Amikor valaki egy kontár festővel kapcsolatban kifejti a véleményét, hogy az milyen szenzációs (picasso, van gogh, stb. ) akkor miért lepődik meg, ha megkérdezem, hogy otthon adáshibát néz-e esténként a tévében?

74, kérdés nem fér ahhoz, hogy te vagy itt az egyetlen értelmes ember.

Nézd meg, hogy mit művelnek ezek a szerencsétlenek. Úgy védelmeznek egy tíz perc alatt összemaszatolt vásznat, mintha az életük múlna rajta. Mintha felesküdtek volna, hogy ha törik, ha szakad, ők az utolsó fényrészecske felbomlásáig megvédik picassot. Ki a faszom az a picasso egyáltalán?

Ezeknek az embereknek csak megpróbáltam segíteni, de hát nem lehet. Komoly agyi probléma van ott ugyanis, ahol egy embernek az ízlését egy aukciósház határozza meg.

Nyilvánvaló, hogy ez a sok mócsingfestő csak azért lett híres, hogy el lehessen adni a mocskaikat 100 millió dollárokért. Aztán körítettek mellé egy klassz mesét, hogy mégsem egy utolsó csöves szarjankónak árverezzék a képeit, hanem az egyik legyen "őrült zseni" a másik a "kezelhetetlen zseni" és így tovább.

De ezek a szerencsétlenek itt nem jönnek erre rá. A sok túlművelt festményszakértő, és művészettörténész, restaurátor, és hobbifestő, igen.

Mindenkit megnyugtatok. A szar, szar marad. És nem fog összeroppanni az univerzum, ha nem köttök szalvétát a nyakatokra, és nem kezditek el arany evőeszközzel felvágni a trágyát. Sznob barmok.

"Így vannak ezzel a többiek is, hallották, vagyis látták, h ha dicsérik a képet, akkor értelmiséginek fogják őket látni.

Így dicsérik és aztán várják a dicséretet."

Sajnos ez az egész vergődés onnantól alakult ki, hogy a Christie's meg a Sotheby's embertelen pénzmennyiséget tudott leakasztani egy-egy mázolmányért.

Nyilván ezeknek a hülyéknek itt a józan logika nem sokat segít, de talán el lehet gondolkodni azon, hogy miért nincs magánkézben gyakorlatilag egyetlen realista kép sem, és miért adnak el évente 100 mázolmányt milliárd dollárokért. Vajon miért? Megmondom.

Mert az értékes festményeket nem akarják, hogy egy milliárdos kretén szivarszobájának a falán lógjanak. Ellenben egy szemétdombról bármikor le lehet akasztani egy niemandnak az életművét, kitalálni egy mesét, és aztán darabonként eladni a hulladékot.

[link]

Ez a kép pl. soha nem lesz eladva. Vajon miért nem? Mert tökéletes. Ahogy Bouguereau összes festménye tökéletes.

[link]

Ezt pedig 140 millióért dollárért adták el egy "szakembernek". Persze biztos mindenki látja itt is a csodát. Én egy kecskeürülékkel összekent vásznat látok.

Eltértünk a tárgytól.

Picasso kontárságának semmi köze ahhoz, hogy ki néz tévét, és ki nem.

Nyugalom.