Vannak itt a forumon olyan angliai kismamak, akik ikreket varnak?

[link]

[link]

[link]

Colne

Jajj Colne!! Hatalmas nagy gratula neked,gynoyoru a kicsi lany!! :))sok-sok tejcset es egeszseget nektek! :)

Hat igen csajok,nekunk meg a fele hatra van,vagy egy kicsit tobb,a 20 hetes UH-mzerdan lesz,mar alig varom..az hagyjan nekem mar most csopog az elotej,na nem azik at a polom,de furdes elott latom mindig..kivancsi vagyok,B-nek is kisfia lesz?akkor a pocakosok mind fiuk... :)

H

Colne GRATULALOK!!!

Nagyon szep a kislanyod!! :)

Ugy irigyellek, Te mar a kezedben tarthatod!

Ha ven egy kis idod irhatnal egy reszletes elmenybeszamolot, es a gyerekszoba dekoraciorol is kuldhetnel kepet!

:)

Sziasztok, Colne vagyok!

Köszi a gratulációt:D A feje miatt aggódtam, hogy majd megnyúlik kifelé jövet, de olyan szép formás feje lett.:D

Amúgy én se gondoltam volna, hogy ilyen szép lesz a pofija, mert általában gyűröttek, de ő nem volt az:D

Hétfőn reggel 5:59-kor elkezdett folyni a magzatvíz (erre ébredtem) Totál olyan, mint mikor menstruálsz s hirtelen felállsz és érzed, hogy nagyobb mennyiségű vér távozik a szervezetedből. Még fekve felhívtam a kórházat, mondták, hogy akkor menjek be, csekkolnak. A vajúdós szobába raktak, alul megvizsgáltak (2 ujjnyi voltam), vizeletmintát vettek, meghallgatták a baba szívét, aztán mivel fájásaim nem voltak, mondták, hogy menjek haza, és ha beindulnak a fájások, jegyezzem fel őket, meg 4 óránként mérjem a hőmet, és ha 37.6 fölé emelkedik, azonnal menjek be, de legkésőbb másnap reggel 9:30-ra menjek be a kórházba. Furcsállottam, hogy hazaküldenek, de oké, hazamentem. 15 óra körül kezdődtek a fájások, 4-8 percesek, szabálytalanul, és nagyon nagyon gyengén. 22 órára már erősebbek voltak és szabályos 4 percenként jöttek. 23 óra körül értünk oda a kórházba. A vajúdós szobába raktak megint, és azt mondták, kicsit korai volt még, hogy bementem (vártam volna addig, amíg ki nem lóg a gyerek feje?) Egy óra alatt beerősödtek a fájások, kaptam két paracetamolt, de mintha cukrot nyeltem volna, nem használt. Nem sokkal ez után átmentünk a szobába, ahol megszültem. Itt kérdezte a csaj, hogy kérek e gázt? Mondtam, hogy igen. Szerintem csak oxigén lehetett, mert nem használt. Közben egyfolytában szivárgott a magzatvíz, és egyre tágabb voltam. Kérdezte, nem e akarom kipróbálni a kádban vajúdást. Én meg mondtam, hogy igen...na nem segített ez se:D Ekkorra már bazi erősen fájt, én csak fetrengős fájdalomnak hívom:D Tényleg 100x erősebb, mint a menszi görcs, de amíg nem éled át, addig valószínű, kisebb fájdalomra gondolsz. Aztán elérkezett a pillanat, mikor mondta a doki, hogy most már nyomhatok:D Olyan jó volt hallani, tudtam, innen már csak egy óra:D Nyomtam, mint állat, 3x-4x fájásonként, de elég hülyén éreztem magam, mert nem éreztem, hogy most jól csinálom e. De mivel a gyerek haladt kifelé, gondolom valamennyire jól csináltam:D Már egy órája nyomtam, mire a feje elérte azt az állapotot, amikor már látni lehetett. Fél órán keresztül próbáltam kinyomni a fejét, mire rájött a doki, hogy nem vagyok elég tág. Végre rászánta magát, hogy vágjon, de már rá is kérdeztem, hogy nem lehetne e vágni, mert ennél nagyobb erőt nem tudok beleadni, és ez nem azt jelenti, hogy fáradt vagyok, mert még egy fél órát tuti tudom ezt a szintet hozni, de nem fog kiférni a gyerek. (úgy higyjétek el, tényleg így van, éreztem, hogy van még erőm, nem éreztem, hogy fáradt vagyok, csak azt, hogy 100% erő se elég, hogy kiférjen a gyerek) Hozta az ollót, és nyisz nyisz nyisz, és mire kimondtam magamban, hogy ez fájt, addigra ki is volt szabva az út:D Aztán már símán egybe kijött a gyerek, mert nem szóltak, hogy most már ne nyomjam teljes erőbedobással:D

Szia Colne!

Hat, ez egy pozitivnak mondhato elmeny akkor! Orulnek neki ha en is valahogy igy szulnek. A vagas nagyon fajt? Es utana a varras? Es a sebed hogy van? Utana hogy tudtal wcre menni azzal a sebbel? En ugy felek tole...

