, hogy valaki tudja a pontos indokát annak, hogy ezt az egyház miért kezeli bűnként.

Akár egy jól összerakott elméleti vélemény is érdekelt volna.

Helyette mindenki csak azt szajkózza, hogy perverzió, természetellenes, nem normális stb. Indokoljátok meg. Tényleg érdekelne, hogy ti miért gondoljátok ezt így. Az nem válasz, hogy "Mert az isten is így gondolja". Ha csak ezt tudjátok mondani, akkor próbáljátok megindokolni, hogy ő miért látja itt.

Azzal, ha szitokszavakkal dobálóztok nem értek el semmit, pláne nem haladást a dűlőre jutásban. Észérveket, indoklásokat kérnék, még akkor is, ha ezek csupán elméleti síkban mozognak. Már az is sokkal kulturáltabb és értékelhetőbb, mint csak annyit ideköpni, hogy perverzió és kész.

Viszont, ha vakon követitek, akkor biztosan kell legyen véleményetek erről.

Az pedig, hogy tippelgeted, nem hiszem, hogy sértés lenne. Hiszen, csupán megpróbálsz hitelt adni a szavának, egy olyasvalaki számára, akit érdekelne egy alátámasztás, ami legalább hihetővé teszi ezeket az állításokat.

Írtad, hogy semmiképp se legyek öngyilkos.

Már egy ideje nem szándékozom, de ez nem volt mindig így. Mióta ráeszméltem, hogy nem velem van a baj, azóta szerintem már jó irányba haladok. Még így is egy hosszú út áll előttem ahhoz, hogy megfelelőnek tartsam magam és az életem, ott még közel sem tartok...

A 11-es válaszomban bővebben leírtam:

Elég sok probléma és zűr volt az életemben. Mikor tinédzser lettem lelkileg egy roncs voltam. Pont ez hiányzott a legkevésbé. Teljesen tönkretettem magam azzal, hogy próbáltam megváltozni. Ha ezzel kapcsolatos dologra gondoltam, mindig megbűntettem magam. Utólag visszagondolva látom, hogy nagyon ostoba voltam. Semmit sem hatott, de legalább mégjobban tönkretett. Mire feleszméltem, hogy nem velem van a gond, addigra már napi szinten gondoltam arra, hogy egyszerűbb lenne mindennek végetvetni. Nem tudom, hogy mi lett volna, ha folytatom, de szerintem nem húztam volna sokáig. Nem hagy nyugodni az a tudat, hogy én, akit ezek előtt én magam és sokan mások is erősnek gondoltak (azok után amiken átmentem előtte nem is alaptalanul) képes voltam az öngyilkosság szélére sodródni. Mi lehet másokkal? Rengeteg gyerek, fiatal, akiket a társadalom öl meg, mert mások. Az ő hangjukat többé nem hallja a család, a barátok az ismerősök, nem látják többé az arcát, nem néznek velük szembe és nem érzik a tapintásuk, mert ők mások voltak. Sokszor ki sem derül az indok, a szülők, az ismerősök értetlenül gyászolnak, magukat hibáztatják és tönkremennek, mert a gyerek más volt. Miért olyan nagy baj, ha valaki más? Hiszen mindannyian mások vagyunk valamiben és ez így van rendjén, ezért senkinek sem kell meghalni, vagy egy életen át elnyomva, gyötrődve élni.