Terhes vagyok, de nem merem elmondani anyumnak. Rettegek majd mit szól a családom, rokonaim. Hogyan fognak ezek után viszonyulni hozzám? Nem terveztük a babót, becsúszott.19 éves vagyok, érettségi előtt állok.5 és fél hetes a magzat.

"Na! Becsületes fiatal lányok nem szülnek segélyre 19 évesen szerintem"

Mifele segelyrol irsz? Van eleg idejuk munkat keresni.

Becsuletes ember NEM VESZI EL A GYEREKE ELETET!!!!!

...Látom, megjöttek a kabbalisták.

Tudom, hogy ez kényes kérdés. De úgy gondolom, intelligens, felnőtt emberek tiszteletben tartják a másik véleményét, és nem állnak neki "szánalmas"ozni meg mocskolódni meg rugdosódni ilyen vérszomjas módon. Ennyi erővel egyik amerikai állam lerohanhatná a másikat, mert egyik helyen megengedett a halálbüntetés, másik helyen nem.

Szóval. Vannak, akik úgy gondolják, hogy egy csomó ember életminősége és életkörülményei elsőbbséget élveznek egy véletlenül becsúszott embrióval szemben.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy lényegtelen, hány ember életminőségét befolyásolná egy megszületendő csecsemő, ha elérte a hímivarsejt a petesejtet, akkor annak a gyereknek 9 hónap múlva ki kell másznia az anyjából.

Szerintem meg ez minden esetben úgyis csak a kismama álláspontjától függ. De... végül is mindegy. Most, hogy mindenki elmondta a véleményét, rugdosódjatok nyugodtan.

"71%-os, te vizualizálod is, hogy védekeztek, vagy hogyan nem?"

Másik 71 %-os (még) vagyok, de emellett nem tudok elmenni én sem. Te olvasol is 57 %-os? A Kérdező előtted leírta, hogy szedte a fogamzásgátlót, igaz mellette antibiotikumot is, amiről ugyan tudja, hogy simán kiüti a fogamzásgátló hatását. Volt olyan felelősségteljes, hogy ezt így rendben levőnek tartotta.

Úgy hogy mielőtt másokat leoltasz, hogy vizualizálják a kérdező és párjának védekezését, olvass egy kicsit. Ezt a gyereket így semmiképpen nem kell isteni csodának tekinteni, mivel a szerelmeskedő szülei felelőtlenségéből fogant és nem a hatékonyan használt tabletta mellett sikeredett be.

"Kéjes örömet okozna, ha megtudnád, hogy megölik ezt a babát?"

Na itt végképp megkavarodtál. Szerinted nincs 2 hetes terhesség, ellenben azt állítod, hogy a fogantatástól kezdve nem sejtcsomó van az anyaméhben, hanem lélekkel rendelkező humán anyag, ember. Halhatatlan lélekkel!

Most csak téged ismétellek. Nem érzed ezt egy kicsit ellentmondásosnak?

Egyébként abban igazad van, hogy a Kérdező úgy szúrja el az életét, ahogy akarja, csak tudod, idejött megkérdezni mások véleményét, akkor ne lepődjetek meg, hogy kevesen tapsolják meg egy ilyen húzásért.

Lehet, hogy szerinted ő hoz áldozatot, mert "jajj kipottyant egy gyereket, ez a legnagyobb csoda, ennél nagyobb tett nincs" (hallottál már róla, hogy minden emlős utódokat hoz világra??). Szerintem viszont ő a legönzőbb a történetben, mert felelőtlenül élvezkedik, ő az aki a saját hallhatatlan lelke miatt (isten őrizz, hogy abortusz nyomja a lelkét) tönkretesz, vagy legalábbis jelentősen vissza vet jó néhány másik életet. Nézzük csak a nagyszülőkét. Nézzük csak a saját kisöccse életét. Nézzük azt, hogy a megszületendő gyermek jó eséllyel marad majd sokat a nagymamára, mert anyuka még tanul, anyukának még élnie kell, anyuka még tanul kell a szabadidő.

Ha józan ésszel gondolkozol, akkor te is belátod, hogy itt bőven nem arról van szó, hogy a saját életét hogy szúrja el. És jó érzésű ember ezt még egy névtelen oldalon sem tudja jó szívvel támogatni.

