Terhes vagyok, de nem merem elmondani anyumnak. Rettegek majd mit szól a családom, rokonaim. Hogyan fognak ezek után viszonyulni hozzám? Nem terveztük a babót, becsúszott.19 éves vagyok, érettségi előtt állok.5 és fél hetes a magzat.

"

Ha igen, akkor is ezt mondanád neki, ha a te lányod állna eléd egy ilyen problémával?"

Nem a 45-ös vagyok, hanem egy másik 71%-os (bár ugyanerről írtam az előző oldalakon én is).

Ha az én lányom állna így elém, akkor elég sok kérdéssel fordulnék felé pl.:

- hogyan védekeztek, és mégis miért 5 hét után tűnt csak fel neki a dolog? Miért nem ment esemény utániért, valamint ha sejtette hogy terhes, miért nem tesztelt rögtön 2 hét után, hogy több időnk legyen a döntés meghozatalára?

- 19 évesen tisztában van-e vele mennyibe kerül egy gyerek eltartása mind anyagilag mind fizikailag, érzelmileg? (erre egy jó nagy habogás és nem lenne a válasz a kérdező kommentjei alapján)

- komolyan olyan naiv-e, hogy bízik benne, hogy a fiúja akár még fél évet is lehúz mellette?

- kinek a nyakára szeretnének költözni? hogy szeretnének külön szobát és megfelelő körülményeket biztosítani a gyermeknek és maguknak - csendet, nyugalmat és időt a tanuláshoz?

- hogy gondolja, hogy én vagy a másik szülőpár 50+ évesen, napi 8 óra munka + oda ingázás mellett vigyázni tudunk majd a kicsire amíg ő tanul?

- ki és miből fogja megvenni a gyermeknek a szükséges dolgokat?

ki fogja a bölcsit majd ovit fizetni a gyermeknek, és ki fog érte menni? Az iskolás gyerekek, vagy én, aki még munkában vagyok olyankor?

- ki fogja őt alkalmazni 20-21 évesen valószínűleg egyedülálló anyukaként, de ha nem is akkor egy gyermekes anyaként, 0 munkatapasztalattal, pályakezdőként? (senki)

- és végsősoron: komolyan úgy gondolja, hogy egy 19 éves anyuka képes egy lelkileg egészséges, boldog gyermeket felnevelni (nem!)?

Őszintén szólva mérges lennék, ha ilyen felelőtlenül gondolkodna, de nyilván az ő döntése, tehát kénytelen lennék elfogadni és támogatni.

45-ös vagyok.

Igen van gyerekem.

Egy 17 éves lányom és egy 12 éves fiam.

Egyedül nevelem őket, a segítség az árva ellátás.

A lányom már most arra készül, hogy úgy fog tovább tanulni, hogy mellette vállal valami olyan melót, ami mellett tovább tud tanulni, hogy ennyivel is segítsen nekem. Itthon fog lakni továbbra is, de nagy segítség lesz, hogy a kis saját pénzéből tudja magának fizetni, ami nekem így is elég megterhelő. Tehát nem kidobni fogom, a rezsibe sem kell beszállnia akkor sem, de nagy könnyebbség lesz, hogy sok mindent meg tud majd magának venni, iskolába utazgatást fizetni, a szórakozását kigazdálkodni.

Ha ehhez képest azzal állna elém érettségi előtt, hogy tanulás helyett szül egy gyereket, ide költözik a szintén tanuló párja, és erőmön felül is támogassam, az öccsétől is elvonva azt, amit neki már megadtam, akkor igen, ezt mondanám neki is.

Szerintetek nem lenne önzőség tőle? Ez lenne a felelősségteljes gondolkozása? A gyerekemről és az unokámról lenne szó, de ha ahhoz lenne esze, hogy szüljön, akkor azt is elvárhatnám tőle, hogy ezt ne mások rovására tegye.

" hogyan védekeztek, és mégis miért 5 hét után tűnt csak fel neki a dolog?"

Hogy 5 és fél hetes terhes, azt jelenti, hogy kb. másfél hete tud a terhességéről...

Biológiából 1-es!!!!!

Valószínű már akkor feltűnt neki, de mire eljut a nőgyógyászához, hogy igazolják is a gyanút, addig eltelik 1-2 hét!

