Elmondjam, hogy valószínű nem a férjemtől várok babát?

Ha meg kiderül...? Na és a gyerek? Neki nincs joga tudni, ki az igazi apja? Mi van, ha kamaszkorában derül ki? Mi fog érezni, gondolni az anyjáról? Vagy ott van a vércsoport... Ugyan többen írták, hogy a kutya, hmm... bocsánat az apa nem kíváncsi rá. De ne adj Isten, beteg lesz, műteni kell, vért adnak neki... Mondom, ne adja az Isten... Derüljön ki akkor?(Egyébként az én férjem fejében meg sem fordult, hogy mástól lenne a gyerek, mégis belenézett a gyerekem kiskönyvébe, pusztán kíváncsiságból, hogy mi lett a vércsoportja. Ugyanúgy kíváncsi volt arra is, mint pl. a fejkörfogatára.)

Most kéne azt elmondani. Ha a férj megbocsájt, akkor hajrá boldog családi élet, ha nem, akkor anyuka berendezkedik (egyenlőre) arra, hogy egyedül neveli a gyerekét. (Gondolom a 22 éves srác, aki a vér szerinti apa nem nagyon akarna részt venni a gyereknevelésben.)

Ja, és ugye a férj és a srác ismerik egymást. Mi van, ha a srác egyszer elkottyintja magát, hogy a feleséggel ágyba bújt. A férj nem hülye, elkezd egy kicsit gondolkozni, és rájön, hogy a gyerek nem is biztos, hogy az övé.

De mondom... én a gyereket sajnálom legjobban, ha ő egyszer rájön, hogy nem is az az apja, akit ő annak hitt.

Nem lehet tudni, hogy az ő szempontjából a babának mi lenne a jó. Ha elmondja a férjének az igazságot, az kidobja (neadjisten). És ha nincs hová mennie? Ha nincsenek mögötte szülők, sem jó anyagi háttér? Ilyenkor nem az lenne a baba érdeke, hogy a híd alatt nőljön fel.. Szerintem életében mindenki hibázik, és van hogy nagyon meggondolatlanul cselekszik. De ha ezt megbánja, akkor ezekután sokkal jobb ember lehet.

Tényleg csúnya dolog becsapni az apukát. Nade ha ő van a terhes nő mellett, és ő neveli és szereti a gyereket, akkor ezzel nem válik apukává? Nem az ő vére, de ettől ugyanúgy szeretheti. De az tény, hogy joga van az igazsághoz..

Teljesen egyet értek azokkal, akik szerint a férjnek és a gyereknek joga van tudni az igazat, illetve hogy minden hazugság kiderül egyszer.

Azt még hadd fűzzem hozzá, hogy a 22 éves apukának is joga van tudni az igazságot. Biztos éretlen még az apaságra, meg könnyen lehet, hogy ki akarná húzni magát csak belőle, de akkor is joga van tudni, hogy van egy gyereke. Jesszusom, a sok titkolózásra buzdító!!! Nektek van gyereketek? És mennyire érzitek fontosnak, meghatározónak őt (őket) az életetekben??? Akkor mástól elvitatjátok a jogot, hogy tudjon erről? És ha a gyerek 20 év múlva rájön arra, ki az apja, anyuka mit fog neki mondani az apjáról? Azt, hogy "kisfiam, basztam neki megmondani, hogy Te létezel, elvégre nem olyan nagy dolog ez, hogy esetleg vele is közölni kelljen"!

Komolyan mondom, eszem-faszom megáll egyesektől.