Ha a doki 4 babát látott Uh-on, mekkora az esélye, hogy megmaradjon mind a 4?

Szia!

Ne haragudj, hogy így ismeretlenül megszólítalak, én vagyok a 4-es ikres kismama, akinek kettőre redukálták. Nincs időm végigolvasni a kommenteket, de gondolom, hideg-meleg...

Ha valaki, én tudom, min mész keresztül. Ha gondolod, szívesen megosztom Veled a tapasztalataimat, vagy segítek Neked, ha tudok. Persze dönteni csak Te dönthetsz.

A két baba melletti időhiány miatt inkább arról írnék, ami konkrétan érdekel, kérdezz! A sztorim egyébként ott a bemásolt linken.

Az alapkérdésedre válaszom, hogy nekem is azt mondta anno az orvos, hogy a 10. hétig többes fogamzásról beszélünk, és csak ezután a többes terhességről. Ennek oka éppen az, hogy az első három hónapban nagyon esendő a terhesség (függetlenül attól, hogy egyes vagy többes). Szóval, azt mondta, hogy a 11. hétig várunk, hátha a természet "segít". Nálunk nem tette, de szívből kívánom, hogy Nálatok másként legyen. Úgy mentem minden UH-ra, hogy bizakodtam...

Az esély tehát viszonylag nagy a természetes szelekcióra, de az én tapasztalatom szerint, ha rendben megtermékenyült ás beágyazódott a petesejt, akkor fejlődik, amíg csak tud...

Hát, nagyon szép és persze nehéz. Bár nem annyira, mint ahogy mondták, de azért bitang :-)

3 hónaposak múltak, kicsit talán könnyebb lesz lassan, és most már van "jutalom" mosoly is, ez sok erőt ad :-)

36 hétre születtek, tehát nem panaszkodhatom, de még így is koraszülöttek. 2 és 4 napot töltöttünk koraszülött intenzíven, mellettünk 490 grammos és 620 grammos apróságok feküdtek az inkubátorban, szinte kényelmetlenül éreztem magam, amiért a mi kislányaink annyira nagyok voltak hozzájuk képest... Pedig egyes terhességekből születtek.

Én elég jó adottságokkal rendelkezem (ez a szalonképes megnevezése annak, hogy nagy darab vagyok :-)), de a szervezetem volt az, ami nem bírta tovább a megterhelést (a vérképem lett nagyon rossz), a babák még maradtak volna. Viszont így utólag tudjuk, hogy a méh is eléggé a vége felé járt már, vagyis nagyon tovább már nem tudott volna feszülni. Kettejük súlya 4900 gramm volt. Ha ezt néggyel osztom, alig 1,2 kiló, és ami nagyobb baj, hogy nagyjából a 29. hét. És ez akkor szinte a maximum, ameddig el lehet jutni...

Hogy elhalhat-e mind a négy? Hát, elméletileg igen, de szerintem erre szörnyen kicsi az esély. Főleg ha nincs barnás váladékozásod, és a görcs is abbamaradt. Nekem semmi tünetem nem volt, csak annyi, hogy a teszt már a 11. peteérés utáni napon pozitív volt. A melleim nagyon fájtak és megnőttek. A feszülés a 13-14. hét körül enyhült, a növekedés azóta sem. Soha egyetlen hányingerem nem volt. 5 hetesen voltam hcg-szint mérésen, az alapján azt mondták, 80%, hogy ikrek. Ennek tudatában mentünk 6hét6 naposan UH-ra, ahol négy szív pulzált... Sokkkkk, sírás, bizakodás, öröm, bánat, várakozás, tépelődés, döntés.

12. héten az első redukció, szörnyű volt, testileg, lelkileg. Rá pár napra a második, ami lényegesen könnyebb és fájdalommentesebb volt (persze csak testileg). Utána sok UH, mert ilyenkor megvan az esély, hogy nem csak egy magzat "alszik el". Minden rendben volt. Végig.

Sziasztok Kedves spontán négyesikres kismama és anyuka!

