Ha a doki 4 babát látott Uh-on, mekkora az esélye, hogy megmaradjon mind a 4?

Több okból sem egyszerre csinálják a redukciót. Először is, ahogy már írtam, előfordulhat, hogy nem csak egy baba alszik el, tehát érdemes várni. Másrészről nem jó, ha egyszerre annyival csökken a méhtérfogat, sokkal biztonságosabb két lépésben.

Pénteken volt az első, szombat reggel, UH után hazamehettem kedd reggelig, aznap volt a második. Szerdán ismét UH és hazaengedtek.

Kedves Hármasikres Anyuka!

Azt hiszem, tegnap Tőled kaptam a megnyugtató választ az étvágytalan kislányomnak :-), és Te voltál az, akivel még 35 hetesen váltottunk pár sort. Már akkor csodáltalak, hogy odáig sikerült vinni a terhességet, de most mér azt is tudom, hogy még egy hétig sikerült! Szívből gratulálok!

És 100%-ig igazad van abban, hogy bár nagyon szép, szinte csodával határos, hogy idáig jutottunk, de én 10 évig dolgoztam a Női Klinikán, és higgye el mindenki, sokat láttam és tapasztaltam; mi (és főleg a hármasikres Anyuka) vagyunk a kivételek, nagyon ritka a teljes sikersztori.

Mi a két redukció között meginogtunk, de végül folytattuk, mégpedig azért, mert nemcsak gyerekeket akartunk, hanem EGÉSZSÉGES gyerekeket és nekik egészséges édesanyát. Persze az ember hall egészséges négyes - sőt hatosikrekről is, de a lottó ötöst is megnyerik időnként...

Sikerült végigolvasnom a 11 oldalt! Fél győzelem!!! :)

Megpróbálok válaszolni a kérdésedre.

Nekem "csak" kettes ikreim vannak (5,5 hónaposak), mégis ugyanezt a kérdést tettem fel itt tavaly, mikor az első uh-n kiderült az ikerfogantatás. Mivel szinte azonos méretűek voltak, bíztam benne, hogy mindketten megmaradnak, persze az orvosom nem bíztatott: a 12.hétig bármelyikük, tehát a nagyobbik is felszívódhat. Ezek alapján nem tudni, hogy mennyi az esély a megmaradásra, viszont az orvosod nem véletlenül hívott vissza két hét múlva: addigra azért sok minden változhat és nagyjából már látszik, hogy mi várható.

Teljesen megértelek minden szempontból, ezért remélem, hogy az Élet megoldja ezt a problémát vagy ha mégsem, férjeddel és az orvosoddal meghozzátok a lehető legjobb döntést, aminek egy problémamentes terhesség lesz az eredménye.

Ne foglalkozz azokkal, akik elítélnek ebben a helyzetben. Mind olyanok, akiknek maximum egy baba adatott meg és fogalmuk sincs, hogy mit is jelent több babát kihordani, majd felnevelni (ha csak elolvasol pár babás kérdést, szinte csak azt láthatod, hogy már egy babával majd meghalnak).

Bár nekem teljesen egészséges gyerkőceim vannak, akiket imádok, mégis azt mondom, hogy a női méh nem véletlenül lett egy babára megalkotva...

Állok elébe a lepontozásnak (már kezdem megszokni)! ;)

Már írtam ide, örülök, hogy egymásra találtatok ikres anyukákkal, végre tudnak neked ténylegesen segíteni :) Bevallom, nagyon remélem, hogy fogtok beszélgetni itt még jó ideig, mert nagyon szívesen figyelemmel kísérném a terhességed :)

Ikres kismamiknak gratulálok, le a kalappal előttük :)

Nem bírtam ki, hogy ne offoljak, nem is egy hozzászóló írta, hogy várj a 26. hétig, nekik írnék pár szót. 26. hét már koraszülés, nem is olyan rég változott, most a 24. héttöl KÖTELES!!! az orvos mindent megtenni a babáért, még újraélesztésnél se kérheti a szülő, hogy inkább hagyják aludni... mert sajnos az után, hogy az orvos veri a mellét, hogy ő bizony nagy küzdelem árán, de megmentett egy 24 hetes babát, fél év múlva senki le se sz@rja az anyukát, hogy beteg gyereke van... :(

[link]

itt a link, meg lehet nézni, a 2. kisfilm, van egy hármasikres anyuka is, 2 gyerek beteg lett :( Én végig bőgtem... remélem a szuper anyukák is megnézik, és elgondolkodnak!!!

bocsi az offért, nagyon drukkolok Nektek!

38h km:)

Sziasztok!

Újra a hármasikres anyuka vagyok!

Először is én is örülök, hogy megtaláltalak benneteket!

Nekem a három picúrt kihordani igazából nem volt megterhelő úgy a 30-32. hétig. Onnantól már viszont minden nap egyre nehezebb volt, jöttek a szokásos problémák folyamatosan (nehéz légzés, gyomorsav, alig aludtam valamit és a toxémia is kezdetét vette)

(felkeltek a lányok, úgyhogy mennem kell-jövök később)

Jó reggelt! Igazából tényleg csak az tudja, mit jelentenek az ikrek, akinek van. Én az utolsó 2 hónapban már csak arra voltam képes, hogy az ágyból kivánszorogjak a fürdőszobába, onnan a konyhába, ahol a férjem már előkészítette a kaját. Így is csak kb. 5 percig tudtam ülni, mert utána már fájt a hasam a súly miatt és vissza kellett feküdnöm (aludni nem is tudtam, naponta csak max. 5 órát, azt is 3 részletben). Szóval a terhesség vége nem könnyű, pedig nekem csak 2 volt...

