Amikor valaki egy kontár festővel kapcsolatban kifejti a véleményét, hogy az milyen szenzációs (picasso, van gogh, stb. ) akkor miért lepődik meg, ha megkérdezem, hogy otthon adáshibát néz-e esténként a tévében?

Az önarckép még mindig ott van. 15 ecsetvonás, tubusból kinyomott színek.

Mitől jó? Mert azt mondta két szemüveges ember harminc éve, hogy jó? Ezen kívül?

Mi a művészet lényege? Semmiképpen nem olyasmi, aminek a megértéséhez/élvezetéhez tizenkét könyvet kell olvasni a témában, és évekig tanulni.

Ilyen ócska "önarcképet" tudok guglizni körülbelül négymilliót. Csak azokat nem picassók festették. Vajon mi lenne ennek az önarcképnek a megítélése, ha nem lenne mögötte hatezer könyv, és fél évszázadnyi kreált butaság "korokról, stílusokról, akadémiákról"?

Vagy tapsoljuk meg a 100 méteres síkfutót, mert bő három perc alatt futja a távot? Mi ennek az értelme?

Nem válaszolt rá senki.

Ott van egy festmény, és megkérdeztem, hogy miért jó az a festmény. Erre mindenki eddig csak annyit tudott írni, hogy:

- kubizmus

- az iskolában jókat rajzolt a táblára krétával

- vegyítette

- neovalami

De a festményről még nem esett szó. Valaki?

De hol a válasz?

Itt van ez a festmény, és mindenki képzelje azt, hogy ezt egy ismeretlen ember festette.

[link]

Mitől jó ez a festmény?

Pedig nagyon egyszerű a kérdés. Itt van egy állítólagos "portré", és én szeretném tudni, hogy ez mitől mesteri, mitől zseniális?

A színek? A vonalak? Senki nem mer beszélni magáról a festményről? Miért?