Remélem, nem baj, ha kicsit bekapcsolódom így ismeretlenül, bár az anyuka történetét én is figyelemmel kísértem, illetve váltottunk is pár szót még anno. Én spontán hármasikres vagyok, úgyhogy tudom min mész most keresztül. Bár szerencsére (most már szerencsére) mi nem vállaltuk a redukciót.

Először is, azokkal, akik nem voltak ilyen helyzetben ne foglalkozz. Anno tőlem is mindenki azt kérdezte, egyáltalán hogy mondhat ilyet egy orvos, stb. De még a mai napig is ki vannak rajta akadva. Nem lehet nekik elmondani, mekkora kockázattal jár egy ilyen terhesség, pláne nem négyes!

Én nagyon is szerencsésnek mondhatom magam, mert spontán (minden vitamin, stimuláció nélkül, két hónapnyi próbálkozás után) megfogantak a lányaim. folyamatos orvosi ellenőrzés és sok pihenés mellett sikerült a 36.! hétig kihordanom őket, és szép súllyal, egészségesen megszülettek a kis drágáim. Ma már 4,5 hónaposak minden rendben van, persze néha nagyon fárasztó, főleg hogy sokszor egyedül vagyok rájuk. De a lényeg, amit írni szeretnék, hogy igazából csak most gondoltam bele igazán bármi történhetett volna (amikről az orvosok beszéltek) és ezeket akárhogy is igyekszik az ember nem tudja kivédeni. Hatalmas nagy csoda,hogy egészségesek, nem feküdték el semmijüket, és egyáltalán semmi bajuk. Na, meg persze, hogy eddig benn maradtak (nekem is azt mondták,képtelen leszek rá valószínűleg, vékony vagyok nagyon és nem iy olyan magas) De én bíztam benne és megérte. DE! Ha négyen lettek volna már biztos nemvállalom. Így is rengeteget gondolkotunk rajta (igaz, nekem a 11 héten derült ki, hogy hárman vannak és 1! napot adott a doki, hogy döntsük el, de azt végig sírással, agyalással töltöttük - szerencsére még a nagyon közeli család sem erősködött, hogy megtartsuk, vagy éppen ne) ezért én azt tanácsolom csak magadra hallgass meg persze a férjedre. És igazad van, az anyagiakat is kell nézni,hárman is iszonyat sok pénzbe vannak, az állam nem támogat semmiben. Szóval mindent mérlegelni kell, de szerintem te már döntöttél. És persze a legfontosabb a te egészséged! A legnagyobb kockázat abban van, ha bevállalnád és a méhed tényleg nem bírná, nem csak a babák mennének el, lehet a méhed is és akkor viszont nincs már több esély. Tudom, nagyon nagyon nehéz. És nem is akarok ilyen rossz dolgokat írni, d eezt is figyelembe kell venni.

Ha bármilyen kérdésed van, én is szívesen válaszolok!

Kedves anyuka! Neked pedig hatalmas gratuláció és nagyon nagyon örülök, hogy minden rendben van veletek!

Nincs esetleg egy blogod, ahol olvasni lehet a történeteteket? Nekem van egyébként, nemrég indult a netbaby-n, ha valakit érdekel.

És még annyit akartam, hogy nekem sem volt semmi tünetem. Nagyon kicsi émelygés maximum. A teszt az elmaradt mensi után két nappal is nagyon halványka volt. Úgyhogy nem jelent semmit a tünetmentesség.

Nekem egyébként összesen 6060 grammot nyomtak a lányok, szóval ez egyéni, kinek mekkorára tud kinyúlni a méhe. Úgy tudom, a négyesikrek átlagban a 26-28. hétre születnek,a hármasikrek a 30-32.hétre. És ha azt nézzük, hogy a 24. hétig még vetélésről beszélünk, akkor egyértelműen látszódik, hogy sajnos nem olyan nagy az életbenmaradás esélye. És persze az életben maradás nem feltétlenül jelent egészséget is!