Ha a doki 4 babát látott Uh-on, mekkora az esélye, hogy megmaradjon mind a 4?

jah ,ha már ennyi problémát okoztak neked legalább ingyé van..

:-|

Szia!

Visszajárok még, mindig olvaslak.

Az átkaidnak elébe állok, lombikosként van is rá esélyem.

Vállalnám mind a négyet.

Mérlegelném, az orvos miért érvel leredukálás mellett.

Pl. mert négyesikreknél fokozott a kockázat és elővigyázatosságból,

vagy mert eleve túlsúllyal, magas vérnyomással, méh rendellenességgel, cukorbetegséggel vagy hasonló nehezítő körülménnyel kell számolnom.

Az utóbbi esetben nem gondolkoznék, orvosra bíznám magam.

Ez előbbi esetben pedig a jóistenre és fokozottan figyelnék magamra.

Az anyagi problémákról pedig már írtam, visszakereshető.

igen, nekem is volt ilyen beavatkozásom, már írtam is Neked itt, nekem is 4 babám volt, kettőre redukálták, mára egészséges és gyönyörű kislányok édesanyja lehetek, és két angyalkáé is. Nincs nap, hogy ne jussanak eszembe azok a kis magzatok. Nem tudhatom, mi lett volna ha..., de azt tudom, hogy mi van most. Szívből gondolom, hogy két rossz közül a legjobb döntést hoztuk.

Mint írtam, a beavatkozásért nem kell fizetni, ez orvosi indikáció, semmiféle családvédelmi / nővédelmi procedúra nem vár rád, csak néhány adatlapot kell kitölteni, amelyen feltüntetik, hogy mi indokolja a redukciót. Nyilván a lelki procedúra egy más dolog, kivárni azt a 11-12. hetet, addig minden nap azzal a tudattal kelni és feküdni, hogy a terhesség, amit úgy áhítottál nem maradhat meg abban a formájában. A kétség, hogy vajon jól döntesz-e, nem lesz-e valamilyen komplikáció, vajon, akik tovább fejlődhetnek, egészségesek lesznek-e, és még sorolhatnám. De nem teszem. Inkább tiszta szívemből kívánok Neked az elkövetkező napokhoz hetekhez, hónapokhoz erőt, kitartást és szerencsét. Nem tudom, hova jársz orvoshoz,de remélem, jó kezekben vagy, az efféle beavatkozáshoz nagyon kevesen értenek biztos kézzel ebben az országban!

Dehogy haragszom.

Pénteken kezdődött, az nagyon rossz volt (hosszú és fájdalmas), az orvos mondta, hogy nagyon nehéz volt. Aznap nem nagyon vágytam felkelni, de este lezuhanyoztam,és persze többször voltam WC-n. Szombat reggel hazamehettem, lelkemre kötve, hogy szigorú ágynyugalom. Kedd reggel mentem vissza, az valahogy könnyebb volt (gyorsabb és kevésbé fájdalmas), de aznap sem ugráltam. Akkor már annyival is könnyebb volt, hogy tudtam, nem lesz több "felvonás". Szerda reggel hazamehettem. Utána még 1-2 hétig nagyon óvatos voltam, nem mentem sehova, csak kontroll UH-ra.

Szia!

Eddig csak olvasgattam, de nem bírtam ki, hogy ne szóljak hozzá!

Felháborít az emberek butasága és nem együttérzése. Miért kell valakit elitélni, lehordani olyan dologért, amiben Ti még nem voltatok? Én is most szeretnék lombikra menni(tehát szeretnék nagyon babát) és valószínű, ha igy járnék én sem tudnám mit csináljak. Mi lenne a jó döntés. Pedig már nagyon régóta szeretnénk babát. Azt hiszem én is két babát vállalnék, vagy max hármat. Fel is kell nevelni azokat a kicsiket, ha a kihordásról, terhességről nem is beszélünk. Na és 4 babát egy ember nem tud ellátni, képtelenség az első időben. Az apukának gondolom dolgozni kell, mert különben miből élnének. És még lehetne sorolni.

Légyszives mielött itélkeztek gondolkodjatok is, ne csak ostobán, felületesen. Én áttudom érezni a kérdező helyzetét.

Nagyon drukkolok Neked és írd meg, hogyan alakulnak a dolgok!! :) Sokan melletted vagyunk és kiváncsian várjuk a híreket!