Na meg ha burkot kell repeszteni, akkor a babat nem serthetik meg? Tudom neked nem volt de hatha tudja valaki a valaszt.. :S

Megint Colne vagyok:D Az előző üzit 5 napja írtam meg, csak nem küldtem el...félbe kellett hagynom, mert kórházba kellett mennünk a babával. Nem, semmi komoly.

Vasárnap reggel 5 órakor, az első etetéskor egy kék-lila foltot vettem észre a gyerek bal arcán. Gondoltam, amennyire kalimpál a fejével, biztos valamelyikünk vállába verte be a fejét böfiztetés közben. Nem láttam, hogy fájlalná, vagy ilyesmi, szóval nem aggódtam emiatt, majd begyógyul. Hétfőn 10 órakor reggel beregisztráltuk a gyereket, hazajöttünk, jött a midwife, ő sem jegyezte meg, hogy mi az ott, aztán jött a health visitor (ő akkor kezd el járni, mikor a midwife befejezi a látogatásokat), ő az első pillanatban megjegyezte, és már is intézett időpontot a GP-vel(az orvosommal), és látogatása után elmentünk a GP-hez, hogy megvizsgálja a gyereket. Ő töviről hegyire átnézte a gyereket, nem talált rajta más sérülést, de hosszas telefonálgatás után úgy döntött, menjünk be a kórházba, és vizsgáltassuk ki a gyereket. Jött a social worker, aki beszállított minket a kórházba, 50 ember 50x rögzítette az eseményeket, mi történt. Megkérdezték, hogy tervezett gyerek e, időben jött e...stb (magyarul, arra gyanakodtak, hogy szülés utáni depresszióban szenvedek és bántalmaztam a gyereket)50x levetkőztették és töviről hegyire átnézték a gyereket. Úgy kellett rákérdeznünk, hogy akkor ez most azt jelenti, hogy benn kell maradni éjszakára? Mondták, hogy igen. Hát marhára örültem. Másnap jött is a doki megint, megint átvizsgálta, hátha az éjszaka folyamán megint bántalmaztam. Tegnap jöttünk haza, minden nap volt vizsgálat, előre soha nem tudták megmondani, hogy mikor jöhetünk már haza, minden nap azzal hitegettek, hogy aznap hazamehetünk, és már csak végbéltükrözést nem csináltak a gyereken. Csak reggelente volt orvoslátogatás és vizsgálatok. Első nap vérteszt volt, a kis kézfejét csapolták le, de a doki elbaszta, így mind a két kezét megszúrta, mondanom se kell, végig bömbölt, én már könnyeztem, majdnem kitéptem a doki kezéből a gyereket, mert 15 percig bömbölt a gyerekem, nagyon sajnáltam. Mellékesen megjegyzem, mind a két kézfeje teljesen bekékült, és amikor rákérdeztem a dokinál, hogy ez normális e, mondta, hogy igen. Na, az persze normális, ha a korházban kékül. Egyébként ismeritek a CSI sorozatokat? Na, jött egy ember a CSI-tól, és képet csinált a gyerek arcáról. 2. nap meg koponya ct-t csináltak, majd leröntgenezték a gyereket tetőtől talpig, minimum 10 röntgen kép készült róla. Ezeket is végig bömbölte:( És közben minden nap tetőtől talpig átvizsgálták. Aztán jött egy social worker egy rendőrrel, felvették a vallomásunkat, és a social worker megjegyezte, hogy majd időről időre ránéz a körmünkre, akármi is legyen az eredmény. Aztán utolsó nap jött a szemteszt. Reggel 9-re ígérték, 11-kor rájuk szóltam, hogy mikor lesz már. Akkor azonnal elkezdték, 5 percenként csepegtettek a szemébe egy óra hosszán keresztül. Aztán 12-13 óráig a váróban töltöttük az időt, az a szerencse, hogy szinte végig aludt Fanni. Az utolsó 10 percre ébredt fel. Mindenkit magunk elé kellett eresztenünk, és mindenki benn volt vagy 10 percet, a mi vizsgálatunk végül 2 percig se tartott, a gyerek már üvöltött az éhségtől, aztán visszamentünk a szobánkba, és gyorsan megetettem, majd rohantam le az ebédemért, de mint minden nap, csak sültkrumplit kaptam már, mert mindig úgy jöttek ki a vizsgálatok, hogy mire leértem a konyhára, már zárás volt.:( A szemteszt után kiderült, semmit nem találtak, de még várunk a social worker-re, aki megmondja, hogy mi legyen. A párom javaslatára felhívtam a social workert, és kérdeztem tőle, hogy mi van. Erre ő azt mondta, hogy nem ő dönt, az orvos véleményére várunk. Én már félig sírva mondtam neki, hogy most már elegem van, és hogy most várjak reggelig az orvosra, mert csak reggel van orvos. Úgy látszik, megsürgettem őket, mert 2 órára rá, jött a nővér, és mondta, hogy az orvos hazaenged most már. Közben egy órával ez előtt a párommal telefonon értekeztünk, azt mondta, jön befele értünk, nem érdekli, ha nincs meg az eredmény, nem tarthatnak benn, és ha ellenkeznek, elküld mindenkit a p=csába. Legközelebb, ha beüti magát a gyerek, addig nem engedünk be senkit, amíg meg nem gyógyul. Egy véletlen baleset ekkora tortúrát okoz. Mondanom se kell, a gyerek egyre rosszabbul volt a kórházban. Egy napot végig hányt, amit már meg se említettem a dokinak, mert benn tartják még egy évre. Hogyan hihetik, hogy szándékosan okoztam neki a sérülést, amikor a világon senkit, de senkit nem szeretek úgy, mint az én csöpp lánykámat, el se tudom mondani mennyire szeretem, és ezt láthatták is az alatt a pár nap alatt, míg benn voltunk, mégis minden nap átnézték szerencsétlent. Nagyon óvatosan bánok vele, és fogalmam sincs, hogyan esett meg vele ez a dolog, de a doki kérdezte, hogy van e olyan a családban, aki könnyen kékül...na, hát én. Nagyon nehezen gyógyulok, és egy pici ütés, és már zöldülök. Egyszer elestem a kádban, de nem fájt. Másnap az egész combom tarka színekben pomázott, és vagy két hétig olyan volt, emlékszem a párom arcára, mikor meglátta.... Lehet, hogy tőlem örökölte ezt? Mindegy, ezt elmondtam nekik. Megpróbálok még óvatosabb lenni, olyan lelkiismeretfurdalásom van, szegény gyerek, 13 naposan már mentünk is vele vissza a korházba. Úgy éreztem, hogy rossz vagyok, nem tudok rá vigyázni:((((((((