"Hogy 5 és fél hetes terhes, azt jelenti, hogy kb. másfél hete tud a terhességéről...

Biológiából 1-es!!!!! "

A biosz egyes neked jár, ugyanis ha balaeset történt, akkor az első dolog az esemény utáni, a második pedig az első adandó alkalommal teszt (ami mint írtam kb. 2 hét). Nem a több mint egy hónapi várakozás, mire hajlandó tesztelni.

" hogyan védekeztek, és mégis miért 5 hét után tűnt csak fel neki a dolog?"

Az észlelés nem a kimaradt menstruáció után 5 és fél héttel történt te, matekból is 1-es!

áruld már el nekem, miért szaladna esemény utániért, ha teszem azt, tablettát szed?

"áruld már el nekem, miért szaladna esemény utániért, ha teszem azt, tablettát szed?"

Aki normálisan szedi a tablettát, minden nap ugyanabban az időpontban (nem 3 meg 12 órás eltérésekkel), nem hány/nincs hasmenése, nem szed mellé antibiotikumot vagy egyéb hatását gátló gyógyszert, az nem esik teherbe mellette.

Ha probléma adódik, akkor pedig óvszert használ mellette az ember. Pl. ha a tabletta bevétele után hány, akkor 1 hétig legalább kiegészítő védekezés.

A tabletta azért 99%-os hatású, mert ha 100%-ot írnának rá, akkor minden tini azért perelné be őket, mert nem megfelelő körülmények mellett teherbe esett a tabletta ellenére (=nem szedte rendesen). Olyan nincs, hogy valaki betartja az előírásokat, és teherbe esik. Olyan viszont sajnos rengeteg van, aki lusta a saját tablettája betegtájékoztatóját elolvasni/baj esetén reménykedik, és orvoshoz sem megy el!

54-es: viszont ha tabletta mellett fogant, akkor oda a teóriád..

Kérdező, én ugyanezen átestem 18 évesen. Nekünk hüvelygyűrű mellett fogant meg a baba. A szüleimmel nagyon rossz volt akkoriban a kapcsolatom, a párom munkanélküli volt...

Én sosem akartam volna a szüleim nyakára gyermeket szülni. Azért nem lett még 1 tesóm, mert nekik elég ennyi gyerek. Akkor én milyen jogon szültem volna nekik még egyet?

Nézz utána mennyire drága dolog gyermeket vállalni. Gondolj bele abba, hogy a pároddal hogyan fogtok így majd lakást venni.. Óriási hátránnyal indulnátok az életben! Téged, mint huszonéves gyermekkel rendelkező anyukát szerinted ki alkalmazna? Megsúgom, senki. Tehát a te kereseted maximum minimálbér. A párod egyedül nem biztos, hogy annyit fog keresni, hogy a megélhetés + a gyerek kiadásai mellett félre tudjatok tenni esetleg lakásra, kocsira, bármire.

Ezt nagyon gondold át. Így az életben nem fogtok egyről a kettőre jutni! Ha én megszültem volna azt a babát 18 évesen, akkor a legkisebb bajom az érettségi lett volna... Nem tartanék ott, ahol most: 3 szakmám van, 4 nyelvet beszélek, havi 350.000 ft-ot keresek. És még mindig nem tartunk ott a párommal, hogy be merjünk vállalni egy gyereket!

Nem élhetsz örökké a szülő nyakán!

"A biosz egyes neked jár, ugyanis ha balaeset történt, akkor az első dolog az esemény utáni, a második pedig az első adandó alkalommal teszt (ami mint írtam kb. 2 hét). Nem a több mint egy hónapi várakozás, mire hajlandó tesztelni."

Az utolsó mondatod után nincs több kérdésem hozzád! :)

Aki annyira buta biológiából, hogy egy 5 és fél hetes terhesség esetén azt írja, hogy a kérdező több, mint egy hónapot várt az terhesség észlelésétől a tesztelésig, az ne adja már a lovat senki alá!

5 és fél hetes terhesség esetén kb. akkor tudta meg, hogy terhes! De legkorábban is csak 4 hetes terhesség estén mutat a teszt bármit is...ha mutat!