Hogyan tudom megbarátkoztatni a párom gondolattal, hogy az egy nagyon jó dolog, hogy kislányunk lesz? Annyira bánt a reakciója!

Nem tudom,hogy más hogy van vele,de ez így borzasztóan rosszul esik még nekem is,hogy egy rendes szerető férfi,aki babát tervez és nem tudom hanyadik próbálkozás után sikerült végre összehozni egy egészséges,mint kiderült kislányt,aki még a világra is tud majd jönni és így áll hozzá a dolgokhoz!Itt tutira tényleg az van,hogy ő magában elgondolta,hogy mármeg neki akkor is fia lesz és lepipáljuk a tesót!Ez akkora hülyeség,hogy már tényleg fájdalmas!az itt leírtak alapján akkor ezt már nem tegnap tudta meg és ennyi idő után sem képes felfogni,hogy ez a másik félnek szörnyű dolog,aki ráadásul ennek hatására stresszeli magát,ami nem jó a magzatnak sem!

Én egy picit félek,de tényleg csak egy kicsit,mert a párom is mindig azt mondja,hogy tök mindegy csak egészséges legyen és fiú!:D Mindig szóvá teszi azt is,hogy nem baj ha lány lesz,mert annak is ugyanúgy fog majd örülni!De az ember néha érzi,sőt tudja,hogy lehet csalódni fog,mert sosem mondja hogy kislányom hogy vagy a pociban,hanem csak azt hallom,hogy fiacskám meg ilyenek!28 hetes vagyok és sajnos a jelenlegi orvosomnál szülésig sem derülne ki hogy milyen nemű lesz,ezért megyek majd 2 hét múlva kórházba ultrahangra,hogy megtudjuk végre!Csak azért szeretném minél elöbb,hogy ne utána legyen akkora csalódás,inkább hogy elötte fel lehessen dolgozni,ha mégsem az lesz mint amit várt!Bár abban hiszek,hogy szeretni fogja,mert most is nagyon várja,de tudja,hogy 50-50% az esélye,hogy milyen lesz!

Ezért furcsa,hogy még nem törődött bele a párod,vagy legalábbis nem kezdett megnyílni az előtt,hogy lánya lesz,ha tetszik,ha nem!Hisz akkor is az övé!Bár hülyén fogalmaztam,nem beletörődni,hanem elfogadni és szeretni kell azt a csöppséget!

Ne hari,hogy ilyen regényt írtam,de ez olyan elszomorító tud lenni!

Szívből remélem,hogy a lánya látványa majd helyrehozza a gondolatait,érzéseit a csöppséggel kapcsolatban!ÉS lehet,hogy még ő fog azért bocsánatot kérni,hogy előbb nem foglalkozott veletek és hogy olyan elutasító volt veletek szemben,hisz se te, sem a baba nem tehettek az egészről!

A költözés dolgában,nem tudom,hogy döntöttél,de szerintem tényleg jó ötlet lenne elmenned pár napra tőle,hogy ő is gondolkozhasson és hogy te is egy kicsit barátságosabb légkörben legyél,ahol támogatnak és lelki erőre kaphass!Neked is jobb lenne és a bébinek is!

Nagyon sok szerencsét és erőt kívánok neked és a párodnak is,hogy túl legyetek ezen a gondon!A picinek meg egészséget kívánok!

Üdv egy 28 hetes kismama

Szerintem ne pakolj össze. Csak tovább mérgeled. Az én párom is nagyon fiút várt, és tátva maradt a szája, amikor a 18 hetes UH-n közölték, hogy lány.

Hát csalódott volt...

Anyós segített!

Egy óráig áradozott, hogy örül a kislány unokának, stb. stb.

A családban is mindenkinek fia van.

Szóval így a 29. hétre már egyenesen büszke rá, hogy kislányt "gyártott", adj neki időt, és apró cselekkel biztos változik a helyzet.Fel a fejjel!!!