95 ös, igazad lehetne, de ilyen fiatal terhsségben meg nincs ilyen kapcsolat az anya és a magzat közt. A "mindent,vagy semmit" elve áll fenn,mhabserült volna az embrió, akkor elvetél (ami NE ADJA', de akár még meg is történhet)

Úgy gondolom az orvos mindenről tájékoztatni fogja, ha lehetséges, akkor a kockázati tényezőkről is.

Az abortusz kérdés megint felütötte a fejét, pedig nem ez volt a kérdés.

Mai eszemmel én isnazt mondom, hogy az ember vállalja a felelősséget a tetteiért, ami sajnos nem feltétlenül egy baba kihordását jelenti.

Amikor szóbakerül az abortusz, akkor sokan felteszik a kérdést, hogy a már megszületett babát is megölnénk-e.

Hányan megtesziknígy is?

De tegyük fel,nhgy büntetlenül kiadhatnák masnak azbutasítást, és ő ott sem lennének, hányan tennk meg.

Vagy egy csúnya hasonlat, ami miatt a kérés nem állja mg a helyét

Hány ember mert eltaposni egy bogarat, lecsapni egy szúnyogot, de hány képes saját kezüleg levágni egy nyulat, vagy egy erősebb hasonlat a kisegér csapdja, és a nyúl levágsa

Miért érzik másnak az állatvédők is?

Most csak a méret miatt, állítottam párhuzamba a ket dolgot, természetesen egészen más.

Viszont hányan hagyjk el gyereküket? Anno a gimiben az osztályban 3 embernek voltak nvelőszülei, mindhármukat elhagyták babaként.

Az egyiküket még a kórházban, a másikukat szül. anyakönyvivel a csecsemőotthon előtt, a. 3-at pedig. 2 évesen, beadták, hogy nem tudják nevelni.

Az utolsó egyszer talalkozott az anyjával, megkérdezte mirt

A válasz," nem engedtek, es nem is mertelek elvetetni, de jobb életet akartam,mint amit én tudtam volna nyújtani.

Nem tudtalak volna szeretni úgy éreztem, és nem akartam,nhogy így nőjj fel"

Nem haragszik az anyjára, örül, hogy ő felnőtt, de ő úgy fogja fel, hogy ha az anyja akkor elveteti, akkor a lelke lehet egy arra érdemsebb családhoz került volna,

Felfogás kérdése az egész.

É ennyi idősen megtartottam volna, de a ami eszemmel már 19 évesen nem, mert tudom mi jön utána, sőt végignéztem pár hasonlő esetet is.

Volt aki 23 évesen tette ezt, jó anya elismem, mégis a szülők erőn felül pénzelik, mert lassan 4 éves a gyerek anyuka mégsem dolgozik, sulit nem fejezte be , stb persze ez nem törvenyszerű, viszont ha megnézem azt a 4-5 lányt, aki 18-23 ig ilyen szituációban szült,, gondolok arra, hogy nagyon csak becsúszott a gyerek, abból csak a18 éves lány van együtt a gyereke apjával.

Én az abortuszt amúgy nem ítélem el, de nem is pártolom.

Azt ítélem el, hogy sokan annyira könnyeden veszik, mint egy vakbél kivételét, pedig ez nem így van.

Azoknak a döntését tisztelem, akik tisztában vannak a tettük sùlyával, aki így is emellet dönt, szerintem nehezebb döntést hoz, mint aki megtartja.

Hosszabbtávon sem feltétlenül sem jobb.

Viszont úgy érzem sok fiatal aki a megtartás mellett voksol sem tudja mibe vág.

Aki tervezte a gyereket sem tudja, és sokan mondják, hogy nem gondolták, hogy sokszor ennyire nehéz.

19 évesen már nem gyerek az ember, saját döntései vannak, örülök neki, hogy a kérdező édesanyja támogatja őt, de ne járjon úgy, mint a fentebb vázolt helyzetű lányok. (Ők is ígérgettek, és fogadkoztak, hogy befejezik a sulit, és dolgoznak!!!!!!)

Az idő igazolja majd,mhogy sikerül-e.

