Még mindig nem nagyon sikerült megbarátkoznom a gondolattal, vagyis hogy babát várok. Ennyire hülye lennék?

Én is éreztem ilyeneket, a második babánál még jobban.

Nem lesz semmi gond, majd minden jön magától mikor meglesz a baba. Anyagilag mi egyre rosszabbul állunk sajnos, de valahogy mindíg megoldódnak a dolgok. Sokszor a család segítségével.

Szerintem ez első babásoknál teljesen normális,én is pont így vagyok csak kicsit később kezdődött.

Végül is totál megváltozik az életünk és a baba óriási felelősséggel jár,muszáj felnőnünk...

Ne stresszelj,fogadd el hogy szülő leszel:),idővel "megbarátkozol a gondolattal".

Helga

Lehet,h. még más terveid voltak? Terveztétek? Talán túl fiatal vagy?

Én nagyon örültem,h. babát várok. Volt "A" tervünk meg "B" tervünk. Az "A" volt a baba.

Szia, nálunk a párom ilyen, szó szerint fél felnőni, félti a fiatalságát. Én másképp fogom fel, szerintem ugyanúgy lehetünk fiatalok babával is. A felelősségtől félek én is, nehogy valamit rosszul csináljak, mindene meglegyen stb. de idővel gondolom felnövünk a feladathoz:)

Boldog Babavárást!

Kétségek mindenkiben felmerülnek egy tervezett babavállalásnál is. Teljesen átformálódik a megszokott életetek és rengeteg számodra ismeretlen dolog fog veletek történni.Ha túlzottnak érzed a félelmeidet, beszélgess róla a védőnővel,többek között ezért is van és ő azt is meg tudja ítélni, ha esetleg más szakember segítségére is szükséged van.

Nem vagyok egy különösebb gyerekimádó és nagyon aggódtam az első terhességemkor, mihez kezdek a babával, amikor soha még csak a kezemben sem fogtam pici babát. És láss csodát,nagyon jól boldogultam és boldogulok azóta is,a barátnőim meg nem győztek álmélkodni,hogy egy gyereket sem néztek ki belőlem, nemhogy ilyen harmónikus anya-gyerek kapcsolatot.

Most a másodikat várom és valahol titokban aggódom,milyen lesz 2 kicsivel.

Ne aggódj túlzottan,minden rendben lesz,vígasztaljon, hogy más is aggódik,legyél kiegyensúlyozott és boldog kismama és anyuka,akkor minden könnyebben sikerül.

nalam is ugyanez van, pedig en mar 34 hetes vagyok. veled kb egykoru, es itt is minden adott.

igazandiból hatalmas valtozas ez, jol kitalalta a termeszet, 9 honapunk van lelkileg felkeszulni a dologra. hihetetlen dolog azert, hogy életet adsz, hogy csak rajtad fog mulni az elejen minden, aztan szepen lassan rajtatok (ferjeden meg rajtad), de az anyukaja mindig te leszel, ezt nagyon nehez felfogni, elfogadni.

kiskorunk ota belenkultettek a megfelelni vágyást, legyunk csinosak, okosak, vonzók, stb.. és most legyunk tokeletes anyak.. persze rogton, mert ugye ez egybol élesbe megy, és annyi minden mulik rajta, mint még soha.

én sem szeretnek felnoni, es nem is fogok, ki fogom hasznalni, hogy gyermeki, kreativ lelkuletem van, bár sokkal felelossegteljesebb lettem.. megvaltoztat lassan.. egy picit mindenkit meg fog, ez akkora behatas, ez termeszetes..

ne aggodj, jól fogjuk csinalni, mert szívbol csinaljuk.. és az, hogy jo korulmenyek kozott jó peldat lat a gyerek, szereto szuloket, szerintem az félsiker.

és minden kismama aggodik, legalabb egy picit. ki ezert, ki azert. te is fogsz majd mason aggodni, hamar tuljutsz ezen :)