Szerencsére nálunk nem volt komplikáció, a babák 9 nappal a kiírt időpont előtt születtek: a kisfiam 2710g, a kislányom 2930g volt, hosszra pedig mindketten 52cm-esek. Ma már 5,5 hónaposan 7,5 kiló körül járnak mindketten, szóval "ütik az átlagot". :)A kezdetektől fogva igyekeztem egy napirendet kialakítani, ami elsősorban hozzájuk igazodik, de megengedi, hogy én is végezzem a többi dolgot, ugyanis napközben egyedül vagyok velük és hát a háztartás is megvár. Szerencsére minden elég jól megy, viszont ez annak is köszönhető, hogy a lurkók nyugodtak, kiegyensúlyozottak.

Ez a mi történetünk. Remélem, hogy aki veri a mellét, hogy ő nem lenne "gyilkos", most elgondolkozik, hogy ha nekem, aki nem vagyok egy törékeny típus, ennyire nem volt könnyű a terhesség két babával, akkor milyen lehet többel... Én mélységesen tisztelem és emelem kalapom a hármasikres anyuka előtt minden szempontból!

Szép napot!

5,5 hónapos ikrek anyukája

Az etetésről még annyit, hogy én a mai napig csak szoptatok, ha kell egyszerre, ha nem szükséges, akkor külön. Ha nyűgösség miatt sírnak, akkor egymás mellé teszem őket és játszom velük (nicnsenek kézhez szokva, ugyanis azt egyedül nem győzném).

Ha esetleg érdekel más is, kérdezz nyugodtan, akár privátban is!

5,5 hós ikres anyuka

A 3 hónapos ikres anyuka vagyok (a redukciós).

A terhesség nekem sem volt vészes, 32 hetesen még esküvőn voltam, még táncoltunk is :-). Bár akkorra már nagyon vizesedtem (július végi kánikula sem tett jót). Rá egy hétre, előre megbeszélt időpontban befeküdtem a kórházba, ahol már feküdni kellett, igaz, csak óvatosságból. Nem voltam terhes egy babával, így nincs hasonlítási alapom, de én nem mondanám nehéznek a terhességet. A sűrű pisilés, a vége felé nehezebb kényelmes alvási póz megtalálása, a lassabb, átgondoltabb mozgás az egyes terhességek végére is jellemző. Így utólag visszagondolva magam sem hiszem el, hogy ennyire szövődménymentes volt az egész. Még a császármetszés is, 45 perc volt az egész, hála az égnek, a méhem is szépen összehúzódott, nem volt szükség semmiféle plusz gyógyszerre vagy beavatkozásra.

Na, innentől kezdve indult a buli. Nem adtam le a Lányokat még északára sem, úgy éreztem, ezen múlik, hogy elkezdődik bennük a kötődés. Persze az hatodik napra kipurcantam, "erőszakkal" benntartották őket a Csecsemőosztályon egy éjszakára, és akkor aludtam 6 órát egyhuzamban (azóta sem:-)).

Ha újra ott lennék, elfogadnám a segítséget, mint ahogy teszem ezt azóta itthon. Bárki bármivel ajánlkozik, elfogadom, legyen az etetés, ringatás, mosogatás. Anyatejet esznek a gyerekek, de fejem nekik, mert 220 ml körül esznek fejenként és evésenként, és ciciből nem jött ennyi. Így sűrűbben fejtem, mint ahogy ettek, így sikerült megoldani. Ezáltal könnyebb az etetés, tud segíteni a Férjem, illetve más is, viszont sok időt elvesz a fejés.

Változó, hogy együtt ébrednek-e. Nem is tudom, melyik jobb. Ha egyszerre vannak ébren, nehezebb minden, összehangolni, hogy mindkettő ugyanúgy kapjon a figyelemből, nem tudok velük úgy foglalkozni, ahogy szeretnék. Ha viszont felváltva éberek, semmi másra nincs idő, 100%-ban kitöltik a napot (se mosogatás, se ülve evés). Persze ezért vagyok itthon, de azért mégis...

Az elején azt gondoltam az a feladatom, hogy úgy lássam el őket, hogy ne sírjanak. Ma már erről is tudom, hogy lehetetlen, nem történik semmi, ha egyikük-másikuk kicsit sírdogál magának, úgyis meg kell szokniuk, hogy nem egyedül vannak, és előfordul, hogy várni kell a másik miatt.

Szóval nem könnyű, de annyira nem is vészes. Viszont sokszor eszembe jut egyes helyzetekben, hogy vajon hogy oldanám meg, ha még egy vagy két(!!!) baba lenne, és úgy érzem, kivitelezhetetlen. De persze mindig azt oldjuk meg, amit az élet elénk állít feladatként, és bizony olyanokra is képesek lehetünk, amiről sosem gondoltuk volna!

Talán kicsit hosszúra sikerültem, de csak úgy jönnek a gondolatok, a Csajok pedig alszanak ;-)