Viszont engem is érdekelne, hogy volt-e alternatíva, ha van anyukád mégsem segített volna?

Bocsánat, hogy hosszú lett, és zagyva kicsit. A gondoaltaimat írtam le.

Kérdező,

Kívánom, hogy a helyes döntés legyen a tiéd, és megfelelően alakuljon az életetek, hogy soha ne bánd meg ezt a döntést.

Gyerekkel, gyerek nélkül is ti alakítjátok a jövőtöket, sem így sem úgy sem volna egyszerű.

Remélem pozitív értelemben hallunk még rólatok.

Kedves 97-es, hidd el, adott esetben nevelőszülőknél/otthonban élni 18-20 évet még mindig sokkal jobb, mint meghalni. Egy emberöltő kb. 75-80 év, amiből a nehezebb startot követően 55-60 még mindig marad, hogy boldoguljunk. Azaz nem éri meg az eleje miatt odadobni az egészet. Varázsgömbje pedig senkinek sincs, azaz nem állíthatjuk még valószínűnek sem azt, hogy minden örökbeadott/intézetis élet helyből bukta.

Nem értem, mire gondolsz, hogy édesanyám miben segített: sokban egyébként, de 16 éves korom óta dolgozom, egyetem mellett is ezt tettem és másfél éves volt az első gyermekem, amikor újra munkába álltam. Hogy lediplomázhattam mellette, nos abban édesanyámnak valóban nagy része van, de mivel ő teljesen más tudományterületen tanult, mint én, főleg noszogatással, notórius piszkálással, lelkiismeretfurdalás-gerjesztéssel és némi gyerekvigyázással állt mellettem.

Kedves Kérdező! Én úgy gondolom jól döntöttél, tartsd meg a babát, és legyetek boldogok. Örülök, hogy a szülők támogatnak, ez a lényeg, meg hogy tisztességesen neveld, a többi pedig pár év múlva alakulni fog. Senkinek nem fenékig tejfel az élete, akár most szül, akár 35 évesen.

A kezdeti támogatást megkapod, utána pedig majd küzdesz tovább. Szerintem menni fog.

Az antibiotikum, meg a gyógyszer miatt ne aggódj, sajnos nálam is volt egy betegség a terhességem elején, de az orvos elmondta, hogy ha károsodott volna a magzat, a természet elvégzi a dolgát. Tehát nem maradt volna meg.

Az itteni "vetesd el" csapattól szeretném megkérdezni, hogy édesanyjuk hány éves korában szülte őket. Mert ugye régen teljesen normális dolog volt, hogy a lányok 19-20 éves korban szülnek. Ma ez egy kicsit eltolódott, de szerintem nincs ezzel baj, meg régen sem volt azzal baj. Mindkét esetben lehet normális körülmények között gyereket nevelni.

A segélyen élősködésről: a ti értelmezésetekben én is ezt csinálom: táppénz, tgyás, gyed, majd gyes. És egy cseppet sem szégyellem magam emiatt.

Mert:

1. amíg dolgoztam, fizettem tb-t, tehát senki nem mondhatja, hogy az ő pénzéből élek

2. gyerekek után visszamegyek dolgozni, és ha minden jól megy, még több mint 30 évig fizetem a tb-t, annak biztos tudatában, hogy én ebből nyugdíjat már nem látok

3. a páromtól pillanatnyilag többet vonnak le, mint amennyit én egyáltalán táppénz címén kapok

Ennek ellenére senkitől nem sajnálom a pénzt, még azoktól a fiatal 19 éves anyukáktól sem, akik eddig egy napot nem dolgoztak, mert biztos vagyok benne, hogy gyerek után fognak, legalábbis próbálnak. És nézzen mindenki magába, hogy annak idején, vagy most enélkül a "segély" nélkül hol tartana.

A fiataloknak az elején van szükségük támogatásra (akár szülőktől, akár az államtól), és később alakul minden.

(Itt most nem azokról beszélek, akik megszülik a nyolcadik gyereket a nyomorba a szoc. segély miatt, sajnos ilyen is van, de ez nem az az eset).

Szóval hajrá, boldog terhességet és babázást kívánok. Amíg otthon vagy tanulj minél többet, hogy gyerek után normális munkád legyen!