Emelt biosz/kémia. Ki hogy ítéli a megoldókulcs alapján?

Köszi!:) Én is így voltam vele, szinte teljesen. Kémiából úgy voltam, hogy már annyiszor átnéztem az évek során a könyvet, hogy már egyes részeket álmomból felkeltve is tudok, inkább a számolásra figyeltem, erre tessék, pont az volt benne, amit át se néztem annyira, mondom ezek nem szoktak benne lenni sose. Egyébként én is pont kristályvizes sós feladatot csináltam előző nap a tanárommal, tényleg egész jól ment, erre 50féleképpen próbáltam megcsinálni, de akkor se jött ki 7-re. Mert hát azt ugye tudtam, hogy a keserűsó képletének kell lennie, de nem igazán tudtam kiszámolni. Kíváncsi leszek, hogy mit fogadnak el, és mit nem részpontoknak úgymond.

Elsőre nem azért nem tudtam megírni, mert készültem és nem jött be. Hanem mert, ahogy már írtam, nem olyan suliba jártam, és második nyelvből is akartam nyelvvizsgát, hogy legyen elég pontom (mellesleg a nyelvoktatás szart se ért a sulimban, mert az egész órát eldumálta a tanár, akik meg semmit se akartak tanulni azoknak ez rohadt jó volt, nekem nagyon nem), másrészről ezerféle különórára jártam, hogy meg tudjam valósítani az elképzeléseimet, és stb, meg persze az iskolára is kellett tanulni, mert a jegy is fontos. Emellett az időm a bioszra meg a kémiára kb. a nullával volt egyenlő. Remélem érhető, hogy elsőre miért volt teljesen kizárva a bekerülés. És nem volt egy évem, mert fél évig jártam még a suliba vissza OKJ-ra, mert nem engedték, hogy itthon maradjak. Csakhogy a lenézés, meg a lekezelés, és egyéb undorítóság abban az iskolában, amit azért kaptam mert fikarcnyi érdeklődésem se volt az iránt amint tanultunk, az lelkileg teljesen tönkrevágott, és jobbnak látták itthon ha kivesznek, mert semmi értelme odajárni. Ezután kezdtem el komolyan készülni, és nem bohóckodtam el, bár az itthoni körülmények sem a legjobbak voltak, az mindegy, hogy miért magánügy. Igazából sokáig el se hittem azután a fél év borzalom után, hogy orvos vagy akármi is lehetek, ami eléggé lehúzott. De nem adtam fel, csináltam, a végére megjött az önbizalmam, minden adottnak tűnt, meg akartam mutatni, hogy képes vagyok normálisan megírni. És jól is ment itthon, mert ahogy már ezt is leírtam 70%-osra sikerültek az előző éviek. Szóval nem hinném, hogy annyira hülye lennék, mert akkor az is csak olyan lett volna, mint amilyet most írtam. De látom itt van egy-két ember aki remek orvos lesz, pont olyanok akiket marhára csíptem, mikor a gyomorproblémáim miatt hülyének néztem. Nem kell mindenkit megítélni azért mert valami nem megy neki egyből, nem jelenti azt, hogy nem próbálkozott. Mit nem adnék érte, ha emberek életét menthetném meg. Engem nem érdekel a pénz, meg hogy sokat kell tanulni, sokat kell dolgozni. Nekem többet ér ha valakin tudok segíteni. De persze nyilván sose fogom elérni a célom, de ez van, így jártam.

* néztek