Bocs, megint én vagyok:D (colne)

Most volt itt a health visitor a social worker-rel, elmondták, hogy mennyire sajnálják, hogy ezen a tortúrán át kellett esni, és hogy ha velük történik meg, ők is ilyen csalódottak, és dühösek lennének. És hogy az a se..fej doki is csalódott, amiért nem találta meg az indokot, hogy miért is kékült be a gyerek (egyszerű, véletlen beütötte, ha beütöm én a fejemet az asztal sarkába, de nem tudom, hogy hogyan történt, és bemegyek a kórházba kivizsgáltatni, egy koponya röntgen nem fogja kimutatni, hogy az asztal a hibás). Persze azt is nézték, hogy komolyabban megsérült e a gyerek, de ha komoly lett volna, akkor nem egy ilyen halvány kék folt maradt volna rajta, hanem sokkal brutálisabb. Ez egy halvány pötty volt, amit éppen észre lehetett venni. Aláírom, egy 13 napos gyereknél ez elég ritka, de úgy látszik, van ilyen.

A lényeg, hogy nem hiszik, hogy bántalmaztam a gyereket, de azért időről időre meglátogatnak...és nem akarják megnehezíteni az életünket.

A szülés, ...őő, hát örülök, hogy most már túl vagyok rajta, mondjuk így:D Mikor benne vagy...hát majd meglátod:D fáj, mint állat, de mikor meghallod, hogy "jól van kismama, most már nyomhat", akkor leesik az első kő a szívedről, aztán meghallod azt a mondatot, hogy "már látszik a feje", s a második kő is legurul a szívedről, s aztán, mikor kint van...áá, a legcsodálatosabb érzés, amit valaha el tudsz képzelni, ennél katarsztikusabb élményben nem volt még részem:D Aztán, ahogy telnek a napok, a szereteted egyre csak nő, és nem győzöd elmondani a babádnak, hogy "anya nagyon szeret", és hogy hogy lehet valaki ilyen kicsi aranyos, és csak nézed, és nézed, és úgy érzed nem tudsz betelni vele...és úgy érzed a "nagyon szertlek" kifejezés messze elmarad attól, amit érzel:D, mert gazdag a magyar nyelv, de nincs rá szó, mely kifejezné, milyen mély is az anyai szeretet:D

A vágás nem fájt, csak éppen hogy fáj, de hidd el, a fájásokat szívesen felcserélnéd arra az érzésre:D Én tulajdonképpen, hülyén hangzik, de akartam, hogy fájjon a fájás. Át akartam élni, bizonyítani magamnak is, hogy kibírom. A gázt, amit adtak, most már tudom, hogy csak oxigén volt:D

A sebem: Sajna hiába varrtak egy órán át, szétnyílt a varrás. Most már kezdek fájdalom nélkül ülni, állni, és menni. Ez alatt azt értem, hogy most már nem annyira fáj. Nem varrnak össze újra, és ha valakivel ilyen történik, és azt tanácsolják, hogy áztasd magasd fürdőkádban, és csepektess levendula olajat a vízbe, nem szabad hinni nekik. Szülés után nem szabad fürödni! én hittem nekik:( Utána néztem, hogy mivel kell gyógyítani. Hipermanganát, aloe first, körömvirágkrém. Ma kezdtem el használni az első kettőt. Vérezni már alig vérzek, ez jó, így hamarabb gyógyul a seb, de 6 hét kell neki, mire összeforr.

Bocs, dől belőlem a szó:D